3.fejezet

Már a kocsiban ültek Olivér egyfolytában Leont kérdezgette, hogy milyen a Kaleido színpad és az ott dolgozókról.
Olivér: És sok barátod van ott? – Kérdezte lelkesedéssel.
Leon: Hát tudod, én nem vagyok, az a társasági ember egy ember van, ha mondhatom rá, hogy a barátom a többiek csak elfogadnak, de nem kedvelnek. – mondta mintha természetes lenne, de erre már Olívia is odafigyelt, aki eddig csak nézett ki az ablakon.
Olívia: És ezt csak így mondod? – kérdezte értetlenül - hogy tudsz így élni barátok nélkül?
Leon: Engem nem érdekel, ki mit gondol rólam én olyan életet élek, ami tökéletesen megfelel nekem. – mondta elutasítóan ezután egy darabig senki nem szólalt meg majd Olívia mosolyogva kérdezett valamit.
Olívia: Szóval Leon ki is az, aki miatt nem jöttél vissza francia országba?
Leon: M… Miről beszélsz? – kérdezte akadozva.
Olívia: Hát mondtad, hogy azért nem jöttél vissza Franciaországba, mert nem akartad itt hagyni, akit szeretsz. Szóval ki az? – kérdezte mosolyogva, amit Leon a visszapillantóban ördögi vigyornak látott
Olivér: Tényleg? Mesélj, Leon engem is érdekel. – mondta könyörgően. Leon megkönnyebbült, amikor észrevette már Haza is értek.
Leon: Megjöttünk - mondta majd megállt a kocsival.
Olívia: jaj de szép ház – mondta, amikor rá nézett a hatalmas villára.
Leon: ja, az, de most már menjük be. – mondta türelmetlenül a csomagokkal a kezében.
Olívia: mi az? Csak nem nehéz? – kérdezte kötekedve. Leon csak elfordította a fejét majd kinyitotta az ajtót és bement a Házba.
Leon: A Szobátok ott van fent – mutatott a lépcső felé – Az ajtókra van írva hogy melyik szoba mi azt választjátok amelyiket akarjátok.
Olivér: Nekem mindegy úgyis csak ma éjszaka leszek itt - mondta elszontyolodva Leon kérdően nézett rá Olíviára.
Olívia: Bentlakásos suliba megy. – mondta egyszerűen és felment a lépcsőn Leon, Olivér csomagjait lerakta a többit pedig felvitte az Olívia által kiválasztott szobába.
Leon: Na, én most visszamegyek, a színpadhoz aztán haza jövök és vacsorázhatunk. Gondolom nem sokat ettetek még ma.
Olívia: Nem, de beszélhetnénk? – mondta komolyan.
Leon: persze – mondta majd beszélgetni kezdtek.

Később:
Egy lilás hajú lány gyakorolt az edző teremben a az új darabra de partnere nélkül kicsit nehezen ment. Egyszer csak egy fiatal kislány jött be a terembe kezében egy fókával.
Marion: Sora! Gyere, a főnök hívat az új darabbal kapcsolatban. – mondta majd megvárta, míg oda ér mellé.
Sora: Szia, Marion. Nem tudod mit pontosan?
Marion: Nem, de nagyon fontosnak tűnik. – mondta majd elindultak. Amikor oda értek az iroda elé Sora bekopogott majd benyitott. Leon ült bent az egyik fotelban Kalos az íróasztala mögött ült Mia pedig előtte állt. Sora szeme egyből megakadt Leonon és egy kicsit el is pirult.
Kalos: Sora végre itt vagy. Van, egy fontos dolog remélem, nem leszel mérges, de elvesszük tőled a főszerepet Leon kérésére. – mondta komolyan. Miában és Marionban meghűlt a vér Marion egyből ki ment az ajtón nem akart zavarni.
Leon: Mia szeretném, ha átírnád a főszereplő Olívia Noah lesz.
Mia: R… rendben. – mondta majd Sorára nézett, aki még mindig csak maga elé nézett a döbbenettől Nem értette, hogy miért csinálja ezt Leon pedig már egyre kedvesebb volt vele, aminek nagyon örült.
Mia: És Sorának milyen szerepet adjak? – Kérdezte félve Leontól.
Leon: Semmilyet ő most nem fog szerepelni – mondta közömbösen. Sora csalódottan nézett rá Leonra eddig azt hitte, hogy kedveli valamennyire és most csak eldobja, mint az eddigi partnereit. Leon már kifelé tartott a teremből Sora mellet megállt és mondott neki valamit, amit csak sora halott. Fél órával később Sora ment be az ebédlőbe Csak Leon ült ott az egyik asztalnál Sora egyenesen oda ment.
Sora: Nos, miről akartál velem beszélni? – kérdezte szomorúan.

Folyt. köv.