4. fejezet

Másnap reggel korán kezdték az edzéseket. Leon egy kicsit távolságtartó volt, ami még Sorának is feltűnt. Lány már nem feszengett úgy, mint tegnap, valamennyire sikerült megszoknia, hogy így edzenek. De most Leon volt az, aki nyugtalankodott, nem is kicsit. A tegnapi csók és elmélkedése után, úgy gondolta, hogy egy ideig nem közeledik a lányhoz, mert annak csak is rossz vége lesz. Na igen, de a sors úgy látszik nem kegyelmezett a francia fiúnak. Úgy dél körül Kalos lépett a terembe, ahol az artista pár éppen pihenőt tartott. - Sora, Leon most menjetek haza és kezdjetek készülődni, mert délután 4-kor fotózásra mentek az új darab miatt. - Rendben. Sora szerintem majd ott találkozzunk, jó? - Nekem igen. Azzal mindketten elmenetek, hogy elkezdjék a készülődést. Leont, már sminkelték, mikor végre Sora is beesett. - Elnézést a késésért � hajlongott a japán lány. - Semmi baj Sora nem vagyunk még késésben, csak igyekezz egy kicsit, mert még kell készítenünk a frizurád és a sminkedet is el, kell készítenünk � nyugtatta meg a lányt Mia. Úgy félóra múlva, mint két modell már készenlétben állt, hogy megkezdjék a fotózást. Azokat a jelmezeket viselték, amik majd az előadáson lesznek rajtuk úgy, hogy szerintem, nem kell mondanom, hogy Leonnak igen csak uralkodnia kellett vágyain, hogy oda ne rohanjon, és meg ne csókolja Sorát. A fotós még végzett pár simítást majd Mia következett, aki nagyon élvezte, mikor ő �parancsolgathatott� a két sztárnak. Drága főnök asszonyunk most pedig igen szabadjára engedte a fantáziáját. - A képen egy szenvedéllyel teli Ádámot és Évát szeretnék látni. � Leonék csak néztek egymásra, mint borjú az új kapura � Na emberek azt is nekem kéne megmondanom, hogy álljatok be? Azon ne múljék. Forduljatok egymással szembe, Leon emeld fel Sora egyik lábát a derekadig, Sora te pedig karold át Leon nyakát és nézz mélyen szenvedéllyel a szemébe. Ez az, így nagyon jó. �Édes Istenem, de gyönyörű és milyen jó színésznő lenne belőle, szinte megbabonáz a tekintete, ha most nem csókolhatom, meg akkor itt sorvadok el helyben. Nem Leon ezt nem szabad fotózáson vagy, koncentrálj! Hát éppen ez az, ami nem, megy, és ha még egy ideig így kell pózolnunk, akkor már nemcsak én fogom tudni, hogy gerjedek Sorára, hanem az itt lévők közül mindenki.� Leon egy gyors nem feltűnő pillantást vetett ágyéka felé, ami lassan, de biztosan kezdett a vágy hatására kidudorodni, ami egy szál �ágyékkötőben� igen feltűnő látványosság lenne. De szerencsére, Mia megszólalt, hogy most már elég kép készült így mindketten mehetnek öltözni. Sora bement az öltözőjébe és lassan átöltözött, de mind végig úgy remeget, mint a nyárfalevél. Leon érintését még mindig magán érezte, egyszerűen nem tudta beazonosítani ezt az érzést. A nagy gondolkodásból a zár kattanása hozta vissza a való világba. A zaj hatására megfordult /még szerencse, hogy már fel volt öltözve/ és Leont látta maga előtt. �Ő meg mit keress itt?� - Leon mit keresel itt? - Nem mit, hanem kit? Téged Sora! � ezt mind vággyal feltüzelt hangon mondta, amitől még Sorát is kirázta a hideg � Sora szerintem a csókos jelenetet elpróbálhatnánk még egyszer � Leon lassan közeledett Sora felé. A lány pedig valami menekülési útvonalat kereset magának. Leon észrevette, hogy a lány mire készül. Ezért próbálta úgy megközelíteni, hogy sarokba tudja szorítani, ami sikerült is neki. Testével sikerült elvágnia Sora menekülési lehetőségeit és lassan közeledett a lány ajkai felé. - Leon kérlek ne! Én ezt nem akarom, kérlek, engedj el! � az ifjú artista nagyon megijedt. Szemében megjelentek a félelem könnyei, és úgy remeget, mint a nyárfalevél. Leon viszont nem törődött ezzel. Felemelte Sora állát és megcsókolta. Kezdetben csak az ajkait ízlelgette, de ez a vággyal és szenvedéllyel felfűtött testének nem volt elég. Kissé erőszakosan de nyelve behatolt Sora szájába, hogy táncra hívja az ő nyelvét is. Sora ennyi szenvedélyt már nem bírt elviselni, túl sok volt neki ez így egyszerre. Lábai már készültek volna felmondani a szolgálatot, de persze a mi kegyetlen démonunk ezt nem hagyta. Megfogta az angyal lábait és dereka köré csavarta őket. Sora érezte egy idő után, hogy Leon egyre többször szakítja meg a csókjukat az oxigén hiány miatt. Ezt kihasználva a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve és minden erejét összeszedve sikerült eltaszítania magától a férfit, majd jól arcon vágta, végül a megaláztatás könnyeivel szemében kirohant az öltözőből faképnél hagyva Leont. Mintha az időjárás is megérezte volna a drága angyal bánatát, mert az eső is esett, ahogy a lány könnyei hullottak. �Nem értem Leont. Mit akar tőlem? Miért játszadozik velem? Miért, miért teszi velem ezeket, a szörnyűségeket? Igaz, hogy ez csak egy csók volt, de egy fájdalmas csók. Megint meg akar törni, mert úgy érzem, ha ezt folytatja, akkor sikerülni is fog neki� Nem Sora nem gondolhatsz ilyenekre, te erős vagy. Gondolj arra, hogy ez egy újabb feladat egy próba, amit meg kell oldanod, véghez kell vinned. Megmutatom ennek a beképzelt, akaratos Leon Oswaldnak, hogy Sora Naiginoval nem lehet csak úgy játszani. Igen ám de ezt, vajon miképp tegyem? Semmi ötletem nincs, hisz ő van erőfölényben. Lehet, hogy inkább beszélnem kéne vele? Lehet, hogy mégis ez lenne a megoldás. Nem tudom. Nem tudom, hogy mit tegyek.� Sora lassan hazaért. A sírástól kimerülve e gondolatokkal és kérdésekkel hajtotta álomra a fejét. Reménykedett abban, hogy a holnap csak jobb lehet. Fantom látta, hogy a színpad sztárja milyen állapotban tért haza és eldöntötte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a dolgok jobbra forduljanak. /tudom kicsit furcsa gesztus ez Fantomtól/