Ahogy mlt az j, vonult vele a vihar is. Hajnalban mr csak a kicsavart k, letrt gak, vizes fld s zavaros patak emlkeztettek r, hogy nemrg mg itt tomboltak az elemek.
Az erdei menedkhzban lzas kszlds folyt. Mia, Ken, Ana, Rosetta, May, Sarah s Kalos nemsokra ton voltak. Elszakadt trsaikat kerestk.
- Meg kell ket minl elbb tallnunk. Remlem, nem esett semmi bajuk. Rendkvl ers s hossz volt ez a vihar. Vratlanul is jtt. - mondta Kalos.
- Nincs bajuk, s n tudom, merre vannak. - jelentette ki Rosetta, ltalnos csodlkozst vltva ki ezzel.
- Honnan veszed? Nem tudtuk felhvni Leon mobiltelefonjt sem.
- Fantom mestertl tudom.
-... A lthatatlan ksrd...- kiss bizarr ez a dolog szmomra, de hallottam mr ilyesmit. - tndtt hangosan Sarah.
Kzben egyre haladtak a patak mentn flfel. Az erd lassan ritkulni kezdett, a hegyoldal egyre meredekebben emelkedett, s itt-ott nagyobb szikladarabok hevertek.
- Fantom mester! Biztos vagy abban hogy erre jttek? Itt nincs semmmi, ami a vihartl megvdte volna ket...
- Rosetta, tudom, hol vannak. Remek menedket talltak. Mr nincs nagyon messze. " legalbbis nekem " - fzte hozz gondolatban azaprcska szellem.
- Rendben, akkaor vezess, Fantom mester!
AJÁNLOM AZ OLDALT
