Az utols� mosoly

   - H�nyszor? H�nyszor fog m�g �gy a szemembe n�zni? H�nyszor fog m�g azon a n�ven sz�l�tani? Mi�rt… mi�rt csak �T l�tja bennem? Mi�rt nem �rti meg, hogy nekem..nekem ez �gy nem j�…Az a tekintet, mikor a szem�be n�zek…B�nat, b�szkes�g, kedvess�g, szeretet…. ezen �rzelmek �rv�nyl� tengere…B�rcsak ne f�jna, mikor e tenger s�t�tl� m�ly�be n�zek…

Csak az�rt kedves velem, mert r� eml�keztetem? H�t akkor legyen �jra az, aki egykor volt. Legyen rideg, len�z�.. �s t�lont�l b�szke.. ha ez az �ra.. legyen �jra „Hal�listen” m�g az is jobb, mert �n ezt m�r nem b�rom.. Csak h�t, hogy mondjam el neki? Nem akarom �sszet�rni… nem lenn�k r� k�pes.. Ak�rmennyire is d�h�t, hogy �T l�tja bennem …. T�ls�gosan is szeretem, ahhoz, hogy a lelk�be tiporjak…. Neh�z lesz neki mindezt elmondani …De m�r egyre nehezebb elviselni �s nem akarom, hogy megint �gy sz�l�tson meg, hogy…Sophie…..-

      Lassan elindultam a szob�ja fel�, ami az eny�mmel szemben volt m�g is… olyan t�volinak t�nt... Este volt ..viharos de valahogy m�g is csendes este, amelynek s�t�tj�t nem t�rte meg semmilyen l�mpaf�ny.… .. Ahogy k�zel�tettem az ajtaj�hoz egyre ink�bb hallottam szapora sz�vver�sem…. Sz�vem legm�ly�n visszafordultam volna, de a l�baim csak vittek el�re… egyre k�zelebb �s k�zelebb, m�g v�g�l el nem �rtem az ajt�ig. Lassan f�lemeltem a kezem, k�zben ajkamba haraptam, nehogy kit�rj�n bel�lem a s�r�s. Bekopogtam, de nem kaptam v�laszt.. az ajt� r�snyire nyitva volt. -Most mit csin�ljak?-…. Perceken kereszt�l csak �lltam, fogtam a kilincset �s v�v�dtam magamban, hogy mi legyen, majd v�g�l er�t v�ve magamon bementem..

      Leon? Sz�l�tottam, de nem sz�lt senki. Nincs itt…kicsit megk�nnyebb�ltem… az izgalomt�l remegtek a l�baim… le�ltem, hogy �tgondoljam a dolgokat.  Az asztalra t�maszkodva a kezembe temettem az arcom… de valamin megakadt a szemem. Egy lev�l. Tal�n nekem? Remeg� k�zzel megford�tottam a levelet, amin d�lt bet�kkel a nevem volt. Rosszat sejtettem.. gyorsan bontani kezdtem. Nem tudtam, mi lehet a lev�lben, de k�nnycsepp folyt lassan v�gig az arcomon. Izzadtam �s egyben f�ztam is.. Rettenetesen rossz �rz�s ker�tett hatalm�ba. A levelet v�g�l kicsit �sszegy�rten siker�l kivennem a bor�t�kb�l.  

Sora,

  Tudom, hogy mit �rzel akkor, amikor az � nev�n sz�l�talak…az arcodra van �rva olyankor…L�tom, hogy f�j,hogy Sophiet l�tom benned �s sajn�lom. Bocs�ss meg… elvettem t�led a legnagyobb kincsedet, a mosolyodat….   Nem akarom, hogy miattam legy�l szomor�.. nem akarok f�jdalmat okozni neked…. Ez�rt most el kell mennem…tiszt�znom kell magamban p�r dolgot… �s �gy tal�n te is �jra mosolyogni tudsz  majd. K�rlek, ne gyere ut�nam �s ne is keress. �g veled..

                                                          Partnered Leon.

U.I.: Tal�n egyszer m�g l�tlak mosolyogni �s akkor…akkor majd �gy n�zek a szemedbe, hogy nem Sophiet, hanem Sorat l�tom…

Mire a lev�l v�g�re �rtek, k�nnyeim itt-ott el�ztatt�k a levelet �s a tinta is elmos�dott.. - Mi az hogy „tal�n egyszer” meg hogy „ �g veled”? Nem mehet el.. nem hagyhat el. Hogy �jra mosolyogjak? N�lk�le hogy tudn�k? Lehetetlen….- Kirohantam a szob�j�b�l. Le a l�pcs�k�n egyenesen ki az utc�ra. Az es� szakadt.. arcomon egybefolytak k�nnyeim a hideg es�cseppekkel. Nem tudtam, merre, de futni kezdtem.. rohantam.. Rem�nykedtem, hogy m�g utol�rem, hisz m�g nem j�rhatott olyan messze. Az es� egyre jobban szakadt �s a sz�l is er�sebben f�jt, de semmi nem �ll�thatott meg.. - Meg kell tal�lnom-… N�ha h�tra n�ztem �s Kaliedo Sz�npad egyre ink�bb t�volodott. Er�s f�nye egyre kisebb volt, ahogy egyre messzebb �s messzebb jutottam t�le.. - Hol lehet? - Meg�lltam egy pillanatra a k�vetkez� oszlopn�l… Ki kellett f�jnom magam. L�baim m�g mindig remegtek �s gyorsan kapkodtam leveg� ut�n… K�zben legbel�l gy�t�rtem magam.. - �n �ld�ztem el, �n vagyok a hib�s. - R�gtam bele egy kisebb k�be…. N�ztem, merre rep�l. A k�zeli sarok fel� �rt f�ldet, ahol a l�mpaf�ny alatt p�r ember �llt, eserny�vel a kez�kben. K�zelebb mentem �s egyre ink�bb hallottam mit besz�lnek. -„ Csak nem Leon Oswald?” – kapta kez�t a sz�ja el� az egyik. – „J�zusom el�t�tt�k!” – sikoltott f�l a m�sik. Ennek hallat�n, mint ha vill�m csapott volna bel�m. Eg�sz testemben remegtem. Az �sszes eml�k, ami LEonhoz k�t�tt, az el�ad�sok, mikor el�sz�r siker�lt mosolyt csalnom az arc�ra.. minden �jra lej�tsz�dott bennem. �tt�rtem magam azon a p�r emberen, aki oda gy�lt. Az �ttesten fekv� f�rfi mell� �rve t�rde rogytam. – Ez nem lehet! – sz�rnyedtem el �s arcomon patakokban folytak a k�nnyek. Leon fek�dt el�ttem. H�t�b�l folyt a v�r, ami az es�v�zzel keveredve el�rasztotta az utc�t. Remegve az �lembe fektettem �s magamhoz �leltem. A keze, ami gyeng�den m�g is teljes magabiztoss�ggal kapott el mikor zuhantam, most v�res, �lettelen �s hideg volt.– Nem l�ttam, hirtelen kil�pett az aut� el�.. kisasszony �n.. �n- menteget�z�tt az egyik sof�r.

- Fogja m�r be! – kiab�ltam r�…. A f�jdalom amit akkor �reztem mikor elvesz�tettem a sz�leimet, �jra sz�vembe mart. – Leon. K�rlek.. ne hagyj itt. A partnerem vagy. Nem szabad meghalnod. �lned kell! Velem! Hallod. – borultam r� zokogva. Ekkor kez�t lassan felemelte �s v�gigsim�totta a hajam. - Leon … - fogtam meg v�res kez�t. – Sz… - pr�b�lt megsz�lalni, de �n csit�tottam. – Leon most ne besz�lj… ne er�ltesd.. mindj�rt itt a ment�, m�r kih�vt�k. Csak tarts ki k�rlek.. – mondtam s�rva �s kez�t az arcomhoz emeltem. – Szer…szeretlek… - mosolygott r�m �s az � szem�be is k�nnyek gy�ltek. Lassan leveg�t vett, hogy mondjon m�g valamit. �n pedig v�rtam. V�rtam, hogy kimondja az � nev�t.. Sophie. De nem hallottam.. – Szeretlek…Sora.. – mondta alig hallhat�an. Halv�nyan r� mosolyodtam k�zben arc�ra hullottak k�nnyeim. Utols� erej�vel m�g megsim�totta az arcom.. �s r�m mosolygott…..

Az volt az utols� mosoly miel�tt elhagyott engem, m�g is az els�, mikor �gy mosolygott r�m…hogy nem Sophiet l�tta bennem…