Szeret, nem szeret

1 fejezet

Sora éppen az edző teremből indult el a szobája felé. halk léptei vízhangoztak a teremben, eközben elmerült gondolataiban. Már az ajtót nyitotta volna mikor hirtelen Leonnal találta szembe magát. Pár percig csak álltak egymás előtt és mélyen egmás szemábe néztek. Leon hideg tekintete és Sora meleg tekintete találkozott amibe mind ketten bele borzongtak, a lány kezdett zavarba jönni így megtörte a csendet.: -Szia Leon -...Szia! -Gyakorolni jöttél? -Igen....Mióta vagy itt? -Csak pár órája. -Kalos azt mondta nagyobb, hogy nagyobb összhangban kellene lennünk, de ehez többet kellene gyakarolnunk.-mondta Leon, annak reményében, hogy Sora ott marad. -Rendben, akkor még maradok egy kicsit.-mondta Sora Leon kérésének eleget téve. Mind ketten felmásztak a trapézra de a fiú az utolsó ugrásnál rontott és a lányt is magával rántotta. Ami miatt a hálóban találtál magukat egy elég érdekes pózban...Leon a hátára esett Sora pedig a fiúra szét tett lábakkal. Mindkettőjüknek kellemetlen volt a helyzet. -Leszálnál rólam?-kérdezte Leon akinek a szája szélén valami mosoly féleség volt, amit prsze Sora nem vett észre. -Igen...persze. Ne haragudj!-válaszolt Sora nagy zavarában. Lepattant a hálóról és elindult az ajtó felé. Már éppen az ajtót nyitotta volna mikor vissza nézett és tekintetük megint találkozott. Aminek hatására mindketten zavarba jöttek, Sora arcán piros foltok jelentek meg Leon pedig egyből elkapta a fejét. A lány kisétált de nem a szobájába ment hanem a tenger partra ahová elég sokat járt. Nem sokkal később Leon is lement a tenger partra, bár Sorát kereste nem számított rá, hogy meg is találja....pár percel később az utcán futottak össze ahol tekintetük megint össze tapatt amitől Sora megint elpirült. -Szia Sora! -Szia Leon! -Mit keresel itt? -Sétálok. És te? -Téged.-a lány meglepetten nézett de a fiú folytatta.- Már említettem neked, hogy Kalos...-Sora bólintott előadásokon és a próbákon is meglátszik, hogy nincs meg köztünk az összhang. Meg mostanába olyan mintha kerülnél engem.-Sora elpirult Így gondoltam meghívlak egy fagyira és beszélgetnénk.- Sora bólintott, majd elindultak fagyizni. Ami azt illeti tényleg rég beszélgettek de most bepótoltak mindent. Többek között a színpadról és az előadásokról beszélgettek, de azért néhány szót magukról is beszélgettek. -Sora? -Igen? -Mondtam már, hogy rólad mindig a hugom jut az eszembe? -Igen...párszor. Ezért vagy velem ilyen kedves? -Nem hiszem, hogy az lennék. -Pedig mióta az angyalok táncát előattuk egyre furábban viselkedsz?! -Ami azt illeti te is.-ezzel kitérve Sora kérdése alól. A lány abbahagyta a kérdezősködést, mentek tovább de most már csendben egymás mellett. Mikor a színpadhoz értek May az erkélyen volt és mint mindig a korlátot támasztotta. A lány szeme megakadt Leonon és Során "Ezt nem hiszem el! Rendbe van legyen Leon partnere,de Leont nem kapja meg!" azzal szél sebesen lerohant a lépcsőn Sorához és Leonhoz és ezzel az ürügygel "Sora siess, hivat a főnök azt mondta nagyon fontos!" elrángadta a lányt és arrébb vitte Leontól. De a fiú utánuk ment, és sajnos tanulya volt eme kellemetlen beszélgetésnek. -Hogy képzeled, hogy lenyúlod előlem Leont!? Elégedj meg azza, hogy a partnere vagy!-ordítozott vele May. -Akkor a főnök nem hívatott? -A kérdésemre válaszolj!-vicsorgott May. -Nyugi May...nem akarok semmit Leontól! Akár rá is mászhatsz, nem érdekel!- azzal faképnél hagyta Mayt, de azzal nem számolt, hogy Leon ezt a beszélgetést végig halgatta.... Folytatás köv....