S�t�t �jszaka fek�dt a vad t�jra. A Term�szet er�i �ltal kaotikusan sz�tsz�rt �ri�si, t�redezett sziklat�mb�k feket�n, komoran magasodtak a v�zmos�s felett. A bev�g�s alj�ban sek�ly patakocska cs�rgedezett, viz�ben n�ha meg-megcsillant egy-egy vill�m f�nye. A hirtelen felvillan� energianyal�bot kiss� elk�sve t�voli morajl�s k�s�rte. A vill�mf�ny �s a d�rg�s m�g k�s�rtetiesebb� tette az am�gy is f�lelmetes vid�ket.
A villan� f�ny r�vid id�re megvil�g�tott n�h�ny sz�lt�pte, g�cs�rt�s f�t, amik a sziklareped�sekben tengett�k k�zdelmes �let�ket. �gy hatottak, mint ha nyomor�k, torz csontv�zak vonaglottak volna a viharos sz�lben.
Egy helyen, a patakmedert�l kiss� feljebb az egym�sra tornyosul� szikl�k kisebb barlangot alkottak. Mened�ket a k�zelg� ork�n el�l.
A barlang bej�rat�n halv�ny f�ny sz�r�d�tt ki, v�r�ses dereng�sbe bor�tva a k�rny�ket. Valakik ide h�z�dtak be �jszak�ra a k�zelg� vihar el�l.
A barlangban k�t alak �lt a t�z el�tt. Szemeikben viszat�kr�z�d�tt a l�ngok t�nca. A l�ny felh�zott l�bait �t�lelve �lt, �ll�t t�rd�re t�masztotta. Kecses, t�r�keny alakj�t f�lig megvil�g�totta a t�zf�ny. K�l�n�s, lil�sv�r�s haja a t�z f�ny�ben szinte l�ngolva hullott v�llaira. �tit�rsa - egy magas, izmos, ez�stsz�n haj� f�rfi - ruganyos p�rducmozdulatokkal fel�llt, �s nyugodt l�ptekkel a barlang bej�ra�hoz s�t�lt. Kin�zett. Hossz� haj�ba belekapott az egyre er�s�d� sz�l. Hajkoron�ja �gy lobogott ut�na, mint egy �st�k�s cs�v�ja. Kisv�rtatva visszament a l�ny mell�.

A barlangban Sora Naigeno �s Leon Oswald, a Kaleido sz�npad artist�i tal�ltak mened�ket a vihar el�l. T�rsaik lemaradtak m�g d�lut�n, lassabban mozogtak a szikl�s terepen, mint �k. Hogy mi�rt voltak ezen a kietlen vid�ken? �j mutatv�nyra k�sz�ltek. Ez a hegyi t�ra a felk�sz�l�s r�sz�t k�pezte.
- Sora! A t�bbiek teljesen elszakadtak t�l�nk, val�sz�n�leg �k is mened�be h�z�dtak. A telefonom nem m�k�dik. Nincs mit tenni, kiv�rjuk itt a vihar v�g�t.
- Rendben.- b�lintott a l�ny, �s tov�bb b�multa a t�zet.
- Valami baj van? Te mindig vid�m szokt�l lenni, most pedig...
- H�t...- n�zte tov�bb a l�ngokat a l�ny. Szemeiben - azokban a meleg barna szemekben, amik a f�rfit mostan�ban teljesen elvar�zsolt�k - k�nny csillogott.
Leon szorosan mell� �lt, �s �tkarolta Sora v�ll�t.
- H�, ne szomorkodj, nem �ll j�l neked!
Sora vontatottan besz�lni kezdett:
- Ez a vihar... Arra a napra eml�keztet... N�gy �ves voltam, amikor elvesz�tettem a sz�leimet. Az igaziakat. Eml�kszem, ugyanilyen s�t�t, hideg, viharos id� volt. Az�ta n�h�nyszor ilyen id�ben elfog ez a hangulat. A retteg�s... A mag�ny... F�lek, Leon.
- Semmi baj, itt vagyok veled, nem kell f�lned.- �lelte �t a f�rfi m�g szorosaban, �s egyik kez�vel v�gigsim�tott a l�ny arc�n, let�r�lve r�la a k�nnyeket.
- K�sz�n�m -suttogta Sora alig hallhat�an, majd t�rsa sz�les v�ll�ra hajtotta a fej�t. N�h�ny perc m�lva m�r nyugodtan, egyenletesen szuszogott. Elaludt.
Leon csendben h�trany�lt h�tizs�kjaik�rt, majd el�szedte bel�l�l a h�l�zs�kokat. Teljesen sz�tter�tette, mint a takar�t, �s �vatosan r�fektette az alv� l�nyt. Mell� fek�dt, derek�t �t�lelve, �s a m�sik h�l�zs�kkal betakarta magukat.
Kint m�r �rj�ngve tombolt a vihar, de nem hallott�k. Nyugodtan aludtak egym�s mellett.

N�h�ny �ra m�lva Leon kinyitotta ig�z�en sz�p, sz�rke szemeit. Reggel volt, de ezt nem nagyon lehetett �szrevenni. A vihar egyre tombolt odakint. A f�rfi felkelt, �vatosan betakarta a l�nyt. A t�z kialudt, h�t csendesen �jra meggy�jtotta. "Feneketlen" h�tizs�kj�b�l el�szedett egy termosz k�v�t, k�t doboz tejet, n�h�ny szendvicset. Miut�n ezzel elk�sz�lt, odahajolt Sor�hoz, �s megcir�gatta az arc�t
- �breszt�, �lomszusz�k!-sz�longatta l�gyan.
- Mmm...- s�hajtott a l�ny, �s �tfordult a f�rfi fel� - de nem �bredt fel. �lm�ban apr� mosoly j�tszadozott a sz�ja sz�l�n.
Leon gy�ny�rk�dve n�zte. A R�me� �s J�lia el�ad�sa �ta furcsa �rz�sei voltak a l�nnyal kapcsolatban. �gy szerette �t, mint a h�g�t, Sophie-t. Azt�n j�tt a Hatty�k tava, az Angyalok t�nc�val...
A sz�v�ben lakoz� m�ly szeretet mell� furcsa �rz�sek, forr�, vad v�gyak t�rsultak. H�ga hal�la �ta azonban minden �rz�s�t j�gb�rt�nbe sz�m�zte. Nem engedhette, hogy onnan kit�rjenek...
Meleg sz�v� kis artistat�rsa m�gis k�pes volt sz�tt�rni a k�kem�ny, rideg bilincset.
A f�rfi val�di �rz�seit a fagyoss�g �larca m�g� rejtette, mert eg�sz egyszer�en rettegett att�l, hogy a l�ny nem �rez ir�nta semmit, �s visszautas�tja. A Nagy Leon Oswald egyszerre szeretett �s szenvedett...
Meg akarta cs�kolni a l�nyt. Sok�ig v�v�dott, v�g�l �rz�sei gy�ztek f�lelme f�l�tt. �vatosan �t�lelte a rajongva szeretett angyalt, �s v�gyt�l �g�, m�gis l�gy cs�kot adott a l�ny sz�j�ra.
Sora erre �bredt, no meg arra, hogy az ez�st hajt�meg k�r�l�leli kett�j�ket, megcsiklandozva arc�t �s v�ll�t.

Elpirulva nyitotta ki a szem�t, �s r�n�zett a f�rfira. Szemeiben meglep�d�s, majd szerelem �s odaad�s csillogott. �t�lelte a francia istent, belet�rt a hajzuhatagba... Hossz�, szenved�lyes cs�kjuk v�g�n leveg� ut�n kapkodva n�ztek egym�sra. Sora sz�gyell�sen elfordult, de Leon h�tul�l hozz�b�jva �t�lelte.
- J� reggelt! Gyere reggelizni! - dorombolta m�ly hangj�n p�rja f�l�be, mosolyogva. Sora visszan�zett r�, majd � is elmosolyodott.
- Leon, tudod, milyen j�l �ll neked, ha mosolyogsz? K�rlek, min�l t�bbsz�r mosolyogj �s nevess!
A f�rfi b�lintott, majd megk�rdezte:
- Hogy aludt�l? Nem f�lsz m�r? - adott oda Sora kez�be egy doboz tejet, amibe k�v�t t�lt�tt a termoszb�l. Ut�na a l�ny kez�be nyomott egy szendvicset.
- K�sz�n�m, j�l vagyok.- kortyolt a tejesk�v�b�l a l�ny.
- Olyan sz�pet �lmodtam, ami megnyugtatott, �s nem f�ltem.- pirult el ism�t.
- Lehetek egy kicsit k�v�ncsi?-k�rdez�sk�d�tt tov�bb Leon.
- Sz�val...- v�r�s�d�tt el m�g jobban - azt �lmodtam, hogy melletted alszom, a karjaidban...
- Nem �lmodtad... lehelte alig hallhat�an a f�rfi.
Sora arca a v�laszt k�vet�en legink�bb az �rett paradicsomhoz lett hasonlatos...
- Most m�r egy�nk! - mondta egy nagy s�haj ut�n, �s elm�ly�lten kezdte vizsg�lgatni a tejesk�v�t a kez�ben.

A vihar odakint lankadatlan er�vel tombolt. A sz�l s�v�t�s�be, a mennyd�rg�sbe, az es� z�g� szakad�s�ba n�ha hangos reccsen�s vegy�lt, ahogy a szikl�k k�z�tt n�vekv� f�k n�melyike megadta mag�t az elemek erej�nek. A sz�l rohamaival s�r�s�dtek az es�p�szm�k, �s t�pett k�dfoszl�nyok �sztak a leveg�ben.
Mindebb�l a barlangban nem sokat �rz�keltek. �gett a t�z, kirekesztve az ork�n hideg lehelet�t. �s benn�k is �gett a t�z. A szerelem, v�gy t�ze. De visszafogt�k magukat, m�g mindketten tartottak kiss� a m�sikt�l.
�t�lelt�k egym�st, k�zben meghitten besz�lgettek. Megosztott�k egym�ssal legbels�bb, legrejtettebb titkaikat. Elfogadt�k �s meg�rtett�k egym�st.
V�gre leomlott a "fal" kett�j�k k�z�tt. Ett�l megk�nnyebb�ltek. M�g a vihar odakinn semmit sem vesz�tett erej�b�l, �k �tbesz�lgett�k az eg�sz napot.
Estefel� Leon fel�llt, hogy rakjon a t�zre egy kis f�t.
A t�zt�l visszafordulva hirtelen megtorpant. D�bbenten n�zett Sora fel�.