2. fejezet

Sora szinte dühöngve ment végig a folyóson az edzőterem felé. „Nem lehet igaz, miért kell nekünk pont egy ilyen darabot előadni? Miért nem lehetne egy vígjátékot vagy egy drámát?” Sora a nagy gondolkodás közepette belebotlott Leonba aki, az edzőterem bejáratánál várta.
- Bocs Leon csak egy kicsit elgondolkoztam.
- Azt látom, azért legközelebb jobban is figyelhetnél.
- Na ide figyelj! Vagy itt állunk még egy ideig és elkezdjük, szidni egymás felmenőit vagy bemegyünk végre, és gyorsan túl esünk a próbán? – azzal Sora szabályosan fellökve Leont bement a terembe, ahol már Mia várta őket.
- Sziasztok! Itt hagyom nektek a forgatókönyvet és gyakoroljatok nyugodtan. Ja Sora, azaz ugrás, amit bemutattál az is benne lesz akkor, mikor Isten megteremi Évát.
- Jó avval nem lesz gond – Mia kiment, mert megígérte sorának, hogy ő sem fog bent maradni a próbákon.
Némi bemelegítés után Leon felugrott az egyik trapézra. Sora is követte a példáját a forgatókönyvvel a kezében. Sora lassan elkezdte olvasni és maga elé képzelte, hogy mit hogyan kell majd csinálniuk, hogyan fognak kinézni a különböző mozdulatok. Viszont mikor a kínos jeleneteket olvasta, akkor az arc színe egyre jobban kezdett hasonlítania egy főtrákéhoz. Ezen persze Leon nagyon jól mulatott.
- Ez nem lehet igaz! Hogy képes Mia ilyeneket írni, biztos Fantom áll mindezek hátterében. Ez egyszerűen undorító. – Sora még jobban kiakadt mikor a forgatókönyv mellékletét nézte, amelyen a szereplők jelmezei voltak – Leon te már láttad, hogy mit kell majd felvennünk az előadáson?
- Nem, de ahogy sejtem mindjárt elmondod.
- Dehogy mondom! Inkább nézd meg magad.
Egy kisebb rajz volt mellékelve, amelyen Ádám és Éva jelmezeit mutatta be. Évának egy bikinihez hasonló ruhadarabot kellene viselnie, bár mell része nem sokat takar, míg Ádámnak egy alsónadrághoz hasonló ágyékkötőt. Leon közben elolvasta a történetet is, mert kíváncsi volt arra, hogy min akadhatott ki Sora annyira.
- sora nem tudom, min vagy annyira felháborodva. Jó elismerem néhol egy kicsit zavarba ejtő pózban, kell lennünk, meg egy pár csóknak is el kell csattannia, de egyébként semmi extra nincs benne.
- Még hogy semmi extra?! Normális vagy? Nem szeretném magamat mutogatni egy szál semmiben ráadásul ilyen pózokban. Mi biztos ugyanazt a forgatókönyvet olvastuk?
- Ó értem már mi baja a kedves kisasszonynak – hatásszünet – Sora te ugye szűz vagy még?
- Na és, ha igen. Az ég adta világon semmi közöd a magánéletemhez.
- A tetejében még szégyenlős is vagy egy kicsikét, és ráadásul szerintem még nem is csókolóztál senkivel. Ami nagy baj a darab szempontjából, hisz ebben nem kevés csókjelenet van.
- Te most élvezed, ahogy rajtam gúnyolódhatsz? – Sorában egyre jobban ment fel a pumpa, és már a sírás szélén állt.
- Na el ne kezdj nekem itt pityeregni Ms. Ártatlanság. Ha jól tudom, már elmúltál 18 is és egy komoly kapcsolatod sem volt. Legalább csókolózni megtaníthatott volna valaki – Sora nem bírta tovább ezt a megaláztatást, amit a francia fiú művelt vele. Leugrott a trapézról és sírva rohant ki teremből meg sem állt a szállásáig.
Leon érezte, hogy most egy kicsit túl messzire ment. Nem kellett volna ennyire megbántania a lányt. Arra az elhatározásra jutott, hogy beszélnie kell a Kalossal.
- Gyere be!
- Kalos baj van nem is kicsi.
- Na és mi a probléma Leon?
- Sora nem lesz képes eljátszani Éva szerepét. Ez az egész még új neki. Arra szeretnélek kérni, hogy inkább másik darabot adjunk elő.
- Sajnos Leon pajtás ez nem lehetséges, mert már a sajtót is tudósítottuk az új műsorról és a szereposztásról is. Így tehát neked kell kitalálnod valamit, hogy Sorának ne okozzon nehézséget ez a szerep, hisz most már ő a végleges partnered.
- Értem – azzal Leon kiment az irodából.
Másnap Sora minden bátorságát összeszedve ment az edzőterem felé. „Ma nem hagyom a porig, alázzon. Na és ha még nem volt egy komoly kapcsolatom se akkor mi van? Nekem a színpad a szerelmem.” Leon már ott várta Sorát az edzőteremben egy kis meglepetéssel a kezében.