Egy fiatal 16- 17 éves hosszú szőke hajú lány sétált az utcán a kórház irányába. Még korán volt az utcák most kezdtek megtelni élettel, amikor belépett a kórház bejáratán nagyot sóhajtott majd elindult célja felé. Bekopogott egy ajtón, és amikor bebocsájtást nyert kinyitotta az ajtót. Bent egy 30as éveiben járó férfi ült, amikor megismerte vendégét felállt és kedvesen hozzá szólt.
Dr. Gabriel: Noah kisasszony tessék, üljön le – mutatott az asztal előtti székre.
Olívia: Köszönöm – mondta majd leült – Miért hívatott? – tért egyből a lényegre.
Dr. Gabriel: Sajnálom, de nem lettek jók az eredmények. – mondta együtt érzően. a Lány majdnem sírva fakadt.
Olívia: mennyi időm van még? – kérdezte könnyezve.
Dr. Gabriel: 1 hónap legjobb esetben talán egy héttel több.
Olívia: Értem. köszönöm. – mondta majd fölállt és elindult az ajtó felé. – mindent köszönök doktor úr, és viszlát. – mondta szomorúan majd távozott az irodából. Futva ment haza hogy lenyugodjon, amikor haza ért benyitott a lakásba nekidőlt a falnak és sírva csúszott a földre. Édesanyja ekkor sétált ki a konyhából.
Eva: á szóval haza jöttél és mikor dobod fel a talpad? – kérdezte gúnyolódva. Olívia még jobban sírni kezdett.
Olívia: Nem mindegy? – kérdezte rekedten majd felállt és elindult szobája felé. Anyja mellet ment mikor az megint megszólalt.
Eva: Nem, tudod az életbiztosítás sok pénzt hozna és szeretném tudni mikor is jutok hozzá. – mondta ugyanolyan hangnemben. Olívia oda fordult és pofon vágta.
Olívia: azért mert én meghalok, nem kapsz, semmit ezt vésd jól az eszedbe. Minden pénzt, amit apám rám hagyott és a biztosítási pénzt is Oliver fogja meg kapni. – anyja nevetni kezdett.
Eva: igen és rajta keresztül én ugyanis enyém a felügyeleti jog. – mondta, de már csak a lánya után kiabálva, mert az becsapta maga mögött az ajtót. Odabent két ágy egy-két szekrény és egy kis asztal volt. Olívia oda ment az egyik ágyhoz és ráfeküdt. Egyszer csak a másik ágyon mozgolódni kezdett valaki. Olívia felnézett és elmosolyodott. Egy 14 éves fiú kelt fel éppen és nézett rá Olíviára.
Olivér: Jó reggelt. – ásította.
Olívia: jó reggelt öcsi. összepakoltál? – kérdezte halkan.
Olivér: Igen anya nem vette észre. De nem lesz ebből baj?
Olívia: Nyugi már mindent elintéztem. Este, ha elaludt indulunk.
Olivér: Oké. – mondta vidáman – de elmondanád végre hogy hova?
Olívia: Nem, nem akarom, hogy meghalja, de most aludj, mert este fáradt leszel. – mondta kedvesen majd ő is megpróbált elaludni. Este felkeltek Olívia kisétált az ajtón mellette öccsével. Majd elindultak a reptér felé. Amikor oda értek Olivért a váróban hagyta ő pedig elment a jegyért, amit előre megrendelt. Pár órát ott ültek majd a hangosbemondó közölte gépüket. Olívia felébresztette öccsét és felszálltak a gépre.
Olivér: Mikor érünk már oda? – kérdezte órákkal később Nővére elmosolyodott.
Olívia: úgy körülbelül 5 perc múlva. – mondta majd kinézett az ablakon.
Amikor leszálltak még Sötét volt. Anyjuk most ébredezett Londonban és feltűnt neki hogy nincsenek otthon.
Eva: Ó hogy az a, ha megtalálom azt a ringyót megemlegeti. - mérgelődött miközben felöltözött és elindult megkeresni őket. Amikor nyitotta az ajtót egy férfi állt előtte.
Brad: Bocsánat maga Eva Noah? – kérdezte érdeklődve.
Eva: Igen én. mit akar?
Brad: nos, csak azt akarom mondani, hogy – Vett elő egy papírt – elvettük öntől Olívia és Olivér Noah felügyeleti jogát. A bíróság egy Leon Oswald nevű férfit jelölt ki nevelőszülőnek. további jó napot. – mondta majd mikor elfordult elégedett vigyorral az arcán szállt be a kocsijába. Elővette a mobilját és felhívta Olíviát.
Olívia: Brad? Hogy ment? – kérdezte miután felvette a mobilját már a Los Angelesi Hamilton szálloda egyik szobájában.
Brad: nagyszerűen látatd volna azt az arcot meg se tudott szólalni szerintem még most is az ajtóban áll.
Olívia: Oké köszönöm a segítséget. Remélem még fogunk találkozni.
Brad: Viccelsz? Az első főszerepednél én leszek az első, aki a jegyet veszi. – Mondta nevetve.
Olívia: Szavadon foglak. De most megyek, valaki kopog az ajtón. Szia. – Mondta majd letette a telefont. Elindult az ajtó felé a testvére a TV-ét nézte.
Olívia: Figyelj kösz hogy kinyitottad. - Nézett szúrósan testvérére. Aki csak ártatlanul nézett rá.
Olivér: Bocsi nem halottam. – mondta megbánóan és tovább nézte a TV-ét. Olívia kinyitotta az ajtót.
Olívia: Leon! – kiáltotta majd a nyakába vetette a magát – Annyira, de annyira hiányoztál.