5.rész

Mire visszaértek a tengerparti villához, Leon már teljesen megnyugodott. Sora is megpróbálta túltenni magát az ijedtségen. Kiszálltak az autóból, de a lány nem a ház felé indult. A fenyőfák között kisétált a partra. Leon námán követte.


A homokos part "egyhangúságát" néhány sziklatömb szakította meg, szinte kínálva magát, hogy kényelmes ülésnek használják... Sora ráült az egyikre, és tenyerébe temette arcát. Nagyot sóhajtott. Még mindig reszketett.


Leon mellétérdelt a homokba. Erős karjaival magához szorította angyalkáját. Sokáig ültek-térdeltek így a parton, némán. Majd a férfi maga felé fordította kedvese arcát. Végigsimította, és közel hajolt hozzá.


- Ne félj! Én mindig melletted maradok. Szeretlek!- csókolta meg lágyan Sorát.


A lány átölelte, és visszacsókolt. Egyre forróbban.


Leon felemelte Sorát, és az ölében vitte be a házba. Meg sem állt Sora szobájáig. Óvatosan az ágyra tette szerelmét, miközben végig csókolóztak...





Hajnalodott. Leon kinyitotta a szemét. Nézte Sorát, aki az ő mellkasán feküdt, átölelve őt.

Egy aprócska alak ült a vállán, aki hirtelen elé lebegett.


- Üdv, Fantom! Előkerültél?- mormogta nagyon halkan, hogy a rajta alvó Sora fel ne ébredjen.


- Kíváncsi voltam a vendégekre, miután Ti voltatok szívesek szabadon engedni tegnap este.Így Rosettához csapódtam.Jó kis buli volt, de csak egy nő van közöttük, és az is foglalt...


- Ne folytasd. Biztosan nem panaszkodni jöttél...


Valóban. A tegnap történtek sem maradtak előttem rejtve... Hogy van az én kedves Sorám?!


- Fantom! Ő nem a tiéd! És ha megint perverz gndolatokat forgatsz a fejedben, berakhatlak újra a jégszekrénybe... Vagy inkább repülnél egy kicsit?!- kérdezte kissé bosszankodva és gunyorosan a francia fiú. Majd komolyan folytatta:


- Sora jobban van, és alszik. Remélem, már túl tette magát rajta...


- Ennek örülök. De már megint kezded? A lányok is mindig ezt teszik velem, magam sem értem, mi bajuk... Na, én visszamegyek Rosettához.Hátha zuhanyozás előtt elfelejt megkötözni...-ábrándozott a kis szellem, majd eltűnt.





Leon csak a fejét csóválta, aztán tovább nézte az alvó lányt, míg újra el nem nyomta az álom.

Sora homályosan érezte párját, és álmában még szorosabban bújt a biztonságot jelentő izmos karok közé.



Reggel odakinn csatazaj hallatszott, ami egyre közeledett. A pár mindkét tagja felnyitotta a szemét, de még az álom ragadós pókhálói lepték őket. Főleg Sora volt nagyon kábult /minden reggel nehezen ébredt/.

Valaki kicsapta Sora szobájának ajtaját. May volt az. Döbbenetében legyökerezett a lába a látványtól: Sora és Leon?!

Először nem talált szavakat, pedig ez Maytől merőben szokatlan dolog volt. Kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán, így feladta. Becsukta. Majd ahogy Leon álomtól ködös szemmel felemelte a fejét, hogy megnézze a lárma és az azt követő csend okát, megtalálta a hangját.



- Mégis mi folyik itt?! - ordította igen nőiesen, a saját stílusában. Mögötte az ajtóban állt Mia és Ken, akik váltig nem értették May reakcióját, míg a kínai lány válla fölött be nem néztek a szobába. A szemük mélységes döbbenetről árulkodott.



- Mmi.. Mi az, ki az, mi történt?- motyogta Sora félálomban.



- Hangosabban nem tudnátok berontani? - érdeklődött Leon bosszúsan.



- Bocsi... Csak nem gondoltuk...- rebegte Mia May háta mögül. May már megint elveszítette a hangját.



- Mégis, mit? -kérdezte a francia férfi jeges nyugalommal.



- Hát... hogy együtt alszotok.



Leon rátett még egy lapáttal, hogy az érkezőket még nagyobb zavarba hozza. /Hiába, a kaján gonoszkodás nagyon jól esett neki/: hosszú, érzéki csókot adott Sorának, majd a takaróját magára csavarva méltóságteljesen kivonult a még mindig szótlanul bámuló kollégáik mellett. Először öltözni ment, majd a konyhába kávét főzni és reggelit készíteni.



Mayék szájtátva bámultak utána.



- Ezt nem hiszem el...- motyogta zavartan Mia. Majd megtalálta szokott hangját, és Soráoz fordult, aki még mindig annyira álmos volt, hogy alig tudta nyitva tartani a szemét- szokás szerint.



- Ide figyelj, álomszuszék! Hozzád jöttünk, hogy szóljunk, Kalos ebéd után mindenkit a színpadhoz hívott. De most azt hiszem, magyarázatot is várhatnánk...



- Hmmm... - mordult fel mögöttük Leon összehúzott szemmel. Éppen párjának hozott reggelit és egy bögre kávét.



- Hát akkor mi már megyünk is...- fuvolázta Mia, miközben Kent és Mayt kifelé rángatta az ajtón. De még visszaszólt:



- El ne felejtsétek, hogy Kalos mindenkit vár! Sziasztok!







Amint kiléptek, nagyot, megkönnyebbültet szusszantott. Majd egymásra néztek Kennel.



- Így könnyebb lesz elmondani neki... - mosolygott rá a fiúra. Az bólintott, bár még mindig nem tért teljesen magához.



- Még reggelit is vitt neki...- motyogta May kissé összetörve. Kínosan érezte magát, pedig már nem Leon érdekelte.





- Miért érzem azt, hogy mire a színpadhoz érünk, mindenki tudni fog erről?!- sóhajtott nagyot Sora, miközben reggelizett.



- Bánod? Egyszer úgyis megtudták volna...



- Hmm... Ez finom volt. Köszönöm.- célzott a reggelire a lány hátradőlve. - Te ettél?!



- Te leszel a reggelim.- feküdt mellé huncut mosollyal a férfi, és megcsókolta. Mindkettőjük teste égni kezdett a vágytól...







Néhány óra múlva Leon megnézte óráját, és halkan szitkozódni kezdett:



- A fenébe, még a végén elkésünk... Kicsi lány, indulj zuhanyozni, én még szétnézek, hogy nincs-e itt az a perverz kis törpe... Aztán megyek én is.



Sora villámgyorsan tűnt el a fürdőszobában. A gyors zuhanyozást még gyorsabb öltözködés követte. Felkapott egy pezsgőszín miniruhát.Haját laza kontyba tűzte, és már szaladt is kifelé. Leon már a ház előtt várta. Megint ő volt a gyorsabb...



- Sora! Gyönyörű vagy... -nyögte, amikor meglátta.Aztán eszébe jutott, hogy sietniük kell.


- Gyere!- húzta magával angyalkáját a garázs felé.


Sora csodálkozására nem a kocsival állt ki, hanem egy vörös-fekete motorcsodával. Még sohasem látta Leont, hogy motorra ült volna...


- Ez elmegy a parton, így le tudjuk rövidíteni az utat...Gyorsabb lesz. Ülj fel.-segített a lánynak.Aztán már száguldottak is a keskeny parti úton a Kaleido felé.


A parkolóból kézen fogva szaladtak a színpadig. Amikor berontottak, mindenki őket nézte. Ők pedig lihegve néztek egymás szemébe... Leon átkarolta Sora derekát, majd mindkettőjükből kitört a nevetés. A többiek teljesen megdöbbentek: Leon nevet?!



- Nem késtünk el- szuszogta párja hajába huncutul.
Már majdnem megrohanták őket a társaik a kérdéseikkel, de megérkezett Kalos. Cssönd lett, úgy várták, milyen fontos bejelentenivalója van.


- Üdvözlök mindenkit. Egy sajnálatos dologgal kell kezdenem. Pierre egy artistatársával szemben tanúsított méltatlan viselkedése miatt távozni kényszerült./a hallgatóság suttogni kezdett - de senki nem tudott semmit erről/ A műsorban ne számítsatok rá. Viszont Leon lába - úgy látom - egészen kezd rendbejönni./itt az érintett bólintott/ Ideje elkezdeni a felkészülést az új szuperprodukcióra. Kenneth úr már türelmetlenül várja. Mia, hogy állsz a forgatókönyvvel?

- Hát... öhmm...

- Még nincs teljesen készen? Kapsz rá 3 napot. Három nap múlva reggel várlak az irodámban. Van valakinek hozzáfűzni valója? Nincs. Remek, munkára. Leon, Sora, gyertek az irodámba. Most.

- Igen, főnök.- válaszolt a két megszólított, majd még mindig összeölelkezve elindultak Kalos után.

Az ajtó becsukódott utánuk.

- Kösz, főnök.- sóhajtotta Sora.

- Mit? - nézett rá az a szemüvege mögül.

- Hogy nem árulta el a többieknek, mi történt, és hogy én voltam a kárvallottja.

- Rendbe jöttél utána?

- Igen.Azt hiszem.

- Ne mondjatok semmit. Leon segített neked. Látom. Ebbe nem szólok bele, a ti dolgotok, de elvárom, hogy a Kaleido két sztárja ezután is a maximumot nyújtsa a színpadon. Ez szerintem a legkevesebb. Az újságírók leszerelését bízzátok rám. Leon fiam! Készen állsz arra, hogy újra a porondra lépj?

- Igen.- válaszolt komolyan a francia sztár.

- Akkor induljatok gyakorolni.

- Sora, előre mennél? Még váltanom kell néhány szót a főnökkel.

- Jó, csak igyekezz. -hangzott a lány válasza.

Közben Mia teljesen magába szakadt. Egy árva ötlete sem volt, nemhogy félig kész forgatókönyve... Így azt tette, amit mostanában sokszor: Kenhez szaladt, segítséget kérni. Hátha neki van valami használható gondolata...

Sora ballagott az öltöző felé, hogy csinos ruháját átvegye a szokott, kényelmes rövidnadrág-póló öltözetre. Az öltözőben éppen nem olt senki, amikor belépett. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és átöltözött. Kifelé indult, hogy az edzőterembe mehessen, de kintről felrántották az ajtót...May állt vele szemben. Mindketten meglepődtek egy pillanatra. Azután May nekirontott, hogy csak úgy zengett a folyosó:

- Megtudhatnám mégis, hogy mi volt ez az egész?! -üvöltötte.

Sora - önmaga meglepetésére - nem lett ideges. Behúzta a kínai lányt a folyosóról, és becsukta az ajtót.

- Mit kell mondanom? - kérdezte halkan.

- Leonnak ÉN vagyok a partnere. - hangsúlyozta ordítva May.

- Már nem, és igazából nem is voltál az. - hangzott a nyitott ajtóból egy mély,nyugodt és hűvös hang.- Különben is a magánéletünkkel nem tartozunk neked elszámolással. És másnak sem. Ránk tartozik. Sorára és rám.

May ma már harmadszorra veszítette el a hangját. Csendben ült le az öltözőasztalához. Utána nézett csak a párra.

- Igazad van. Bocsássatok meg... - suttogta megtörten. De én ilyen vagyok. Nem tudok veszíteni.

- Nem veszítettél, hanem győztél. Magad felett, hogy elismered a hibádat.- válaszolt halkan Sora, majd elmentek gyakorolni. May csodálkozva nézett utánuk. "Tényleg jobb nálam. Valóban angyal."- gondolta.



Sora és Leon bemelegítés után már a trapézokon gyakoroltak. Most csak ketten voltak, Mia és Ken a többieket lefoglalta a forgatókönyvvel... A páros az ugrások közben beszélte meg, hogy éppen mit hajtsanak végre, közben vidáman évődtek.

Rosetta elment a terem mellett. Nagyon kíváncsi volt, hogy a gyakorlás közben Soráék min szórakoznak ilyen jól. Bekukucskált a terembe.

-Ezt nem hiszem el... -suttogta, majd megfordult, hogy a barátaihoz menjen, de beleütközött valakibe.

Elnézést!- lehelte, amikor meglátta főnöküket.

Kalos ránézett:

- Hová mégy?

- Főnök, maga is látta? Elképesztőek voltak azok az ugrások...

- Igen, a legtöbbet tudják kihozni egymásól.- bólintott a férfi.- De most már menjünk, hagyjuk őket nyugodtan

gyakorolni. Leonnak sok kihagyása volt, be kell pótolnia.



- Mia biztos megint szerelmi történetet ír...-somolygott huncutul Leon, miközben éppen elkapta a feléje repülő Sora kezét. Sora is nevetni kezdett:

- És mi leszünk a főszereplők...

Letelt a határidő, amit Mia kapott a forgatókönyv befejezésére. Reggeli után Mia, Ken, Sarah és a leendő főszereplők pontosan megjelentek Kalos irodájában.
- Nos, lássuk, mit alkottál? - fordult Kalos Miához.
- Úgy gondoltam, mivel lassan jön a Karácsony, egy téli történet kellene. A Hókirálynőre gondoltam, persze felnőtteknek szóló kivitelben. Mellette a gyerekszínpadon is megint műsor menne. De vissza a nagyszínpadhoz... Régen volt már jég a színpadon, itt az ideje, hogy megint korcsolyázzatok egy kicsit... Nos, a szerepek: May a Jégkirálynő, Leon - Kay, Sora - Gerda, királyi pár: Nina és Gerard, útonálló-lány: Rosetta - sorolta Mia tovább a szereplőket. Amikor végzett, kicsit bizonytalanul tekintett szét, várva a véleményeket.
- Karácsony előtt egy héttel premier. - jelentette ki Kalos. - Addig még van egy hónap, hogy felkészüljetek. A kidolgozott produkciókat három hét múlva látni akarom! Mehettek gyakorolni!

Ahogy Sora és Leon a gyakorlóteremhez indultak, eléjük lebegett egy túlontúl ismerős kicsi figura.
- Régen láttalak, Fantom. Hol múlattad az időt?- kérdezte Leon.
- Üdv nektek, Színpad Bolondjai!- mondta Fantom, az elmaradhatatlan szertartásos meghajlás kíséretében. Majd gömbjébe pillantott.- A Nyilas és a Skorpió egymás mellett, szoros közelségben, fényesen ragyognak... Most jött el az idő, hogy beavassalak Benneteket annak a mutatványnak a részleteibe, ami még nem is létezik... Ugyanis előttetek senki nem próbálkozott még a végrehajtásával. Felkészültetek rá? Vállaljátok? Vakon kell bíznotok egymásban - de ez nem elég... Végtelen szerelmet kell éreznetek a másik iránt...
A páros ezt hallva még szorosabban ölelte egymást. Mélyen egymás tekintetébe vesztek, majd a másik szemében olvasva egyszerre válaszoltak:
- Vállaljuk!
- Akkor mondom, milyen ugrásokat kell produkálnotok.
Már indultak is a terembe, először bemelegíteni, majd a Fool által közölteket végrehajtani.
A francia hátaspár kicsit csodálkozott, mert eközben látták őket, hogy valamit a levegőben figyelnek maguk előtt. Végül Rosetta megmagyarázta nekik, mi történik : a színpad szelleme beszél hozzájuk.
A három hét alatt nem csak a finálé attrakcióját kellett elsajátítaniuk, hanem visszaszokni a jégre, hogy korcsolyával is felléphessenek. Emellet Leon May-jel a Démon-spirált adta elő /amikor a királynő elviszi Kayt a birodalmába/, Sora Ninával és Gerarddal is fellépett, valamint Rosettával is volt közös számuk.