5 fejezet

°         Sora, beszélnünk kell! – mondta Ken.

°         Gyere be! – invitálta be a lány a fiút. – Nem úgy volt, hogy Anaékkal mész? – kérdezte csodálkozva.

°         De igen. – mondta miközben helyett foglalt a kanapén. – De beszélnem kell veled. – nézett komolyan egyenesen a lány szemébe, aki vele szemben foglalt helyett.

°         És miről szeretnél velem beszélni? – kérdezte a fiútól, de ő nem válaszolt, csak nézte a lányt, aki kezdett megijedni, hogy talán valami baj van. – Valami baj van?

°         Ezt én is kérdezhetném, Sora.

°         Nem értelek. – mondta zavartan a lány.

°         Mi történ veled?

°         Velem? Semmi. – mondta, de nem mert Ken szemébe nézni. – Ezt mégis honnan vetted? – nevetett fel zavartan.

°         Talán azért, mert az utóbbi időben feltűnően csendes vagy. Valahányszor elhívlak, valahova mindig visszautasítasz. Még a lányokkal sem mentél el sehova, amióta visszajöttél Spanyolországból. Talán azért, mert valahányszor közeledem feléd vonakodva viszonzod. Vagy azt hitted nem veszem észre? Ennyire hülyének nézel? – emelte meg egy kicsit a hangját. 

°         Nem, nem nézlek annak. Nem történt semmi. Tényleg. Csak… csak fáradt vagyok. – hazudta, miközben felállt és odasétált az ablakhoz.

°         Sora! – szólt keményen a lányra. – Addig nem megyek el innen, amíg el nem mondod, hogy mi történt!

Sora egy ideig némán állt az ablak előtt. Próbált valami kibúvót keresni. Kitalálni valamit, amivel megmagyarázhatja eme viselkedését. De nem tudott. Nemcsak azért, mert nem sikerült, hanem azért is, mert tudta, hogy ez nem tisztességes Kennel szemben. Tudta, hogy hibát követett el azzal, hogy lefeküdt Leonnal, de nem bánta meg. Annak ellenére sem, hogy a férfi azóta nem jelentkezett.

°         Sora! – szólította meg a fiú a lányt, aki már vagy tíz perce csendben volt. – Mi a baj? – kérdezte kedvesen, miközben odasétált Sorához és hátulról átölelte.

°         Én… én… - dadogott a lány.

°         Sora! – mondta, miközben megfordította a lányt, így láthatta Sora könnyes szemét. – Mi a baj?

°         Én… - kezdett bele, miközben Ken égkék szemébe nézett – találkoztam Leonnal. Spanyolországban. – s elhúzódott a fiútól. Nem mert Ken szemébe nézni, mikor a következő szavakat kimondta. – Lefeküdtem vele.

Néma, halotti csend borult a szobára. Csak a légy zümmögését lehetett hallani. Ken döbbenten nézte Sorát, aki lassan szembe fordult a fiúval. A lány olyan bűntudatot érzett, mint még soha, amikor Ken fájdalommal, csalódottsággal teli szemébe nézett.

°         Hogy tehetted ezt velem? – rázta meg a lányt.

°         Ken… én…

°         Nem. – mondta miközben undorodva ellépett a lánytól. - Nem érdekel a magyarázatod.

°         Ken… kérlek… - mondta sírva.

°         Nem. Felbontom az eljegyzést. – s gyors iramba elkezdett az ajtó felé menni. – Ne kerülj a szemem elé. – majd becsapta az ajtót.

Sora sírva rogyott a földre. Nem azért, mert Ken elhagyta. Nem azért amit vele tett. Hanem azért mert tudta, hogy egy értékes barátot vesztett el a saját ostobasága miatt. Már tudta, hogy soha nem lett volna szabad igent mondania.

Mikor a lányok tudomást szereztek a dologról, jól meg szidták. Nem tudták megérteni, hogy hogy tehette ezt vele. Főleg mikor kiderült, hogy Sora nem mással csalta meg Kent, mint a nagy Leon Oswalddal, a Halálistennel. Mia is elmondta a véleményét, de magában örült azért, hogy a dolgok így alakultak. Mert most talán van remény arra, hogy összejöjjön a fiúval. Bár lelkiismeret furdalása volt, azért amit gondolt. A lányok próbáltak beszélni Kennel, hogy hallgassa meg Sorát, de ő hallani sem akart róla.

Néhány nappal később Sora Kalos irodájában ült.

°         Miért hivatott Főnök?

°         A Görögországi úttal kapcsolatosan van némi közölni valóm. Három nap múlva kell indulnod.

°         De hát… - de nem tudta befejezni, mert Kalos közbeszólt.

°         A barátom George kérésére. Szeretné, ha minél hamarabb odautaznál, hogy gyorsan elkezdhessétek a gyakorlást. Bár nincs még meg az összes szereplő. Csak a te partnered hiányzik. Ha jól tudom, akkor te leszel az egyik főszereplő.

°         Értem. Illetve nem. Nem értem, hogy miért nekem kell odamennem, és hogy miért egy évre?

°         George egy gyerekkori barátom, s ő még csak most kezdett bele a cirkusz életbe. Ezért megkért, hogy a legjobb artistámat küldjem oda. De lehet, hogy csak fél évig kell majd maradnod. Ezt attól függ, hogy mennyire lesz sikeres a műsor, így tehát a cirkusz. S persze, addig, míg nem találnak egy másik artistát, aki olyan jó, mint te.

°         De ki fog addig fellépni a színpadon? Ki lesz addig Yuri partnere? És azt tudja, hogy ki lesz az én partnerem?

°         Nem, nem tudom. Ami pedig Yurit illeti, Layla lesz a partnere. Beleegyezett, hogy elvállalja arra az időre amíg távol leszel.

°         Értem. – mondta szomorúan.

°         Ami a szállást illeti. Béreltem neked egy kis házat a tengerparton, közel a színpadhoz. Ezt a társulat fogja fizetni. Tehát emiatt nem kell aggódnod.

°         Köszönöm Főnök.

°         Csak ennyit akartam mondani. Most menj. Kezdj el csomagolni, s búcsúzz el a barátaidtól.

°         Igenis Főnök.

Három nappal később Sora már a reptéren volt, s a barátaitól vett könnyes búcsút. Minden egyes szabadidejét velük töltötte. Ez alatt az idő alatt próbált többször is beszélni Kennel, de minden egyes elfordult tőle. Nem volt hajlandó beszélni, még csak látni sem kívánta őt.

Sora fél órával később a gépen ült, mely egyenesen Korfu felé tartott. S az elkövetkező időszakra gondolt. Nem tudta miért, de mióta felszállt furcsa érzése volt. Nem tudta mire számíthat. Nem tudta, hogy milyenek lesznek az artisták, a műsor. Ahogy közeledett az úti cél felé, úgy erősödött benne az a furcsa érzés, mely hatalmába kerítette.

A reptéren egy fiatal nő várta Sorat kezében egy táblával. Táskáival kezében odasétált a nőhöz.

°         Te vagy Sora Naegino? – kérdezte barátságos hangon.

°         Igen.

°         Jessica vagyok. Jessica Walsh. Örülők hogy megismertelek.

°         Én is örülők. – mondta mosolyogva.

°         Gyere. Elkísérlek a szállásra. Aztán bemutatlak az igazgatónak.

°         Rendben.

Sora háza felé rengeteget beszélgettek. Bár még csak most ismerkedtek meg, ennek ellenére nagyon jól megértették egymást.  Sora úgy érezte, hogy máris talált magának egy barátot, akivel remekül meg fogják érteni egymást. Jessica elmondta a lánynak, hogy addig, amíg nem lesz itt minden artista, nem kezdik el a gyakorlást. A darabról is csak akkor fognak többet meg tudni. Csak egy artista hiányzott a társulatból, aki még mindig nem válaszolt. Jessica épp a vőlegényéről kezdett beszélni, amikor megérkeztek, így nem tudta folytatni beszámolóját.

Sora miután bevitte a táskáit a házba, az igazgató felé vette az irányt Jessica társaságában, akire az irodájában találtak. Néhány szót váltott vele, majd visszament a szállására, mert nagyon elfáradt az utazás miatt.  De előtte megbeszélte Jessicával, hogy az elkövetkező napokban együtt mennek városnézésre.

 Másnap Sora és Jessica épp indulni készültek, amikor összefutottak az egyik fiatal artista fiúval, aki Sorával lehetett egy idős.

°         Jessica! – szólt a fiatal nőnek.

°         Á, Dylen. Örülők, hogy összefutottunk. Hagy mutassam be neked Sora Naeginot! Tegnap érkezett a Kaleido társulattól. Sora bemutatom az öcsémet, Dylan Walsht.

°         Örülők, hogy megismerhetlek. – mondta a fiú miközben kezet csókolt, s egy percre sem vette le tekintetét a lány arcáról. 

°         Én is örülők, hogy találkoztunk. – s enyhe pír szökött az arcára.

A fiú hihetetlenül jóképű, a legtöbb lány ideálja. Magas, izmos test, éjfekete haj, sötét kék szemei olyanok voltak mint az éjszaka, melyek most Sora arcát fürkészték, s különös csillogást vélt felfedezni bennük

°         Készültök valahova? – kérdezte nővérétől, de egy percre sem vette le szemét Soráról.

°         Csak egy kis városnézésre. – mondta huncut mosollyal. Észrevette öcsén, hogy tetszik neki a lány, s ahogy látta Sorának sem volt közömbös. De ez nem zavarta őt.

°         Veletek tarthatok?

°         Persze, gyere.

Az egész napot együtt töltötték, s nagyon jól érezték magukat. Sokat beszélgettek, s nevettek. Egy hét telt el azóta, hogy Sora megérkezett. A legtöbb idejét Jessicaval és Dylannel töltötte. A fiú állandóan flörtölt a lánnyal. Sora eleinte távolságtartóan viselkedett, de végül neki is kezdett egyre jobban megtetszeni. Bár gyakran eszébe jutott Leon. Egyszerűen nem tudta kiverni őt a fejéből, de remélte, hogy Dylannel talán sikerül végleg elfelejtenie őt.

Sora és Jessica nagyon jó barátnők lettek, bár még csak egy hete találkoztak, mégis úgy érezték, mintha évek óta ismernék egymást. Ezen a napon Sora épp Dylan társaságában várta, hogy megérkezzen Jessica, aki a vőlegényéért ment ki a reptérre. Fél órával később meg is érkeztek, de Sora nem vette észre őket, mert háttal állt nekik. Mikor Jessica odaért megérintette a lány karját.

°         Sora!

A szíve kihagyott egy ütemet, mikor a lány megfordult. A szemei elkerekedtek a döbbenettől, mikor meglátta, hogy kivel áll szemben. Tekintete összekapcsolódott a hüvős és rideg tekintettel, mely senkihez nem volt fogható.

°         Bemutatom a vőlegényemet. – mutatott a mellette álló férfira. – Leon Oswald.