13.rész

Újra és újra elolvasta, majd lassan Jessicára nézett és szólásra nyitott az ajkait, majd becsukta, és ismét elolvasta. Nem bírta elhinni azt, amit olvasott. Reménykedett benne, hogy ez valami félreértés, hogy ez csak egy rémálom. Egy rémálom, melyből hamarosan felébred, de nem…
 E szerint a papír szerint… - mondta halkan szinte alig érthetően, de Jessica még így is meghallotta és a szavába vágott.°
° Igen… jól látod… - sóhajtott fel a férfi arcát látva. – Terhes vagyok. Pontosan három hetes. – mondta lágy hangon, miközben megsimogatta a hasát.
Leon megszólalni sem tudott a választ követően. Úgy érezte, hogy a világ csúnyán összeesküdött ellene. Lassan, de határozottan odasétált a bárpulthoz közben a papírt letette a dohányzó asztalra, majd elővett egy kristálypoharat és töltött magának egy dupla whisky-t, melyet egy hajtásra meg is ivott. Majd töltött még egyet, amelyet ismét egy korty nélkül megivott. Mikor azt is megitta, újra töltötte a poharat, majd lassan odasétált a kanapéhoz és leült. Nem kerülte el Jessica döbbent tekintete az előbbi események miatt. De ez most nem érdekelte. Nem szokott inni. Sőt mi több, egyenesen megvetette azokat az embereket, akik ittak. De most neki is szüksége volt egy jó erős italra. Némán nézett maga elé, miközben a fülében egyetlen egy mondat visszhangzott újra és újra „Terhes vagyok.” Fejében egymást kergették a gondolatok, s szívében az érzések. Majd néhány percnyi csend után végre megszólalt, miközben lassan itta a harmadik dupla whisky-t.
 Meg akarod tartani? – kérdezte a lehető leghűvösebben, de a hangja még így is megremegett.°
 Igen… szeretném – mondta halkan a nő.°
 Én meg azt szeretném, hogy ha elvetetnéd! – mondta ki kegyetlenül Leon, miközben felpattant a kanapéról.°
 Tessék? – kérdezte döbbenten.°
 Jól hallottad. Azt akarom, hogy vetesd el azt a gyereket!°
° Ezt el is felejtheted Leon! – kiabálta dühösen már a nő is. – Nem fogom elvetetni a gyermekünket! Itt az ideje, hogy hozzá szokj ahhoz a gondolathoz, hogy apa leszel! Mint ahogy ahhoz is, hogy felelősséget vállalj a tetteidért!
 Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte mérgesen.°
° Azt, hogy eljött az ideje annak, hogy összeházasodjunk! – mondta Leonnak, aki szóhoz sem jutott döbbenetében. – Már hónapok óta el vagyunk jegyezve, de még mindig nem tűztük ki az esküvő időpontját.
Leon értetlenül állt a nő előtt, miközben újra és újra az imént elhangzottak zakatoltak a fülében. S mikor végre eljutott az agyáig, hogy mit is mondott, döbbenten, de egyben mérgesen fakadt ki.
 Neked teljesen° elment az eszed? – kérdezte magából kikelve, mellyel még Jessicat is megijesztette. Még sosem látta és hallotta ilyennek Leont. Mindig hideg és távolságtartó volt. Még vele szemben is. De most olyan volt, mint egy füstölő vulkán, mely bármelyik percben kitörhet. – Talán elfelejtetted azt, amit tegnap este mondtam? – kérdezte, s közben végig a nő riadt tekintetébe nézett. – Akkor most jól figyelj! Nem veszlek feleségül, mert nem szeretlek. Már tegnap este is megmondtam, hogy a kapcsolatunknak vége és ezen egy gyerek sem változtathat. – mondta ki ridegen és kegyetlenül. Egyáltalán nem hatotta meg a nő könnyei, mely patakokban folyt le az arcán. – Felfogtad?
A választ meg sem várva elindult, hogy végleg magára hagyja a nőt. De egy kéz, mely a karjára kulcsolódott megállította.
 Sora miatt van, ugye? – kérdezte suttogva és sírva.°
Leon döbbenten fordult a nő felé.
 Ezt meg mégis honnan vetted? – kérdezte kíváncsian és még mindig döbbenten.°
° Láttalak titeket. – nézett el a férfi válla felett, s halkan folytatta. – Láttalak titeket a múltkor. Az edzőteremben. Épp, hogy fel nem faltátok egymást, ahogy csókolóztatok. – s mint mindig most is lejátszódott a lelki szemei előtt az a jelenet.
 Nos… -° döbbenetében alig tudott megszólalni, de végül erőt véve magán folytatta. – Legalább már tudod az igazat, hogy miért hagylak el. Így nem ér váratlanul téged, ha holnap együtt látsz minket. – folytatta újra a régi rideg stílusában.
 Ezt… ezt nem teheted. –° siránkozott a nő, s közben belekapaszkodott a férfi mindkét karjába. – Szükségünk van rád. – végül bevetette a leghatásosabb fegyverét. – Gondolj a gyermekedre. Nem nőhet fel család nélkül. Szüksége van a szülei szeretetére. – zokogott ismét.
 A gyerek minden támogatást° meg fog kapni tőlem. Mind érzelmileg, mind pedig anyagilag. De… és ezt jól jegyezd meg – mondta szinte tagoltan – nem maradok csak azért melletted, mert gyereket vársz. Most pedig, ha megbocsátasz – s közben lassan lehámozta a karjairól a nő kezeit – de mennem kell. - s faképnél hagyta a nőt.
 Leon… várj! Leon… - kiabált utána Jessica, az° ajtóból, de hiába, mert a férfi nem állt meg. A nő zokogva csúszott le az ajtó mellett, arcát kezeibe temetve.
Leon hallotta Jessica zokogását, de nem fordult vissza. Ugyan sajnálta őt, de az érzései ellen nem csak hogy nem tudott, de nem is akart tenni semmit. Sora olyan volt számára, mint a levegő vagy a víz, mely nélkül nincs élet. Lassan sétált vissza abba a házba, ahol Sorával fognak együtt élni. Már alig várta, hogy hivatalosan is együtt éljenek. Magában elhatározta, hogy ma még nem mond semmit a gyereknek. Tudta, hogy nem halogathatja sokáig, bár fogalma sem volt róla, hogy hogyan is mondhatná el neki úgy, hogy ne hagyja el. Mert érezte, hogy ez az eshetőség is fennáll, ha kiderül az igazság Jessicaval kapcsolatban. Időre volt szüksége, hogy átgondolja a dolgokat.
Belépve a kis tengerparti házba íncsiklandó ételek illata fogadta. Meglepetésére a gyomra rögtön jelezte, hogy éhes. Halvány mosollyal az arcán lépett be a konyhában, ahol Sora tevékenykedett egy kötényben. Nem hallotta a férfi lépteit, ahogy a lábos felett kavargatta az ételt, majd meg is kóstolta azt, közben még dudorászott. Leon a lány válla felett belenézett a lábosba, de Sora még mindig nem vette észre.
 Hm… - szólalt meg váratlanul° a férfi, s hangosan felnevetett, amikor Sora ijedtében hatalmasat ugrott így beverte a fejét a tűzhely felett lévő szagelszívóba. – Finom illata van. – folytatta a férfi még mindig mosolyogva.
Sora mérgesen csapta le a fakanalat a konyhapultra és még mindig dühösen fordult meg, majd ütötte vállon a férfit.
° Mond… - kérdezte megemelve a hangját mérgében. – direkt csinálod ezt, hogy minden egyes alkalommal megijesztesz, amikor csak lehetőséged van rá? – nézett egyenesen a kuncogó férfira, aki minden erejét összeszedve próbálta elfojtani az ismételten feltörni készülő nevetését, de végül nem bírta tovább, amikor meglátta Sora duzzogó arcát.
 Komolyan° mondom, hogy idegbajos leszek, ha így folytatod tovább. – de mérge rögtön elszállt, amint meghallotta Leon férfias nevetését. Még sosem hallotta így nevetni. – Tudod mit? – kérdezte kuncogva, s folytatta. – Veszek neked egy csengőt hozzá egy szép nyakláncot, és azt fogod viselni a nyakadban. Így elkerülve annak a lehetőségét, hogy még egyszer rám ijessz.
Leon még mindig nevetve kapta ölbe Sorat, aki automatikusan kulcsolta lábait a férfi dereka köré, miközben a háta mögött lekapcsolta a tűzhelyet.
 Éhes vagyok. – suttogta a lány szájába, mielőtt megcsókolta.°
Hosszú, szenvedélyes, vággyal és szerelemmel teli csókot váltottak.
 Sajnálom… - lihegte Sora, miután megszakították a csókot. – de még nincs kész a vacsora.°
° Nem is… - mondta apró csókokat lehelve a lány szájára, néha nyelvével megérintve a puha és édes ajkait, miközben elindult a nappali felé. – az ételre... gondoltam… - lehelte a fülébe, melytől Sora megborzongott. – Hanem… - és ledobta a kanapéra. – Rád – s mint egy éhes vad vetette rá magát, aki felnevetett a váratlan mozdulattól.
A fél éjszakát szenvedélyes szeretkezéssel töltötték, míg végül bejutottak a hálószobába is, ahol egymást ölelve aludtak el boldogan.
Másnap már korán reggel fent voltak, hisz ma kezdődtek az edzések. Már alig várták, hogy végre elkezdhessék. Bár tudták, hogy az erotikus jelenetek lesznek a legnehezebbek, s nem csak a mutatványok miatt. Attól is tartottak, hogy nem tudják vissza fogni magukat, a vágyukat. Tény, hogy az ugrást, melyet nekik kell kitalálniuk, még nem volt meg.
Mielőtt elindultak volna edzeni a reggelit követően, Sora megtudta, hogy Jessica mindent tud kettejükkel kapcsolatban. Kivéve a terhességet. Ugyan látta, hogy valami bántja Leont, de sehogy sem tudta kiszedni belőle. A férfi csak időt kért, addig, amíg elég erőt gyűjt ahhoz, hogy elmondhassa neki. Sora megértve a férfit, beleegyezett abba, hogy add neki némi időt, bár roppantul fájt neki, mert úgy érezte, hogy Leon nem bízik meg benne. S egyben rossz előérzete is volt ezzel kapcsolatban.
Sora miután átöltözött az öltözőben az edzéshez elindult az edzőterembe, ahonnan hangokat hallott kiszűrődni. Mintha valaki kiabált volna. Mivel mindig is kíváncsi természet volt, ezért halkan szinte osonva lépett közelebb a teremhez.
 Hogy tehetted ezt Jessica? – hallotta meg° Dylan hangját, aki magából kikelve kiabált nővérével. – Hogy mondhattad azt Leonnak, hogy terhes vagy? – ezek a szavak úgy érték Sorat, mintha ezernyi késsel szurkálnák testét, légzése szaporább lett, a szíve úgy vert, hogy úgy érezte, hogy mindjárt kiszakad a helyéről.
 Nem hazudtam neki, mert igenis terhes vagyok! – kiabálta a nő is. – Hivatalos papírom van róla.°
° Hazudsz! – kiabált továbbra is Dylan. – Nem lehet gyereked, mert meddő vagy! - mondta ki kegyetlenül a nő számára a fájdalmas tényt.
° Nem, nem hazudtam! – kiabálta, majd a táskájából elővéve a papírt az öccse orra alá nyomta a bizonyítékot. – Tessék, nézd meg! Most megtudod, hogy nem hazudtam.
 Ez… ez lehetetlen… - dadogott° zavartan Dylan. – Ezen… ezen a papíron azt írják, hogy… hogy… hogy terhes vagy… - értetlenkedett továbbra is.
Sora az előbbi mondatok miatt sokkoltan és sírva, szívében és torkában öklömnyi csomóval kezdett hátrálni a terem mellől, mígnem bele nem ütközött valakibe. Megfordulva Leon aggódó tekintetével találkozott, aki rémülten nézett Sorara, mikor meglátta könnytől csillogó szemeit…