Régi felvétel, új előadás

- ... May Wong. - fel sem tudtam még fogni az elhangzottak értelmét, annyira hirtelen ért, és ahogy elnéztem a helyzetet, ezzel nem voltam egyedül. Kalos, Layla, Yuri, Sally és én egyszerre kaptuk fejünket, a szót önkényesen átvevő Leon irányába. Szívem heves kalapálásba kezdett, szememet elfutották a könnyek. Sallyre pillantottam, mintha most is tőle várnék megoldást, de ő csak dühtől torzult arccal meredt a faltól most ellépő férfira.
- De Leon... - Layla kezdett értetlenkedni. Mayen kívül mindenki rendkívül meglepettnek látszott - hiszen tíz perccel ez előtt, még te sem tiltakoztál a Sora melletti döntés ellen. - hiszen mellettem döntöttek volna! Nem tudtam egyszerűen kezelni az információáradatot. Nem éreztem sem boldogságot, de nem is szomorodtam el.
- Meggondoltam magam. - jelentette ki teljesen nyugodtan Leon.
- Miattam, igaz? - Sally szólalt meg csendes, fojtott hangon, de látszott rajta, hogy csupán jól palástolja indulatait, vagy legalábbis először így tűnt, mert másodszor viszont már könnyeket láttam csillogni szemében. Leon nem méltatta válaszra, csupán büszkén elvonult mellette. - Igaz? - már üvöltve, az eddig visszafojtott érzelmek kitörésével hangzott el a kissé kétségbeesettnek tűnő kérdés. Az irodában mindenki más halálra váltan, és teljes csöndben figyelte a jelenetet. Yuri tűnt egyedül úgy, hogy tökéletesen képben van, ami számomra nem is kicsit volt meglepő, de nem foglalkoztam vele hosszútávon.
- Egy pillanatig sem érdekelsz. A verseny nem rólad szólt. Túl sokszor esel abba a hibába, hogy azt hiszed te vagy a középpontban. - teljesen leesett az állam. Hogy tud Leon így beszélni ezzel a nővel? Miért jó ez neki, hogy vérig sért valakit, aki talán egykor még kedves volt számára?
- A középpontban? Ahogy mondod... - felelt Sally pimasz, féloldalas mosolyra húzva ajkait. Sosem láttam még ilyennek, és a viselkedés, amit kihoztak egymásból olyannyira más volt, mint amilyennek ismertem őket, hogy nem győztem kapkodni a fejem.
- Nem tetted meg. - jelentette ki teljes nyugalommal, de aztán: - Vagy mégis? - szerencsétlenül néztem jobbra-balra, és semmit sem értettem az egészből. Felkapott a hurrikán és pörgetett, pörgetett, csak éppen azt nem tudtam merre visz. Ezt a fajta kódolt üzenetet nem érthettem, csupán bíztam benne, hogy valamikor fény derül a megoldására.
- Igen, de mennem kell, hiszen úgysem én vagyok itt a lényeg. Gratulálok Sora, szép munka volt! - felém fordulva kacsintott, majd vállamra tette a kezét amint elsétált mellettem. Sally Key kiszállt a játékból, legalábbis én ezt hittem abban a pillanatban, amikor kilépett az ajtón.
Gratulált... mégis mihez, édes Istenem? Hiszen Leon Mayt választaná - lehajtott fejjel próbáltam beletörődni a vereségbe, de Kalos hangja kirángatott gondolataimból.
- A rossz hírem az, hogy neked szerződésed van a színpadnál, Leon. Ebben az mihaszna kis dokumentumban pedig az is benne van, hogy a feljebbvalód szavát nem vonhatod kétségbe, így tehát maradunk az eredeti döntésnél. - most pedig, úgy tűnik ezt a főnökünk letudottnak minősítette, így kettőnk felé fordult, és egy gyors sóhajtás után - Sajnálom May, de a szerep Soráé lesz. Neked a tánckarban tudok helyet ajánlani. - nagyot dobbant a szívem, és egy egész szikla legördült róla.
- De miért Sora? - duzzogott a mellettem álló lány.
- Mert te teljesen félreértelmezted a feladatot, és most sajnálom, de nincs több időm, egy megbeszélésre kell mennem. Holnap délelőtt ismertetjük a szerepeiteket. - és ezzel le is zárult.
Kábultan ténferegtem ki az irodából, és szédelegtem végig a folyosón. Sikerült! Mégsem volt hiábavaló az a rengeteg munka, amit ebbe a rövid határidőbe préseltünk. Kicsit bántott, hogy Leon Mayt választotta volna, de úgy tűnik csak Sally miatt, és ez esetben legalább az én vállamat nem nyomja semmiféle teher, bár ez nem könnyít a dolgomon abban, hogy kitaláljam mi is történt, és utána összebékítsem a háborgó feleket. Ki tudja egyáltalán látom-e még a Tündért valamikor. Habár talán ezt a fajta elválást, ahogy tőlünk búcsúzott, nem lehet örökre szólónak nevezni.
Lassan átértem a diákszálló terültére, és minthogy nem vágytam semmi másra, egyedülléten kívül, egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Ahogy ledőltem az ágyra, csak arra tudtam gondolni, hogy vajon milyen lesz a szerep, mire utalhattak a változással, és egyáltalán milyen videóról beszélt Layla?
Költői kérdéseim lassan álomba ringattak, fürdés és minden egyéb nélkül, úgy aludtam el, ahogy voltam. Reggelre hagytam minden ilyen munkálatot.

Kíváncsi természetemet alig bírtam kordában tartani a megbeszélt időpontig, és akkor is csupán elhaló reményként élt bennem, hogy minden kérdésemre részletes választ kapok. Szinte futva indultam meg a gyakorlóterem felé, ahová összehívták a társulatot, annak ellenére, hogy teljesen időben voltam, sőt még kicsit korán is volt az induláshoz, ennek köszönhetően mikor odaértem, még alig páran lézengtek csak a megbeszélt helyen.
Beletelt tíz percbe, vagy talán többe is, míg mindenki megérkezett, beleértve Kalosékat is, és ennek hatására el is csöndesedett a társulat.
- Nos, mint tudjátok azért hívtalak össze benneteket ma, mert szeretném ismertetni az új darab részleteit, illetve kirakom, hogy kit melyik tánckarba osztottunk be. - ezzel a lendülettel hátat is fordított, és kitűzte a táblára a beosztást, de a többieknek még türelemmel kellett várniuk, hogy megtudják hova kerültek, mivel Kalos azonnal szóra nyitotta a száját. Érdekes volt úgy állni ott, hogy már tudtam a saját szerepemet, bár felfognom igazából még mindig nem sikerült teljesen. - Tehát akkor térjünk is át az előadásra: az első és az utolsó jelenet érint benneteket is, és ezeket terveztük hosszabbra, még a középső részek inkább rövidek. Két táncról van szó: az első a tűz és a víz, mint két fő, és teljesen ellentétes elem harcát fogja bemutatni, ahol szakmai szempontból ti megtanulhatjátok, hogy miként lehet annyira kifejezően táncolni, hogy az akár egy csatajelenetet is ábrázolhasson, bizonyos esetekben ráadásul a másik megérintése nélkül. A második tánc viszont már a harmonikus együttélésről fog szólni, így még az első kavargósabb, ez sokkal nyugodtabb és áttekinthetőbb lesz. Sora és Leon tánckara alakítja majd a tüzet; Laylaé és Yurié pedig a vizet. - egy gyors körbetekintés erejéig rövid hatásszünetet tartott, majd kicsit megvonva vállát, arcára tanácstalan kifejezést öltve folytatta: - Szerintem ennyi lenne a rátok eső része. A kitűzött papírokon a termek beosztása is szerepel. Fél óra múlva mindenkinek megkezdődik az első táncpróbája, melyeken már a főszereplőknek is kötelező részt venni, de előbb őket még várom az irodámban, Miával egyetemben! - fejével még intett egyet végül, és mi megindultunk mögötte, míg a többiek a táblához tódultak, hogy megállapítsák hol lesz a helyük.
- Te írtad a darabot? - fordultam mosolyogva a mellém felzárkózó Miához.
- Igen, de igazából a közepe izgalmas, amit Kalos még el sem mondott. - lelkesen magyarázott, de számomra mégis kicsit kétségbeejtő volt ez az egész. Nem egészen tudtam elképzelni, hogy mire gondol az izgalmas alatt, mikor tulajdonképpen csak négyen leszünk a színpadon.
- Én már most imádom! Szerintem ez egy fantasztikus ötlet, úgy ahogy van! - amit kimondtam végül, teljes mértékben egyezett valódi véleményemmel, csupán voltak még homályos foltok számomra. Jókedvemet jelentősen lelombozta Leon fagyos pillantásának elkapása, melyben akkor lehetett szerencsém, mikor oldalra fordultam, és így szemem sarkából láthattam a mögöttünk egyedül haladó férfit.
Összeránduló gyomorral, ajkamba haraptam, és lehajtott fejjel gondoltam vissza néhány, számomra nagyon kedves pillanatra, mikor együtt repülhettem vele, az Angyalok táncában. Azokban a pillanatokban, melyekben azt hittem, hogy egyszerű lesz minden, megszűnnek a viszályok, a jeges álarc megolvad, és közelebb kerülhetek hozzá.
Azon kaptam magam, hogy majdnem felkenődtem az előttem haladó Layla hátára, mikor ő hirtelen megállt. Zavartan körbenézve vettem észre, hogy már megérkeztünk az irodába. Észre sem vettem, hogy mikor és hogyan jöttünk ideáig, annyira el voltam merülve emlékeimben, melyek egészen addig kábulatban tartottak, míg nem hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón.
Azonnal odakaptam a fejem, és furcsa, megmagyarázhatatlan érzésekkel nyugtáztam a szobába belépő Sally látványát. Nem lepődtem meg, sőt egészen olyan érzésem volt, mintha számítottam volna rá, hogy így lesz.
- Jó reggel, sziasztok! - köszönt mosolyogva, és közelebb jött hozzánk, majd Leont gondosan kikerülve, megállt mellettem.
- Azt hiszem akkor kezdhetjük is. Mia... - Kalosnak szinte meg sem kellett szólalnia, a lány máris letette az asztalra, és felénk fordítva kinyitotta laptopját.
- Az első tánc után közvetlenül a trapéz-jelenet jön, ahol a két pár között folytatódik a harc, csak persze egy kis közönségkápráztató hatással, amit általában a magasság, és az ott védőháló nélkül végrehajtott nehéz elemek elérnek. Pár-cseréket is beleképzeltem, de ha ez nem megvalósítható, akkor majd megoldjuk anélkül. - eközben végig bemutatta az animációkat, melyeket ehhez a magyarázathoz szerkesztett. Amint az utolsó is a végére ért, kikapcsolta a programot, és nem én voltam egyedül, aki furcsállva nézte, hogy most mire készül. - Itt történt egy kis változtatás, mikor megtaláltam egy nagyon érdekes videofelvételt. Remélem nem bánod Sally... - ezzel elindított egy videót, és mi mind közelebb hajoltunk, hogy jobban lássuk.
Ajkaim öntudatlanul is szétváltak, miközben megpillantottam egy lányt, ahogy a trambulinon ugrál. Szép, sötétlila egybe-részes ruhát viselt - ujjatlan volt, és rövid a nadrág része, míg hasánál félkörívesen ki volt szelve belőle egy jókora darab. Ezüst csillámmal volt díszítve, és pompásan illet hófehér bőrű, fekete hajú viselőjéhez. Nagyon-nagyon régi lehetett már a felvétel, mert ráismerni véltem a lányra, aki most már érett nő, és itt áll mellettem. Sally volt a videón, de még egészen fiatalon, valószínűleg valahol tinédzserkora tájékán. Haja rövidre volt vágva, féloldalas frufruval szépen keretezte bájos arcát. Mozdulatai szépek, feszesek voltak, ahogy ugrott, szaltózott, és szállt egyre magasabbra és magasabbra a trambulinról.
Lassan távolodott a felvétel, és megpillanthatóvá vált egy trapéz, melyen egy férfi lengett a lány fölött. Rövid, szőke hajú, magas termetű, meglehetősen jóképű, amolyan szívtipró-fajta. A lélegzetem is elállni készült, mikor felismertem Yurit, az újra beközelített képen, ahogy elkapja Sallyt, hogy együtt szálljanak tovább a trapézok között. Ámultam kettejük ügyességén, ahogy újra, immáron együtt ereszkedtek vissza a trambulinra, és ugrottak föl kidőlve oldalra, erősen tartva egymás kezét, és támasztva a másikat a lábfejénél. Lassan még forogtak is körbe a mozdulattal, mikor hirtelen megállt a felvétel. Észre sem vettem, hogy Mia keze van a dologban, és ahogy elnéztem két embert kivéve nem voltam egyedül a megbabonázottsággal. Talán még Leon sem tűnt annyira meglepettnek. Mély csönd telepedett ránk, kit a csodálat, kit pedig a zavar tartott szótlanul.
Végül csak azt éreztem, hogy Sally kissé rémült arckifejezéssel hátrálni kezdett, de nem jutott messzire, minthogy azonnal beleütközött a mögötte álldogáló Leonba. A férfi durván megragadta vállait, és maga felé fordította a lányt, mi pedig csak néztünk, hogy mi fog kisülni ebből.
- Ezek után pedig azt merted kérni tőlem, hogy megtartsalak magam mellet, mikor összefeküdtél Sophie gyilkosával! - kezdett rá ingerülten Leon, kicsit megrázva a lányt, minthogy még mindig satuba szorítva tartotta két kezében.
- Hogy mi? - értetlenkedett Sally. - Összefeküdni? Te komolyan elvesztetted az eszed? Yurival már kétévesen együtt építettünk homokvárat a játszótéren. Mikor a szüleim Franciaországba vittek, ott ő volt az első barátom, és ezt a köteléket nem lehet csak úgy elvágni, Leon! - Sally ingerülten kirántotta magát a szorításból. - Miért zavar ennyire, hogy ő a legjobb barátom? - elcsukló hangon, már könnyeit sem szégyellve nézett a férfi szemébe, aki még most sem látszott megenyhülni, pedig már igazán megtehette volna.
- Van mégis fogalmad róla, hogy milyen megalázó volt beleszeretni abba a lányba, aki a húgom gyilkosával puszipajtás? - kelt ki magából véglegesen Leon is, miközben nekem majdhogynem földig esett az állam.
- És tudod nekem milyen megalázó, hogy így vélekedsz rólam? Mellesleg meg honnan szeded, hogy ő a húgod gyilkosa? Baleset volt Leon, az ég szerelmére! Nőj már fel kérlek! - halkabb, csöndesen síróba váltott át a hangja.
- Sally, tényleg én voltam a hibás. - szólt közbe most Yuri, miközben átkarolta a lány vállát.
- Remek! Sírd csak ki magad a vállán, de lehetőleg közben meséld el nekünk, hogy miért nem lettél artista, ha már egyszer ilyen fantasztikus partnered lehetett volna. - most a cinizmus vette át a főszerepet. - Illetve volt is. Miért választottad mégis a táncot?
- Mia, végignézted ezt a felvételt? - fordult most Sally a megilletődött lányhoz, aki kicsit zavartan elpirulni látszott.
- Az igazság az, hogy nem. - vallotta be végül.
- Esetleg valaki más? Mondjuk te, Leon? - tekintett körbe könnyektől fényes smaragdzöld szemével a társaságon, de mindenki csak fejcsóválva álldogált, és még a külön kérdezett is megadta a nemleges válasz jelét.
- Kapcsold be, Mia! - kérte halkan Sally, és mi ismét a képernyőre tapadtunk.
Még ment a trambulinos jelenet, ahogy együtt visszaérkeztek, és újra meg újra, mindig más formát alkotva elrugaszkodtak, mígnem elérték azt a magasságot, hogy már csak egy ugrás hiányzott a trapézokig. Akkor aztán egymásnak hátat fordítva, két külön irányba rugaszkodtak el, és Yuri sikeresen el is kapta a trapézt, de Sally keze megcsúszott. Végig felvették a zuhanást, aztán a földön fekvő ájult lányt, és már éppen beérkeztek a mentősök, mikor vége szakadt a szalagnak. Némán néztünk magunk elé, de a csendet hamar megtörte a csilingelő női hang.
- Ezt az esést szerencsésen megúsztam. Alkartöréssel vittek kórházba, de később kiderült, hogy a könyökömből is levált egy darabka, amit csak visszacsavarozással lehetett megoldani. Ezen kívül néhány zúzódás, és nagyjából két hónapig kelésektől torzult arc lett az ára. Tudtam jól, hogy a trapézokról véglegesen lemondhatok, és akkor választottam a táncot, ehelyett. A kezem feleannyira sincs megterhelve. - a felvétel megnézése, és ez a beszámoló után, még sokáig nem akaródzott megszólalni egyikünknek sem, és a csend egyre kínosabbá vált.
- Szóval én csak arra gondoltam, hogy ezt a trambulinos jelenetet megpróbálhatnánk három személlyel. - szólalt meg végül csendesen, szégyenlősen Mia.
- Két perc múlva megkezdődnek az első próbák! - vágott közbe sietősen Kalos. Hangja élesen átszelt, és elvágott minden gondolatot. - Sally, Leon, Yuri, ti maradjatok itt légyszíves!
Szótlanul kibattyogtam az irodából, de lelkemben, szívemben, elmémben még mindig ott jártam. Újra és újra végignéztem a lezajlott jeleneteket, elismételtem magamban az elhangzott mondatokat, történeteket, ingerült, megválaszolatlan kérdéseket. Szívem minden apró részletébe belesajdult, más-más okból természetesen. Egyszer sajnálatból, másszor féltékenységből - melyre cseppet sem vagyok büszke -, néha pedig szimplán csak megrázkódtatásból, amit ez a huszon-pár perc mért rám.
Amint beléptem a terembe, társaim közé, a tánckaromhoz feledni igyekeztem minden magánjellegű problémát, és összpontosítani a munkára, ami többé-kevésbé sikeresnek is bizonyult.
A nap végére érve, mikor holtfáradtan a bizsergető zuhanyzás után ledőltem ágyamba, még visszatértek újra a képek, elgondolkodtattak újra a szavak, de már erőm nem volt többet ezzel gondolni, és akarva-akaratlanul azonosultam a mély éjjeli sötétséggel.