Félelmek börtönében

Egy 20 év körüli lány rohant a szobából a fürdőszobába és vissza, majd a szekrényéhez, hogy kivegye a ruhát, melyet aznap felvesz. Nem is nézte, hogy mit vesz fel. Gyorsan magára kapta a fehér miniszoknyát, hozzá a lila félpántos toppot, mely a köldökéig ért. Végül megfésülte hosszú derékig érő lila haját, melybe egy évvel ezelőtt fekete csíkokat tetetet, majd lazán feltűzte. Felvette a pár centis fehér színű szandálját és már ki is rohant a szobából, hogy mielőbb a főnök irodájához érjen. • Gyere be! – szólt ki Kalos, miután bekopogott. • Elnézést a késésért. – mondta, mikor benyitott és látta, hogy már mindenki csak rá várt. • Már megszoktuk. Foglalj helyet! – intett fejével a Leon melletti székre. – Mint tudjátok a következő darab másfél hónap múlva lesz. Mint ahogy azt is, hogy ennek a darabnak négy főszereplője lesz. – kezdett bele mondókájába Kalos. – Természetesen Leon és Sora alakítja az egyik szerelmespárt. • S ki lesz a másik kettő? – kérdezte kíváncsian Sora. Azt tudta, hogy Layla most szóba sem jöhet, mert a második gyermekét várta. S épp ezért Yuri sem. Már csak egy hónap volt hátra a szülésig. • Kristin Davis és Lucas Taylor. Németországból jönnek, az Antarctic cirkuszból. – tájékoztatta a lányt és a többieket is. • Mikor érkeznek? – kérdezte hidegen Leon. • Holnap kora este. – felelte a férfi. – Van még valami kérdés? – nézett körbe a társaságon. – Remek. Akkor elmehettek! – s beletemetkezett a papírjaiba. Sora és a többiek suttogva hagyták el az irodát azon tanakodva, hogy kik és milyenek lehetnek. Miután alaposan kitárgyalták a témát elmentek reggelizni, ahol leültek a szokásos helyükre. • Mit szólnátok hozzá, ha lemennénk a tengerpartra? – kérdezte Mia a lányokat és Kent, miután befejezték a reggelit. • Én benne vagyok. – mondta a fiú és egy csókot nyomott Mia ajkára. • Én is. – mondta Ana és a többiek. • Sora? – fordultak a lány felé egyszerre, mert ő még nem válaszolt. • Én most nem érek rá. – felelte. – Laylaval találkozom. – s az órájára nézett. – Mennem kell, már így is késésben vagyok. – pattant fel a székről és kirohant az étkezőből. Sora gyorsan hazaszaladt a kis tengerparti házába, melyet még a 18. születésnapja után vásárolt, majd felkapta az apró táskáját és a slusszkulcsot. Mikor ezzel megvolt, kirohant a kocsijához, mely egy éjfekete Ford K volt. S már épp beült volna, amikor a számára kellemes és mély férfihang megállította. • Sora! – szállt ki a fekete Ferrari-ból Leon. • Tessék? – nézett oda a lány arcán egy kedves és érzéki mosollyal. • Hova ilyen sietően? – kérdezte érdeklődve, de hűvösen a férfi. • Laylaval van találkozom – tájékoztatta – de már így is késésben vagyok. • Van, amiben az ember sosem változik. – jegyezte meg ajkán enyhe mosollyal, melyet Sora is tapasztalhatott az elmúlt években. • Segíthetek valamiben, Leon? – kérdezte enyhén türelmetlenül, mert már ment volna. – Miért kerestél? • Azért jöttem, hogy megkérdezzem nincs-e kedved este elmenni moziba. – mondta el jövetelének okát. • Persze. Nagyon szívesen. – s közben mosolygott. • Remek. 8-ra érted jövők. Addigra készülj el! – utalt a lány állandó késésére, majd beült a kocsiba. – Szia! – köszönt el, miközben beindította a kocsit és elhajtott. • Szia! – mondta már csakúgy magának a lány. Majd gyorsan észbe kapva beült az autójába és elindult, hogy mielőbb odaérjen a megbeszélt találkozóra. Útközben végig arra gondolt, hogy mennyit változott Leon az elmúlt négy évben. Beszédesebb lett és többet mosolygott, de csak akkor, ha vele volt, mert a többiekkel továbbra is közönyösen és hidegen viselkedett. Az Angyalok tánca óta nemcsak állandó partnerek voltak, hanem barátok is. Bár Sora mindig is többet érzett a francia isten iránt, de tudta, hogy nincs esélye arra, hogy a férfi viszonozza szerelmét. Ezért lemondott róla. Néhány perccel később már meg is érkezett a kis tengerparti étterembe, ahol már türelmetlenül várta barátnője. • Szia! – nyomott két csókot Layla arcára. – Bocs a késésért! – s leült a vele szemben lévő székre. – Feltartottak. – kezdett el mentegetőzni. • Szia! – mosolygott elnézően a lányra. – Semmi baj. – intette le Sorat. – S ki tartott fel? – kérdezte miután italt és ételt rendeltek a pincértől. • Megbeszélés volt Kalossal és találkozott beszéltem meg Leonnal. • S hova mentek? • Moziba. – felelte. – Biztos megint valami régi francia filmet nézünk meg. – folytatta, mert sejtette, hogy mi lenne Layla következő kérdése. – S ti hogy vagytok? • Remekül. – mondta mosolyogva, és közben hasát simogatta, mert pont akkor mozdult meg a pici. – Ma reggel voltunk az orvosnál és azt mondta, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. – majd némi habozás után folytatta. – Van még valami… - kezdett bele titokzatosan. • Mi lenne az? – kérdezte kíváncsian Sora. • Ikreket várok. – s mosolya még nagyobb lett, de nem csak az övé. • Layla… - állt fel a székről, hogy megölelje a barátnőjét. – ez csodálatos. Gratulálok! • Köszönöm. – s szeme könnyes volt. Az elmúlt hónapokban nagyon érzékeny lett, mely a terhességnek volt köszönhető. • Yuri már tudja? • Nem, még nem. – intett nemet fejével is. – Te vagy az első, aki megtudta. • Annyira boldog vagyok Layla – fogta meg a barátnője kezét az asztal fölött. – Már alig várom, hogy megszülessenek, s végre a karjaiban tarthassam őket. A keresztelőről már nem is beszélve. • Jó, hogy szóba hozod – jutott eszébe egy igen fontos dolog. – Leon beleegyezett, hogy elvállalja, hogy a gyerekek keresztapja legyen. • Ez csodálatos. – csillogott még jobban a lány szeme, mely nem kerülte el Layla figyelmét. • Mond csak, Sora… - kezdett bele. • Igen? – kérdezte kíváncsian. • Még mindig szerelmes vagy Leonba? • Igen… - felelte halkan némi habozás után, majd folytatta. – De már lemondtam róla, hisz nem viszonozza az érzelmeimet. • Ebben nem lehetsz olyan biztos. – biztatta barátnőjét és megszorította a kezét is. • Te is ismered Leont. – mondta letörten, s próbált mosolyt erőltetni az arcára. – Ha valamit akar, akkor azt meg is szerzi. – s nem tudta visszatartani az elszabaduló könnycseppet a szeme sarkából. – Láthatod… engem nem. – halkult el hangja. • Ebben ne legyél olyan biztos. Sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap. Nézd meg Yurit és engem. – mondta mosolyogva. – Gondoltad volna, hogy mi valaha egy pár leszünk? – kérdezte. • Nem. • Na látod. Éveken keresztül csak barátok voltunk, partnerek a színpadon, de egy nap minden megváltozott. • Ez igaz. De mi mások vagyunk. Nem… én már nem hiszek abban, hogy több is lesz közöttünk, mint barátság. Leon úgy tekint rám, mint a húgára. Nem jelentek többet a számára. – fejezte be mondandóját. – Beszéljünk valami másról, jó? – kérlelte Laylat. • Rendben. Miután megebédeltek, bementek a városba, hogy egy kicsit körülnézzenek és vásárolgassanak. A legtöbb ruhát a piciknek vették, de azért magukat is megajándékozták néhány ruhával és kiegészítőkkel. Sokat beszélgettek és nevettek. Főként a gyerekekről. Késő délután váltak el egymástól, hogy Sora még időben elkészülhessen az esti találkozóra. Sora mikor hazaért felment a szobájába, hogy levetkőzzön, majd bement a fürdőbe, hogy egy hosszú és forró fürdőt vegyen. Egy órán keresztül áztatta magát, s közben teljesen kikapcsolt. Nem gondolt semmire és senkire. Élvezte a csendet és nyugalmat. Mikor ezzel végzett a szekrényéhez ment, hogy az estéhez alkalmas ruhát vegyen fel. Mivel mostanában elég hűvösek voltak az éjszakák, ezért egy hosszú és fekete szoknya mellett döntött, mely mindkét oldalán fel volt hasítva combközépig. Hozzá egy fehér és enyhén átlátszó spagetti pántos toppot, s végül térdig érő fekete csizmát. Mikor ezzel végzett halványan kisminkelte magát, majd enyhe jázmin illatot fújt magára. A ruha és a smink tökéletesen kiemelte formás és érzéki domborulatait, gyönyörű arcát. Pont csöngettek, amikor kivette a szekrényéből a rövid és mélyvörös bőrkabátot, arra az esetre, ha később úgy döntenek, hogy sétálnak egyet a tengerparton. Gyorsan leszaladt a lépcsőn, hogy ajtót nyisson Leonnak, akinek még a lélegzete is elakadt, mikor meglátta a lányt. Nem beszélve érzéki illatáról, mely elkábította érzékeit. • Szia Leon! – köszöntötte a férfit. • Szia! – tért magához. • Mehetünk? – kérdezte kedvesen a lány, aki nem vette észre az előbbi incidenst. • Igen. – nyújtotta a karját Sora felé. Soranak igaza volt, ami a filmet illeti. Leon megint egy régi francia filmet választott, de ez egy cseppet sem zavarta a lányt, mert ő is megszerette az elmúlt évek alatt. Nem beszélgettek sokat a kocsiban. Mindketten a saját gondolataikkal voltak elfoglalva, mely főként a másikkal volt kapcsolatos. Miután végeztek a filmmel, Sora megkérdezte a férfit, hogy van-e kedve sétálni egy kicsit a tengerparton. De Leon ezúttal nemet mondott, ami meglepte a lányt. Ezért úgy döntött, hogy egyedül megy le a partra, s így is tett, miután a francia isten hazavitte. Már vagy fél órája sétálhatott a tengerparton, miközben Leonra gondolt és az érzéseire, amikor hirtelen hátat fordított, hogy hazamenjen. De neki ment valakinek, amint megfordult, így elvesztette egyensúlyát. Az erős karoknak köszönhetően nem esett el, melyek a derekára kulcsolódtak. Soranak még a lélegzete is elakadt, amikor kinyitotta a szemét és meglátta azokat a hihetetlenül gyönyörű szemeket… Folyt.