A repülőgépen Leon és Sora ismét egymás mellett ültek sora úgy gondolta talán most tud vele beszélni.
Sora: Leon beszéljük meg. –kérte halkan. Leon mérgesen nézett rá.
Leon: Mit akarsz már megint megbeszélni? – kérdezte, mint aki nem érti, miről beszél a lány.
Sora: a Franciaországba utazásotok előtti estét.
Leon: Mit kell azon megbeszélni? Nem voltál formában és hamarabb befejeztük az edzést előfordul. – mondta majd tovább olvasta a könyvet. Sora meg se tudott szólalni.
Sora: Ez nem lehet igaz még csak nem is emlékszik rá. Én meg alig vártam, hogy végre láthassam és elmondjam, neki mennyire szeretem. Gondolta magában majd elfordult és megpróbált elaludni, hogy ne legyen olyan hosszú a repülőút, de nem sikerült neki. Megkönnyebbült mikor végre leszálltak a repülőgépről és annak is örült most jutott helye más mellett és nem kell Leonnal utaznia. A színpadnál mindenki a szobájába ment lepakolni, átöltözni kinek mire volt szüksége. Este egy bulit rendeztek Leon és May tiszteletére.
Kalos: Nagyon örülök, hogy sikerrel vettétek ezt az akadályt. Lehet, hogy a színpad már nincs veszélyben, de továbbra sincs henyélés megérttették? Még van egy hetük utána gőzerővel dolgozni fogunk. – mondta majd indulni készült, de még visszafordult. – egész este használhatják a színpadot és jó szórakozást az este további részére. – mondta majd kiment a teremből. Sora csak egy asztalnál ült és várta az buli végét eleinte próbálta jól érezni magát, de nem sikerült egyfolytában Leonon járt az esze, amikor megunta elindult a szálásokhoz természetesen a tengerparton keresztül ahol észrevett egy alakot, aki a tengert bámulta hosszú ezüstös haja izmos artista testével feltűnő jelenség volt még az éjszaka közepén is csak az edző ruhája volt rajta. Biztosan edzett ezért nem volt ott a partin Gondolta Sora majd úgy döntött oda megy hozzá és tisztázza ezt az ügyet, amikor oda ért Leon rá nézett.
Sora: szia. – Mondta halkan.
Leon: Téged vártalak. – mondta hűvös hangján.
Sora: És miért? – Lepődött meg majd elpirult szerencsére a sötétben ezt Leon nem vette észre.
Leon: Gondolom nem túlzottan edzettél, amíg nem voltam itt és am este van időm. – mondta majd válaszra várt. Sora nem erre számított remélte valami komolyabb dolog miatt várta itt, de erre nem számított.
Sora: É… Én most nem. Sajnálom. Rosszul érzem, magam nem tudnék megfelelően teljesíteni. –erőltette meg magát majd mély levegőt vett és folytatni akarta.
Leon: Értem akkor majd keresek mást. –mondta majd elindult a színpad felé.
Sora: Leon ne csináld ezt. – kérte már majdnem sírva mire Leon meg ált.
Leon: Tudod egyedül nem épp a legeredményesebb az edzés és mivel te nem vagy hajlandó jönni keresek mást. – mondta hűvösen és ismét elindult. –Francba hogy lehet ilyen akaratos reméltem, hogy elfelejtette, de nem akkor higgye csak azt, hogy én már nem emlékszem rá. – gondolta magában.
Sora: Nem erre gondoltam, hanem arra hogy ne játssz, velem megcsókolsz, aztán meg úgy viselkedsz mintha nem történt volna semmi. – mondta már könnyezve, amire Leon megint meg ált.
Leon: szerintem orvosra lenne szükséged én semmi ilyet nem tettem. – húzta fel az egyik szemöldökét. – nem kezdenék ilyen gyerekes személlyel, mint te.
Sora: L… Leon – mondta és sírva szalad el a szálások felé, de még visszafordult. - csak hogy tud így visszagondolva az volt életem egyik legboldogabb napja. Kár hogy csak játszadoztál velem. – monda könnyektől küszködve és el is rohant. Leon pedig elindult a színpad felé bár már ő maga sem tudta miért semmi kedve nem volt sem edzeni sem bulizni.
Leon: Gratulálok Halálisten megint kitettél magadért úgy néz ki megint tönkre tettél egy tehetséget, aki talán képes lettél volna betartani az ígéretedet. Ostoba, vagy mint mindig, de nem most nem hagyom, annyiban ezt nem szúrhatom, el holnap este ismét elhívom edzeni és megbeszélem vele ezt a dolgot. –Gondolkodott majd mivel rájött, hogy merre tart megfordult és visszament a szálásra aludni. Sora az egész estét átsírta semmit nem aludt, amikor megcsörrent az órája felült az ágyban.
Sora: Máris reggel van? Nem aludtam semmit. Szerencsére még van egy hét szabadnapunk. – mondta majd felállt és elindult fürdeni mivel Fantomot nem látta sehol ezért nyugodtan merült bele a kád forró vízbe. Úgy egy fél óra múlva frissen jött ki a fürdőszobából szokásos rövid nadrágjában és fehér pólójában. Elindult reggelizni kezében a kajával keresett magának helyett Mia és Ana egy asztalnál ültek oda ment hozzájuk.
Sora: Jó reggelt lányok.
Mia, Ana: Szia, Sora ülj le. –mondták egyszerre majd leült.
Ana: képzeld Mia kapta az új műsor forgatókönyvét, vagyis neki kell kidolgoznia.
Sora: Tényleg? De hisz ez nagyszerű. – mondta lelkendezve - Ugye mondtam, hogy jó vagy mégis attól féltél nem felelsz meg.
Mia: Jaj Sora, de olyan szörnyű hozzá se tudok fogni egyszerűen, nincs ihletem és alig van rá egy hetem, hogy az alapokat megcsináljam.
Sora: értem és mondott valamit a főnök hogy miről szóljon hasonlók?
Mia: Nem szabadkezet adott.
Sora: Lehet hogy tudok segíteni van egy rendező ismerősöm akarom mondani Layla-nak van egy rendező ismerőse aki biztosan szívesen segít neked.
Mia: tényleg? És szólnál neki? Nagyon megköszönném. – nézett rá könyörgően.
Sora: Persze mi másért mondtam volna? Megyek és fel is hívom Laylát. – mondta majd miután befejezte a reggelit elindult telefonálni.
Layla: haló tessék?
Sora: szia Layla kérhetnék egy szívességet?
Layla: Szia, hát persze. mond csak. - mondta kedvesen.
Sora: szóval tudod, Mia rendezi a következő műsort és nem tudnád megkérni Chaty-t hogy segítsen neki?
Layla: rendben beszélek vele, sőt lehet, hogy én is megyek már rég találkoztunk.
Sora: köszönöm és igen nagyon jó lenne. – mondta ujjongva majd elköszönt és ment is szólni Miának, hogy el van intézve a segítség.
Mia: Nagyszerű és már a mű címe is megvan.
Sora: Tényleg és mi lenne?
Mia: A hattyúk tavát szeretném átdolgozni kicsit, de még most se tudom, milyen legyen pontosan. ez a rendezői munka nagyon nehéz.
Sora: nyugi már úton a segítség. - mondta kedvesen.
Mai: Sora most megyek a főnökhöz, hogy jó lesz ez a darab és az ugrásokat is átrágnánk meg a szereplőket és jó lenne, ha velem jönnél.
Sora: rendben induljunk. – mondta, de amikor beléptek a Kalos Irodájába megbánta Leon is ott volt a falnak támaszkodva ált és az ablakon nézett kifelé.
Kalos: Mia hallom már van, elképzelésed haljuk. – mondta majd megigazította a szemüvegét. Végig beszélték a szerepeket az ugrásokat már csak az hiányzott, hogy mi legyen a finálé. Leon csak bólintott a dolgokra hogy neki mindegy ő úgyis megcsinál bármit.
Mia: de mi legyen Leon és Sora közös száma? – kérdezte és végignézett a többieken.
Sora kezdett egyre idegesebb lenni Leon egyszer se nézett rá az se érdekelte, hogy együtt fognak szerepelni de megunta és úgy gondolta eljátssza az egyetlen ütőkártyát amit még ellene tud használni.
Sora: Mi lenne ha az … - itt várt egy kicsit Leonra nézett aki most érdeklődve figyelte mit fog mondani Sora – Angyalok tánca lenne a finálé? – Leon elhúzta a száját.
Leon: ugyan már be akarod mesélni nekem hogy képes lennél az angyalok táncára? Na, ne nevettess. – mondta gúnyolódva. Mia csak kapkodta a fejét.
Mia: Mi? Angyalok tánca? Az meg mi?
Sora: egyenes út a sztárság felé ez hozza el az igazi sztár születését. – mondta komolyan közben egyfolytában Leont nézte, aki megunta és elindult kifelé.
Leon: Este edzés és remélem, tudod, hogy most nagyon nehéz 2 hetet intéztél magadnak. – mondta hűvösen és kiment a teremből.
Mia: ez meg mi volt? És mi ez az ugrás? – kérdezte kíváncsian.
Sora: Nyugi Mia mindent el fogok mondani.- mondta majd a Főnök felé fordult. – Yuri mikor ér ide? – kérdezte mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Mia: Yuri? Ide? Mi? Én semmiről se tudok?
Kalos: őszintén szólva én azt sem tudom, Sora honnan tud róla, de holnap érkezik. – mondta kicsit meglepetten. – még valami?
Sora: nem semmi én megyek is. – ált fel és ment ki Mia még maradt a részletek megbeszélni Kalosal. Sora pedig elindult a városba ki akarja élvezni ezt a napot, mert Leon még a hátralévő szabadnapokon is edzeni fogja ez biztos