A Cirkuszfesztivál után játszódik történetünk, amikor is Sora a fejében lévő hatalmas zűrzavar miatt szüleihez költözött, és úgy döntött felhagy azzal, hogy artista legyen. - Anya nem láttad a piros felsőmet? Manamiékkal fogok találkozni a Parkban. - Nézd meg a szekrényedben a legfelső polcon! - Megvan! Köszi anyu, akkor én rohanok is. Szia! - Ez a lány - mondta mosolyogva Sora anyukája - folyton rohan. A parkban: Mutass, kérlek pár mutatványt - kérlelték barátnői Sorát. Rendben, akkor mutatok is egyet. - válaszolt mosolyogva a lány. - Sora – nézte ámulva Manami Sora mutatványozását a Parkban - te bámulatos mutatványokat tudsz csinálni. -Igen ez elképesztő – helyeselt Sora másik két barátnője – de nekünk sajna most mennünk kell! ******** Eközben egy Japánba tartó repülő fedélzetén két férfi utazik. Az egyik egy szőkésbarna hajú kissé ideges amerikai, a másik, pedig egy teljesen nyugodt francia férfi. Út közben beszélgetnek. - Mond Leon miért, akarod Sora-t visszavinni a színpadhoz? – kérdezte, Ken. Leon pedig mint ha nem hallotta volna a kérdést merengett magában. - Mit keresek én itt? Miért akarom, hogy Sora visszajöjjön? És mégis ez az egyetlen mód, hogy beváltsam a húgomnak tett ígéretet. Vele, igen vele talán sikerülhet. A cirkuszfesztiválon majdnem megcsinálta. Nemsokára mindkét férfi álomba merült. ********* Manami és Sora a Parkban maradtak és beszélgettek. - Mond Sora biztos, hogy ez a helyes út? Mond biztos, hogy ott hagyod az álmod, a Kaleido-t? – tette fel a kérdéseket Manami. - Nem tudom Manami, nem tudom. – ingatta meg a fejét Sora – én nem akarok csatázni, és nem akarom, hogy a Kaleido az én kontra May párharcok csatatere legyen. - Te tudod Sora. - mondta végül Manami, viszont hozzátette - de én azt mondanám, ne add fel az álmaidat, ne hagyd ott a Kaleido-t. Én feladtam az álmomat. Te ne tedd ezt. Gondolkozz, kérlek ezen. - Rendben van Manami gondolkodom, de lassan ideje lesz hazamenni. Nincs kedved vacsorára átjönni? – kérdezte Sora. - Lenne de, annyi tanulni valóm van szerintem 1000 év múlva, se végzek vele – sajnálkozott a másik japán lány. - Hát jó akkor majd találkozunk. Szia. - köszönt el Sora. - Szia! És gondolkozz, kérlek azon, amit mondtam. – köszönt el Manami is. ********* Míg Sora hazafelé tartott földet ért Leon és Ken repülője. Amikor leszállt a repülő Leon nem sokat beszélt inkább csak nyugodtan nézelődött és szemlélte a dolgokat. Ken, nos ő teljesen más és kétségbeesetten próbálta megtalálni Sora címét, nem sok sikerrel, lassan pedig elkezdett a Nap is elbújni, és Ken is, lassan kezdte feladni. - Ez nem igaz eltévedtünk, hogy a bánatba lehet ezeken a táblákon kiigazodni és ez a furcsa írás - pánikolt Ken – és egyáltalán mi lesz, ha estig nem találjuk meg Soráék házát? Az utcán fogunk éjszakázni. - Jajj hagyd már abba komolyan, megfájdul tőled a fejem. - teremtette le Kent a francia férfi és kelt ki megszokott nyugalmából és közönyösségéből egy pillanatra - inkább add ide azt a címet, hogy én is megnézhessem. Ken, átadta a férfinek a Sora címét tartalmazó papír fecnit. Leon hümmögött párat, majd magabiztosan minden szó nélkül megindult. Hé várj hova mész megtaláltad a címet? – kiabált Ken – Hééé mondj már valamit. Választ nem kapva végül a francia férfi után rohant. Furcsa mód a Leon pillanatok alatt megtalálta a házat. Megnézték az ajtón lévő táblácskát és valóban, a Naegino család ajtaja előtt álltak. Ken habozott csengetni mire Leon - Mire vársz nem azért jöttünk, hogy Sora ajtaja előtt éjszakázzunk - majd arrébb tolta Kent és határozottan csengetett párat. Sora meglepődött anyukája nyitott ajtót. - Ken, mit keres itt ilyenkor? - mondta meglepődve az asszony – persze örülünk, hogy meglátogatott minket bár kicsit váratlan, de kérem, fáradjon beljebb. Mikor beljebb léptek a meglepett Miliko egy még nála is sokkal meglepettebb francia magas ezüstös-szürkés hajú férfival találta szemben magát. „Honnan ismerik Sora szülei Kent? ” - csodálkozott magában Leon. Á és ő itt Leon Oswald francia artista. – mutatta be, Ken – valójában azért jöttünk, hogy Sora-t rábeszéljük arra, hogy visszajöjjön a Kaleidóhoz. - Ennek örülök, hisz szegény Sorámnak kiskora óta ez volt az álma és bár nem örülök annak, hogy kockáztatja az életét azokkal a veszélyes mutatványokkal, mégis nem szeretném, hogy feladja, hiszen mindig is arról álmodott, hogy bekerüljön a Kaleidoba, és ha neki ez a legfontosabb mi mellette állunk. - Mi is így gondoljuk – mosolygott Ken – azért is jöttünk hátha rá tudjuk venni. - Nos akkor jöjjenek be Sora és Yume már alszanak, holnap majd mindent megbeszélhetnek, a vendégszobában van két ágy, pihenjenek le. Másnap reggel az egész család Miliko csodás reggelijének illatára ébredt. Elsőnek Sora tántorgott ki a szobájából és ült le a kis Yuméval reggelizni. - Na még egy falatot hugicám – mondta nevetve Sora és húga szájába tömött egy kis ételt, majd ő is evett egy keveset. Yuméval nagyon jól elvoltak, észre se vette, amikor a két fiú is kijött a vendégszobából a csodásnak ígérkező reggeli illatára. Sora nagyon meglepődött, amikor meglátta a két férfit. - Ti, ti meg mikor jöttetek? – csodálkozott Sora – És egyáltalán, hogy kerültetek ide? - Úgy estefele érkeztünk repülővel - kezdett monológjába Ken lévén, hogy Leon nem éppen a szavak embere, és még csak nem is úgy nézett ki, mint aki annyira csevegős kedvében van – rég láttunk Sora. – mondta még hozzá, Ken. Sora bambán és értetlenül állt, hiszen biztos nem azért repültek ide Amerikából, mert annyira hiányzott nekik. Leon oldalba bökte Kent, hogy végre a lényegre térjen. Ja és – kezdett bele nagy nehezen újra a szőkés barna hajú fiú – szeretnénk, ha visszajönnél a Kaleido társulathoz. Nélküled nem ugyanaz. May jó de az előadásai üresek, a nézők elalszanak a műsorokon, sose fogja úgy szeretni a színpadot, mint te. Ráadásul feladnád az álmodat is, amiért annyit küzdöttél az elejétől? – fejezte be, Ken. Ti ezt nem értitek, ez nem ilyen egyszerű nekem egy csaták nélküli színpad az álmom, de May önfejűsége csatatérré változtatta az egészet, és a cirkuszfesztiválon se sikerült végrehajtani az angyalok táncát, így kénytelen leszek lemondani az álmomról. – majd egy könnycsepp gördült le az arcán és kirohant az ajtón, futott nem érdekelte, hogy hova tart, nem érdekelte semmi, a szíve kegyetlenül fájt és majd meg szakadt. Végül a Parkban kötött ki. ******** Közben Soáék lakásában. Sajnálom, Ken, nem tudtam, hogy ennyire megviselték a történtek – mondta Miliko. Szerintem csak meg kéne nyugtatni utána, megyek – válaszolta Ken. Majd én – válaszolt hirtelen Leon amin nem csak Miliko és Ken, de még szinte saját maga is meglepődött majd még hozzátette, hogy ne látszódjon rajta, hogy neki sincs ám kőből a szíve – jobban kiismerem itt magam. Ken, először nem értette, Leon vajon hogy tud ilyen jól kiigazodni Japánban, de nem is igazán érdekelte most Sora volt a fontos. Kis gondolkodás után bele egyezett. - Hát rendben – adta meg magát Ken, mivel nem akart a kőszívűnek látszó parancsoló tekintetű francia artistával veszekedni. Leon fogta a kabátját majd ugyanolyan sebességgel távozott az ajtón, mint Sora. ******** A Parkban Sora leült egy hintára és magában gondolkozott. - Senki se érti meg, hogy én nem akarok csatázni? Nem is tudom nagyon fájt otthagyni a színpadot. Lehet, hogy mégis van valami abban, amit mondanak, talán nem kéne fel adnom, amiért idáig megküzdöttem, de nem akarok harcokat a színpadon, na meg ott vannak a cirkuszfesztiválon történtek is. Kiskorom óta arról álmodtam, hogy bekerülök a Kaleidóba, ott néztem meg az igazi szüleimmel azt a fantasztikus darabot, ami szinte magával ragadott és eldöntöttem én is ott akarok majd szerepelni, hogy én is mosolyt akarok csalni az emberek arcára és a nézőtéren mindenütt boldog családokat, szeretnék látni. Én éppen ezért a mosolyért szerepelek, ez ösztönöz, hogy jobb és jobb legyek, de a Mayel való csatározásunk tönkre teszi ezt az álmot és a színpadot is. Lassan eleredt az eső, de Sora nem vette észre, pedig már bőrig ázott, de ő csak magában tépelődött és sírt tovább. - Ráadásul azt a perverz Fantomot se látom. Senki se érti meg, hogy most mit is érzek igazán? - kérdezte félhangosan Sora, aki nem várt válaszra, hiszen azt hitte egyedül volt, ám mégis kapott választ - Épp ellenkezőleg Sora, én megértem, és úgy gondolom mindenki, megérti, de azt akarjuk, hogy ne add fel ilyen könnyen, ezt a csatát még meg kell vívnod bármennyire is ellene vagy, ezt még muszáj és a barátaid mind melletted vannak - mondta a szintén csurom vizes Leon. - Leon te meg, hogy kerülsz ide? - Sora csak ámult, hiszen Leontól a megkeményedett francia fiútól abszolút nem számított, arra hogy utána jön nemhogy még arra, hogy bíztatja is. Az a helyzet, hogy fogalmam sincs Sora - lágyult meg egy pillanatra Leon tekintete és bár nem lehetet látni a szíve is - de tudod, nem adhatod fel. Én már csak tudom milyen az, ha még a reményt is elveszted. Kérlek, gyere vissza a Kaleidóhoz. - fejezte be Leon a mondanivalóját. - Nem tudom Leon hogy mit, tegyek, de úgy döntöttem, igen elhatároztam, visszamegyek, ám egyelőre csak kisebb szerepekre. Ekkor megjelent az a kis lebegő szellemalak és így szólt: - Látom Sora Naegino újra hiszel a színpadban. - bár ezúttal a kis lényt észre se vette Sora. - Örülök, hogy visszajössz - mondta Leon bár annak egyáltalán nem örült, hogy a lány csak kisebb szerepet akar majd elvállalni, de hát mit volt tenni már ez is fél sikernek számított, majd ráveszi a lányt a főbb szerepekre a Kaleidóban, ha már visszatértek, majd még odaszólt az esőben álló lánynak - gyere, mert megfázol, holnap délután indul vissza a gép. Sora Leon mellé futott, aki nem tudta miért, de magához ölelte a megázott lányt, ami felettébb jó érzéssel töltötte el, és bár nem is sejtette, de Sora is ezt a kellemes érzést érezte. Így indultak haza a zuhogó esőben, rövid idő múlva már fel is tűnt előttük Soráék háza. Mielőtt még az ajtóhoz érhettek volna, elengedték egymást, és úgy folytatták a hátralévő pár métert. Mikor elengedték egymást, mindkettejüket furcsa, különös hiányérzet töltötte el, bár még nem igazán fogták fel, nem is törődtek ezzel az érzéssel. Beértek a házba, ahol Sora anyukája nagy örömmel fogadta lányát, hogy végre hazajött. - Sora de örülök, hogy hazajöttél – lelkendezett az asszony, majd folytatta – mit csináltál ennyi ideig a Parkban, hiszen már este van és a vacsora is készen van, ráadásul megáztál na gyertek üljetek asztalhoz. - Rendben anya máris – mondta Sora az ajtóban csurom vizesen – de elsőször veszek fel tiszta ruhát. Sora és Leon átöltöztek, megszárítkoztak, majd pedig asztalhoz ültek. - Anya isteni ez a vacsora, de beszélnem kell veletek, veled és apával – kezdte Sora, nem sejtette, hogy Miliko már gondolja, mit is fog vele a lánya most közölni. - Tudom kicsim, visszamész a Kaleidohóz – Sora értetlen pillantását nézve Miliko folytatta –sejtettem hogy egykönnyen nem adod fel az álmodat, és tudd mi mindig melletted leszünk, és bíztatunk most is örülünk, hogy követed az álmaidat. Ó anya köszönöm – küszködött a könnyeivel Sora. A vacsora után mindenki elment lefeküdni, majd egy szélvész gyorsaságával aludt el. A másnap reggel hamar elérkezett. Gyorsan megreggeliztek, majd Sora összecsomagolt, ami már lassabban ment és így körülbelül 2 órán keresztül csomagolt észre se vette, hogy már csak egy óra maradt a gép indulásáig. - Soraaaaa! - Kiabált be a japán lány anyukája - most már igyekezz egy picit. Közben Leon halálos nyugalommal az arcán, várt az előszobában Kennel együtt. Sora 5 percen belül lent volt az előszobában, és nevelőszüleitől, na meg persze a kicsi Yume-tól búcsúzott. - Szia anya apa – mondta könnyektől fénylő szemmel – minél gyakrabban hívlak majd titeket ígérem. Na és te drága húgocskám – puszilta homlokon a kicsi Yumét, aki valószínűleg semmit se fogott fel az eseményekből, hiszen még kicsi volt – te is nagyon fogsz ám hiányozni nekem. Leon a búcsúzás közepébe vágott és közölte, jó lenne, ha indulnának már. Sora ajtóból még intett szüleinek, a következő másodpercben már egy taxiban, az azt követő másodpercben, pedig már a reptéren voltak legalábbis Sora másodperc gyorsaságúnak érezte. A reptérig vezető út nem csoda, hogy másodperceknek tűnt hisz Sora nagyon elgondolkodott hogy vajon jól döntött-e? Vajon hogy vannak a barátai? May még mindig olyan ellenszenves? - merült fel benne ezer és egy, ehhez hasonló kérdés.
AJÁNLOM AZ OLDALT
