10 fejezet

Sora szemei kikerekedtek mikor rájött, hogy ki ül mellette az ágyon. A félelmet, melyet érzett felváltotta a düh, amiért a férfi így ráijesztett. Mérgesen tolta el a szájáról a kezét.

Ilyet még egyszer ne csinálj! – emelte meg hangját, miközben felült megfeledkezve arról, hogy egy egyszerű lenge hálóing van rajta, mely enyhén átlátszó. Majd kipattanva az ágyból folytatta. – Tudod, hogy megijesztettél? – mondta még mindig dühtől remegve. – Egyébként is mit keresel itt?

Nyugodj meg Sora! – próbálta csitítgatni Leon a lányt. – Beszélnem kell veled. – mondta miközben újra és újra végignézett az érzéki testen, mely mindig tűzbe hozta, de próbált uralkodni vágyain, melyet csak nagy nehézségek árán sikerült.

Sora vett egy nagy levegőt, majd kifújta, hogy egy kicsit megnyugodjon. Észrevette a férfi szemében a tűzet, mely őt is lázba hozta.

Nekünk nincs miről beszélnünk. – s hátat fordított a férfinak, hogy ne kelljen a füst szürke szemekbe néznie, mely mindig megbabonázta. – Menj el!

Nem! – felállt, majd lassan odasétált a lányhoz és szembe fordította magával. – Addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk. – mondta ellent nem tűrés hangon.

Mit akarsz? – kérdezte és ellépett a férfitől, mert úgy érezte, hogy már a közelségétől is lángra gyúl.

Mi van David és közted? – a hangja nyugodt volt, bár belül remegett a dühtől és a féltékenységtől, ha a csókra gondolt.

Nem tartozom neked magyarázattal. S egyébként sincs jogod ilyen kérdést feltenni nekem, mert nincs semmi közöttünk. – mondta felháborodottan. Már szinte kiabálva. – Talán elfelejtetted, hogy mennyasszonyod van? – kérdezte dühösen.

Nem, nem felejtettem el. – s meg ragadta Sora karját. – Mint ahogy azt sem, ami kettőnk között történt, amit egymás iránt érzünk. Bármennyire is próbáljuk tagadni. – majd hevesen megcsókolta a lányt.

Sora próbált szabadulni Leon karjai közül, de a férfi erősen tartotta, miközben durván csókolta. Szinte harapta az ajkait, majd nyelve erőszakosan behatolt Sora szájába. A lány belenyögött a csókba, mikor megérezte nyelvén a férfi nyelvét, mely szenvedélyes táncra hívta. Sora végképp feladta a küzdelmet. Nem tudott harcolni az érzései és vágya ellen. Leon megérezte ezt ezért elengedve a lány karjait, egyik karját Sora dereka köré fonta, míg kezével a hajába túrt, hogy ezzel is mélyítse a csókot. Eközben a lány egyik keze a férfi nyakát cirógatta míg a másikkal jól esően belemarkolt a dús és hosszú sörénybe. Leon még közelebb vonta magához. Hosszú percekig csókolták így egymást. Nem akartak elszakadni a másiktól. Élvezettel ízlelgették egymás ajkait. A szenvedélyes, szerelemmel és vággyal teli csóknak csak a levegőhiány vetett véget.

Sora Leon mellkasára tette a fejét, mikor megszakították a csókot. Percekig álltak némán egymást ölelve. Nem mondtak semmit a másiknak. Csak éreztek. Leon boldogan melegséggel a szívében viszonozta a lány ölelését. Egy percre sem akarta elengedni. Sora is ugyanezt érezte. Lehunyva szemét csak egyetlen egy érzésre tudott gondolni. Az érzésre, mely felforgatta egész eddigi életét. S tudta, hogy bármit is tesz, nem tud harcolni az érzései ellen. Szinte akaratlanul buktak ki száján a szavak, melyet nem akart kimondani.

Szeretlek. – suttogta.

Leon meglepődött a lány vallomása miatt. Erre nem számított, de nem tolta el magától. Boldogan halvány mosollyal a száján, ölelte szorosabban magához. S ki mondta azt, amire csak most döbbent rá. Az érzésre, amelyet nem tudott hova tenni, de minden egyes alkalommal ott volt a szívében, mikor Sorával volt. Az érzésre, mely melegséggel töltötte el szívét.

Én is szeretlek.

Sora hitetlenkedve, könnyes szemmel emelte tekintetét Leonra. Nem tudta elhinni azt, amit hallott. Képtelen volt felfogni, hogy a nagy Halálisten, azt mondta neki, hogy szereti. Aki mindig rideg, kegyetlen, nem törődve mások érzéseivel gázol át, tipor el mindenkit, aki az útjába akad. Azt mondta neki, hogy szereti.

Leon látta Sora tekintetében a hitetlenkedést mikor eltolta magától, ezért mosolyogva ismételte meg.

Szeretlek, Sora. – majd ismét megcsókolta a lányt, mely ezúttal lágy és gyengéd volt tele szín tiszta szerelemmel. Szerelemmel, melyet egymás iránt éreznek, s amely csak kevés embernek adatik meg a világon.

Sora boldogan viszonozta a csókot. Ebben a csókban érezte Leon szerelmét, mely elűzte minden kételyét és kétségét, amely a szívében lappangott. A csókot követően boldogan néztek egymásra, majd Sora tekintete szomorú lett, amikor a barátnőjére gondolt. Elhúzódva Leontól az ablakhoz sétált, s felnézett az ezüstösen ragyogó holdra. A férfi észrevette a lány tekintetében megbúvó szomorúságot, ezért lassan oda ment és gyengéden átölelte. Sora sóhajtva simult bele Leon ölelésébe, miközben kezeit a férfi karjaira tette s így ölelték egymást.

Mi a baj? – kérdezte halkan.

Csak… csak eszembe jutott Jessica. Ezt… ezt nem tehetjük vele. Nem ezt érdemli tőlünk. Ő szeret téged. – fejezte be mondatát és egyenesen Leon szemébe nézett, aki időközben gyengéden szembe fordította magával.

Sora. – s gyengéden megemelte a lány fejét, aki lehajtotta a fejét. – Én nem szeretem Jessicat. Holnap beszélek vele. – mondta határozottan.

De… - kezdett volna bele, de Leon félbe szakította.

Nincs semmi de! Nem harcolhatsz az érzéseid ellen.

Tudom, csak… nem akarom elveszíteni a barátságát. – mondta könnyes szemmel

Sajnos ezzel számolnod kell, ugyanis holnap beszélek vele. S ez az utolsó szavam. – majd ujjaival gyengéden letörölt egy könnycseppet, mely ezüstösen csillogva folyt végig a lány arcán.

Sora tudta, hogy nincs értelme harcolni a férfi döntése ellen. Mert már ismerte annyira, hogy ha valamit egyszer elhatározott, akkor az úgy is lesz. Leon lassan megcsókolta a lányt, mely egyre követelőzőbb és szenvedélyesebb lett. A férfi már épp a hálóinget csúsztatta volna le az érzéki testről, mikor Sora elhúzódott tőle.

Ez most ne! – kérte halkan.

Nem akarod? – kérdezte vágytól fűtött hangon, de csalódottan.

Nem erről van szó. Csak…

Rendben van. – mondta mutató ujját a lány ajkaira téve. – Itt aludhatok? – kérdezte reménykedve.

Igen. – s lágy csókot lehelt a férfi ajkaira, majd együtt lefeküdtek az ágyra. Nem sokkal később már az igazak álmát aludták egymást ölelve, boldogan.

Másnap reggel egyszerre ébredtek fel. Egy ideig még feküdtek egymás mellett, majd együtt megfürödtek, s azt követően megreggeliztek. Még egy darabig beszélgettek. Sora boldog volt, amiért Leon vele van, de ugyanakkor szomorú is, hisz tudta, hogy a férfi még ma beszél Jessicával. S már előre rettegett, hogy mi lesz. Bár nem akarta elveszíteni a barátnőjét, de nem is tudott lemondani a férfi szerelméről. Leon nem sokkal később ott hagyta Sorat a gondolataival, de előtte biztosította arról, hogy még ma véget vett a jegyességének.

Sora egy ideig ténfergett a kis házban, majd megunva a semmit tevést úgy döntött, hogy elmegy edzeni. Bár még semmit nem tudott a darabról. Felöltözött, összeszedte az edzőruháit, majd a színpad felé vette az irányt, melyet Jessica már az első nap megmutatott. Bemelegítés után felugrott a trapézra, s egyszerű ugrásokkal kezdte. Fél órával később már a bonyolultabb manővereket hajtotta végre, mint az Angyalok Tánca, az Aranyfőnix, a Démonspirált és más egyéb ugrásokat, melyeket az évek során tanult.

Majdnem négy órán keresztül gyakorolt így pihenés nélkül. Fáradtan és lihegve ugrott le a trapézról. Odament a kispadhoz és megörülte a törülközővel az arcát, majd ivott az ásványvízből. Nem vette észre az ajtóban álló Leont, aki egy halvány mosollyal az arcán nézte Sorát, majd halkan megközelítette a lányt. Mikor odaért megölelte, akit annyira váratlanul ért, hogy ijedtében ugrott egyet. S le is fejelte volna a falat, ha a férfi nem tartja meg.

Leon. – mondta dühösen, és vállón ütötte a férfit, mikor szembe fordult vele. – Egyszer szívrohamban fogok meghalni és ráadásul miattad. – fejezete be mérgesen, bár kezdett megenyhülni.

Leon csak mosolyogott a lány reakciója miatt, majd közelebb vonta magához, hogy egy forró és szenvedélyes csókban egyesüljenek. Egyikük sem vette észre az ajtóban álló személyt, aki nem sokkal Len után érkezett. S döbbenten nézte a csókolózó párt, akik szinte majd felfalták egymást.

Már mindenütt kerestelek. – mondta elfúló hangon Leon miután, megszakították a csókot.

Miért? – kérdezte, s elhúzódott a férfitól.

Ezért – s ismét megcsókolta, majd folytatta – és azért, hogy elmondjam, hamarosan találkozom Jessicával, s akkor mindent elmondok neki kettőnkkel kapcsolatban.

Sora nem mondott semmit, csak szorosan odabújt a férfihoz, aki gyengéden megcsókolta, majd nem sokkal később ott hagyta a lányt. De előtte még megbeszélték, hogy este találkoznak.

Eközben az ajtónál álló árnyék és gyorsan elhagyta a helyiséget, mikor észrevette, hogy férfi távozik. Végig nézte az egész jelenetet és hallotta a beszélgetésüket. Képtelen volt elhinni mindazt, amiről ők beszélgettek. Nem tudta elhinni, hogy ez történik vele. A szíve dühvel és keserűséggel telt meg, amiért elárulták.

Nem sokkal később David lépett be a színpadra, ahol végre megtalálta Sorát, aki újra a trapézokon ugrált.

Sora! – kiáltott a lánynak.

Sora miután meghallotta a fiút, leugrott a hálóra, majd lassan odasétált a fiúhoz.

Szia David. Mit keresel itt?

Szia! – mondta, majd meg akarta csókolni, de a lány megakadályozta ezt.

David… - kezdett bele – beszélnünk kell.

Eközben Leon megérkezett Jessica és David szállására. Már alig várta, hogy végre megszabaduljon tőle, és hogy nyugodtan mindenféle kötöttségek nélkül együtt lehessen Sorával. A lánnyal, akit mindenkinél és mindennél jobban szeretett. Úgy, mint még soha senkit. Halkan bekopogott és várt egy kicsit. Már épp távozni készült, amikor lassan kinyílt az ajtó.

Beszélnünk kell! – mondta hidegen.

Gyere be! – mondta halkan, majd együtt bementek a nappaliba. – Jó, hogy itt vagy, mert nekem is mondanom kell valamit.

Mondjad! – bár egy cseppet sem érdekelte az, amit mondani akart. Minél előbb túl akart lenni az egészen, hogy újra Sora mellett legyen.

Jessica egy ideig némán figyelte a férfit, aki kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Már épp megszólalt volna, amikor olyat hallott, amitől még a szíve is kihagyott egy ütemet.

Terhes vagyok.