3.rész

Az események felgyorsultak. A patakparton,nem messze a beomlott barlangtól egy helikopter várt indulásra készen.
Leont speciális hordágyra szíjazták, és infúziót kapott. Még mindig kábult volt, nem sokat fogott fel abból, ami körülötte történt.
Sorának nyugtató injekciót adtak, mert a sokk akkor jött ki rajta, amikor a mentőcspat már kihozta őket a barlangból.
A helikopter már indult is velük a kórházba.

A csapat hátramaradt tagjai gyorsan összeszedték két társuk holmiját, majd isszaindultak részben a Kaleido színpadhoz, részben pedig a kórházba.
Még mindig az események hatása alatt álltak.
- Most mi lesz?- kérdezte Ken.
A tréningnek ezt a részét töröljük. Értelmét vesztette, legalábbis, míg rendbe nem jönnek mindketten. A gyerekszínpad előadásait pedig folytatjuk, nem kell leállnunk teljesen.- válaszolt főnökük.
Elgondolkozva siettek tovább.

A média vilámgyorsan ráharapott a történtekre. A tévé már egy-két órával kéásőbb hírt adott róla. Az újságok címlapon taglalták a balesetet. A pontos körülmények ismeretének hiánya persze kitalált sztorikhoz vezettek.

Sora eközben a kórház folyosóján ült, és szenvedett. Teljesen kiborult idegleg. Egy nővér volt mellette, aki vigyázott rá. A kapott nyugtatóktól a lány kissé elábult, enélkül lehet, hogy őrjöngött volna. Így is állandóan potyogtak a könnyei. A műtő előtt ült, nem volt hajlandó máshová menni. Azt várta, mikor jön már ki végre egy orvos, és mond már valamit.
A folyosón könnyed léptek sietős kopogása hallatszot. Majd egy jól ismet, kedves hang:
- Sora, jól vagy?

- Sora jól vagy?

- Leila!- nézett fel a lány, és barátnője nyakába borult.

- Nem lesz semmi baj, ne sírj.- nyugtatta Sorát.

- kislány, minden rendbe fog jönni.- hallott egy másik jól ismert hangot, a Yuriét.

- A tévében láttunk egy hírt erről. De mi történt valójában?- fogták közre a lányt, majd leültek.

- Az új műsorra felkszítő edzésre mentünk. A többek kicsit lemaradtak, elfáradtak a hegymászásban. Vihar jött, ott találtunk menedéket. Később omlás történt.Leon megsérült. Leila! Leon védett engem, miközben rázuhant a lábára egy szikladarab... Utána észrevettem, hogy a kijárat is lezárult. Fantom nélkül meg sem találtak volna...- zokogta a lány.

Leila és Yuri összenéztek. Kitalálták, mit akar mondani a másik: Sorát pár napig mindentől el kell zárni, hogy megnyugodjon. Vagyis itt kellene maradnia a kórházban...

Közben megérkezett Kalos.

- Ti itt vagytok?! - húzta össze a szemét, kissé csodálkozva.

- A tévéből értesültünk róla. Segíteni kell, hát jöttünk.- válaszolt az ex sztárpáros.

- Rendben, köszönöm. CSak fogalmam nincs, hogy visszük ki innen Sorát az újságírók között..

- Nem fogjuk.- jelentette ki nyugodtan Leila.

- Hogyan?!

- Nézz rá, Kalos! Az idegei felmondták a szolgálatot. Néhány napot itt kellene maradnia.



A műtő ajtaja kinyílt. Kate doktornő fáradtan lépett ki rajta. A kint ülők feszülten függesztették rá tekintetüket. Vajon mit fog mondani?

- Rendbe jön. Szerencsére össze tudtuk illeszteni a törött részeket. Úgy néz ki, nem lesz maradandó károsodás. De idő kell, míg teljesen felépül.
A várakozók megkönnyebbülten sóhajtottak.

- Bemehetek hozzá? - kérdezte halkan Sora.
- Mindjárt kihozzák, akkor elkísérheted a szobájáig, de még alszik.- bólintott Kate.

Leila félrehúzta a dktornőt:
- Kate, Sora borzalmasan rossz állapotban van. Kiborult. Itt tudjátok tartani néhány napig?
- Itt akarom tartani. Eddig nem lehetett bírni vele, a szobája helyett ide jött, és várt. Legfeljebb Leonnal egy szobába rakom.
- Tessék?!- nézett nagyot Leila.
- Sorát alaposan be kellett nyugtatóznom, hogy ilyen állapotban legyen, mint ahogy most látjátok. Soha nem láttam még ennyire zaklatottnak. Az az érzésem, hogy Leon többet jelent számára, mint azt bármelyikünk feltételezné...

Homályos alakok mozgása... Ködön keresztül lát mindent...




Beszéd, aminek nem fogja fel értelmét... Számára ezek csak különböző magasságú hangok...




Később egyre tisztult a látása. Fertőtlenítő csípős szaga. Egy fehér falú szoba, az egyik falon ablak, a másikon ajtó.




Felébredtaz altatásból. Zsibbadt féjdalmat érzett, a lábát nem tudta mozdítani. Furcsa módon a jobb karját sem, pedig az nem fájt. Elfordította a fejét, odanézett.




Egy lilásvörös hajú, kisírt szemű lány feje feküdt rajta. Aludt. Leon halványan elmsolyodott. Már nem is akarta megmozdítani a karját." Aludj csak nyugodtan, Angyalkám!" - gondolta.




Egy idő múlva a lány megmozdult Zsibbadt tagjait nyújtóztatva, álmos szemekkel nézett. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Pár pillanat múlva már minden az eszébe jutott.




Ránézett a fiúra, aki mosolyogva nézett rá vissza.




- Leon- suttogta, aztán zokogva borult párja vállára.




- Ne sírj! - simogatta Sora hátát kedvese.- Minden rendbe jön. Nem lesz semmi baj. Mindig melletted leszek és megvédelek. Mert szeretlek. Megígértem, emlékszel? Hamar meg fogok gyógyulni, és mi ketten együtt végrehajtjuk azt az ugrást, amit elterveztünk. Jó lesz?




- Jó. Kate doktornő szerint nagy szerencséd volt, mert rendesen a helyére tudták rakni a törött csontokat. Így teljesen rendbe fogsz jönni.









Na, hogy van a két beteg?- nyitott be az ajtón Kate doktornő.




- Hmm?!




- Sora, téged is bent kell, hogy tartsalak pár napig. Az idegeidet megviselték a történtek, pihenned kell.




- És a műsor?




- Légy jó kislány, és felejtsd el! A főnőkötök már megoldott mindent. Szépen itt maradsz. Ebben a szobában, ha nektek megfelel. Egyébként jobban tennéd, ha most azonnal elfoglalnád a másik ágyat, és aludnál egy jót. Itt az orvosságod. - Mutatott fel egy injekciós fecskendőt, majd varázslatosan gyors mozdulattal már be is adta Sorának az altatót.




A sztárpáros kissé csodálkozva nézte a doktornőt, míg ki nem ment tőlük. Utána Leon huncutul mosolyogva mgszólalt:




- Kicsim, gyorsan feküdj az ágyra, az az érzésem, most altatót kaptál. Pár perc, és elalszol. Milyen jó, hogy itt vagy velem!- tette hozzá komolyan.




Sora ezt már csak félálomban hallotta. Az altató nagyon gyorsan hatott. Leon ágya szélén ülve dőlt el, nem volt ideje arra, hogy a saját helyére menjen.

Később bejött egy nővér, aki segítséget akart hívni, hogy a lányt a saját ágyába rakják. Leon nem engedte. Azt mondta, inkább hagyják békén a lányt, hadd aludjon, ő elfér mellette.

Hajnalodott. A kis szobát lassan elöntötte a fény. A tárgyakújra határozott formát kaptak, majd színük is lett. Felkelt a Nap. A fehér "sötétítő" függöny résén keresztül egyenesen az alvó, gipszelt lábú férfi szemébe sütött, aki a fejét ösztönösen elfordította. Arcára még mindig ráesett a napfény, ami melegítette. Törött lába miatt elfordulni nem nagyon tudott, így kinyitotta a szemét.

Pár pillanatig kábultan nézett maga elé, de gyorsan magához tért álmából. Konstatálta, hogy a kórházi ágyon fekszik, a lába fáj, és mozdítani sem tudja. Oldalra nézve látta, hogy a párnáján mellette virítegy lilásvörös hajkorona. Sora még mindig aludt az előző délután beadott altató hatására.

Amikor a reggelit hozták, még akkor is aludt...



A szép, napsütéses délelőttön a Kaleido színpad néhány tagja a kórház felé ballagott. Pontosabban - Sora barátai: Mia, Ken, Ana és May mentek barátnőjüket meglátogatni.

A recepción megkérdezték, merre találják Sorát.



May a szokott formáját hozva csörtetett végig a folyosón. Kicsapta a kórterem ajtaját, és döbbenten torpant meg. A többiek csak most értek mögé. Nem értették, May miért nem megy tovább.

- Sz... Szia, Leon! - szólalt meg, tőle merőben szokatlan, cérnavékony hangon. - Sorát keressük. Azt mondták, itt van, de ezek szerint tévedés történt.

-Sziasztok. Nincs tévedés. De most Sora éppen lement a büfébe, mert amit adtak neki reggelire, kevés volt . - válaszolt a férfi. - Üljetek le addig.

- Megvárjuk kint.

- Ahogy gondoljátok...- vont vállat Leon.

Sora két bögre forró kávéval közeledett a folyosón. Meglátta barátait, akik a szobájuk előtt várták. Kissé meglepődött örömmel, mosolyogva ment feléjük.


- Mit jelentsen ez?!- kiabált rá May köszönés helyett.


- Szia, May! Sziasztok! Mi mit jelent? - kérdezte értetlenül Sora, miközben a többiek lecsendesítették Mayt.


Leonnal egy szobában vagy? - tette fel halkan a kérdést Ana.


- Igen. Tulajdonképpen engem mentett a kőzáportól, mikor eltört a lába. Most szinte mozdulni sem tud, így segítek Neki, amiben tudok.Úgy érzem ezzel tartozom Neki. Úgy is itt kell még maradnom a kórházban néhány napig, pihenni. Ja, bocs, de az egyik kávé az övé, megyek, odaadom neki. Gyertek be Ti is.


A többiek zavartan követték a lányt.


Ken kinyitotta neki az ajtót. Közben vasvilla tekintettel méregette, de szerencsére Sora ezt nem vette észre. Mia nyugtatólag megfogta menedzserük karját, aki ránézett, majd lassan lehiggadt a lány tekintetétől.





- Itt a kávéd, tessék.- ült Leon mellé Sora, és partnere kezébe adta a bögrét.


- Köszönöm. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. - mosolygott rá, majd fél karral átölelte a lány derekát.


- Nem ülnétek le?- nézett rá a többiekre, akik még nem tértek magukhoz, annyira meglepődtek Leon szavaitól, mozdulatától, és attól, hogy mosolyogni látták.


Végül Mia tért először észhez.


- Hogy vagytok? És tulajdonképpen mi történt Veletek? Mi ugyanis csak egy részét tudjuk, amikor megtaláltunk Titeket, akkor mondtál, Sora, egy-két szót. Aztán néhány médiahír... De mi a valóságra vagyunk kíváncsiak.


Sora mesélni kezdett. Leon is beleszólt néhányszor, de a lány mondott többet.


Később Miáék elköszöntek, és kimentek. A folyosón Ana suttogva szólalt meg:


- Vajon miért érzem, hogy valamit elhallgattak?

- Ezt hogy érted?! - kapta fel a fejét May.

Úgy, ahogy mondom. Valami még történt, amiről hallgattak.

- Mert lehet, hoy nem ránk tartozik, csak kettőjükre.- jegyezte meg Mia.

- Mi?!- nézett rá Ken.

- Ti is láttátok. Leon elég furcsán viselkedik. Nem annyira rideg. Sőt, Sorával szemben - ne nevessetek ki, de azt mondhatnám - úgy viselkedik, mintha oda lenne érte teljesen. Erről viszont senkinek egy szót se!

- Rendben! -bólintottak.

- Vágjunk át az újságírók ostromgyűrűjén! Roham! - hajtotta a többieket viccesen Ana.

Esteledett odakinn. A kis kórházi szobát belengte a nyugalom. A csend szinte kézzel fogható volt. Leon aludt. Sora ott ült mellette, és nézte a homályban.

" Most már láthatóan jobban vagy. Nem szenvedsz annyira. Gyógyulsz. Annyira féltettelek... "- gondolta. Halkan odahajolt szerelméhez, és puhán szájon csókolta - annyira óvatosan, hogy a férfi fel ne ébredjen. Felállt, és macskaléptekkel eltűnt a szobából nyíló kis fürdőszobában.

Leon nem tudta, miért ébredt fel. Mintha az imént egy csók érintését érezte volna... Vagy mégsem? Elfordította a fejét, de nem látta sehol szerelmét. Már majdnem megijedt, hogy a lány itt hagyta, de ekkor meghallotta a víz zuhogását a zuhanyozóból. Elmosolyodott, bekapcsolta a tévét. A szoba sötétjét kékes, derengő, vibráló fény váltotta föl.

Egyszer csak nyílt a fürdő ajtaja. Egy erős fénysáv hatolt a kék homályba, hátulról megvilágítva Sorát, aki egy szál törölközőben jött kifelé.



- Ez nem ér! Állatkínzás! - nyögte a férfi az ágyról.

- Leon, ébren vagy? Mi a baj? - ugrott oda a lány hozzá.

- Most már jobb. - kapta derékon szerelmét villámgyorsan a kérdezett. - Megőrülök érted... És dühít a tehetetlenségem...- suttogta.

A hirtelen mozdulattól a törölköző a földre esett.



Leon simogatni kezdte párja még kissé mindig nedves, illatos bőrét. Sora odabújt hozzá, és megcsókolta. A levegő forrni kezdett körülöttük. Simogatták, csókolták egymást, ahol érték. A lány megszabadította a férfit attól az egy-két ruhadarabtól, amit az viselt. Hirtelen mozdulattal Leon ölébe ült, akinek szinte fennakadtak a szemei a meglepetéstől és a gyönyötől, de nem sokáig volt ledermedve. Kezeivel és nyelvével birtokba vette Sora formás melleit, miközben csípőik tökéletes összhangban, lassan mozogni kezdtek.
Elfojtott, halk nyögések és sikolyok... Szerelemtől izzó, eggyé vált testük a robbanásig feszült..

Miután mindketten elérték a felső határt,és a gyönyör robbanása végigégette a testüket, kábult kielégülést okozva, ellazultak. Remegve, lihegve feküdtek egymás karjaiban.



Kis idő múlva a lány fölemelte a fejét, és fiú csodás, szürke szemébe nézett. Nézte, mosolygott.

Aztán ellenállhatatlan erővel tört ki belőle a kacagás.