6 fejezet

°         Bemutatom a vőlegényemet – mutatott a mellette álló férfira. – Leon Oswald.

°         A… a vőlegényed? – kérdezte döbbenten Sora Jessicat, majd úgy nézett a férfira mintha ufót látna.

A férfi hideg nyugalommal nézte a lányt, bár a szíve másról árulkodott. Először nem akarta elfogadni a felkérést, de mégsem tudta visszautasítani, mert hiányzott neki Sora. Alig várta, hogy újra lássa, bár sejtette, hogy a lány nem fog örülni neki, ha meg tudja az igazat vele kapcsolatban. Már megbánta, hogy nem volt őszinte vele, amikor Spanyolországban találkoztak. De nem gondolta volna, hogy valaha találkoznak még, mint ahogy azt sem, hogy annyira hiányozni fog neki, mint még soha senki.

°         Igen. – mondta csodálkozva Jessica, aki nem értette a lány viselkedését. – Talán… talán ismeritek egymást?

°         Ami azt illeti igen. – szólalt meg Leon. – A partnerem volt, amikor Los Angelesben voltam. Együtt hajtottuk végre az Angyalok táncát. – fejezte be mondanivalóját, miközben végig a lány fájdalommal teli, meleg gesztenyebarna szemébe nézett.

°         Hát persze. Hogy én milyen buta vagyok. – nevetett fel zavartan a fiatal nő. – Hogy is felejthettem ezt el, hisz még meséltél is róla. – mondta miközben átkarolta a férfi derekát.

Sorat ez a gesztus úgy érte, mint egy villámcsapás. Úgy érezte, hogy el tudna süllyedni szégyenében, ha eszébe jutott, hogy mi is történt Leon és közte. S sajnos túl gyakran eszébe jutott. Nem múlt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá. S most csak még jobban megrohamozták az emlékek.

Leon is ugyanerre gondolt. Ő sem tudta kiverni a fejéből a lánnyal töltött szenvedélyes órákat, a napokat, melyeket együtt töltöttek. Valahányszor eszébe jutott a vágy úgy söpört végig rajta, mint egy tomboló hurrikán, mely csak arra várt, hogy elsöpörjön mindent és mindenkit, mely csak az útjába állt. S amely csak erősebb lett most, hogy Sora előtte állt. Legszívesebben ott mindenki előtt a karjaiba kapta volna, hogy aztán elvesszen egy szenvedélyes és forró csókban. Még soha nem érzett így senki iránt.

°         Örülők, hogy újra látlak. – mondta nagy nehezen Sora a férfinak.

°         Én is örülők. – felelte kurtán, miközben próbálta legyőzni a testében tomboló hormonokat.

°         Most, hogy így összejöttünk mit szólnátok hozzá, ha beülnénk valahova? – kérdezte vidáman Jessica.

°         Ez remek ötlet. – szólalt meg Dylan, aki mindvégig a hármast figyelte, de szerencsére semmit nem vett észre.

Sora és Leon semmit nem mondtak, próbáltak nem egymásra nézni, de nagyon nehezen ment. Míg Leon hűvös nyugalommal, addig a lány nem tudta, hogy kezelni a helyzetet. Próbálta feldolgozni az imént történtek, de nem sikerült. Fájt neki, hogy a férfi nem mondta el neki az igazat Jessicával kapcsolatban.

°         És hova menjünk? – kérdezte Jessica.

°         Menjünk Sorához. Ő itt lakik a közelben. Mit szólsz hozzá, Sora? – kérdezte a lánytól.

°         Ö… rendben, menjünk. – mondta nem túl lelkesen, bár igyekezett nem kimutatni, hogy most szívesebben lenne egyedül a gondolataival.

Feszélyezte Leon közelsége. Ő észrevette azt, amit a többiek nem. Leon tekintetében azt a különös csillogást, a tűzet, melyet Spanyolországban is látott. S mindazok ellenére, amit az imént megtudott újra fellobbant benne is a vágy.   Ha tehette volna már másnap ott hagyta volna a színpadot, de tudta, hogy ezt nem teheti meg.  Kalos rögtön kirúgná.

°         Mielőtt elfelejtem. Beszéltem George-gal. Azt mondta, hogy holnap után lesz a megbeszélés a darabbal kapcsolatban. – mondta Jessica, miközben Sora háza felé vették az irányt.

Az egész estét Soránál töltötték. Sora bár nehezen, de egy idő után feloldódott Dylan segítségével, aki végig a lányt szórakoztatta. Leon mint mindig egy szót sem szólt. A férfi csak nehezen tudta megállni, hogy le ne üsse a fiatal fiút, aki szemérmetlenül flörtölt a lánnyal, annak ellenére, hogy mellette ott ült Jessica, aki végig Leont ölelte, s néha apró puszikat adott a szájára.  Sora észrevette ezeket a gesztusokat, s ilyenkor úgy érezte, mintha kést döftek volna egyenesen a szívébe, de próbálta ezt nem kimutatni.

Már este hét volt, mire mindenki távozott Sora házából. Megbeszélték, hogy holnap is együtt lesznek, hogy elmennek valahova négyesben. A lány megkönnyebbült, hogy végre egyedül lehet, s nem kell színészkednie a többiek előtt. Nem tudta, hogy fogja kibírni az elkövetkező hónapokat, ha már most ennyire nehéz neki. Elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa magát Leontól, még ha fáj is neki. De nem akart fájdalmat okozni Jessicának, aki az elmúlt egy hétben a legjobb barátnője lett. Remélte, hogy soha nem fog rájönni, hogy mi történt Leon és közte. Ha rajta múlik, akkor sosem fogja megtudni.

Míg ezen gondolkozott megfürdött, majd megevett egy könnyű joghurtot, mellyel az éhségét csillapította. Épp lefekvéshez készülődött, amikor váratlanul kopogtattak. Sora nem tudta, hogy ki lehet az ilyen késői órán, ezért csodálkozva nyitott ajtót, majd le is döbbent amikor látta, hogy ki áll előtte.

°         Te mit keresel itt? – kérdezte döbbenten, s enyhe dühvel a hangjában.

°         Beszélnünk kell. – mondta Leon.

°         Nekünk nincs miről beszélnünk. – mondta, s már csukta volna be az ajtót, de Leon ezt megakadályozta a lábával.

°         Addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk. Akár az egész éjszakát is itt tölthetem, ha az kell ahhoz, hogy meghallgass. De úgy gondolom, hogy egyikünk sem örülne annak, ha többiek arról pletykálkodnának, hogy mit kerestem éjszaka az ajtód előtt. – érvelt a férfi.

Sora kelletlenül bár, de belátta, hogy a férfinak igaza van. Semmiképpen sem szeretett volna lebukni, ezért ha nehezen is, de beengedte Leont, aki egy percig sem habozott.

°         Rendben. – fordított hátat a férfinak. – Öt percet kapsz.

Leon pár másodpercig nem mondott semmit, csak odament a lányhoz, s megfordította, hogy a szemébe nézhessen. Nem tudott megszólalni, mert elveszett Sora fájdalommal, s vággyal teli gesztenyebarna szemében, mely hűen tükrözte a szívében dúló érzelmeket. Maga sem értette, hogy miért, hisz Jessicát szerette. De… de valamiért nem tud ellenállni az előtte álló angyalnak, s már épp megcsókolta volna, mikor Sora ellépett mellőle.

°         Miről akarsz beszélni? – kérdezte színtelen hangon.    

°         Nézd, Sora…

°         Gyorsan mond, mert fogy az időd – vágott a férfi szavába.

°         Tudom, hogy el kellett volna mondanom az igazat Jessicával kapcsolatban.

°         Igen, jól tudod. Én mindent elmondtam neked, Leon. – fordult ismét szembe a férfival. – Mindent. Megérdemeltem volna annyit, hogy őszinte legyél velem. De nem. Mert úgy gondoltad, hogy nem tartozik rám. – emelte meg a hangját.

°         Miért? – kérdezte ridegen a férfi. Nem tetszett neki, ahogy a lány beszélt vele, bár tudta, hogy jogosan emeli meg a hangját. – Akkor talán nem feküdtél volna le velem, ha tudsz róla? Talán visszautasítottad volna a közeledésemet? Kötve hiszem. Hisz még az sem zavart, hogy mennyasszony vagy. Hogy van egy vőlegényed, aki szeret téged. Szeret téged, s te mégis lefeküdtél velem. – mondta kegyetlenül a lánynak.

°          Igazad van. – mondta halkan a lány. – S a kérdésedre a válasz: talán igen, talán nem. Ezt most már nem fogjuk megtudni. Ennek ellenére te tudtál róla. Mégsem zavartattad magad. Nem zavart téged, hogy van egy vőlegényem, mint ahogy az sem, hogy neked mennyasszonyod van, aki ráadásul tiszta szívéből szeret téged.

°         Megbántad? – kérdezte halkan a férfi. – Megbántad, hogy lefeküdtél velem?

Sora nem válaszolt, csak a férfi süt szürke szemébe nézett. Látta a tűzet, a vággyal teli csillogást a férfi szemében, amely benne is felébresztette a vágyat. De megpróbálta ezt elfojtani. Még soha nem hazudott, s nem akarta most ezt elkezdeni. Bár tudta, hogy ez egyvalakivel szemben elkerülhetetlen lesz, ha nem szeretne fájdalmat okozni neki.

°         Nem. – mondta halkan. – Nem bántam meg. – nézett egyenesen a férfi szemébe. – De… de ez többet nem fordulhat elő. S Jessica sem tudhatja meg soha.

°         Egy valamire nem gondolsz, Sora.

°         Mire? – kérdezte értetlenül.

°         Ugyan már, Sora. – mondta egy kissé türelmetlenül. – Azt hiszed nem vettem észre?

°         Mit? – kérdezte még mindig értetlenül.

Leon úgy döntött, hogy inkább tettekkel fejezte ki azt, amire gondolt. Ezért magához rántotta a lányt, s szenvedélyesen megcsókolta. Sora viszonozta a csókot. Elveszett Leon ölelésében és a forró csókban, melyet váltottak. Hosszú perceken keresztül csókolták egymást, mikor Sora megérezte Leon kezét, amint a köntöst próbálja lefejteni róla. A lány rögtön kijózanodott, főleg mikor eszébe jutott barátnője, Jessica.

°         Nem, Leon – tolta el a férfit, miközben a levegő után kapkodott. – Mondtam, hogy ez többet nem fordulhat elő. Nem fogom tönkre tenni a kapcsolatodat egy szenvedély miatt, mely valahányszor találkozunk a hatalmába kerít minket.  Főleg ha ebben a kapcsolatban az egyik legjobb barátnőm is érintett.

°         Még csak egy hete ismered. – mondta vággyal fűtött hangon. – Semmit nem tudsz róla.

°         Lehet. De nagyon megkedveltem őt. Olyan mintha már évek óta ismerném őt. – majd elfordult a férfitól, hogy ne kelljen a szemébe néznie, mert nem tudta, hogy meddig tudja még türtőztetni magát. – Most pedig menj el.

Leon egy ideig nem mozdult, csak nézte a lányt, aki végig háttal állt neki, majd távozott a házból. Sora amint meghallotta, hogy a férfi elment bement a szobájába s lefeküdt aludni. Egész éjszaka csak forgolódott. Nem tudott aludni. Csak a férfira tudott gondolni, s a csókra melyet váltottak az este folyamán. Ezzel nem volt egyedül.

Másnap már korán reggel talpon volt. Kilencre beszélték meg itt nála a találkozott. Bár azt még nem tudta, hogy hova mennek. Ezért úgy döntött, hogy egy könnyű nyárias ruhát vesz fel. A bézs ruha, mely combközépig ért tökéletesen kiemelte Sora napsütötte bőrét, s formás combját, a hátát szabadon hagyta. Mikor ezzel végzett enyhén kisminkelte magát, s végül kényelmes világos narancs papucsot vett fel, mely tökéletesen ment a ruhához.  Már vagy tíz perce kész volt, amikor kopogtattak.

°         Szia, Dylan. – köszöntötte mikor ajtót nyitott.

°         Szia, Sora.

°         Gyere be.

°         Tudom, hogy még van idő kilencig, de beszélnem kell veled Sora.

°         És miről szeretnél velem beszélgetni? – kérdezte kedvesen a lány a nyitott ajtó előtt.

°         Én… csak azt szerettem volna mondani, hogy… - kezdett bele.

°         Igen?

°         Hogy… - de nem fejezte be, csak odahajolt a lányhoz és megcsókolta.

Sorat annyira váratlanul érte, hogy nem tett semmit ellene. A fiú észrevette a lány habozását, de ez nem zavarta. Közelebb vonta magához, s nyelvével óvatosan szétfeszítette a lány ajkait, aki magához térve a döbbenetből viszonozta a csókot. Sora nem érzett semmit, miközben a fiút csókolta. Nem érezte azt a szenvedélyt, a vágyat, a tűzet, mely mindig elborította, ha Leon megcsókolta.

°         Khm… - szólalt meg egy hang mellettük.