3. fejezet

- Istenem, ez gyönyörű.- ámuldozott Sophie, majd felkiáltott.- Jézus Leon!
- Mi a r30;.- de nem tudta folytatni mivel megpillantotta Sorát, amint nem fogja meg a trapézt és széttárt karokkal, zuhan lefelé. Leon azonnal a trambulinon termet és már ugrott is fel. Sorát a derekánál fogva kapta el. Leon elővette a legádázabb arckifejezését, és úgy nézett a partnernőjére. Sora ajaki mosolyra húzódtak és nevetésben tört ki.
- Látom, jól mulatsz! Kíváncsi volnék rá akkor is, ha most nem itt állnál, hanem a trambulin mellett feküdnél eszméletlenül! Tisztában vagy vele hogy az életeddel játszol? Egyáltalán belegondoltál, hogy mi történt volna, ha nem vagyok itt, és nem kaplak el?
- Semmi sem történ volna! r11; felelte fagyosan. r11; Nem kellett volna közbe avatkoznod! Most elrontottad a játékomat!
- Miféle játékot? Eszednél vagy? Attól hogy jó vagy, még nem kéne ezt művelned.
- Miért, mint teszek? Szerintem gyakorlok, és te megzavartál benne. Nem kellett volna közbe avatkoznod! És nincs jogod megítélni, amit teszek, és amúgy ez is hozzá tartozik a mutatványhoz. De mit magyarázkodom itt neked egyáltalán. Semmi közöd hozzá hogy mit teszek a szabadidőmben. Most, pedig viszlát. r11; Sora nem törődve, azzal hogy Leon még nem fejezte be a mondandóját elment mellette és kiviharzott a teremből, az ajtót pedig tiszta erejéből bevágta maga mögött. Leon az ajtó csapódás után döbbent rá hogy egyedül marad Sophieval. Neki sem kellett ennél több kiviharzott ő is a teremből és ő pedig kivágta az ajtót. Sophie döbbenten állt az események hatása alatt még mindig és nem mozdult. Leon még pont látta hogy a lány a folyosóvégén jobbra fordul. Utána indult. Mikor utolérte elkapta a jobb karját, és maga felé fordította.
- Azt mondtad hétre legyek ott! Te pedig fogod magad és eljössz.
- Oswald hagy békén és eressz el! r11; sziszegte csípősen a lány.
- Mis Tökéletesség! Aki mindent jobban tud. Ha velem akarsz gyakorolni, akkor leszel szíves magad vissza fogni és nem ilyen kirohanásokkal, ékesíteni az elkövetkezendő edzéseket. Nincs kedvem a te önfejűséged miatt kockára tenni az életem. Amíg együtt gyakorolunk, tartod magad a formaságokhoz, és nem fogsz ilyen mutatványokat végre hajtani! Remélem világos voltam. És azt még kevésbé tűröm el, hogy amikor neked beszélek csak simán, fogod magad és elmész!
- Megtartottad a prédikációt, most már elengedhetsz!
- Nem hallottam a válaszodat! Megéretted, amit mondtam az imént? r11; kérdezte már kiabálva. A folyóson ekkor jelent meg Sophie Miss Eugénia társaságában.
- Itt meg mit történt? Mr. Oswald miért kiabál Miss Naeginoval?
- Semmi tanárnő. Csak támadt némi nézeteltérés köztem és a kisasszony között. De mindjárt megoldódik minden, kérem, ne aggódjon.
- Gyerekek egy valamit nem értek. Hová tűnt, azaz összhang, amivel a pályán együtt mozogtatok. Tökéletes párost alkottok és most, meg úgy veszekedtek, mint egy igazi pár.
- Tanárnő kérem ilyet még csak viccből se mondjon. r11; mondta szúrósan szemmel Sora
- Ha nem fogjátok vissza magatokat akkor büntetésből minden szabadidőtöket egymással, kell eltöltenetek. És nincs semmiféle apelátta ez alól. És, most ha kérhetném, menjetek vissza gyakorolni.
- Igen is tanárnő. r11; felelték egyszerre. Mis Eugéia ezután elindult a folyosó másik végébe.
- Ne hogy azt hidd, ezzel végeztünk. r11; ezután maga után rángta Sorát vissza a terembe. A terembe érve elengedte a lány kezét és belökte, az ajtót bezárta majd elkezdet parancsolgatni. r11; Most pedig szépen felmászol arra, trapézra és azt teszed, amit mondok neked. r11; vigyorgott Leon.
- Arra várhatsz! r11; felelte csípősen a lány.
- Sora kérlek, muszáj ez játszanunk? Habár te tudodr30; ha minden áron el akarod érni, amit Miss Eugénia mondott akkor csak rajta, én állok elébe. Ezzel csak nekem teszel jót. r11; és talán hamarabb beletörődsz, abba hogy úgyis az lesz, amit én mondok, mert mindig megszerzem azt, amit akarok. r11; Még mindig nem mentél fel a trapézra?
- Ha nem látsz rendesen, azt ajánlom, hogy menj el egy orvoshoz. Nem fogok úgy ugrálni, ahogyan te fütyülsz. Lehet, hogy Amandácskát ugráltathatod, de én nem vagyok ő. Ehhez jobb, ha hozzá szoksz. r11; alig ejtett ki lány nevét az ajtó ismét kivágódott és a kilincs belemélyedt a falba. Kellett nekem az ördögöt a falra festeni, füstölgött Sora. Mert aki berobbant nem volt más, mint Amanda.
- Jaj csak ezt ne! r11; nyögött fel Leon.
- Édesem minden rendben? Olyan fanyarul nézel. Hallottam hogy összevesztettek, és gondoltam jól jön egy kis vigasznyújtás. r11; Amanda már ott is termett Leon előtt, és szenvedélyes csókkal halmozta el a férfit, aki csak állt és nem tett ellen semmit. Látta hogy Sora szemei megvillannak, és ez arra ösztökélte a férfit, hogy mégis engedjen a kísértésnek és viszonozza Amanda csókját. r11; Köszönöm hogy ide jöttél, de most menj szépen a dolgodra, mivel nekünk gyakorolnunk kell.
- Biztos vagy benne hogy mennem kell r11; kérdezte nyávogva. r11; Pedig olyan jó itt veled. r11; siránkozott tovább. r11; Miért kell, hogy Sora partnere legyél? Itt vagyok én neked.
- Nézd el nekem, hogy ezt mondom, de te nem érsz fel arra a szintre, ami ahhoz kell, hogy a partnerem legyél.
- De Leon hogy mondhatod ezt? Én igen is jó vagyok! Jobb int ő. r11; bökött Sorára.
- Drága Mandi ha olyan jó lennél, akkor te lennél Leon partnere nem pedig én. r11; vágott vissza a szépség. r11; És hogy csak tudd most próbálnunk, kell úgy hogy pápá drágám. És adnék egy jó tanácsot: akkor nyaljátok, faljátok egymást, amikor nincs más a közeletekben, mivel a rosszullét kerülgetett a látványtól. És Mandi ha kimész, húzd be magad után az ajtót! r11; Sora elfordult tőlük és elindult a terem másik végébe bemelegíteni.
- Leon te hagyod, hogy így beszéljen velem? Mégis mi ütött beléd? Miért nem védesz meg? r11; kérdezte már a sírás határán lévő lány. r11; És hogy képzeli hogy Mandinak hív? Az én nevem Amanda és nem pedig Mandi. - Leon figyelsz te rám egyáltalán?
- Mit is kérdeztél? Bocsáss meg de nem figyeltem. r11; Amanda sírva fakadt és kiszaladt a teremből. Leon csak nézett utána. Bezárta utána az ajtót majd a terem másik végében lévő lányhoz ment. Sora háttal ált neki így nem láthatta, hogy mire készül. Sejtelmes és egyben ravasz mosoly jelent meg a férfi ajakain. Leon átkarolta a lány derekát és a nyakát vette birtokba. Gyengéden csókolni kezdte nyelve, finoman simogatta a lány nyakát. Leon keze a derekáról feljebb kezdet el siklani. Sora döbbenetében még mozdulni sem mozdult meg. Tudta érezte hogy ez nem Jason, de még sem taszította el az idegen kezeket a derekáról. Leon keze elindult felfelé a testén Sora ekkor felemelte a kézét és a férfi hajába markolt. Leon felszisszent és abba hagyta a tevékenységét.
- Oswald most azonnal vedd le rólam a kezed!
- Nem tehetem olyan jó helyen, van, csak még egy kicsit feljebb kellene merészkednem és r30; - nem tudta tovább mondani, mert Sora megfordult és már lendült lába de Leon most résen volt és még mielőtt megtörténhetett volna megint, elökte magától a lányt. Sora megtántorodott, és érzéki mosolyt csalt az arcára Leon elképedt arca.
- Te r30; te képes lettél volna megint megrúgni? r11; kérdezte még mindig hitetlenkedve.
- Én szóltam előre! Nem vagyok Amandácska nem, fogsz kötélen rángatni. És ha még egyszer hozzám érsz, kikaparom a szemed! Jól vigyázz hogy hová nyúlkálsz, amikor próbálunk is, mert ha csak olyat teszel, ami nekem nem tetszik neked véged. És most én kérdezem hogy elég világos voltam-e? r11; Leon már ép szóra nyitotta a száját, amikor az ajtó ismételten kivágódott.
- Ennek már sosem lesz vége? r11; mondta mogorván Leon. Sophie szaladt oda hozzájuk. A nagy igyekezetben teljesen kifulladt. Mikor a légzése visszaállt normálisra csak akkor nézett fel a két egymással szemben álló emberre. Sophie minden bevezető nélkül a tárgyra tért.
- Az iskolában Karácsonyi Bált rendeznek r11; hatásszünetet tartott majd folytatatta volna tovább, de ekkor megjelent Yuri az ajtóban.
- Sora mikor végzel? r11; kérdezte Yuri tőle.
- Ha akarod akár most. Csak letusolok, átöltözöm, és már mehetünk is.
- Tíz perced van. r11; Sora odaszaladt hozzá arcon csókolta és már szaladt is kifelé.
- Tisztában vagy vele hogy rabszolga hajcsár vagy? Ennyi idő még arra sem elég, hogy letusoljak.
- Mire nem elég annyi idő? r11; kérdezte a belépő Amanda
- Neked nem lényeg Mandi. r11; mondta negédes mosollyal - Inkább menj oda Oswaldhoz és foglaljátok csendben el magatokat.
- Sora telik az időd. r11; figyelmeztette Yuri.
- Már megyek is. A kocsi előtt találkozunk. r11; Sora kiviharzott a teremből és indul a szobája felé.
- Hát ebbe meg mi ütött? r11; kérdezte nyávogva Amanda, de választ nem kapott, mert senki sem figyelt rá.
- Bátyus menjünk be a városba, mert ruhát kell vennem! r11; kérte Sophie Leont. Leon oda sem figyelt végig a járt a fejében hogy Sora és Yuri együtt mennek valahová. r11; Leon! r11; szolt erélyesebben, de még ekkor sem érte el a kívánt hatást. Yuri odament hozzá és meglengette a kézét Leon tekintete előtt, ami a semmibe révedt. Amandának sem kellett több utat tört magának és ráakaszkodott Leonra majd lábujjhegyre pipiskedett és szájon csókolta. Leon ekkor tért magához.
- Mi a r30; - akarta kezdeni de Amanda rögtön belé is fojtotta a szót.
- Leon a húgodnak igaza van. Szedd össze magad és menjünk vásárolni! r11; parancsolta fölényesen, mintha az ő ötlete lett volna.
- Rendben adjatok egy fél órát, és utána oda megyek veletek, ahová akarjátok. r11; Amanda öröm ittasan maga után húzta Sophiet és azt, kezdte el neki ecsetelni milyen ruhára gondolt. Leon meg Yuri összenéztek majd nevetésben törtek ki.
- Hát ezt jól kifogtad! r11; mondta még mindig nevetve Yuri. r11; Nem irigyellek. Amandával a vásárlás maga lesz a kínszenvedés.
- Hát igen de Sophie miatt el kell viselnem. És ti amúgy hová mentek Sorával? r11; kérdezte ártatlan arccal.
- Sorának ruhát venni. r11; válaszolta Yuri
- Te neked legalább egyszerű lesz a dolgod. r11; válaszolta Leon a szemöldökét felvonva.- Na de most már megyek, mert nem fogok elkészülni, amikor ígértem Sophienak, meg Mandinak. r11; Yuri nevetve indult ki a teremből, míg Leon azon törte a fejét hogyan tudna minél hamarabb végezni a vásárlással.

Egy félórával később két kocsi egyszerre gurult ki az iskola épületéből az egyikben ült a Sora Yuri páros, míg a másikban Leonék. Yuriék jobbra Leonék pedig balra indultak. Sora kedvenc szalonjába indullak a Darlnig Stay- ba az a város legfelkapottabb üzlete és egyben a legelőkelőbb is. Ezzel szemben Leonék a Milaritisbe mentek, ahol Amanda vehetett magának való ruhát. Leon viszont nem engedte Sophienak hogy, vásároljon.

- De Leon! Most miért csinálod ezt? Ez egy nagyon exkluzív hely. Akkor miért nem jó innen venni Sophienak is a ruháját?
- Amanda drága az egy dolog hogy te az ilyen ruhákat szereted, de az én húgom nem fog ilyet felvenni.
- De Leon! Nem lehetsz ilyenr30; - nyávogott tovább
- Amanda, ha velünk akarsz vissza jönni, kérlek, maradj csendben és fogadd el, amit mondtam.
- De r30;. r11; tovább nem jutott a mondattal
- Ne Leonnoz mert nem fogom megváltoztatni a véleményem. Megyünk és veszünk Sophienak máshol ruhát. És erről nem nyitok vitát. r11; karon ragadta húgát és elkezdte húzni kifelé az üzletből. Beültek a limuzinba. Leon a sofőrnek mondta, hogy vigye őket egy szalonba, ahol alkalomhoz illő ruhát tudnak venni. Eközben Yuri már ki is választotta a szépségnek megfelelő ruhát és a kiegészítőket hozzá.
- Drága Sora, ha ebben valaki meglát az, eszét fogja veszteni. r11; súgta oda a lánynak
- Yuri az ízlésedben most sem csalódtam, de a modorod, hagy kivetni valót maga után. Minek kellene, hogy valaki eszét veszítse a látványomtól? Meg amúgy is tudod milyen Jason. Neki már ez is túl feltűnő lesz. Még az lesz a szerencse, ha nem rendez jelentet miatta.
- Tudod jól hogy most nem rá gondoltam.
- Te meg miről beszélsz? r11; kérdezte ártatlan arccal.
- Sora legalább nekem ne hazudj! Nem vagyok vak, és ez nem csak rám vonatkozik.
- Ha Oswaldra célzol téves a megítélésed. Ki nem állhatjuk egymást. És most megyek próbálni.
- Ne feled drágám hogy a két legnagyobb érzelmet egy hajszál választja el a ti esetetekben. A legváratlanabb dolgok történhetnek meg még ebben a tanévben. r11; mondta sejtelmes arccal a férfi. Sora alig ment be az öltözőbe mikor egy kocsifékezett le a szalon előtt. A kocsiból egy fiatal lány szállt ki a kísérőivel. A férfi kinyitotta az üvegajtót, és előre engedte a törékeny teremtést. Ugyan ebben a pillanatban jött ki Sora a próbafülkéből és a terem közepére ment, ahol egy dívány és előtte pedig a mennyezetig érő tükör volt található. Először a tükörben szemlélte meg magát majd mikor felfedezett a tükörben egy füst szürke szempárt, kacér mosollyal az ajkán megfordult, és Yuri felé vette az irányt. Yuri felállt és a karját nyújtotta felé. r11; Csodálatos vagy drágám.
- Köszönöm de ez a te érdemed. r11; majd arcon csókolta. Leont a jelenet láttán, szétvette az indulat. Végül Sophie törte meg a csendet.
- Csodásan nézel ki! r11; mondta ki a szavakat áhítattal
- Köszönöm kiscsillag. r11; válaszolt mosolyogva a lányt. Leon még mindig megbabonázva nézett rajta végig, Amanda féltékeny pillantásokat lövellt felé- Yuri pedig elégedetten mosolygott a többiek arckifejezésén. Amanda nem bírta tovább a hallgatást, és belekötött Sorába.
- Sorácska, csak nem ebben akarsz lenni? r11; kérdezte gunyorosan.
- De! Tudod én nem, vagyok olyan, mint te. Lemerném fogadni, hogy megint valami alig takaró kis csipke csodát vettél magadnak. r11; Amanda arca megrándult. r11; Oh nem csak telibe találtam? Az arcodat elnézve biztos. r11; mondta lenézően. Majd oda fordult Sophiehoz. r11; Van már ruhád Sophie?
- Még nincs. r11; félénken Sorára pillantott és úgy folytatta tovább r11; Ha megkérlek, segítenél nekem választani?
- Átöltözöm és már a rendelkezésedre is, állok. r11; mosolygott a lányra. Sophie arcán is megjelent egy kis mosoly. Leon majd felrobbant Amandával együtt. Sora ügyet sem vetve rájuk elment az öltözőbe visszaöltözni, majd Sohienak mentek ruhát választani. Mikor már távolabb voltak Sophie pajkosan a szépségre mosolygott és elkezdte neki mesélni, hogy mi történt.
- Amanda tényleg egy kis csipke ruhát vett magának. Fekete és a ruha mellrészénél és a csípő részénél fekete az anyag és a többi pedig csipkéből áll. És hogy a ruha túlságosan is rövid. A bátyus azt mondta, hogy nem enged nekem ilyen ruhát venni és ezen össze is, kaptak. r11; Sophie pedig még tovább mesélt neki. Sora a pedig eltökélten halad egy pisztácia zöld színű ruhához.
- Szerintem ez tökéletesen fog állni rajtad. r11; majd a lány kezébe nyomta a ruhát és egy próba fülke felé, húzta. Sophie felvette a ruhát majd bátortalanul kiment Sorához, aki pedig elvezette a tükör elé. Leon és a többiek tátott szájjal bámulták a lányt. Sophien egy kétrészes ruha volt. A felső rész szépen ívelt dekoltázzsal követte a melle vonalát, vállánál selyem anyag kötötte össze a ruha elülső és hátsó részét. A felső rész tökéletesen követte a vonalait és kishangsúlyozta vékony derekát. A szoknya rész lágy eséssel simult a derekára és a földet súrolta. A felső rész tökéletesen ráilleszkedett a szoknyára. És a ruhával megegyező selyem stóla adta meg a tökéletes összhangot. Leon alig találta meg a hangját.
- Sophie .. Sophie ragyogóan nézel ki. r11; Leon elismerő pillantást vetett Sorára. Amanda sértődötten állt, Yuri pedig arcon csókolta a szépséget. Kifizették a ruhákat, és egyszerre hagyták el a boltot. A parkolóban pedig mindenki indult a saját kocsijához. A bálig hátra levő két nap eseménytelenül telt.

A bál napján mindenki izgalomtól vegyes érzelmekkel készült az estére. Sora és Sophie megbeszélték, hogy a bálterem előtti előcsarnokban fognak találkozni fél hétkor és együtt mennek be. A két szépség egyszerre ért a megbeszélt helyre, összemosolyogtak majd elindultak az ajtóhoz. A tömény fából készült ajtó lassan és hangot adva tárulkozott ki. A teremben síri csend lett. És hirtelen mindenki az ajtó felé kapta a fejét.