3. fejezet

A nap másik fele eseménytelenül telt, bár még önmaga meglepetésére is, de Sorának sikerült Mayel megegyeznie a gyakorlótermet illetően. Délelőtt Sora, míg délután May használja majd. Este még az ágyban fordított pár gondolatot az új manőver kitalálására, hiszen ha már egy alap ötlete van csak könnyebben, tudja megvalósítani. Sokáig hánykolódott az ágyban nem sok használható ötlet jutott eszébe az aranyfőnixből feltétlenül tesz bele pár ugrást, amit May biztos nem tud. - Le kell győznöm, történjék bármi. - gondolta még mielőtt álomba merült. Egy ragyogó napra virradtak a Kaleido artistái. Sütött a nap, felhő szinte alig volt, és a madarak csiripeltek a hőmérséklet is kellemes volt. Sora kivételesen időben felkelt, reggel Fantom köszöntötte. Ó Sora csak nem időben keltél fel? Ez esetben nyugodtan zuhanyozz le, ne aggódj, majd beviszem neked a törülközőt - ajánlotta fel Fantom. Te perverz! Tudod ki miatt aggódik az ember maximum miattad senki más miatt - kiabálta Sora fantomra. Miután eltávolította Fantomot, felöltözött és elindult reggelizni. - De szép időnk van öröm lesz edzeni! - mondta mosolyogva Sora magának. Ekkor viszont felfedezte a szintén reggelizni tartó Miat és Anat, majd utánuk kiabált. - Hé lányok! - Sora - Á szia te is jössz reggelizni? - kérdezte Mia. - Igen sikerült időben felkelnem így lesz időm gyakorlás előtt enni is - válaszolt mosolyogva, majd még megkérdezte - Mia hogy halad a darab? Közben beértek az ebédlőbe és elvették az ennivalót majd helyet foglaltak. - Ne is mond - roskadt picit magába a lány. - Ugyan Mia az utolsó pillanatban biztos kitalálsz valami tuti jót. - bíztatta egyszerre Sora és Ana barátnőjét. Hát úgy legyen -mondta Mia, és hozzátette - neked van már valami terved az ugráshoz? Nem is tudom, valami nagyon jót kéne kitalálnom, már tegnap este is agyaltam rajta, és eszembe jutott pár részlet, ami színesítené magát a manővert, de még nagyon az elején járok. - válaszolta Sora két falat között. Értjük sok sikert - drukkoltak barátnői a japán lánynak. Ekkor toppant be az ebédlő ajtaján May. Ó csak nem a kis veszteshez van szerencsém? - címezte szavait Sorához. Na álljon meg a menet May, még egyáltalán nem nyertél még csak nincs is kész ugrásod - monda Sora. Az könnyen lehet, de ha jól tudom neked sincs, most pedig igyekezz és használd ki, mert délelőtt tied a gyakorló terem. - fűzte még hozzá May majd ő is leült reggelizni. Sora már úton is volt a gyakorlóterembe egyetlen percet se akart elvesztegetni. Mikor beért megpillantotta az épp gyakorló, Leont. Szia - köszönt rá a francia férfire. Üdv - köszönt szűkszavúan és hidegen. Sora elkezdett bemelegíteni, csinált mindenféle lazító gyakorlatot, hogy izmait kellőképpen formába hozza. Leon pedig elmélkedett egy kicsit amint látta gyakorolni Sorat, persze közben ő a trapézokon mutatványozott. - Meglátjuk, hogy veszi majd az akadályokat de, amit a cirkuszfesztiválon láttam az alapján biztos, hogy ő az, akivel meg tudom csinálni az angyalok táncát, mindazonáltal valami furcsa érzés kerít hatalmába, amikor őt nézem. Picit Sophiet is látom benne, de ez az érzés más, de semmiképp se rossz. Kíváncsian várom, vajon mivel rukkolsz elő Sora Naegino?! - gondolkodott el Leon. Majd távozott az edző teremből mivel látta Sora épp végez a bemelegítéssel. A lány, pedig nem habozott egy percet se máris a trapézokon volt és gyakorolt. Nézzük milyen manővert is kéne kiagyalni - kezdte el a gondolatmenetét - lehetne benne egy kis aranyfőnix és felhasználhatnám hozzá a legendásugrásban használt gyakorlásomat is, már csak jól össze kéne rakni. Sora próbálkozott de nem igazán ment neki, nem is a külön elemekkel volt a baj, hanem azok együttes használatával, illetve összetételével, valamint picit görcsösen is igyekezett mindenképpen jól csinálni. A délelőtt gyorsan eltelt és Sorának semmi használhatót nem sikerült összetenni. - Viszlát Sora, most én jövök - kezdte May, majd csípősen folytatta - de látom csak időpazarlás volt neked hagyni a termet. - Szia May - köszönt el Sora, és ezzel ráhagyta a dolgokat, semmi kedve nem volt most vitatkozni. Sora szomorú volt, mert nem jutott előbbre hiába tudta, hogy két hete van még, nem akarta az utolsó pillanatra hagyni mindenképpen ő lesz Leon partnere, nem hibázhat. Nem észlelte merre megy, csak vitte a lába és azon kapta magát, hogy egy parkban van nevető és játszadozó gyerekekkel. Mindjárt nyugodtabban érezte magát, és azt vette észre, hogy egy pár kisgyerek oda jött hozzá és őt nézik. Ilyen és ehhez hasonlókat halott maga körül: - Nézzétek ez Sora Naegino - kiáltotta egy kisfiú. - Ezt nem hiszem el - csodálkozott egy kis lány is. - Hű, tényleg ő az - ez már többször is elhangzott. Sora meglepődött ugyan de nagyon örült a fiatal rajongóknak. - Sziasztok - köszönt széles mosollyal a száján a japán lány az őt körülvevő gyerekeknek. - Csinálj pár mutatványt, légy szíves - kérlelték a gyerekek. Sora nem igazán tudott ellenállni a kérésnek és épp volt a közelben egy kisebb játszótérféleség, ahol látványos kis mutatványokat csinálhatott. - Nem bánom - mondta Sora. Itt nem számított semmilyen elvárás nem volt határidős ugrás, nem volt nyomás, csak az volt, amit szívéből és felszabadultan csinált. Még ha az ugrások viszonylag egyszerűek is voltak egy artista számára, Sora beadta a szívét és elbűvölte a gyerekeket, akik csak ámultak. Yuri épp hazaindult, amikor meglátta a mutatványozó lányt, aki gyerekekkel volt körülvéve. A fiú éppen kresztül ment a parkon, de meglátta a lányt így megvárta, míg az végez és feloszlott körülötte a lelkes kis rajongók csoportja. - Sziasztok és vigyázzatok magatokra - kiabált Sora a távozó gyermeksereg után boldogan. - Hello - üdvözölte a szőke artista a lányt. - Yuri te meg hogy kerülsz ide? - lepődött meg. - Éppen haza indultam és megláttam, hogy mutatványozol - kezdett bele. - Nah, igen… - nevetett kicsit zavartan. - Tudod egyszerűek voltak a mutatványaid, mégis remek volt nézni - folytatta Yuri. - Tényleg? - kérdezte a lány. - Bizony azt ajánlom ne csak teknikákat, de a szívedet is add bele abba az ugrásba és megnyered a főszerepet - fejezte be a fiú. - Öhm köszönöm a tanácsot. - mosolygott ismét egyet a lány. - Remélem sikerült valamit segítenem. - Majd meglátjuk. - Jut eszembe Layla mondta, hogy ma este szeretne veled találkozni, hívd fel - mondta Yuri - Oh, értem köszönöm, akkor amint hazaértem fel is hívom. - Én most megyek, szia és ne feledd, add bele a szíved - mondta egy mosoly és kacsintás keretében majd eltűnt. - Szia - mondta Sora, de inkább már csak magának, hiszen a másik már elment. Sora gyorsan hazament, letusolt, majd elkezdte tárcsázni Layla számát. Kis ideig kicsengett de nem kellett sokat várni fel is vette. - Halló - szólt bele a telefonba a szőke artista lány. - Szia - üdvözölte Sora is. - Beszéltél Yurival? - Igen. Azt mondta, találkoznál velem. - Tényleg lenne kedved átjönni hozzám egy vacsorára? - Persze nagyon szívesen. Mikor? - Egy óra múlva, ha megfelel. - Rendben akkor, 9-kor nálad. Ott leszek. Szia. - köszönt Sora - Akkor ezt megbeszéltük. Várlak. Szia. - búcsúzott Layla is. Sora gyorsan átöltözött még pakolt egy kicsit majd elindult. Miután Sora elment Fantom jósolt egy kicsit: - Lám lám az oroszlán és a halak baráti segítségükkel fogják támogatni a nyilast, hogy a helyes úton menjen, és elsöprő győzelmet arasson vetélytársa ellen. - érdekes, mosolyodott el az aprócska szellem egy kicsit. Időközben Sora megérkezett barátnője házához és csengetett. Nem telt bele sok idő egy szobalány máris ajtót nyitott és üdvözölte. - Miss Naegino üdvözlöm, kérem fáradjon beljebb, a kisasszony már várja önt. - mondta egy széles mosoly kíséretében a szobalány. Besétált egyenesen az ebédlőbe, ahol már Layla várta, Sora nem is habozott sokat leült az asztalhoz, ahol már ki volt készítve számára a tányér. - Örülök, hogy el tudtál jönni Sora - mondta mosolyogva Layla. - Én, pedig a meghívásnak - mondta Sora szintén boldogan. - Hogy megy a felkészülés? - kérdezte érdeklődve a szőke. - Hát valahogy sehogy se sikerül összerakni azt a manővert - mondta a másik picit szomorkásabb hangon. - Jut eszembe Yuri említett valami parkot és mutatványozást - kérdezett ismét az amerikai. - Igen - rendeződtek a lány arcvonásai szomorúból vidámba - fantasztikus volt a hangulat oda se figyeltem arra, amit csináltam egyszerűen csak jött magától. - Akkor most már tudod, mi kell, ahhoz hogy te győzedelmeskedj May felett - mosolygott mindentudóan Layla. - Hogy mi? - először nem igazán értette mit is akar barátnője, de aztán hirtelen egy kérdést tett fel - Szívből csináljam? Igaz? Erre akartál kilyukadni? Layla csak bólogatott. Sora, pedig ismét mosolyogva ült az asztalnál most már tudta mit fog előadni és azt is mi lesz a neve az ugrásnak. A vacsorát befejezték és már az ajtóban búcsúzkodtak. - Köszönök mindent - mondta Sora picit meghatódva. - Hiszen a legjobb barátnőm vagy, én örülök, hogy segíthettem - ölelte át Layla a japán lányt. Elbúcsúztak, Sora gyorsan hazaért és még gyorsabban el is aludt. Másnap reggel ismét korán kelt és már rohant is az edző terembe bemelegített majd egy pillanat alatt a trapézokon termett. Megpróbált ellazulni és a számára fontos emberek képét felidézni és ellendült. Ugyanazt érezte, mint amikor a játszótéren volt, és igen sikerült csinált egy ugrást, amellyel jól lepipálhatja Mayt. Még párszor elpróbálta majd átment a szállásra. Este pedig nyugodtan hajtotta álomra a fejét hiszen tudta az ugrása versenyképes sőt lehet jobb mint a Mayé. Előfordulhat, hogy kell még rajta finomítani, de egy nap alatt remek teljesítmény, amit annak köszönhetett, hogy beszélt Yurival és Laylaval. Így aludt el a fiatal japán lány.