8. fejezet

Leon már rég az igazak álmát aludta, mikor nem várt látogatója támadt a Színpad szellemének (kerítő) személyében. - Na Leon Oswald készen állsz arra, hogy az eddig eltitkolt érzéseiddel megismerkedj? De igazából ez nem is kérdés inkább parancs tőlem. Azzal Fantom rejtett képességét felhasználva elkezdett Leon álmában �matatni�: Leon mint oly sokszor megint húgával álmodott. Az álmok Birodalma volt az a hely ahol még most is együtt lehettek. Ilyenkor Leon mindig újból átélte a húgával töltött gyönyörű perceket, újra láthatta meseszép mosolyát és hallhatta nevetését. De hirtelen nem várt dolog történt. Egy szobában találta magát, ahol Sophi éppen teát töltött. - Leon gyere ide! Mit állsz ott? - Sophi? Erre nem emlékszek. Ez biztos nem emlék. - Jaj bátyó ne kérdezősködj! Inkább beszélgessünk! Mondd, mi van veled? - Hát ez egy kicsit furcsa. Annyi év után most megjelensz álmomban? Eddig sose hittem, hogy ilyesmik megtörténhetnek. De, hogy a kérdésedre válaszoljak, igazából semmi különös. - Na ne hazudj nekem. Szerinted oda fentről nem látok semmit? - Akkor minek kérdezted? - Gondoltam legalább nekem elmondod, hogy mi bajod van. - Hidd el húgocskám tényleg semmi � Sophi egy szűrős pillantást ejtett meg � Jól van, elmondom, csak kérlek, ne nézz így rám. - Hallgatlak. Miért viselkedsz úgy azzal a szegény lánnyal? Miért bántod? - Ki én? Én nem bántom ő, játszadozik állandóan velem. Látom rajta, hogy élvezi. Abban a mutatványban olyan szenvedélyes, lehet látni rajta, hogy a női csábítás minden erejével rendelkezik. Utána meg adja az érintetlen ártatlan angyalt, ki maga a szűzies tisztaság. Egyszerűen nem bírom, úgy érzem, meg kell kapnom őt, különben beleőrülök. Mikor rám mosolyog, vagy meghallom angyali énekhez hasonló nevetését, mikor rám néz csillag szemeivel, akkor nem tudom hova tenni érzéseimet. Sophi ez itt talán a vég? Hogy lehet, hogy ennyi év után újra, újra� - Újra mi Leon? - Újra szeretetre, gyengédségre vágyok és nem mástól, mint Sora Naiginotól. - Leon megnyugtatlak ez nem a vég, sőt még őrült vagy halálos beteg sem vagy egyszerűen csak szerelmes. - Ne haragudj hugi, de ez egyszerűen hülyeség, amit mondasz. Én nem lehetek szerelmes, ez kész röhej. - Na és miért nem lehet a nagy Leon Oswald az életben legalább egyszer igazán szerelemes? - Mert én csak arra használom őket, hogy a felgyülemlett feszültségemet, vágyaimat levezessem, de ezeket, a kalandjaimat nem a húgommal fogom megvitatni, ha nem haragszol. - Jaj Leon most is ugyanolyan konok, vagy mint annak idején. E téren semmit sem változtál. De figyeld meg, ha sürgősen nem változtatsz a viselkedéseden Sorával szemben azt nem csak ő, hanem te is meg fogod bánni. - Mi ez? Talán fenyegetés? - Nem bátyus ez veheted ígéretnek is! Azzal Leon felébredt. És emlékezett az álmának minden egyes szavára, ezért egy kicsit össze volt zavarodva. Úgy gondolta, hogy inkább lemegy a partra egy kicsit sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét, mivel még elég korán volt. Lement a konyhába főzött magának egy kávét, majd a partra ment. - Na egy meg van! Sikerült egy kicsit összezavarnunk a hatalmas Halálisten elrejtett érzelmeit. Már csak Sora van hátra, remélem vele, valamivel könnyebb dolgunk lesz, mert Leon csak megingatni tudtuk, de teljesen a szerelem ösvényére terelni nem sikerült. Holnap este is számíthatok a segítségedre, de most Sorát illetően? � azzal Fantom hátra nézett és Sophi Oswald csak egy mosolygós pillantással jelezte, hogy számíthat a segítségére, hisz bátyja boldogságának érdekében szinte mindenre képes lett volna. - Fantom, de biztos vagy benne, hogy Sora kedveli a bátyámat? - Nyugalom Sophi! Ebben biztos lehetsz. Egyébként nem vesződnék velük ennyit. És ha minden jól megy, nem kevesebb, mint egy hónap múlva boldog párt fognak alkotni � azzal mind ketten eltűntek. Míg egy francia férfi gondolataival és érzéseivel vívott csatát, addig egy japán lány még az igazak álmát aludta, nem is sejtve, hogy nemsokára neki kell gondolataival és érzéseivel vívódnia.