3 fejezet

°         Te? – kérdezte döbbenten miután a férfira nézett.

°         Sora? – kérdezte Leon is döbbenten.

Egy ideig csak némán nézték egymást miközben a férfi még mindig a karjaiban tartotta a lányt. Sora elveszett a férfi füst szürke szemeiben, míg Leon a lány gesztenyebarna tekintetében, mely csak úgy csillogott a csodálkozástól. Egyikük sem vette észre a mellettük elhaladó turistákat, akik furcsán néztek a párra. Volt, aki rosszallóan, volt, aki mosolyogva.

°         El… elengednél? – kérdezte Sora zavartan, miután rájött, hogy milyen helyzetben is vannak.

°         Bocsánat. – mondta, miközben elengedte a lányt, bár nehezére esett, amin még maga is meglepődött.

°         Mit keresel itt?

°         Vendégszereplésen voltam itt. Tegnap előtt volt az utolsó előadásom. De még maradok egy hétig. – fejezte be mondatát. – És te mit keresel Lloret de Marban?

°         Nyaralni jöttem ide egy hétre. Tegnap érkeztem. – mondta még mindig egy kicsit zavartan. Majd el is pirult, amikor gyomra hangosan jelzett, hogy éhes.

Leon magában elmosolyodott a lány zavara láttán.

°         Meghívhatlak egy vacsorára?

°         Ha nem tartalak fel, akkor igen.

°         Gyere! Ismerek egy jó kis éttermet a közelben.

°         Rendben.

°         Látom, ma alaposan bevásároltál. – nézett a lány kezében lévő csomagokra, majd átvéve a csomagokat elindultak az étterem felé.

°         Igen! Vettem néhány apróságot a lányoknak és magamnak is egy-két ruhát.

°         Elég sok lehet az az apróság, ha ennyi szatyor kellett hozzá.

Sora zavartan felnevetett Leon megjegyzése miatt. Nem sokkal később meg is érkeztek egy hangulatos étterembe, melynek fő specialitása hal volt. A pincér odavezette őket az egyik kétszemélyes sarokasztalhoz. Miután helyett foglaltak megrendelték az ételt, majd beszélgettek. Főként Sora, Leon meg hallgatta a lány beszámolóját az elmúlt évekről. Mindent elmondott a férfinak, ami csak történt vele. Kivéve Kent. Maga sem tudta miért, de valamiért most zavarta, hogy együtt van a fiúval.

Leon tekintetét nem kerülte el a gyűrű, melyet a lány ujján látott. Sejtette, hogy az egy eljegyzési gyűrű, de egyelőre nem hozta szóba hátha a lány megemlíti. Egy kis csalódottságot érzett a szíve mélyén, ha arra gondolt, hogy Sorának van valakije. Maga sem értette, hogy miért, hisz évek óta nem is találkoztak. Még csak nem is beszélgettek. Nem értette, hogy miért lesz féltékeny attól, ha arra gondol, hogy valaki akár csak egy ujjal is hozzáér.

°         Másfél hónap múlva Görögországba megyek vendégszereplésre. – fejezte be mondandóját a lány. 

°         Görögországba? – kérdezte csodálkozva a férfi.

°         Igen. – mondta még mindig szomorúan, ha arra gondolt, hogy mennyi időre is kell elszakadnia a barátaitól.

°         És miért vagy emiatt szomorú?

°         Azért mert… mert egy évre szól ez a munka.

°         Egy év? – kérdezte most már döbbenten. – És mi lesz a Kaleidoval? Ki fog akkor fellépni?

°         Nem tudom. Semmit nem tudok azon kívül, hogy oda kell mennem. Csak annyit tudok, hogy Kalos barátja kérte ezt a szívességet. De többet még nem mondott.

°         Értem.

Egy ideig némán ültek egymással szemben. Leon várt még egy kicsit, hátha a lány elmeséli neki azt amire most a leginkább kíváncsi. Kereste Sora tekintetét, de ő valamiért nem mert a férfira nézni.

Észre vette a férfi fürkésző pillantását, s ez zavarba hozta. Majd véletlenül lesiklott az ujján lévő gyűrűre. Teljesen megfeledkezett a gyűrűről. Ez nem kerülte el Leon tekintetét. Tudta, hogy itt a remek alkalom arra, hogy rákérdezzen, ha már a lány nem hozza szóba.

°         Sora?

°         Tessék? – nézett fel zavartan.

°         Van valakid? – kérdezte miközben a lány riadt gesztenyebarna szemébe nézett, majd tekintete lesiklott az ujján lévő gyűrűre. Ezzel is jelezve, hogy mire is kíváncsi tulajdonképpen.

Sora követte Leon tekintetét, s tudta, hogy a férfi mit szeretne tudni. Legszívesebben letagadta volna, de tisztában volt azzal, hogy ez sem Leonnal sem Kennel nem lenne tisztességes.

°         Igen, van. A… a vőlegényem. – mondta ki nagy nehezen.

°         És ki a szerencsés? – kérdezte, bár nehezére esett feltenni ezt a kérdést.

°         Ööö… K… Ken. – mondta zavartan.

°         Ken? – kérdezte döbbenten.

°         Igen.

°         Nos… azt mindig is tudtam, hogy szerelmes beléd, mert állandóan utánad kajtatott, mint egy pióca. – mondta egy kis gúnnyal a hangjában. – De azt nem gondoltam volna, hogy ez kölcsönös. 

Sora nem mondott semmit, bár kiérezte a gúnyt Leon hangjából, de nem foglakozott vele. Bár tudta, hogy meg kéne védenie azt, aki egyszer a férje lesz.

°         És mikor lesz a nagy nap?

°         Még nem tudom! Megbeszéltük, hogy egyelőre várunk, mert én még nem szeretnék férjhez menni. Még túl fiatal vagyok ehhez.

Még egy ideig beszélgettek, egy desszert mellett, majd végül a férfi elkísérte Sorát a szállodába. Kiderült hogy a férfi is ott szállt meg, csak ő öt emelettel feljebb lakott. Megbeszélték, hogy másnap reggel elmennek együtt várost nézni. Talán még a tengerpartra is lemennek.

°         Akkor holnap találkozunk. Jó éjszakát Sora! – mondta a férfi miután a lány szobájához értek.

°         Jó éjszakát! – mondta a lány, s egy csókot nyomott a férfi arcára. Leon megdöbbent a lány tette miatt, de ugyanakkor jól is esett neki. – Elnézést! – mondta zavartan, miután ráébredt arra, hogy mit is tett.  – Nem is tudom mi ütött belém.

°         Nem történt semmi. Akkor holnap. – majd ott hagyta a még mindig paprikavörös lányt.

°         Holnap. – suttogta, miközben a férfi távozó alakját nézte.

Sora miután belépett a szobába lepakolta a cuccait, majd elment megfürödni, után lefeküdt aludni. Szinte rögtön el is nyomta az álom.

Másnap nyolckor felkelt. Leonnal úgy beszélték meg, hogy tízre érte jön. Miután lezuhanyozott, megreggelizett, majd felöltözött. Egy könnyű fehér nyárias ruhát vett fel, mely kiemelte napsütötte bőrét, s gyönyörű karcsú alakját. A ruha enyhén kivágott volt, s combközépig ért, ezzel kihangsúlyozva dús és kerek mellét, formás lábát. Enyhén kisminkelte magát, haját lazán feltűzte, hogy ezzel se legyen gondja később a meleg miatt. A ruha alá még felvett egy szintén fehér nyakban megkötős bikinit. Majd végül egy kényelmes fehér papucsot vett fel, mely passzolt a ruhához, de tökéletes egy nagyobb sétára is. Épp elkészült, amikor kopogtattak az ajtón.

Mielőtt ajtót nyitott volna, még egyszer megnézte magát a tükörben. Felvéve a táskát odament az ajtóhoz, s kinyitotta. A férfinak még a lélegzete is elakadt mikor megpillantotta a lányt. Egyszerűen káprázatosan néz ki. De Leon sem panaszkodhatott, mert Sorának is megakadt a szeme a férfin. Leonon egy fekete rövid ing volt, mely félig ki volt gombolva ezzel tökételes rálátás nyílt a férfi izmos mellkasára. S egy szintén fekete hosszú nadrág. Szinte felfalták egymást a tekintetükkel. Tökéletes ellentétei voltak egymásnak.

°         Mehetünk? – szólalt meg először a férfi.

°         Igen. – tért magához a lány is.

Miután Sora bezárta az ajtót, elindultak. Egész délelőtt a városban mászkáltak. Leon minden megmutatott a lánynak, melyet az alatt az idő alatt ismert meg, melyet itt töltött. A kis város különböző nevezetességeit, templomait, múzeumait. A sétát követően mindig egy hangulatos kis étteremben ebédeltek. Az ebédet követően lementek a tengerpartra, hogy egy kicsit megmártózzanak.

Sokat beszélgettek. Leon mesélt a Németországban eltöltött idejéről, ahova a nyaralását követően visszatér. Mikor Leon meglátta Sorát a fehér bikiniben, mely épp hogy csak takart valamit, a szíve kihagyott egy ütemet. Hirtelen nagyon melege lett a férfinak, s nem a tikkasztó hőségtől, mely a városra borult aznap délután. Különös tűz égett a tekintetében, mikor végig nézett a lányon, melyet Sora is észrevett, s ez enyhén zavarba hozta.

Az egész délutánt a parton töltötték. Míg Leon egész végig csak napozott, addig Sora néha megmártózott a kellemesen meleg vízben. Valahányszor kijött a vízből, Leon nagyot nyelt a látványtól, ahogy a vízcseppek lassan végigfolyik karcsú, érzéki testén. A férfinak nehezére esett, hogy elkapva a lányt végig ne csókoljon kívánatos domborulatain. De türtőztette magát, mert tudta, hogy a lány foglalt, még ha ez keserűséggel is töltötte el.

Az elkövetkező három-négy napot így töltötték el. Míg délelőtt városnézésen voltak, addig délutánt a tengerparton töltötték. Aznap délután is ott voltak. Soranak nagy nehezen, de végre sikerült rábeszélnie a férfit, hogy ő is jöjjön a vízbe. Épp hogy bementek, amikor a lány váratlanul lefröcskölte a férfit.

°         Mégis mit képzelsz? Mit csinálsz? – kérdezte hidegen a lánytól.

Sora annyira megijedt ettől a hangtól, hogy nem vette észre a férfi tekintetében a huncut csillogást. Még azt sem vette észre, hogy mire készül a férfi. Leon hirtelen felkapta a lányt, majd beledobta a vízbe. Sora ijedten, vizet köpve bukott fel a vízből. Mikor már normálisan tudott lélegezni a férfira nézett, aki mosolygott a lány előbbi reakciója miatt. Sora annyira meglepődött, hogy nem vette észre a férfi újabb merényletét, amikor is a férfi megfogva a lány derekát beledobta újra a vízbe. Sora az utolsó pillanatban belekapaszkodott Leon vállába így magával rántotta a férfit is. Egymást ölelve bukkantak fel a víz felszínére, kapkodva a levegőt.

Testük összesimult, ahogy egymást ölelték. Leon érezte mellkasán Sora dús, kerek mellét, mely izgalomba hozta. Formás lábait, mely szinte összekulcsolódott az ő lábával, karjait a vállán. Hosszan néztek egymás szemébe. Sorának majd kiugrott a szíve a helyéről, hogy a férfi kezébe repüljön, mely a derekán pihent.

Leon nem bírta tovább türtőztetni magát most, hogy a lány ilyen közel került hozzá. Egyik kezével végigsimítva a lány gerince mentén megállapodott a nyakán, majd elkezdte cirógatni, miközben a lány vágytól csillogó gesztenyebarna szemébe nézett. Majd megcsókolta a lányt. Lassan ízlelgette az édes ajkakat. Nem akart semmit elkapkodni, ki akarta élvezni a pillanatot. Nyelvével először körberajzolta a lány ajkait. Hosszan csókolta így, majd nyelvével utat engedett magának a lány szájába, aki készségesen nyitotta szét ajkait. Nyelveik lassú csatát vívtak egymással, megízlelve egymást. Végighaladva a fogakon, szájpadláson. Sora lábaival átkarolta a férfi derekát, aki másik kezével felfedezőútra indult. Míg rá nem talált az egyik kívánatosan magasodó mellbimbóra. Félretolva a bikini felsőt a megkeményedett mellbimbókat kezdte cirógatni. Sora felnyögött az érintéstől, ezzel megszakítva a csókot. Leon rögtön a lány ajkai után kapott, hogy egy újabb csókcsatát vívjon vele, mely ezúttal mohó lett, tele szenvedéllyel és vággyal.

Már kezdtek nagyon belemerülni, megfeledkezve az időről, helyről. Megfeledkezve arról, hogy rajtuk kívül más is van ott, akik észrevették, hogy mit művelnek. Amikor is váratlanul Ken képe jelent meg Sora arca előtt, miközben Leont csókolta. Bár vágyott a férfi ölelésére, szenvedélyes csókjaira, de bűntudata is lett Ken miatt. Nehezen, de megszakította a csókot, s a férfira nézett, aki ködös tekintettel nézte a lány vágytól csillogó tekintetét.

°         Leon… ezt… ezt nem… nem szabad. – mondta akadozva.

°         Miért? Miért… nem? – kérdezte miközben levegő után kapkodott a hosszú csók miatt.

°         Ken… Ken miatt. – mondta szem lesütve.

°         Értem. – mondta ridegen a férfi. – Ideje visszamennünk. – mondta miközben elengedte a lányt. – Hazakísérlek.

Sora nem válaszolt, csak megigazította magán a bikini felsőt, majd kiment a partra, hogy meg törülközzön, s felöltözzön. Mikor mindketten végeztek elindultak a szálloda felé. Leon ezúttal nem kísérte el a lányt a szobájáig. Csak kurtán elköszönt tőle, mikor a lány kilépett a liftből. Ugyan a lánynak fájt, ahogy a férfi viselkedett vele, de meg is értette.

Óriási hibát követett volna el, ha lefekszik a férfival. S ezt nem akarta elkövetni, bármennyire is a nehezére esett. Már késő esete volt, de Sora nem tudott aludni. Csak a délután történtekre tudott gondolni, miközben az ágyában feküdt, s epret eszegetett tejszínhabbal. Éjfél felé járhatott az idő, amikor valaki kopogtatott.

Sora nem értette, hogy ki lehet az, aki ilyen késői órában zavarta meg. Ki keresheti ilyenkor. Tudta, hogy Leon nem lehet. Főleg azok után nem, ahogy vele viselkedett. Kikelve az ágyból, magára kapott egy vörös selyem köntöst, mely eltakarta a fekete pántos combközépig érő hálóingét. Lassan odament az ajtóhoz, hogy ajtót nyisson. Mikor kinyitotta az ajtót először szóhoz sem jutott döbbenetében.

°         Te mit keresel itt? – kérdezte döbbenten.