1 fejezet

Három év telt el a Feltámadt a Főnix előadása óta. Leon a műsor után otthagyta a színpadot, mert ajánlatott kapott egy nagyon jó hírű cirkusztól, Németországban. Azóta semmit nem tudnak róla a társulatnál.

Sora most 19 éves. Mikor Leon elhagyta a színpadot, szomorú volt, mert tudta, hogy soha többé nem fognak találkozni. Leon által egy testvért is elvesztett, hisz a Hattyúk Tava előadása után nagyon jól kijöttek egymással.

Sora egy buli alkalmával összejött Kennel, miután a fiú bevallotta neki az érzéseit. A lány ugyan nem volt szerelmes belé, de nagyon kedvelte, ezért úgy gondolta, hogy add egy esélyt a kapcsolatuknak. Végül megszerette, de tudta, hogy ez nem szerelem. Ennek lassan már két éve. Jól érezte magát a fiú társaságában, de érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Valami, amire még nem jött rá, de érezte a zsigereiben.

Aznap este Sora a szobájában készülődött, mert Kennel van találkája. Bár nem szeretett volna elmenni, de megígérte neki. A fiú nem mondta el neki, hogy hova mennek, hiába is kérlelte, hogy mondja el. Sora erre az alkalomra egy fehér nyakban és hátán megköthető toppot vett fel, mely szabadon hagyta hasát, így látni engedte köldökét, melyben egy karika piercing volt, s amely kiemelte dús és kerek mellét. Felsőhöz egy mély vörös miniszoknyát vett fel, mely kiemelte kerek fenekét és formás combját. Hosszú, lila haját, mely a fenekét súrolta, melyet korábban becsavarta, s amelyet most félig feltűzött, csigákban omlott hátára, elől kiengedve egy-két tincset. Kiegészítésként a ruhához illő ékszereket vett fel, épp a piros magas sarkú szandálját vette fel, amikor kopogtattak.

°         Gyere be! – szólt ki a szobájából.

Ken lépett be, miután Sora beinvitálta. 

°         Sora! – kiabált a lánynak, mikor észrevette, hogy se a nappaliban, se a konyhában nincs.

°         A hálószobában vagyok. – kiabált ki a lány. – Egy perc és megyek!

°         Rendben. – mondta Ken, s helyett foglalt a kanapén.

Sora miután felvette szandálját, odament a tükörhöz, hogy még enyhén kisminkelje magát. Mikor ezzel végzett, még egyszerre ellenőrizte, hogy minden tökéletes-e, majd kiment Kenhez.

Ken háttal ült a lánynak, így nem vette észre amikor Sora belépett a szobába.

°         Kész vagyok.

Mikor a fiú meghallotta felállt és a hang felé fordult. A lélegzete is elakadt a látványtól. Tátott szájjal bámulta Sorát. (képletesen). Mindig is szépnek találta, de még soha nem volt ennyire gyönyörű. Nem bírt megszólalni, csak a lányt nézte.

Sora mosolyogva figyelte Ken reakcióját. A fiú is jól nézett ki. Az évek alatt sokat változott. A sok sportnak köszönhetően, enyhén ugyan de izmos volt. Szőke haja is hosszabb lett egy kicsit, s kontak lencsét hordott szemüveg helyett.  De Sora szívét még sem dobogtatta meg. Szerette a fiút, de nem volt szerelmes.

°         Mehetünk? – törte meg a csendet Sora.

°         Igen. – nyögte ki nagy nehezen. – Gyönyörű vagy.

°         Köszönöm.

°         Bár… te mindig gyönyörű vagy – lépett közelebb a lányhoz, s egy édes csókot lehelt ajkaira. – Szabad a karját hölgyem? – nyújtotta karját Sora felé.

°         Igen. – majd belekarolt a fiúba. – S hova megyünk? – kérdezte kíváncsian.

°         Meglepetés. – mondta titokzatosan. – Perceken belül megtudod.

Miután kiléptek a házból, Sora becsukta az ajtót és bezárta. Majd kézen fogva elindultak a kapu felé. Már fél úton járhattak, amikor Ken váratlanul megállította a lányt.

°         Ken, most miért álltunk meg? – kérdezte csodálkozva.

°         Szeretném, ha bekötnénk a szemed. – mondta miközben elővett egy fekete kendőt.

°         De Ken… - tiltakozott.

°         Kérlek Sora. – szakította félbe a lány mondatát.

A lány kelletlenül bár, de beleegyezett.

°         Rendben, de… ha elesek, akkor nagyon megbánod! – huncutkodott Sora, miközben Ken bekötötte a szemét.

°         Hm… és milyen büntetésre gondoltál? – suttogta Sora fülébe.

°         Ha elmondod, hogy hova viszel, akkor én is elmondom.

°         Sajnálom, de nem mondom el. Bízz bennem. – s kézen fogta a lányt.

°         Na jó. – mondta egy kis csalódottsággal a hangjában.

Ken óvatosan vezette az úton a tengerpart felé, ahol egy megterített asztal várta őket, gyertyákkal és íncsiklandó ételekkel. Az asztal pavilonnal volt körbe kerítve, melyet fehér égősorok világítottak meg. Miután odaértek a fiú lassan levette a lányról a kendőt, aki már nagyon izgatott volt. Érezte a lágy szellőt, mely a tenger felől jött, az ételek finom illatát. Szóhoz sem jutott a látványtól, mely fogadta.

Ken mosolyogva vezette oda a kikerekedett szemű lányt az egyik székhez, melyet kihúzott és leültette a lányt, majd helyett foglalt vele szemben. Míg Ken a lány arcát figyelte, addig Sora a pavilont csodálta meg, mely beragyogta az éjszakát.

°         Tetszik? – törte meg a csendet a fiú.

°         Ez… ez… gyönyörű. – nyögte ki nagy nehezen.

Egy ideig némán nézték egymást. Sora látta a fiú tekintetében a szerelmet, melyet iránta érzett. S most is mint mindig lelkiismeret furdalása volt azért, mert nem tudta viszonozni, bárt tiszta szívéből szerette őt.

°         Együnk. – mondta a lány.

°         Rendben.

Miközben vacsoráztak sokat beszélgettek, nevettek. Nagyon jól érezték magukat. A vacsora végeztével Ken felállt az asztaltól, majd egy kisebb dobozt elővéve letérdelt Sora elé. A lány már tudta, hogy miről van szó, de reménykedett benne, hogy sejtése nem igazolódik be. Még nem akart férjhez menni, de tudta, hogy ha nemet mond, akkor megbántja őt, s azt sem szerette volna. Szíve egyre csak kalapált azt kiabálva, hogy NE… NE… Az egész jelenet olyan volt számára, mintha egy lelassított felvételt nézett volna.

°         Hozzám jössz feleségül? – kérdezte miután kinyitotta a dobozt. A dobozban egy csodás apró zafírokkal díszített gyűrű volt.

Sora egy először a gyűrűre nézett, majd Kenre emelte meleg gesztenyebarna tekintetét. Nem volt szíve visszautasítani, mikor a fiú égkék szemébe nézett, mely a szerelemtől ragyogott.

°         Én… én… nem is tudom, hogy mit mondjak.

°         Egy egyszerű igen megteszi. – válaszolt mosolyogva a fiú. Nem voltak kétségei a lány válaszát illetően.

°         Igen. Hozzád megyek. – mondta tettetett boldogsággal.

A fiú boldogságtól sugárzó arccal csókolta meg a lányt, aki nehezen, de viszonozta. A csókot követőn Ken Sora ujjára húzta a gyűrűt, majd visszaült a helyére. Még egy ideig beszélgettek. Megegyeztek abban, hogy az esküvővel még várnak Sora kérésére. Úgy érezte, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy 19 évesen elkötelezze magát. Szerencsére a fiú megértette a lányt. Azt mondta ameddig a lány nem készült fel, addig vár.

Késő este tértek vissza Sora házába. Ken ott maradt éjszakára. Másnap már korán reggel felkeltek. Miután együtt megfürödtek, felöltöztek majd lementek az étkezőbe, ahol már a többiek is ott voltak. Kézen fogva mentek oda a többiekhez.

°         Sziasztok. – köszöntek kórusban a lányoknak, majd helyett foglaltak.

°         Sziasztok. – mondták ők is egyszerre.

°         Már egy ideje beszélgethettek, amikor egyszer csak May kiáltott fel.

°         Sora!

°         Mi az May? – kérdezte ijedten. – Miért kiabálsz?

°         Mi van az ujjadon? – megfogta a lány kezét, hogy alaposabban szemügyre vehesse. Annaék is a gyűrűt nézték.

°         Egy… egy eljegyzési gyűrű. – mondta zavartan a lány.

°         Férjhez mész? – kérdezte Rosetta.

°         Igen.

°         És… és mikor? – kérdeztette tettetett vidámsággal Mia. Még mindig nem tudta elfelejteni Kent, hiába tudta, hogy szerelme reménytelen iránta. De reménykedett benne, hogy Sora egyszer otthagyja a fiút, mert tudta, hogy a lány nem szereti Kent. De most még ez az apró remény is szertefoszlott.

°         Még nem tudjuk. – szólt a beszélgetésbe Ken is.

°         Én még egyelőre várni szeretnék. Úgy érzem, hogy még nem vagyok felkészülve egy ilyen jelentős változásra. Még nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek.

°         Gratulálok. – mondta ki nagy nehezen Mia. Majd a többiek is csatlakoztak hozzá.

°         Köszönjük.

Már vagy tíz perce beszélgethettek, amikor odalépett az egyik artista az asztalukhoz.

°         Sora.

°         Igen, Karen?

°         A Főnök hivatott az irodájába.

°         Máris megyek.

°         Később találkozunk lányok.

°         Rendben.

°         Szia, Ken. – és egy csókot nyomott a fiú ajkaira, majd az iroda felé vette az irányt.

°         Sora miután odaért Kalos irodájához bekopogott.

°         Gyere be. – szólt ki.

°         Hivatott Főnök? – kérdezte miután belépett az irodába.

°         Igen. Kérlek, foglalj helyett. – mikor Sora leült, a férfi újra megszólalt. – Egy kérésem lenne hozzád.