9. fejezet

- Mert Te vagy az egyetlen, aki el tud kapni, ha zuhanok.- suttogta Sora.

Néhány pillanattal később Sora újra kezdett rosszul lenni. Nem kapott levegőt, és köhögni kezdett. Leon arcáról lefagyott a mosoly. A gépek csipogása kezdett egyre gyorsulni, Sora szemei pedig újra- és újra lecsukódtak, majd nem nyíltak ki. A keze, ami eddig Leon szívén nyugodott, hirtelen megfeszült, majd ernyedten esett le az ágyra. A gép hosszan, egyenletesen csípolni kezdett. Leon döbbenten kapta oda a tekintetét, és érezte, amint a szíve gyorsulni kezd. Kétségbeesve fordult a gépek, majd a lány felé. Szemeiben újra megjelentek a könnycseppek, nem bírta.... nem bírta tovább. Hirtelen egy orvos és pár nővér rontott be. Az orvos azonnal Sorához ment, miközben az ápolónők kitessékelték. Leon kétségbeesve kiabálta kedvese nevét, mire a lány szeme megrebbent. Leon kissé megkönnyebbülten lépett ki, és Layláék felé vette az irányt. A két fiatal felállt, és várakozva tekintettek Leonra. A férfi szomorú tekintete lassan változni kezdett, majd boldogan ragyogott fel és egy démoni mosoly húzódott fel az ajkaira. Layla óceánkék tekintete felragyogott és hangosan felkacagva ugrott Leon nyakába. A férfi boldog mosollyal ölelte magához a Főnixet, és látta, amint Yuri jégkék tekintete megkönnyebűlten megcsillan. Hirtelen sietős léptek zaja ütötte meg a fülüket. Layla elengedte Leont és arra fordult. Hamarosan egy pár jelent meg. A férfinak rövid, fekete haja és barna szemei voltak. Jóképű volt, de már idősebb. Elegáns fekete öltönyt és nyakkendőt viselt. Tekintete aggodalmat sugárzott, de vonásai rezdületlenek maradtak. Mellette egy elegáns, kék nadrág- kosztümbe öltözött nő sietett. A nő is már a 30- as éviben járt, de külseje megőrízte üdeségét, szépségét. Leont valakire emlékeztette. Hirtelen megjelent előtte az asszonyénál sötétebb barna tekintet, ami pajkosan csillogott. És egy bársonyos, lilás hajzuhatag. A nőé rövidebb volt, csak a háta közepéig ért, és kissé hullámos volt. Igen ez a nő kicsit hasonlított Sorára, de csak a haja és a szeme. De még az is, Sora haja hosszabb volt, és a szeme sötétebb. Ennek az asszonynak a tekintetében aggodalom, és angyali gyengédség játszott. Soráéban démoni tűz lobogott, és mindig kacéran csillogott felé. El kellett ismernie, hogy a nő nagyon szép volt, de Sora túltett rajta. Mindenkin.

- Ashly, Hiro!- lépett eléjük Yuri, és üdvözölte őket.- Jó, hogy ilyen hamar ideértetek.
- Mi van Sorával, Yuri?- kérdezte idegesen a férfi.- Mi történt a lányommal?
- Sora egy szál edzőruhában futott 50 percig.- válaszolta a férfi.- Aztán az a férfi majdnem megerőszakolta, és lázasan kivitte a hóba...
- Ki volt az, aki bántani merte a lányomat?- kérdezte Hiro visszafojtott dühvel.
- Allan Calder.- hajtotta le Yuri a fejét, de a szemébe megvillant a harag.- Majdnem megölte Sora partnerét is. Bácsikám, ennek a férfinak meg kell fizetnie.
- Meg is fog.- majd felesége felé fordult és tekintete meglágyult.- Ne aggódj drágám! Sora erős. Erősebb, mint mi együtt. Hisz ő egy Démon, te magad mondtad.
- Igazad van.- majd a nő, aggódó, mogyoró barna szemeit Leonra fordította.- Nem hiszem, hogy találkoztunk volna még.
- Sajnálom.- lépett közelebb Leon.- Leon Oswald... Sora partnere vagyok és...
- A megmentője.- lépett a férfi mellé Layla.- Sora állapota stabilizálódott, hála Leonnak.- mosolygott a férfira.- Ashly, Hiro ő az unoktestvérem.
- Tudjuk Layla.- majd Hiro és a férfira emelte a tekintetét.- Nagyon örülök, hogy megismerhetem Alex Oswald fiát. Nem hasonlítasz az apádra annyira, mint képzeltem. Nagyon örülök.- fogtak kezet.- Igazán boldoggá tesz, hogy te vagy Sora partnere.
- Mr. Naegino!- lépett oda az orvos.- A lánya állapota stabilizálódott, és három nap múlva kiengedjük. De ne engedje vissza az iskolába legalább egy hónapig. Egyrészt, mert a tüdőgyulladása súlyos volt, ami miatt meg is kellett műteni. És eltört a karja. De mostmár rendben lesz. Soha nem láttam még ilyen erős, és élettelteli lányt. És csodálatosan szép.- majd távozott.
- Nos azt hiszem én megyek.- mondta Leon, majd elsétált.
- Hm...- mosolyodott el értőn Ashly, miközben a távolodó férfit nézte.
- Mi az?- kérdezte Hiro.
- Semmi.- fordult felé a nő.- Inkább Nézzük meg Sorát!

Eközben Leon odakint beült az ezüst színű Mercédeszbe, ami rá várt. Furcsa érzés fogta el. Amikor megérkeztek Sora szülei olyat érzett, ami szíven ütötte: hogy nem tartozik oda. Ugyan mégis kije ő Sorának? A szeretője? A partnere? Ha... vicces. Nem, ő soha nem lehet olyan személy, aki hozzá tartozik. S miért nem? Mert nem lehet szerelmes. Mert nem szeretheti Sorát. Gyönyházszínű tekintetét a kinti sötétség felé fordította. Az, hogy megismerte a lányt, olyan felhőtlen boldogsággal és elégedettséggel töltötte meg, amilyet soha nem érzett. A lány beférkőzött a szívébe, és egyre nagyobb és nagyobb helyet vett birtokba. Ó igen Sora Naegino. Nagyon tetszett neki, hogy a lány nem ájult rögtön a karjába, ahogy meglátta. Tetszett neki egész lényében. Egy bátor, makacs, határozott, erős, nőies, érzéki és csodálatosan szép nő volt. Váratlanul megjelent előtte egy kép. Az a pillanat, amikor Hiro Naegino komoly tekintete meglágyult, ahogy feleségére pillantott. Ez a szerelem? Ez lenne a szerelem, amikor az ember olyan melegséget érez a szívében, mint soha? Amikor a vágyakozás felemészti? Amikor nyugodt és izgatott a közelében? Amikor a szíve hevesen verni kezd egy mosolyára? És amikor az aggodalom felemészti? Minek jött ő Párizsba vissza? És miért pont ebbe az iskolába? De... nem bánta. Azok a gyönyörű, csodálatos pillanatok, amiket Sorával töltött mindenért kárpótolták. Fülében hallotta a lány édes kacagását. Majd az utolsó mondatot, amit hozzá intézett. "- Mert Te vagy az egyetlen, aki el tud kapni, ha zuhanok." De még ezek után... ezek után sem volt keresni valója Sora Naegino életében. Akár mennyire is részese akart lenni annak.
Eközben a kórházban beengedték a rokonokat Sorához. A lány sápadt volt. Kissé nehezen lélegzett. De élt... élt és ez volt a legfontosabb. Ashly, leült a lánya mellé, és gyengéden kisimított egy tincset, ami belelógott a szép arcba. Hiro tekintete meglágyult, amint az előtte rongybabaként fekvő szépséges Démonra nézett.

- Doktor úr, mikor fog felébredni?- nézett a belépő férfira.
- Bármelyik pillanatban felébredhet, hála annak a fiatal embernek.- mosolyodott el, majd az ébredező lányra nézett.- Nos kisasszony, nagyon nagy szerencse, hogy most itt van.
- Nem szerencse.- rázta meg a fejét.- Segítséget kaptam. Valaki megtartott, amikor zuhantam. És új reményt adott nekem.- majd tekintetét a nagyobb ablak felé fordította, és a napfelkeltét nézte.

Három nappal később Sorát haza engedték, de szigorúan meghagyták, hogy nagyon kell rá vigyázni, mert akármelyik pillanatban vissza eshet, és akkor talán senki nem tudja visszahozni. Haza költözött a párizsi villájukba. A ház hatalmas volt és csodálatos, de sajnos Sorának el kellett viselnie kissé utálatos nővérét is. De szerencséjére a szülei is ott maradtak. De az édesapja Yurin és Laylán kívül más látogatót nem engedett hozzá, és ebben nagy segítségére volt a drága testvére is. Így letehetett arról, hogy lássa Leont.

- Kiasasszony keresik!- lépett be a szobájába a szobalány.
- Megyek.- sóhajtott fel Sora, akin csak egy hosszú fekete köntös, és az alatta lévő hálóing volt.- Yuri!- ugrott a férfi nyakába, ahogy leért.- Istenem végre nem csak az idióta testvéremet kell elviselnem.- mosolygott unokafivérére, miközben leültek.- Mesélj, mi van a suliban?
- Hát kész káosz. Azt kell, hogy mondjam, nélküled minden olyan unalmas és egyhangú.- mosolyodott el Yuri.- De látom te jobban vagy. Mikor veszik le a gipszet?- mutatott a lány jobb karjára.
- Hm... elvileg hamarosan.- majd mélyen a jégkék tekintetbe nézett.- Hogy van ő?
- Nyugodtan kimondhatod a nevét.- mosolyodott el megértően.- Leon elég... rosszul van. Nincs kedve semmihez, és amikor rólad van szó, a tekintete vagy ellágyul vagy szomorú lesz. És nagyon hamar felkapja a vizet, főleg, amikor Amanda téged pocskondiáz. A múltkor csak azért nem kevert le neki egy pofont, mert lefogtuk. Egyre inkább magába temetkezik. Látni akar, de azt mondja, hogy ő nem tartozik hozzád. És amúgy se engednék be. Valami baj van az biztos.
- Nocsak Yuri.- hallatszott egy gúnyos hang az emeletről.- Kinek hiányzik ennyire az én hülye kishúgom?
- Hallgass Hana!- szűrte a foga között Sora.- Csináj hátra arcot, és csúsz vissza a szobádba!
- Nekem nem parancsolsz, Sora!- lépett testvére elé.
- Te se nekem, szóval hallgass, mielőtt csúnyább szót használok.- mondta dühösen.- Ha nem látnád épp az unokatestvéremmel beszélgetek, úgyhogy légy olyan kedves nem bele szólni!- majd újra a férfi felé fordult.- Felhívom.- mosolyodott el.- De ne mond meg neki! Itt maradsz vacsorára? Szeretnék valamit elmesélni.
- Persze, de akkor öltözz fel!- mosolygott unokahúgára, majd átkarolta és a lány szobájába mentek.- Szeretném, ha úgy ragyognál, mint a... baleset előtt. Vedd fel mondjuk...- lépett a gardróbba.- Jézusom mennyi ruha.- szörnyülködött.- Le sem tagadhatnád, hogy ízig- vérig nő vagy. Szóval vedd fel ezt.- majd a lány elé lógatott egy hosszú, lila ruhát, ami egyezett a haja színével.
- Hm...- nézett sandán a férfira.- Most az egyszer.

Majd bement a fürdőbe. Felvette a ruhát és a haját pedig hagyta szabadon a hátára omlani. Tincsei ezuttal hullámosan omlottak alá. Felvett egy fekete magassarkú papucsot és Yuri elé lépett. A férfinak még a szája is kinyílt. Során fantasztikusan festett a ruha. A vékony anyag lágy eséssel követte vonalait, mégis minden domborulatát megmutatta. Hátát egészen a derkáig szabadon hagyta. Yuri az egészalakos tükör elé állította. Sora szembe nézett saját képével. Szép volt, ám a tekintetéből valami hiányzott. Mintha kissé szomorú lett volna. Hirtelen a saját képe helyett egy férfit látott hátulról. Hosszú, ezüst haját a szél fújta. Majd a kép ráközeledett, a férfi pedig megfordult. Ajkait démoni mosolyra húzta, miközben szemeit kissé összehúzta. Sora tekintete felcsillant, miközben az ő mosolya is hasonlóvá változott. Újra unokabátyja felé fordult, majd együtt mentek le az étkezőbe, ahol már felszolgálták a vacsorát. Mindenki arra kapta a fejét, és megdöbbenve nézték a démonian ragyogó szépséget. Ashly kedvesen elmosolyodott, miközben a vele szemben lévő székre mutatott. Sora leült, majd mellé Yuri is. A szülei és a nővére, aki igencsak hasonlította Amandára öltözködésileg, még mindig őt figyelték. Sora elkezdte enni az elé rakott levest, majd mikor senki nem mozdult, felnevetett.

- Jól van elég.- mosolygott.- Nem láttatok még ilyennek?
- De igen, csak az utóbbi egy hétben még nem igazán.- mosolyodott el Ashly.- Sora, mondanunk kell valamit. Már meg akartuk tenni, de ez az eset... Hana, Sora!- nézett két lányára.- Testvéretek lesz.- nyögte ki nehezen.

Sora kezében megállt a kanál, ahogy Yuriéban is, míg Hana kiköpte az üdítőt, amit ivott. Mind a hárman ledermedtek. Ashly és Hiro aggódva nézte a három fiatalt, de ahogy számítani lehetett rá, Sora lassú mosolyra húzta az ajkait, és vele együtt Yuri is. A két szülő megkönnyebbülten sóhajtott. Tudták, hogy ők valahogy így fognak reagálni. De Hana szemei a döbbenet után átváltottak dühösre. Szinte ölt vele. Egy hirtelen mozdulattal felállt a széket hátra lökte, és az anyja felé közeledett. Sora ugyan abban a pillanatban a másik oldalról ment és Ashly elé állt.

- Megőrültél?- emelte meg a hangját.- Képes lettél volna megütni az anyádat, te szerencsétlen?
- Igen képes.- szűrte a fogai között Hana.- Hogy képzelik ezt? Elég nekem téged elviselni. Nem akarok még egy koloncot a nyakamba. El kell, hogy vetesse!- kiabált önkívületben.
- Hallgass!- kevert le egy pofont nővérének Sora.- Megőrültél? Te nem vagy normális Hana. Hogy juthat ilyen az eszedbe? Még csak ne is álmodj róla!- majd a kiabálása hangos köhögésbe fulladt.
- Sora!- sietett oda Yuri, még mielőtt Hana keze eltalálta volna.- Nem ajánlom.r11; Hiro felállt és a lendülettől a széke nagy csattanással érintkezett a talajjal. Hana még mielőtt mozdulhatott volna szorítást majd egyrátást érzett a karján. Hiro maga felé fordította a lányt és egy újabb csattanást lehetett hallani. Az események felgyorsultak és szinte senki sem értette, hogy ki ütött meg kit. Hana szeme könnybe lábadt. Kirántotta a karját, amin már az apja keze nyomán lilás-véraláfutásos foltok jelent meg. Kezét az égő arcához kapta. Majd haragosan kitört.
- Hogy merészeltél megütni? Nem volt jogod hozzá! r11; teljes erejéből neki esett az apja mellkasának és az ökleivel ütni kezdte. r11; Miért csináltad ezt? r11; kérdezte teljesen kikelve magából. Hiro nem habozott a kezét emelte és egy újabb csattanás hallatszódott. Hana ez után az ütés után megtántorodott és térdre esett. Az étkezőben síri csend volt, csak Sora nehézkes légzése törte meg a monoton egyhangúságot. Hana megvetéssel nézett a családjára könnyeit letörölte az arcáról, majd felegyenesedett, és figyelmeztetőlég felemelte a kezét. r11; Meg ne próbáld még egyszer. r11; szűrte a fogai közt.
- Ideje lenne, megtanulod hogy ki a háznál az úr! r11; dörrent Hiro hangja. r11; Nem szabhatod meg nekünk, hogy mit tegyünk! Akár tetszik akár nem lesz még egy testvéred. Kérj bocsánatot anyádtól! r11; Hana nem mozdult de még egy szót sem szolt. r11; Azt mondtam, kérj bocsánatot! . r11; dörrent megint fel a hangja. r11; Hát, ha nem, akkor nem. Indíts a szobádba és szed össze a holmidat. r11; Hana kikerekedett szemekkel nézet az apjára.
- Ugye ezt most nem gondolod komolyan?
- Miért is ne. Azt mondtad anyád, vetesse el a gyerekünket. Te is az vagy. Ilyen alapon én meg kérem nem is inkább követelem, hogy hagyd el a házam. Nem ilyennek neveltünk.
- Ezt nem teheted velem. Egyáltalán hová menjek? Nem rakhatsz ki a saját otthonomból.
- Már megbocsáss Hana de ez az én és a felségem háza. És mivel neked nem tetszik a döntésünk ott az ajtó. Most pedig indulj. r11; Hana maradék méltóságát összeszedve felvonult csomagolni. Hiro megtörten fordul feleségéhez. r11; Sajnálom drágám. Ashly felállt és odament a férjéhez és átkarolta a derekát.
- Ez várható volt. Hagy neki egy kis időt és majd ő is meg enyhül. Ha most el is megy vissza fog jönni. Tudod, hogy imád téged és nem tud haragba lenni veled. Adj időt neki. Az mindenre megoldás lesz drágám. r11; Ashly apró csókolt lehelt férje ajakira majd elindult a szobájába hogy lepihenhessen.
- Yuri kísérd Sorát a szobájába. Én még megvárom, amíg Hana elhagyja a házat. r11; Mikor Sora az apja elé ért megölelte és arcon csókolta. Rámosolygott és elindult Yurival az oldalán a szobájába.
- Szerintem fürödj meg, és pihenj le!- mondta Yuri odafent.- Ja és hvíd fel!- vigyorodott el.- Egyetlen pillantása képes beléd forrasztani minden szót. Egyetlen mosolya képes megolvasztani a szíved és a tested. Egyetlen szava egyszerre tud megnyugtatni és felizgatni. De nekem mennem kell.- nyomott egy puszit unokatestvére arcára.- Fogadd meg a tanácsom!- kacsintott, majd kilépett az ajtón.
- Te...- kezdte volna a szitkozódást Sora, de helyette csak elmosolyodott és bement a fürdőbe. Néhány perccel később egy vörös fürdőköntösben állt a fürdőben, miközben a vizet engedte. Tekintete szüntelenül a telefon felé kalandozott. Végül nagyot sóhajtott és a készülékért nyúlt. Pár pillanattal később megszólalt benne a rég hallott, férfihang.
- Hallo?- szólalt meg érzelemmentes hangon.
- Jó estét édes!- mondta Sora doromboló, dallamos hangon.- Hogy vagy?
- Sora?!- lett élénk a hangja.- Mi van veled? Hogy vagy?
- Héé...- kacagott fel.- Én kérdeztem előbb.- De rendben. Legyen ma gyereknap. Jól vagyok, nem kell aggódni. Egy egész testőrségem van. Rendben leszek, habár... Jól vagyok.- mondta gyorsan.
- Sora!- emelte meg Leon a hangját.- Mi történt?
- Semmi...- kezdte csitítva a férfit.
- Sora!- emelte még feljebb a hangját.
- Jól van. Az előbb kicsit rosszul lettem, de nem lett baj. Yuri itt volt.- majd témát váltott.- Egyébként miért nem hívtál?
- Mi az, hogy nem hívtalak?- kérdezte Leon felhábrodva.- Én többször is hívtalak, de mindig azt mondták, hogy nem tudsz telefonhoz jönni.
- Hana Naegino, ezért még számolunk!- morogta Sora.
- Hogy?- kérdezte Leon meglepetten.
- Semmi, semmi.- élénkült fel újra Sora.- És te, hogy vagy? Amanda békén hagy most, hogy nem vagyok ott?
- Viccelsz?- kérdezte gúnyosan Leon.- Az a nőszemély le nem száll rólam.- majd meghallotta a vízcsobogását.- Mit csinálsz, Sora?
- Telefonálok.- mondta a lány értetlenül.
- Úgy értem, hol vagy?- mondta Leon türelmetlenül.- Fürdeni készülsz, kiscicám?- hallatszott a mosolygós, vágytól izzó hangja.
- Ne gondolj semmilyen undorító és perverz dologra Oswald!- figyelmesztette Sora, de közben mosolygott.- Le kell tennem. Hamarosan ismét találozunk, ezt megígérhetem. Addig is nagyon vigyázz drágám!
- Te is vigyázz magadra, cicám!- mondta Leon is ugyan olyan hangnemben.- Siess vissza, mert félő, hogy nem fogom bírni nélküled sokáig.
- Ígérem!- mondta Sora, majd letette a telefont.

Levette magáról a köntöst, majd felnézett a plafonra. Hirtelen megjelent előtte egy ezüst szempár. Egy démoni mosoly. Kezek gyengéd, határozott érintése. Egyre erősödő élvezet. Egy kemény, férfias száj, ami siklik pontról pontra hihetetlen gyönyört okozva. Azok az ajkak az ajkait kényeztetik. Kezét felemelte és megérintette a száját. Majd Leon ajkai egyre leljebb siklanak, le a nyakán. Sora azon kapta magát, hogy puha kezei egyre leljebb siklanak, és futólag érintik a mellét. Behunyta a szemeit, és látta, ahogy Leon felé hajol a gőzölgő vízben. Látta a férfi megvillanó tekintetét, ahogy a melleit kezdi simogatni. Sora felsóhajtott keze lágy érintésére. Mennyire vágyott már a férfi karjaira. Felnyögött, ahogy erősebben kezdte masszírozni a melleit. Egyik keze ott maradt, és tovább kényeztette a formás idomot, miközben a másik egyre leljebb siklott. AHogy végig simított a hasán, az megrándult. Majd lágy ujjai ágyékához értek. Ujjait besimította a nagyajkai közzé, és lágyan végig húzta a nyíláson. Látta Leon diadalmas mosolyát. Körözni kezdett a csiklóján, miközebn másik keze még mindig a melleit simogatta. Érezte Leon érintését. Látta az esötétülő tekintetét. Érezte kemény, mohó csókjait. Ujjai mozgása egyre gyorsult. Mélyeket sóhajtott. Érezte, ahogy a hasa meg- megrándul. Látta Leon megvonagló izmait, amint belemélyeszti a körmeit. A gyönyör szilánkokra hasító érzése ott volt néhány lépésre tőle. Érezte, ahogy bele- belerándul. Csukott szemhéjai alatt fények sokasága játszott, Démonja körül. Mikor a gyönyör tüzében égve, remegve kiáltotta Leon nevét, az előtta lévő férfi mosolya diadalmasan, mégis szeretetteljesen megcsillant, majd a kép eltűnt és tüzijátékok ezrei robbantak fel körülötte.
Jó pár perc eltelhetett, mire magához tért az önfeledt mámorból. Mire visszatért abból a világból, ahol nem hallani, nem látni semmit. Az útról, amit ezúttal egyedül tett meg. Miután a színek kavalkádja eltűnt csukott szemhéja alól, kinyitotta forróbarna szemeit. A víz teljesen kigült körültte, így rávette magát, hogy megmozdítsa fáradt, ernyedt tagjait. Megtörölkőzött, majd a köntösben a gardróbszobába ment. Felvett egy hosszú, sötét lila, selyemhálóinget, és rá egy ugyan olyan színű, hosszú köntöst. Az egészfalas ablak előtt lévő szófához ment, és leült. Lábait maga alá húzta, és kinézett a távoli csillagos égre. Halvány mosoly futott át ajkain. "- Nézd mit tettél velem, Leon Oswald!- gondolta gúnyosan, majd ellágyult.- Aludj jól Démonom, és ne aggódj; nem soká találkozunk!"
Egy héttel később, szilveszterkor is partyt rendeztek. Ám Leon csak felvett egy fekete nadrágot, egy méregzöld inggel, aminek ujjait nem gombolta be, így kicsit kilógtak a fekete zakó alól. Ahogy mellkasánál sem voltak begombolva a gombok. Így ebben lazább, elegáns öltözetben is kifogástalanul, tökéletesen és őrjítően festett. Az egyik széken ült, távol a táncolóktól, és már a sokadik pohár wishkyét itta. Már kissé bódult volt. Nézte a táncoló párokat, és lassan egy forróbarna szempár kúszott be elé. Majd a kép eltűnt, és ott áll előtte Amanda. A lány egy újabb mesés ruhadarabban jelent meg. Halvány lila volt, és éppen a fenekéig ért. Nem voltak pántjai, és a felső rész feszesen símult rá. A szoknya két rétegű volt, amiből hátulról egy térdig érő lila anyag húzódott. És deréktájon egy hatalmas virág díszítette. Leonnak kis híján a torkára ment az ital, amit ivott. Amikor a lány elhúzta lila ajkait, egy szemforgatással kíséretében felállt, és az egészfalas ablakhoz ment és kinézett a távoli hideg éjszakába. Hirtelen furcsán ismerős, és csábító illatot érzett. Amikor észrevette, hogy elfogyott az itala, egy másikat kezdett keresni. Hirtelen egy kecses női kéz egy pohár pezsgőt emelt elé. Ahogy szorosan mögé lépett érezte a forró leheletét a bőrén.

- Nem lesz ez egy kicsit sok? Hosszú még az éjszaka, drága Démonom.- dorombolta az érzéki hang a fülébe.