Sora megfordult és szeme könnybe lábadt. De szerencsére Leon ezt nem vette észre. Beszálltak az autóba, de egész úton nem szóltak semmit mikor Leon megtörte a csendet. -Milyen volt Párizs?-kérdezte -Szép volt....de. -Mi de? -Nagyon hiányoztatok! -Én is?-kérdezte Leon kicsit zavartan. -Te is.-válaszolt mosolyagva egy kis zavarral a hangjában, Leon persze nem bírta tovább és elmosolyodott. -Min mosolyogsz? -Talán sírjak? -Nem, dehogy! Csak már rég láttalak mosolyogni. Mit csináltatok amíg távol voltam?-kérdezte izgatottan. -Soroljam?-Sora bólintott. Unatkoztunk, néztunk magunk elé, végeztük a munkánkat,hallgattuk a csendet, és......rád gondoltunk....-Leon figyelte Sora reakcióját. Majd tovább folytatta. -Nos, naggyából ennyi. -Tényleg ezt csináltátok? -Hát igazából.....ezt én... a többieket nem tudom.-Sora döbbenten nézett Leonra. -Igen? És miért?-Sora most már tudta, de Leon szájából akarta hallani, de a fiú tétovázott, így csalódnia kellett. -Sokan akartak a helyedre kerülni..... -Értem...az út további részében nem beszéltek. Egy órával később megérkeztek a színpadhoz. Már mindenki őket várta. Nagy bulit csaptak, mindenki jólérezte magát. A buli végén Kalos bejelentette, hogy vendégek érkeztek és mivel nem volt üres szoba így Sora szobáját kapták meg, néhány napig de az is lehet, hogy néhány hétig is maradnak. -Rendben.-bólintott Sora.-De akkor én hol alszok? -Leon szobájában.-döbben le mindenki főleg a lét fiatal. -Mi?-kérdezte Leon és Sora egyszerre. -Leon szobája a legnagyobb. Eggyenlőre betettünk egy pót ágyat. Most mehettek.- mondta Kalos egy kis izgalommal a hangjában, Sarahval reménykedve, hogy így sikerül összehozni őket. LEon és Sora összeszedték a csomagjaikat majd elindultak a szobába..... Folytatás köv...