5.RÉSZ
GABEN 2008.08.18. 19:30
Este Sora az edzőteremben várta Leont ez az utolsó edzésük, mert holnap May-el mennek Párizsba. Egyszer csak nyílt az ajtó és Leon jött be rajta Sora felugrott a székről.
Sora: Végre itt vagy.
Leon: nem kellet, volna olyan korán jönnöd. mondta közönyösen és ledobta a felsőjét, mivel nyár volt és nagyon meleg csak egy ujjatlan fekete atléta volt rajta Sora kicsit el is pirult persz Leon ezt nem vette észre.
Sora: Jó
Jól van csak már nem volt semmi dolgom. mondta és el is fordult, nehogy Leon észre vegye zavarát. Elkezdtek gyakorolni de, Sora elég feszült volt ezt Leon észre vette és megállt az egyik trapézon.
Leon: Sora látom ma nem vagy formában, fejezzük be.
Sora: NE! Folytassuk, csak elkalandoztam. kérlelte.
Leon: rendben de csak, mert nincs jobb dolgom. mondta belegyezően és folytatták. Az egyik ugrásnál rontottak mindketten és a hálóban kötöttek ki Leon Során landolt. Sora azt se tudta mit csináljon. Végig nézett Leonon és egyre jobban elvörösödött. Leon rá nézett Sorára de most valahogy más volt a tekintette Sora bele borzongott.
Sora: Le
Leon. mondta zavarodottan és elmerült Leon szemeiben. miért néz így? Legszívesebben meg csókolnám de, mit gondolna rólam? Áááá Sora mikre nem gondolsz? gondolt magában. Egyszer csak azt vette észre, hogy Leon közeledik felé és megcsókolja ő meglepődött és mozdulatlanul tűrte a csókot. Leon mivel észre vette, hogy Sora nem viszonozza a csókot, abbahagyta és Lemászott a hálóból. Sora már csak az ajtó csukódására tért magához.
Sora: Le
Leon. mondta majd leugrott a hálóból, és mivel a szálás még nyitva volt gyorsan a hazament és bebújt az ágyába. miért? Miért csinálta? És én miért nem tettem semmit? Hiszen én
nem az nem lehet érintette meg az ajkait, és még mindig érezte Leon csókját de szeretem. De akkor miért hagytam, hogy csak úgy elmenjen? kérdezgette magától egész éjjel majd elaludt. Reggel első dolga az volt, hogy letisztázza Fantomot, hogy zuhanyozhasson végre. Felfrissülve jött ki a fürdőből elengedte fantomot majd elindult az ebédlőbe.
Sora: meg kell ezt beszélnem Leonnal. gondolta sóhajtva és meghallotta barátnője Ana kiabálását miközben neki szólt.
Ana: Sora!! ért oda lihegve Miért nem voltál kint most ment el Leon és May. Sora ledöbbent.
Sora: m
mi? csak ennyit tudott kinyögni.
Ana: Igen. May még meg is kérdezte hol vagy. Letörtnek tűnt, amiért nem mentél ki. mondta gondolkozóan.
Sora: és Leon? Ő mit szólt? kérdezte kíváncsian de, úgy hogy ne tűnjön fel nagyon, hogy mennyire érdekli.
Ana: hát, amikor meghallotta a neved csak mordult egyet és beszállt a taxiba. mondta nyugodtan. de nekem mennem kell, ki kell találnunk valamit a kisszínpadra, amíg azok ketten vissza nem jönnek.
Sora: oké majd még beszélünk, szia. mondta és indult az ebédlő felé. remélem Leon nem mérges rám. gondolta magában mihelyt visszajönnek beszélnem, kell vele.
Eközben May és Leon már Párizs felé tartottak a repülőgépen. May már a 10. perc után elaludt Leon pedig könyvet olvasott persze csak szemével követte a sorokat egyfolytában gondolkodott.
Leon: Miért nem jött ki? Ennyire megsértettem volna? Hogy lehetek ilyen hülye? Semmi jelét nem mutatta, hogy érezne irántam valamit még akkor, se amikor csak ketten voltunk. Én meg azt hittem érez irántam valamit, irántam, aki eddig csak teszteltem és utálatosan viselkedtem vele. Úgy kell tennem, mintha semmi nem történt volna. Remélem, elfelejti, mire visszaérünk. majd arra eszmélt, hogy May költögeti.
May: Leon ébredj mindjárt földet, érünk. mondta majd bekapcsolta biztonsági övét.
Leon: Kösz mondta mérgesen. hogy a francba aludhattam el csak így? morogta magában és eltette a könyvet, amit nézegetett. Amikor leszálltak fogtak egy taxit és elmentek.
Eközben a kaleido színpadon épp készülnek az előadásra, ami addig lesz műsoron, amíg vissza nem tér Leon és May, de ez inkább csak arra szolgál, hogy továbbra is nézővel legyen tele a színpad.
Mia: Soraaaa!!! Figyelsz te rám egyáltalán?
Sora: mi? Hogy? Ja persze csak elgondolkodtam. mondta zavarodottan.
Mia: ÁÁÁ már te is mi lesz így a holnapi műsorral? Kalos le fog szidni. Ez az első Műsor, amit teljesen egyedül csinálok. Mit csináljak? Mit csináljak? mondja a magáét.
Sora: Mia nyugodj már, meg minden rendben van, tudom, mit kell csinálnom, és mindenki tudja, csak elgondolkodtam a műsor tökéletes lesz, mint mindig.
Mia: Hát ez az, nem lesz olyan tökéletes, mert én csinálom egy álmodozó tehetségtelen kis csitri, akinek semmi fogalma sincs a rendezésről. mondta könnyektől küszködve.
Sora: Mia fejezd ezt be ez az álmod nem? Akkor meg gyerünk és nyugodj meg ezen a darabon már nem tudsz javítani úgy tökéletes, ahogy, van, ez már a szereplőkön múlik.
Mia: köszönöm Sora, de te is dolgozhatnál már az álmodon már olyan sok lehetőséget szalasztottál el.
Sora: nyugodj, meg tudom, mit csinálok. - mondta majd folytatatta az edzést a másnapi műsor tökéletes volt Mia odáig volt meg vissza a főnöknek is tetszett nem beszélve a nézőkről. egy héttel a cirkusz fesztivál előtt Kalos két hét szünetet adott az artistáknak. Sora el is ment azt mondta a többieknek, hogy fontos dolga van, és hogy majd a fesztiválon találkoznak. Egy héttel később a fesztiválon voltak. Sora még sehol még a fesztivál már a vége felé jár, már csak két előadópáros van hátra egy új ismeretlen páros a és a Leon May páros. Felment a színpadra a két artista egy magas álarcot viselő hosszú szőke hajú férfi és egy kb. a válláig érő ugyancsak álarcot viselő nő, akinek haja jelmezébe van rejtve. Elkezdték az előadást a tündérek könnyét adták elő egy nagyon nehéz mutatvány, de egy kellőképpen kiképzett artista meg tudja csinálni és persze, hogy tökéletesen indult Leon aggódni is kezdett, hogy így elveszítik a fesztivált, de szerencséjére a végén a férfi hibázott és ezzel Leonék győzelme nem volt kérdés. Amikor Leon és May végeztek a zsűri döntött és át is adták a díjat. Sora most ért oda barátaihoz, akik kérdőre vonták.
Mia: Sora most kell ide érned?
Rosetta: olyan izgalmas volt.
Sora: Bocsi, de lekéstem a repülőgépet és a másikkal csak most értem ide - mondta kicsit lihegve - amikor kiszálltam a taxiból rohantam, mint az őrült szerencsére azt láttam mikor Leon és May átvették a díjat.
Rosetta: Képzeld Sora volt egy páros majdnem ők nyertek a Tündérek könnyét adták elő, de a végét elrontották pedig biztos, hogy nyertek volna. mondta lelkendezve.
Sora: érdekes, de most már menjünk gratulálni, akarok Leonnak és Maynek. mondta majd elindult az öltözők felé a többiek pedig utána, amikor oda értek Leon már útra készen ált Mayt várta.
Leon: hol van, már esküszöm, bemegyek érte. morogta halkan, de aztán meglátta közeledni a kis csapatott. Na, már csak ezek hiányoztak. Sora? Ő is eljött? Remélem, már nem emlékszik mindenesetre azt kell hinnie én igen szóval Leon, erőltesd meg magad. Gondolta magában és felvette senkivel se törődő ábrázatát. Sora elé lépett.
Sora: Gratulálok szép munka volt. mondta mosolyogva és kezet nyújtott. Leon csak biccentett egyet Sorának összeszorult a torka majd bekopogott az ajtón.
May: JÓL VAN, MÁR NYITVA VAN! kiabált ki az ajtón Sora belépet és oda ment Mayhez, aki már csak a sminkjével bajlódott.
Sora: Segítsek? kérdezte kedvesen May meglepődött.
May: Te vagy az? Azt hittem Leon akar valamit. mondta kicsit megkönnyebbülten. de nem kell, már készen is vagyok és köszönöm.
Sora: Egyébként Gratulálok a győzelmetekhez.
May: Köszönöm, de nélküled nem sikerült volna. de menjünk, mert Leon már biztos mérges.
Sora: hmm, ez a May teljesen más lett olyan kedves jobban megváltozott, mint eredetileg. gondolta magában és már arra eszmélt, hogy taxiba pakolnak é mindenki el kezd befelé szállni mire eljutott odáig, hogy neki is be kéne szállni már csak egy Taxi maradt az, amiben Leon is ült.
Sora: legalább megbeszélhetjük gondolta majd mosolyogva beszállt az autóba.
Leon: Máshova nem fértél be? kérdezte gúnyosan Sora majdnem elsírta magát.
Sora: Kösz ez jól esett mondta kicsit sértődötten azt hiszem valamit meg kéne, beszélünk, nem gondolod? kezdett hozzá nehezen.
Leon: Nekem nincs semmi megbeszélni valóm veled mondta ellentmondást nem tűrő hangon majd elő vette egy könyvet és olvasni kezdte. Sorának könnybe lábadtak a szemei elfordult és fejét az ablaknak döntötte és halkan könnyezni kezdett.
Sora: miért? Talán már nem is emlékszik rá? Csak játszott velem? Ez nem lehet igaz pedig annyira örültem, hogy újra láthatom. gondolta majd a mellettük elsuhanó autókat figyelte és egyfolytában az elkövetkező napokon gondolkodott
|