Párizsban, a leghíresebb artistaképző előtt egy fehér színű limuzin állt meg. Az autó ajtaját kinyitotta a sofőr, amiből egy fehér hajú, fiatal, babaarcú lány lépett ki. Csinos térdig érő fehér szoknya volt rajta, fehér magasszárú csizmával, és egy vajszínű kabát, ami a combjáig ért. Majd kiszállt egy hosszú, ezüst hajú, kidolgozott férfi. Elegáns fekete kabátot viselt, sötétkék sállal, és fekete nadrággal. Hideg, ezüst szemei lassan végig jártatta a hatalmas rácsozott kerítés mögött lévő, óriási luxus épületen. Intett a sofőrnek, aki beszállt a helyére. A férfi a lánynak nyújtotta a karját, aki félénken nézett az előtte lévő épületre. A férfi bíztatóan rámosolygott, majd beléptek a kapun. Lassan sétáltak a kövezett úton a hatalmas kert mellett, amit két oldalról tuják vettek körbe, azok között pedig virágágyások voltak. Az udvaron a diákok lézengtek. Láthatóan nem volt órájuk. A két fiatal besétált az épületbe, de a lány szeme megakadt egy fiúcsoporton, akik a pályán rótták a körüket. Végzősök voltak, mert már nagyon tapasztaltnak tűntek. Ám a fehér hajú szépség szeme egy rövid, szőke hajú, lenyűgöző mosolyú, jóképű férfin esett meg. A srác lassan rámosolygott, majd újabb kört megtéve bement egy különálló, óriási épületbe. A fiatalok beléptek a főépületbe, majd az igazgató irodája felé vették az irányt. Mivel testvérek voltak, ezért a bátyus intézte a hivatalos ügyeket, míg a lány kiment az udvarra körül nézni. Újra a pálya felé nézett, ám a végzős fiúk már elmentek. Abban a pillanatban csengettek ki, mire a lány kicsit összerezzent. A diákok kisereglettek az épületből, majd megjelentek az első végzős fiúk is, akik láthatólag tesi órán voltak. Nem voltak túl jóképűek. De sokan voltak és nagyok. A hugica próbált ellépni az útjukból, de egy magas, rövid barna hajú, fenyegető zöld szemű, elég kidolgozott férfi elé állt. A férfi nem volt épp a legszebb. A lány el akart menni, de a köré gyűlt csoport nem hagyta. Az összes fiúnak kaján vigyor húzódott fel az arcukra, mire a kislány nyelt egyet. Két fiú lefogta, mire kiabálni kezdett. A jelen lévő összes diák sajnálkozva nézett rá, de egyikük sem segített. A lány csak kiabált, miközben megszülettek a szemében az első könnycseppek is. Hirtelen egy kellemes, érzéki hangot hallott.

- Azt ajánlom engedjétek el!- mire a csapat hátrálni kezdett.- Daniel Taylor! Mond csak te idióta, nem szoktál még le erről? Távolodj el a lány közeléből, és még egyszer ne merd megközelíteni!
- Túl nagy a szád, szépségem.- köpte oda.- Egyszer még valami bajod lesz. Mondjuk talán most?
- Állítsd le magad Taylor!- hallatszott egy mély férfihang.- Nem ajánlom, hogy hozzá nyúlj!
- Ááá Megjött a védelmeződ cica.- mosolygott a férfi.- De mi lesz ha egyszer nem lesz veled a szépfiú? Akkor nem menekülsz szépségem.
- Mostmár takarodj!- mondta a másik férfi.- És ne lássalak mégegyszer a közelében.- majd a támadó a bandájával együtt eloldalgott.
- Borzalmasak ezek.- mosolygott a lány a megmentőjére.- Nos, látom még új vagy itt. Nem volt túl szép így bemutatni a sulit. De nem mindenki ilyen. Sőt. Innen nagyon jó artisták kerülnek ki. A legtöbben az elit osztályba tartoznak, vagy ösztöndíjjasok. Sajnos Daniel Taylor a felső körökből jött, így nehéz leállítani.- mosolygott a rémült lányra majd a kezét nyújtotta.- Hogy hívnak?
- A nevem...- hüpögött miközben megfogta a lány kezét.- Sophie... Sophie Oswald.
- És hanyadikos leszel?- kérdezte kedves, megnyugtató hangján.
- Elsős.- válaszolt Sophie.
- Értem. Én harmadikos vagyok.- mondta.- Ha bármiben segítségre lenne szükséged szólj nekem, vagy Yurinak!- mosolygott a mögötte álló férfira.- Nos viszlát.- majd mind a ketten elindultak.

Sophie csak nézett utánuk. Soha ilyen szép lányt nem látott. Látta már a testvére barátnőit, akik szépek voltak, ám ő... különleges volt. Mintha egy istennő lett volna. Sophie pirulva nézett végig a lányon. Hosszú, derékig érő lilás haja volt. Kissé srégen szétválasztva, miközben a fufruja meg volt emelve, és elől a haja fokozatosra volt vágva az állától. Tökéletes alakja volt, és olyan arca, amilyet még nem látott a világ. Csodaszép, mélybarna szemek, telt ajkak. Formás lábak, amit a rövid, fekete szoknya látni engedett, feszes fenék, telt mellek. Az itteni egyenruhát viselte. Rövid fekete szoknya, fekete harisnya, és térdig érő fekete csizma, valamint egy fehér blúz, aminek a felső gomjai ki voltak gombolva. Sophie ebben a pillanatban nagyon irígykedett gyönyörű megmentőjére a külseje miatt. Majd tekintete a szépség mellett lépkedő férfira tévedt. Ő volt az, aki rámosolygott. Jóképű volt. Igazi artistának való szépfiú. Bár a bátyjánál sármosabb férfit nem ismert, de ő mégiscsak a bátyja. Ám ez a férfi... igazán megnyerő volt, ahogy a meleg kék szemei mosolyogtak. Yuri... Ez volt a férfi neve, ám szép megmentője nevét nem tudta. Hirtelen egy érintést érzett a vállán. Ijedten fordult hátra, de megnyugodva nézett bele az érdeklődően csillogó ezüst tekintetbe. A bátyja tekintetébe.

- Baj van Sophie?- kérdezte a férfi, mély, bariton hangján.
- Nem Leon.- mosolygott a lány.- Már nem. Egy pár fiú kicsit durva volt, de egy lány leállította őket.
- Egy... lány?- kérdezte döbbenten Leon.
- Igen. Egy lány.- bólogatott lelkesen a hugica.- Istenem Leon, te ilyen szép lányt, még nem láttál. Olyan gyönyörű, mintha egy istennő lenne. Egyszerűen hihetetlen. És szerintem nagyon jó artista. És ugyanúgy a felső körökből való, és harmadikos.
- Na és hogy hívják azt az istennőt?- kérdezte Leon mosolyogva.
- Azt... azt nem tudom.- pislogott a hugica.- Mire megkérdeztem volna elmentek. De az a lány hihetetlen. Megmentett.
- Mégis mit akartak veled csinálni?- nézett a férfi gyanakodva.
- Hát tudod...- dadogta a lány.- Meg akartak...
- Mi??- nézett dühösen fivére.- Kik voltak?- indult volna el, de a lány lefogta.
- Elég Leon!- mondta Sophie.- Már minden rendben van. Csak szeretném megtudni, hogy ki volt az a lány. És ki fogom deríteni. Biztos, hogy mindenki ismeri.
- Jó hugica, majd holnap.- fordította a lányt a kijárat felé.- Most haza megyünk. Majd holnap költözünk be a koliba.

Sophie agya egész nap, és egész éjszaka azon a lányon járt, aki megmentette. Egyszerűen ámult azon, hogy mennyire szép. Eljött a reggel, és a hugica lelkesen készülődött, miközben sokat gondolkozott. Fejében egy terv kezdett megszületni. Milyen szép lenne a bátyja mellett ez a lány. Elmosolyodott, majd lesietett a rá váró autóhoz. Érzékeny búcsút vettek a szüleiktől, majd indultak az iskolába. Sophie egész úton ismeretlen megmentőjéről beszélt Leonnak, aki már egyre kíváncsibb lett a lányra. Alig fél óra múlva, már az iskolában álltak. Sophie mély levegőt vett, majd elindult a szobája felé. Ezzel szemben Leonnak azonnal kezdődött az első órája, ami tesnevelés volt. Az ezdőterem felé igyekezve belebotlott egy férfiba.

- Ó Bocsánat!
- Semmi gond.- mosolyodott el a férfi.- Te vagy biztos az új diák. Osztálytársak leszünk. A nevem: Yuri Killien.- nyújtotta a kezét.
- Leon Oswald.- mosolyodott el a másik is.- Most tesi lesz, nem?
- De igen.- indult el a terem fel, miközben egy sporttáskát lóbált.- Kész felüdülés az előző kémia után.- sóhajtott Yuri.
- Miért?- értetlenkedett Leon.
- Mert az osztályunkba olyan szánalmas lányok járnak, hogy az már rémisztő.- vigyorgott Yuri.- De van valaki. Amanda Brown. Ő nagyon szép meg minden, de nem ide való, és nagyon nyávogós. Szóval velük volt kémia. Uh... De most a harmadikos lányokkal leszünk. Tesin mindig velük vagyunk, mivel fejletebbek a mi olsztálytársnőinknél.- ragyogott fel a tekintete.- És ott a szépséges Sora. Ő aztán túltesz mindenkin. Mind külsőleg, mind tehetségileg.- majd beléptek a fiúk öltözőjébe.

Hamarosan az egész végzős fiúcsapat bevonult a hatalmas, jól felszerelt edzőterembe. Leon nagyon jól összebarátkozott a srácokkal, akik már a "banda vezérüknek" gondolták. Nem soká belépett egy csapat lány. A férfinak el kellett ismernie, hogy tényleg értelmesnek néztek ki, és a látványuk sem volt utolsó főleg az egyiknek. Hosszú, sötét zöld haj, ami enyhén hullámos volt. Igéző smaragd szemek. Egy igazi nő arca. Csábos test. A lány ránézett a fekete edzőruhában feszítő férfira, majd egy csábos mosoly után feléjük indult.

- Jó reggelt Yuri!- köszönt a szőke férfinak.- És neked is...
- Leon. Leon Oswald.- válaszolt mosolyogva a férfi miközben a kezét nyújtotta.
- Leon most jött ide a húgával.- majd látva a lány kacérkodását, leállította.- Kicsi Vivien.- csóválta a fejét.- Tudjuk, hogy nagyon szép vagy, de nem kellene már az első napon elcsábítani Leont. Lehet, hogy van barátnője.
- Nincs.- mosolygott lehengerlően a férfi.
- Ah elég! Vivien, hol van Sora?- kérdezte türelmetlenül.
- Azt mondta, hogy azonnal jön, de már itt kellene lennie.- komolyodott meg.- Lehet Danielék megint útját állták, mert őket sem láttam még bejönni.
- Most nem tudom mit csinálok.- mondta dühösen Yuri.
- Csak nyugi!- mosolyodott el a lány.- Már itt is van. Jézusom!
- Mi van?- nézett arra Yuri is.- Na ne. A szemét. Most megölöm!- majd felbőszülten indult el előre.

A belépő szépség előtt Daniel Taylor állt meg, aki kéjesen legeltette a szemét az előtte álló istennőn. Sora valamiért hatalmas pofont kevert le a fiúnak. Daniel szemei vészesen megvillantak, majd keze már lendült is. Sora megtántorodott az ütés erejétől, és még az ajkai is felrepedtek, ahonnan apró vérfolyam indult. A férfi még tovább is ment volna, hogyha valaki le nem fogja hátulról. Daniel felordított a fájdalomtól, amit annak köszönhetett, hogy hátra csavarták a kezét. A teremben síri csend támadt mindenki a kibontakozóban lévő eseményeket figyelte. Yuri vasmarokkal tartotta fogva és nem engedett a szorításon, közben a másik keze már lendült is.

- Ne tedd nem éri meg! r11; mondta egy mély érzéki férfihang
- De már itt az ideje, hogy valaki helyre tegye. Nem meg mondtam neked, hogy ne lássalak a közelében!
- Ne parancsolgass Killien, tudtommal nem a tulajdonod!

Yurit ekkora már teljesen hatalmába kerítette a tehetetlen düh és a keze lesújtott. Sora még mindig nem fogta fel, hogy mit történik körülötte csak állt és nézte az eseményeket. Nézte az ismeretlen férfit, akik Yuri mellett áll, tekintetét továbbra is rajta tartva egy kecses mozdulattal letörölte az ajkairól a vért. Ismét lendült Yuri keze, de mozdulat sora megtört.

- Yuri fejezd be!

Leon a hang irányába fordította fejét. A nyugodt ezüst tekintet abban a pillanatban megtört. Soha ilyet még nem látott. Lassan végigfutatta szemeit a kecses alakon. Ahogy haladt egyre feljebb, a formás lábakon, a a lágy ívű csípőn, a karcsú derékon, a telt melleken, az arcáig. A gesztenye színű tekintet egyenesen rabul ejtette. Soha ilyen mély, érzelemdús, elragadó szempárt nem látott. Nem tudta elfordítani a fejét csak nézett rá. Hogy lehet, hogy őt, akinek már annyi nővel volt dolga, ennyire magával ragadja egy barna szempár? De ez a lány... ilyet még nem látott. Az előbb, amikor Vivien belépett, nem érzett szinte semmit, csak hogy a lány igen kívánatos. Ám most... ez a lány szinte magával ragadta. Ilyen szép, és tökéletes nőt még nem látott. Érezte, ahogy vágya növekedni kezd. És szinte már feszítette. Ám a lány teljesen nyugodtan nézett rajta végig. A tekintete nem rezdült. Olyan volt, mint egy istennő, aki elérhetetlen, mindenki számára. De nem sejthette, hogy a lány mit gondol.
Sora gesztenye tekintete rezdületlenül siklott végig a férfin. El kellett ismernie, hogy a férfi igen elbűvölő volt. Szép, márvány arc, hihetetlen ezüst tekintet. Kidolgozott test, lehengerlő mosoly. Melyik nőnek ne kéne? Csakhogy Sora már igen jól ismerte az ilyen férfiakat. Nőcsábász. És ezért akármilyen jóképű nem szabad kezdenie vele. Hamarosan belépett a tanár is, aki egy 40 körüli kedves arcú nő volt. Sora ajkai mosolyra húzódtak, és a tanár felé fordult.

- Nos, kedves diákok, had mutassam be iskolánk legújabb tanulóját: Leon Oswald.- mutatott a férfi felé, mire a lányok olvadozni kezdtek.- Leon! A tesnevelés óráitok együtt van a harmadikos lányokkal. Mivel a ti osztályotokba járó lányok elég... fejletlenek.- folytatta a tanár.- A nevem Miss Eugenia Martinez. Az edzéseket én tartom. Egy héten 20 tesnevelés óra. A hétvégéitek szabadok. Nos, háromféle dolog lesz. Első: balett. Második: jégtánc. Harmadik: akrobatika. Hogy melyik nap mi, azt majd a többiek elmondják. Ma jégtánccal kezdünk.- majd a férfira mosolygott.- Úgy tudom, hogy nagyon tehetséges vagy, és több ifjúsági bajnokságot nyertél. És az előző tanárod azt mondta, hogy rendkívüliek a képességeid, és eddig egy partnered sem tudott követni. Nos itt is párokban dolgozunk. És mivel annyira jó vagy, egyetlen egy valaki lehet a partnered. Miss Naegino, kérem.- fordult a lány felé.
- Tanárnő! Nekem van partnerem.- szólalt meg a lány.
- Tisztában vagyok vele Miss Naegino.- válaszolt a tanár.- Csakhogy, ha Mr. Oswald annyira jó, akkor nem tudok mást hozzá tenni. Nem azt kérem, hogy most döntsön, hanem hogy nézzük meg, hogy tudnak együtt mozogni. Ezt vállalja?
- Igen tanárnő.- lépett közelebb.
- Mit történt a szájával Sora?- kérdezte Miss Eugenia.
- Volt egy kis összetűzésem.- mosolygott gonoszan Danielre.- De semmi különös.
- Rendben. Nos vegyék fel a korcsolyákat!- utasította a két fiatalt.

Pár perc múlva Leon és Sora a jégpályán állt. A lányon egy vörös dressz volt, világos rózsaszín szoknyával, fehér harisnyával, és fehér korcsolya. Ezzel szemben Leon fekete edzőruhában volt, fekete kocsolyával a lábán. Lassan siklott végig a tekintete a mellette álló gyönyörű lányon. Sora minden pontja látszott a ruhában. Leon valamiért azt érezte, hogy ez a lány meg fogja változtatni. Gyorsan elhesegette ezt a gondolatot a fejéből. Ez a lány sok férfi végzete lehet, de az övé nem. A lehető legtávolabb kell kerülnie tőle. Eközben Sora is ilyen gondolatokkal küszködött. Tudta, hogy távol kell tartania magától ezt a sármos Démont. Mind a ketten egyszerre siklottak el a kordontól. Egy gyors, lendületes zene indult el, mire Sora pörögni kezdett. Gyors volt, erőteljes és határozott. Leon egy kis döbbenet után követte. Nem tudta elhinni, hogy valaki ennyire merész legyen. Sora a prögés után tovább siklott, majd felugrott és háromszor szaltózott. Fél lábra érkezett, ahonnan azonnal hátra hajolt, és spárgáig kinyitva a lábát átfordult. Hátra nézett Leonra, és hátra felé siklott tovább. A férfi tudta, hogy most ő következik. Soha nem gondolta volna, hogy valaki ennyire jól mozogjon, hogy még neki is kihívás legyen. Felemelte az egyik lábát, átfordult, majd kétszer előre szaltózott egyszer pedig hátra, és guggolva érkezett. Sora szemei megrebbentek. A mellé ért, és szinte minden mozdulatok ugyan az volt. Összehangolt, és tökéletes. Mikor Sora forogni kezdett Leon is.Majd felugrottak és egy tripla forgás után fél lábon siklottak hátra felé. Végül újabb forgás következett, és Leon Sora mögé került. Úgy forogtak, hogy szinte észrevétlenül, a férfi átölelte a lány derekát az egyik kezével, míg ő egyik kezét hátra nyújtva átkarolta Leon nyakát. A férfi egy hirtelen mozdulattal megemelte partnernőjét, majd a a feje felett átlendítve, megtartotta a csípőjénél, majd hátra engedte. Egymás kezét fogva forogtak, majd egy könnyed mozdulattal megálltak. A jelen lévők mind tátott szájjal néztek a lihegő párosra, majd hangos tapsban és füttyögésben törtek ki. A páros eltávolodott a másiktól, és kisiklottak a kordonhoz. Miss Eugénia lépett oda hozzájuk széles mosollyal.

- Nos, Miss Naegino partnere lesz, Mr. Oswald.- mondta a nő.
- Csakhogy Sora már az én partnerem.- visszahgzott egy mély férfi hangja a teremben.