Olívia: Leon! – kiáltotta majd a nyakába vetette a magát – Annyira, de annyira hiányoztál.
Leon: jó te is nekem. – mondta hűvösen és kicsit eltolta magától lányt, Aki nem értette miért ilyen – szóval végre eljöttél attól a hárpiától.
Olívia: Igen bocs hogy te voltál a pali madár, de nem volt más választásom. – mondta nevetve.
Leon: semmi baj elvégre barátok vagyunk.
Olívia: Igen. De Már olyan rég láttuk egymást. A cirkuszfesztiválon kint voltunk Olivérrel, de miért nem léptetek fel Sophie-val? És tényleg ő miért nem jött? – kérdezte elgondolkodva majd meglátta a férfi elkomorult arcát.
Leon: Sophie meghalt – mondta kicsit akadozva. Olívia hátrébb lépett egyet.
Olívia: Leon hogy tudsz ezzel viccelni? – kérdezte remegve
Leon: sajnálom, de ez az igazság azért nem léptünk fel a 3 évvel ezelőtti cirkuszfesztiválon akkor ütötte el egy autó. – mondta hűvösen. Olívia sírva fakadt és neki esett Leonnak.
Olívia: Te szemét. És miért nem bírtál szólni? Ha? Nehezedre esett volna felhívni legalább? A legjobb barátnőm volt és 3 évvel a halála után kell megtudnom? Gyűlöllek Hallod? Gyűlöllek. – Ütötte Leon mellkasát, aki csak tűrte majd mikor csillapodni kezdet magához ölelte.
Leon: Nyugodj meg kérlek. – Mondta tőle szokatlanul barátságosan – tudod akkor nem voltam épp a legjobb lelki állapotban meg azt hittem tudjátok.
Olívia: Nem tudtuk. – mondta halkan. – De gyere, be nem akarom, hogy meglessenek minket.
Leon: rendben –mondta és követte a lányt, amikor beértek benéztek a nyitott szobaajtón Olivér már elaludt Tv nézés közben.
Olívia: Jellemző – morogta és bement kikapcsolni. – meg kéne már tanulnia, hogy figyeljen jobban a dolgokra. - mondta már a nappaliban ülve Leonnal szemben.
Leon: Na, igen, de ugye nem azért lettem én a pótapa, mert rám akarod sózni? Mert ha igen akkor le is mondok erről a dologról. – mondta viccelődve
Olívia: Pedig lényegében igen. – mondta elcsukló hangon.
Leon: Ugye nem mondod komolyan? Őt szereted a legjobban a világon. – mondta hitetlenül
Olívia: Félre érted el kell mondanom valamit. – mondta komolyan
Leon: Semmi nem lehet olyan komoly, hogy elhagyd azt, akit a legjobban szeretsz, mit gondolsz miért nem mentem vissza Franciaországba? – mondta majd leesett neki, hogy ezt nem kellet volna – de nem ez a fontos mi az a rettentő ok? – kérdezte szokásos ellenséges hangján, ami a lány számára szokatlan volt, de megérti.
Olívia: Leon én beteg vagyok. – mondta lehajtott fejjel és könnyezni kezdet.
Leon: Ezt hogy érted? – kezdett el aggódni.
Olívia: meg… meg fogok halni. – mondta és bele nézett Leon szemeibe. Leon látszólag közömbösen nézett vissza rá majd felállt.
Leon: Értem. – mondta hűvösen majd elindult az ajtó felé mielőtt kiment volna még visszaszólt. – 1 óra múlva itt vagyok, értetek addig pakoljatok össze. Nem lakhatok egy Hotelben. – mondta majd bezárta maga mögött az ajtót. Olívia bement a szobába ahol öccse még mindig aludt gyorsan összepakolta azt a kevés dolgot, amit eddig kipakoltak aztán elment zuhanyozni. Egy fél órával később felfrissülten jött ki a fürdőből felöltözött csak egy egyszerű Vörös rövidnadrágot és egy fekete pólót vett fel majd felköltötte öccsét.
Olívia: Olivér, ha nem kelsz, fel itt hagylak. – mondta a sikertelen próbálkozások után.
Olivér: Mi? Miért? Hova megyünk? – kérdezte ijedten és már ki is ugrott az ágyból.
Olívia: Leonhoz, nála fogunk lakni. – mondta mosolyogva.
Olivér: De hisz ez nagyszerű. – mondta örömmel.
Olívia: Igen az, de figyelj. – mondta komolyan. – Nagyon megváltozott tudod Sophie meghalt és ez megviselte. – mondta szomorúan.
Olivér: Meghalt? Szegény Leon. – mondta szomorúan.
Olívia: Igen te nem nagyon ismerted Sophie-t de ő a legjobb barátnőm volt. És kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget nem fog szólni bármit is csinálsz, de nem akarom, hogy még te is idegesítsd.
Olivér: Oké. De mikor jön?
Olívia: Pár perc. Viszont most beszéljük meg a sulit. – ült le az ágyra – Vagy magán tanuló leszel és otthon lehetsz mindig, de nagyon nehéz lesz, tudom elvégre én is úgy kezdtem vagy Mész bentlakásos iskolába. Szerintem ez lenne a legjobb, viszont ha nem tetszene, bármikor választhatod a másikat.
Olivér: Hmm akkor próbáljuk meg azt hogy egyáltalán nem tanulok. – mondta reménykedve.
Olívia: Olivér! Ezt nem akarom még egyszer meghallani. Tanulnod kell.
Olivér: jó, jó. akkor pedig a bentlakásosat választom. –mondta beletörődően.
Olívia: oké gondoltam, hogy ezt választod, holnap mehetsz is, de nyugi itt van a városban a sulid már előre elintéztem.
Olivér: már holnap? –kérdezte kikerekedett szemekkel
Olívia: Igen már így is majd egy hete nem voltál iskolában és nem akarom, hogy lemaradj.
Olivér: Oh, köszi. – mondta morcosan és ekkor csengettek. Olívia kinyitotta az ajtót Leon volt az.
Leon: indulhatunk?