Nagyon megerőltető két hetet tudtak már maguk mögött. Sorának és Leonnak alig volt ideje egymásra. Fantom már beavatta őket a teljes mutatvány titkaiba. Mint mindenki, ők is gőzerővel próbáltak. A produkció nagyon magas szintű tudást és teljes együttműködést igényelt. Ezen felül erotikus elemekkel volt tűzdelve. A páros a színpadon próbált, még a háló biztonsága mellett.
Azzal kezdték, hogy az ugróasztalon kézen fogva elkezdtek ugrálni, egyre magasabbra. Amikor már eléggé nagy lendületet szereztek, Leon fél kézzel átkarolta Sora derekát. A japán lány Leon karja fölött ívben kecsesen hátrahajlott, most karjai és a feje is a föld felé csüngtek. Majd Sora is felegyenesedett, és mindketten fél kézzel kapták el a fejük felett lévő trapézt. Innen két ellentétes irányba lendültek, először egyikük, majd a másik ugrott egyforma forgást és szaltót végezve, szinte egymás tükörképeként. A két szélső trapézt elérve egymásra nézve bólintottak. Már lendütek és ugrottak a speciális főnix trapéz felé, a színpad közepe fölé.Az időzítés tökéletes - egyszerre kapták el a rudat.
Sora ekkor először fél karjával ölelte át Leon nyakát, majd amikor párja fél karjával derékon kapta, a másik kezével is elegedte a trapézt, és szorosan átölelte partnerét. Most mindkettőjüket Leon tartotta, fél kézzel kapaszkodva. Elkezdtek pörögni, miközben Sora felemelte az egyik lábát, és Leon csípője köré fonta. A francia fiú a forgás lendületével elrugaszkodott, miközben Ő is a lány csípőjére csavarta az egyik lábát... Szorosan átölelve egymást repültek, miközben fejjel lefelé fordultak. Leon a lábával kapta el a célt, a kötélhurkot.
Sora kezeivel elengedte partnere nyakát, csak a férfi csípőjére kulcsolt lábaibval tartotta magát. Teljesen felegyenesedett nyúlva a kötélhurok felé,miközben kezeivel érzékien végigsimította párja oldalát. Nem kapaszkodott bele a kötélbe, hanem lábaival elengedte Leont, és lábbal lefelé kecses tartásban zuhanni kezdett, szorosan a fiú mellet, aki még mindig fejjel lefelé függött. Amikor Sora felfelé nyújtott karjai a zuhanásban a Leoné mellé értek, kezeik összekulcsolódtak. A fiú ekkor felfelé lendítette Sorát, aki szállt egyre magasabbra, az Angyaltánc kezdő ugrásával.
Mia és Ken az elektromos vezérlés pultjánál állva a lélegzetüket is visszafojtották. Látványos és nehezen kivitelezhető mutatványt néztek.
Újabb meglepetés: Sora szállt felfelé angyalpózban, de pár pillanat múlva nem egyedül. Leon, miután felllendítette, maga is elugrott. Utolérte partnerét, és megint összeölelkeztek, majd zuhantak együtt vissza a trapézok felé. A francia fiú fél kézzel kapta el a rudat, miközben megint kettőjüket tartotta. Meglendült, majd ahogy voltak, összekapaszkodva, szaltóval ugrottak át a másik, lentebbi trapézra. Ide már talpra érkeztek, még mindig szoros ölelésben. Leon a fejét lehajtotta, miközben ezüstös haja körbevette őket. Végül a páros ajka összeért, és forró csókban olvadt össze.
Hosszú percek múltak, majd szétváltak, levegőért kapkodva. Amikor kissé csillpodtak,Leon megszólalt:
- Ken, arra gondoltunk, hogy itt,a befejező részben egy tűzoszlop vesz bennünket körül, amiben eltűnünk. Mit szóltok hozzá?
A fiú meglepődött, hogy a páros tud ittlétéről, sőt, a Miáéról is...
- Nem rossz ötlet.- szólt elgondolkodva.- Mia! Mi szólsz?
- Hmmm... Tényleg nem. A jég eltűnik a tűzben... Van már neve az ugráskombinációtoknak?
- A Végtelen Szerelem Tüze.- válaszolt Sora, miközben Leonra nézett. Francia istene átszellemült tekintettel hajolt kedvese liásvörös tincseire.
- Nagyon jó.- mondta egy, a színpadon már régen hallott hang. - A darab kezd formát önteni. Mia,gyerünk, munkára!-lépett előre a hang tulajdonosa. Cathy volt, nem törődve azzal, mekkora meglepetést okozott váratlan megjelenésével.
- Már régen megmondtam, hogy Sora partnere csak egy valaki lehet, Leon...- szólalt meg egy másik, csengő hang. A szőke lány is előre lépett.
- Leila!- kiáltott fe örömmel Sora, amint meglátta.
A páros leugrott a hálóba, majd onnan a porondra.
- Szervusztok.- bólintott oda Leon, majd kedveséhez fordult:
- Mára vége az edzésnek. Bemegyek, átöltözöm. Otthon várlak, beszélgess nyugodtan.
Majd ismét Leilhoz beszélt:
- Yuri is itt van? Jó, akkor, ha kibeszéltétek magatokat, várlak titeket is, vacsorára.
Gyors csókot váltott partnerével, aztán elment.
Mia és Ken is távozott már Cathyvel, a felmerült új ötletek megvitatása közepett.
Leila Sorához fordult:
- Most pedig, kislány, szépen mesélj el mindent. Időm, mint a tenger... Hallgatlak...
Sora addig mesélt, amíg elő nem került Yuri, Kalos irodájából. A két barátnő ekkor kapott észbe, hogy lassan vacsoraidő...
Leila és Yuri gyorsan elbúcsúztak Sorától azzal, hogy egy óra múlva találkoznak Leonnál. Sora is elrobogott, hogy még le tudjon zuhanyozni és átöltözni. Érezte, hogy nem a szokott esti étkezések egyike lesz. Leon - tőle eléggé szokatlan módon - vendégeket hívott. Igaz, régi ismerősöket, de mégis...
Ahogy a villába beesett, a konyhába indult. Leon meghallotta érkezését, és elé jött, kitessékelve onnan, mondván, ne rontsa el a meglepetést.
- A szobádban is találsz valamit, örülnék neki, ha felvennéd. - rejtélyeskedett tovább.
- Sora megadóan bólintott, arra gondolva, hogy ha Leon örül valaminek, akkor ő is boldog... De mi lehet ez a titokzatosság?!
Felment a szobájába. Ahogy benyitott, egy dobozt látott meg az ágyán. Odament, kibontotta...
Meglepetésében elakadt a lélegzete. Az a fekete estélyi ruha volt a kezében, amit egyik közös sétájuk alkalmával nagyon megnézett...
A ruha - viselője alakját követő, egyszerűen rafinált szabású volt, vállrész és pánt nélkül. Szoknyarésze bal oldalt, elöl, combközépig felhasítva...
- Üdv, Sora Naegino. Megnézném, hogyan áll rajtad ez a ruha.- tűnt fel a lány orra előtt a pici szellem. Majd folytatta, meg sem várva Sora válaszát:
- Gondoltam, felkereslek Téged, tekintve azt, hgy Leon nem engedte meg, hogy a vacsora készítésében tanácsokkal lássam el. Javasolhatom, hogy menjünk el zuhanyozni, mielőtt ezt a ruhát felveszed?
- Fantom! Már megint kezded?! Na megállj, te perverz szellem!- kezdte el kergetni Foolt. Amint elkapta, gyors mozdulattal iktatta ki, egy szekrény mélyére zárva bosszantóját. Majd elégedett sóhajjal indult a fürdőszoba felé.
Még öltözködött, amikor Leiláék megérkeztek. Leila felment barátnőjéhez, hogy sminkje elkészítésében segédkezzen, na meg a fiúk nélkül beszélgessenek... / a két lány érdemeként Leon és Yuri aránylag jól kijöttek már egymással/ Leila nyugodtan hagyta ott pár percre Yurit, mivel egyre kisebb volt a veszélye, hogy Leonnal összekapnak.
Amint elkészültek, lementek a fiúkhoz. Során úgy állt a ruha, mintha ráöntötték volna. Férfiszemmel nézve egyenesen lélegzetelállító volt. Yuri hiába volt Leila barátja, kimeredt szemekkel bámulta Sorát. Leon átöltözve nyitott be a konyhából. Amint meglátta kedvesét, minden hangja elment. Tekintete és egy nyögésszerű sóhaj árulkodott elragadtatásáról. Némán nyújtotta kezét párja felé, majd nagy nehezen megszólalt:
- Csodaszép vagy, angyalkám!
Átölelte szerelmét, és lágyan megcsókolta. Majd finoman a terített asztal felé terelte, vendégeiket is hívva.
Sora terítéke mellett egy apró, díszes dobozka feküdt. Amint Leon leültette őket, felvette az asztalról a dobozkát, és párja felé fordult:
- Tudom, hogy azt beszéltük meg, a premier után tartunk közösen születésnapot, de nem bírtam ki, hogy ma oda ne adjam Neked ezt...- vett ki a dobozkából egy remekmívű, vékony aranyláncot, amit felrakott a lány nyakába.
- Boldog szülinapot! Sophie ajándéka... Az Övé volt. Az volt a kívánsága, hogy annak adjam oda, akit szívből szeretni tudok.- mondta, majd lehajolt, megcsókolta meglepett párját, akinek vállát közben elborította Leon ezüst hajzuhataga.
- Köszönöm,Leon. Most nagyon megleptél.- csillant meg Sora szemében egy könnycsepp.
Leila és Yuri is meglepődve ültek az asztalnál.
Majd észbe kapva, elkésve gratuláltak az ünnepelnek.
A vacsorát Leon készítette. Meg kell hagyni, igen ízletesen főzött. Az asztalnál kellemes volt a hangulat, jól elbeszélgettek. Főleg a következő napok várható eseményeit taglalták. Még ruharóba, fényképezés, kosztümös főpróba várt rájuk, majd a premier...
Leila és Yuri elköszöntek, majd elmentek. Már sötét este volt, világított a Hold. Sora kissé ki akarta szellőztetni fejét a néhány pohárnyi pezsgőtől, így kiment a teraszra, onnan pedig a partra. A Hold fénye furcsa formákat festett a parti sziklákra, amikhez halk morajjal csapódtak a hullámok. Ezen a zajon kívül teljes volt a csend. A lány állt az ezüstös fényben, és a vizet nézte. Mögötte annyira halkan csikordult meg a homok, hogy észre se vette, hogy közeledik valaki. Leon hátulról átölelte, ő pedig hátával odasimult a frencia fiú izmos mellkasához. Nem szóltak egy szót sem, csak együtt nézték tovább a holdfényes hullámokat.