1. fejezet – Az új darab

-Elnézést a késésért –mondta Yuri Killian, mikor belépett Kalos irodájába. Rajta kívül már mindenki ott volt.
Egy év telt el a „Hattyúk tava” bemutatója óta. Sok minden megváltozott. May elfogadta, hogy Sora jobb nála; Rozetta egyre komolyabb szerepeket kapott a trapézon; és ami a fiú számára a legfontosabb volt: Leon és ő hallgatólagosan békét kötöttek. Sorával is sokkal szorosabb lett a kapcsolata, olyanok voltak, mint a testvérek.
-Most, hogy végre teljes a létszám, fogjunk is hozzá… Mint tudjátok, hamarosan új darabot tűzünk műsorra. A címe: „Barát vagy ellenség”. Ez kivételesen nem Mia műve, hanem egy tehetséges fiatal nő állította össze, és az egyik főszerepet is ő játsza majd. A lényege: két fiatal férfi (Leon és Yuri) gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Tonynak egyetlen rokona a húga, Serena. Őt játsza majd az író. Jeremy, a másik szintén elvesztette a szüleit, de őt a nagyszülei nevelték, míg meg nem szökött otthonról. Ő és Serena egymásba szeretnek és összeházasodnak, de ezt eltitkolják Tony elől. Nem sokkal ezután a lány látszólag életét veszti egy balesetben. A bátyja Jeremyt hibáztatja, így vége szakad a barátságuknak. Évekkel később ismét keresztezi egymást az útjuk. Tony megkeseredett és fagyos, csakhogy feltűnik a színen egy lány, Emily, aki segít neki megbékélni a múltjával, és végül egymásba szeretnek. Ő lenne Sora. Ezután megjelenik Jeremy életében az „Álarcos szépség”, akiről kiderül, hogy Serena az. Hogy teljes legyen az idill: Emily és Jeremy megtudják, hogy féltestvérek. A darabban több kulcsjelenetnél szerepelnek nehéz manőverek, közülük kettő most debütál majd a nagyközönség előtt. Emily és Tony egymásratalálását az „Angyalok tánca” jeleníti meg. Mikor az „Álarcos szépség” leleplezi magát a férje előtt egy „Örök szerelem” nevű mutatványt kell végrehajtaniuk. A részleteket majd az író elmondja. A darab zárása pedig a „Bizalom”. Erről úgy hat-hét éve kezdtek suttogni, de még senki nem látta, ahogy azt is csak páran tudják, miből épül fel.
-Egész pontosan hárman –szakította félbe Yuri rekedten. –A valódi Serena, Tony és Jeremy…
-Van valami ötleted ki írhatta ezt a darabot? –kérdezte Leon ugyanilyen hangon.
-Nincs, de az biztos, hogy nem véletlenül kaptuk éppen mi ezeket a szerepeket. Nem igaz, Kalos?
-A szereposztást a szerző csinálta. Kijelentette, hogy csak így mehet a műsor. Vállaljátok?
A fiúk egymásra néztek.
-Nem ígérek semmit. Nem viccből kapta a „Bizalom” nevet az az ugrás…
-Nálatok meg már az is nagy teljesítmény, hogy nem estek egymás torkának, tudom –mondta a főnök.
-Valóban, azon kívül nem hiszem, hogy kellemes érzés lesz eljátszani a saját, cukormázba öltöztetett életünket –egészítette ki Leon. –Ha rájövök kinek a műve, azt hiszem kicsit elbeszélgetek vele.
-Egyetértek. Most viszont jobb lesz nekiállni az edzésnek. Legutóbb is hetekbe telt… -jegyezte meg Yuri.
Leon bólintott, majd kivonultak az irodából.
-Biztos vagy benne, hogy jól fog elsülni, Sora? –kérdezte Kalos, mikor a lépteik hangja elhalt.
-Ne aggódjon, főnök, tudjuk, mit csinálunk. Épp ideje, hogy kibéküljenek… -mosolygott a lány. –Ez a darab remek alkalmat nyújt rá nekik.
-Yuri rá fog jönni, ahogy kézhez kapja az „Örök szerelem” leírását.
-Valószínűleg igen. De kétlem, hogy bánná…
-És Sophie? Ő sem fogja bánni?
-Már alig várja, hogy újra lássa ezt a két maflát. Bár egy-egy apróság a darabban alighanem kellemetlenül érint majd minket, ha kiderül a jelentős életrajzi háttér… Azt például vagy húszezerszer megkérdezik majd, hogy Yuri és én tényleg testvérek vagyunk-e. Bár nem lenne rossz egy ilyen bátyó –kuncogott. –Valami baj van, főnök? Mintha kissé sápadt lenne.
-Á, ne is törődj vele! A megbeszélésnek vége, menjetek gyakorolni!
Miután az utolsó artista becsukta maga mögött az ajtót, a férfi kinyitotta íróasztala egyik fiókját, és kivett belőle egy régi fényképet.
-Mondd, húgocskám, mit csináljak most? Hogyan árulhatnám el nekik, hogy a darabban minden igaz?...
Magához szorította a fotót, amin egy világoslila hajú nő állt a trambulin mellett, Arlon Bra ölelő karjaiban…

*

Sora a tengerparton ült a homokban. Szemében könnyekkel nézte azt a képet, amin vérszerinti szüleivel áll a Kaleido Cirkusz bejárata előtt, a hídon. Szerette volna, ha látják őt szerepelni a színpadon.
-Leülhetek melléd? –szólalt meg valaki a háta mögött. Yuri volt.
-Persze, nyugodtan –felelte a lány, majd gyorsan megtörölte a szemét.
-Miért sírsz? –kérdezte a fiú, látva a mozdulatot. –Bántott valaki?
-Dehogy, csak a szüleimre gondoltam. Nagyon szerették a cirkuszt. Egyszer engem is elhoztak ide. Ez az utolsó emlékem róluk.
-Biztosan figyelnek téged odafentről, és nagyon büszkék rád.
-Biztosan… -mosolyodott el ő szomorkásan.
-Ők vannak azon a képen? –Kíváncsiskodott tovább. Sora bólintott. –Megengeded, hogy megnézzem?
-Tessék –nyújtotta át erre a fotót.
Yuri egy darabig szótlanul nézte, majd visszaadta neki.
-Látszik, hogy mennyire szerettétek egymást –mondta halkan.
Ezután kis ideig csendben nézték a naplementét.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem –suttogta végül az ifjú sztár, és adott egy puszit barátja arcára.
-Semmiség, hugi –csúszott ki a fiú száján, majd átölelte a vállát. Ő kuncogott.
-Na, szerintem menjünk be, mielőtt még meggyanúsítanak minket valami képtelenséggel…
Felálltak és visszamentek a szállásra. Amint elköszöntek és Sora bement, a másik arcáról eltűnt a barátságos mosoly. Határozott léptekkel, elszántan indult Kalos lakása felé. Mikor odaért kopogás nélkül rontott be. Ő az asztalánál ült.
-Valami baj van?
-Te tudtad, igaz?! Miért nem mondtad el, hogy a húgom?
-Hogy jöttél rá?
-Megmutatta a szülei fényképét. Lehet, hogy kicsi voltam mikor elváltak, de azért még emlékszem anyára. Miért nem szóltál, bácsikám?
-Úgy tudtad, hogy nem sokkal a válás után meghalt. Nem mertem elmondani az igazat, de reméltem, hogy valahogy kiderül.
-Valóban? És mégis mit gondoltál, mit csinálok, ha elmondod? Talán azt hitted, hogy Sorát fogom hibáztatni bármiért is? Pontosan tudom, hogy a szüleim házasságát a nagyszüleim tették tönkre, nyilván azt is ők akadályozták meg, hogy anya magához vegyen apa balesete után.
-És most mit akarsz csinálni, Yuri? Most, hogy tudod, elmondod neki is?
Az artista eddig elég hangos volt, ez a kérdés viszont a torkára akasztotta a szót. Tanácstalanul nézett nagybátyjára.
-Érted már? Nem tudhatod, mi a helyes, míg nem látod a következményeket. Nem könnyű ilyen titok birtokában élni. Neked is megvan a magad keresztje. Hogy haladtok a „Bizalommal”?
-A technikai részével nincs gond. Az viszont –ami az egész magját adja: az érzés –hiányzik.
-Beszéltem az íróval. Holnap el akarja kezdeni az „Örök szerelem” próbáit. Tízkor vár téged ezen a címen –nyújtott át egy jegyzetlapot Kalos.
-Remek. Legalább megtudom, ki szórakozik velünk.
-Aludd ki magad, szükséged lesz az erődre, ha tartani akarjuk a tervet.
Ő szótlanul bólintott és átment a lakására. Csakhogy hiába próbált elaludni, még órákig nem jött álom a szemére.

2. fejezet – Örök szerelem

Másnap reggel nehezen ébredt. Eleinte csak feküdt z ágyában és próbálta helyrerakni az emlékeit. Mikor ez sikerült neki felkelt. Hideg vízzel zuhanyozott, hátha akkor előbb magához tér, majd felöltözött, fogta a sporttáskáját és elindult a megadott címre.
Az épületet másfél méteres élősövény vette körül. Kapu nem volt, így egyenesen az ajtóhoz sétált és becsengetett. Egy szobalány nyitott ajtót.
-Jó reggelt! Yuri Killian vagyok.
-Üdvözlöm, uram. Az asszonyom az edzőteremben várja. Megmutatom hol öltözhet át.
Yuri követte őt át a hallon, majd végig egy folyosón.
-Parancsoljon! –nyitott ki végül egy ajtót. –A szemközti ajtó nyílik a tornaterembe.
-Köszönöm –lépett be a férfi. A lány becsukta mögötte az ajtót.
Mialatt átöltözött gondolatai a darab, és főleg a szerzője körül jártak. Nem fért a fejébe, hogy valaki, aki nem ismeri őket, ilyen pontosan írta le az élettörténetüket.
„Képtelenség. Ismernie kell minket… De ki lehet az? Mindegy, hamarosan úgyis megtudom” –pillantott az ajtó felé.
Pár perccel érkezése után már a trambulin mellett állva nézte a nőt, ahogy melegít. Mikor észrevette őt intett, hogy kezdjen hozzá ő is, így hát nyújtani kezdett. Legnagyobb bosszúságára leendő partnerének arcát maszk takarta, így esélye sem volt rá, hogy felismerje.
Negyed órája dolgoztak szótlanul, mikor odalépett hozzá, kezébe nyomta a jelenet forgatókönyvét, majd felmászott a trapézra és ott folytatta a gyakorlást. Yuri olvasás közben egyre sápadtabb lett, míg végül földhözvágta a papírokat és dühöngve ugrott az ugróasztalra. A lendülete elég magasra vitte, hogy elkapjon egy közeli rudat, majd a nő után lendüljön. Ő szabályosan menekülni kezdett előle. Percekig kergetőztek, míg végül sikerült utolérnie. Forrt benne a méreg.
-Ezt a mutatványt rajtam kívül csak egy ember ismeri! Ki a fene maga?! –kiáltotta, majd letépte a lány álarcát. Döbbenten bámult a kibomló ezüst kontyra, amit eddig a kis ruhadarab tartott a helyén. Mikor partnere hátrarázta haját előbukkant a mosolygó arc és egy kedvesen csillogó platinaszürke szempár.
„Álmodom? Ez nem lehet a valóság…” –gondolta.
Mialatt ő a látványt próbálta megemészteni a másik röpke csókot lehelt az ajkára, majd leszökkent a trapézról, alulról megkapaszkodott benne, majd továbblendült. A férfi álomszerű állapotban követte. Gépiesen végezte a gyakorlatokat, melyek a manővert alkották. Azt a manővert, amit évekkel korábban a feleségével találtak ki. Az „Örök szerelmet”.
Az ugrássor végén összekapaszkodva pörögtek a levegőben. Arcukat egymás nyakába fúrták. Yuri szeméből kicsordult egy könnycsepp. Lábával elkapott egy épp feléjük lendülő rudat, majd a trambulin fölé lökte magukat, amelyre már térdelő helyzetben érkeztek. Az néhányszor még visszarepítette őket, de végül nyugalomban maradt.
-Nem akarok felébredni… -suttogta ekkor csukott szemmel.
-Nem fogsz. Ez nem álom –felelte mosolyogva a lány, továbbra is ölelve őt.
-Sophie… Tényleg te vagy az? De hát mikor tértél magadhoz? És miért nem szólt erről nekem senki?
-Mert megígértettem velük, hogy hallgatnak. Fél éve ébredtem fel a kómából. Azóta edzek, hogy újra színpadra léphessek. Nem volt könnyű meggyőzni a bácsikádat, hogy segítsen, de Sorának sikerült rávennie.
-Hogy mi? Kalos és Sora tudták? –kapta fel a fejét a férje.
-Igen. Két hete megnéztem az egyik előadást, utána megkerestem. Képzelheted, szegényke hogy megdöbbent. Mindazonáltal jónak találta a tervemet. És mesélt pár érdekes dolgot rólatok. Hogy is volt például az a párbaj? –húzta fel a szemöldökét. A férfi elpirult és lesütötte a szemét.
-Tudod, azt csak azért csináltam, hogy magához térítsem. Nem bírtam nézni, mit tesz magával és Sorával. Bár ő nem így gondolta, akkor is ő a legjobb barátom. De azt elárulhatnád, miből gondoltad, hogy szerelmesek…
-Csak rájuk kell nézni… Végignéztem a „Hattyúk tava” első előadásáról készült felvételt. A bátyám jó színész, de nem ennyire. Ami meg Sorát illeti, beszéltem vele. Ahogy csillog a szeme, mikor róla van szó… Egyértelmű. Ami meg azt illeti, hogy Emily és Jeremy testvérek… hát… nem akartam, hogy teljesen a valóságnak megfelelően legyen minden. Most meg min nevetsz? –kérdezte duzzogva.
-Csupán azon, hogy ezzel a momentummal lett igazán valósághű a történet. Tegnap este ugyanis rájöttem, hogy Sora a húgom.
Ezután elmesélte feleségének a tengerparti beszélgetést, és hogy mire következtetett a fénykép alapján. Beszámolt Kalosszal folytatott „társalgásáról” is.
-Édes Istenem, ez szörnyű. Most mit akarsz csinálni?
-Nem tudom –rázta meg a fejét. –Nem merem elmondani neki, viszont titkolózni sem szeretnék előtte. A kapcsolatunkon aligha változtatna, tekintve, hogy eddig is testvérként tekintettünk egymásra, de nem akarom halomradönteni a családjáról benne élő képet.
-Előbb-utóbb úgyis rá fog jönni. Jobb lenne, ha tőled tudná meg, különben esetleg úgy érezheti, hogy be akartad csapni, még ha nem így van is.
-Igazad van, kicsim. Majd elmondom neki… ha lesz rá alkalmam.
-Csak nem félsz a kishúgodtól, Yuri Killian? –incselkedett Sophie. –Na gyere, próbáljuk el még egyszer a jelenetet!
-Még egyszer? .lepődött meg a férfi, majd rájővén az igazságra még inkább megdöbbent. –Te kis boszorka, előre eltervezted az egészet! Tudtad, hogy így fogok reagálni…
Felesége kacagva menekült fel előle a trapézokra, majd ismét kergetőzni kezdtek, ez a „fogócska” viszont kicsit forróbban végződött, mint az előző…

*

Aznap este Yuri vidáman fütyörészve sétált vissza a szállására. Arcáról egyszerűen nem bírta levakarni az elégedett vigyort. A tengerpartra érve észrevett egy csókolózó párt. Boldogan nyugtázta, hogy szíve már nem szorul össze a látványra, ahogy pár nappal korábban hasonló helyzetben. Közelebb érve az egymásba feledkezett szerelmesekhez megtorpant és irányt változtatott, ugyanis felismerte őket.
„Úgy tűnik, Sophienak ebben is igaza volt” –gondolta, mikor befordult a sövény mögé.
A színpadhoz érve úgy döntött: megkockáztat egy újabb látogatást Kalosnál. Mivel pontosan tudta, hogy hol van Sora és Leon, úgy ítélte meg, hogy a dolog veszélytelen.
-Szabad –hallotta bácsikája hangját, miután bekopogott.
-Szervusz, csak én vagyok.
-Szervusz, Yuri, mit szeretnél?
-Megköszönni a meglepetést, míg Leon nincs a közelben.
-Ne nekem, Sora beszélt rá. Én nem tartottam túl jó ötletnek, de te is tudod, milyen makacs az a lány. Sejtettem, hogy rájössz, amint megtudod, mit is takar az „Örök szerelem” elnevezés.
-Csalódást kell okoznom, ugyanis csak akkor jöttem rá, mikor letéptem róla a maszkot, és megláttam az arcát. Látom, azt nem tudtad, hogy gondoskodik a darabnak megfelelő lelepleződésről… Úgy bizony, elérte, hogy úgy viselkedjek, mint Jeremy a darabban… És észre sem vettem, míg fel nem hívta rá a figyelmemet.
-Valóban kreatív az asszonyka… Leon ellen is hasonló merényletet tervez?
-Rosszabbat… A tervei szerint ő csak akkor tudhatja meg, mikor a főpróbán Jeremy lekapja Serena maszkját.
-De hát… mi lesz, ha…
-Ha botrányt csap? Nem fog. Nem teszi tönkre a darabot. Vagy ha mégis elvesztené a fejét, ott lesznek a lányok. Meg legalább kicsit élethűbb lesz a darab. Mint tudod Tony nekitámad Jeremynek, mikor meglátja a húgával, akit addig a percig halottnak hitt.
-Az addig rendben is van, hogy az a jelenet élethűbb lesz, de mi lesz a fináléval? Kétlem, hogy addig lehiggad.
-Emiatt ne aggódj, Sophie elintézi. A premierig mindent megbeszélünk vele.
-Te tudod. De most menj aludni. Holnap is lesz nap.
-Igaz, és ma alighanem szépeket álmodom majd. Beszéltünk Francois-val. Holnap délutánra a lányunk is itt lesz. Jó éjt.
-Jó éjt.
Miután unokaöccse kilépett az ajtón Kalos gondterhelten rázta meg a fejét, majd a húgát ábrázoló fotóra tekintett.
-Több bajom van a gyerekeiddel, mint gondoltam volna. És nem feltétlenül Yuri a nehezebb eset…