14. fejezet

-Leon? Mi bajotok? -Elmondta, hogy szeret.-nyögte ki kétsóhajtás között. -Hisz ez nagy szerű! -Az....de én hazudtam neki. Azt mondtam neki, hogy nem szeretem. -Nem lehetsz ilyen hülye! -Pedig igen, de most megyek Kaloshoz. Majd elindult és ott hagyta a még mindig értetlenkedő Saraht. Eközben Sora elmesélte a történteket Kalosnak aki szintén nem lértett semmit. A lánynak eközben folyamatosan potyogtak a könnyei, de mikor meghallotta a kopogást próbálta visszafogni magát közben az ajtóhoz sétált. -Gyere.-szólt mérgesen Kalos. Leon lépett be az arcán semmi féle érzelemmel, de ahogy meglátta a neki háttal álló lányt még a szíve is összeszorult. -Főnök, mikor költözhetek vissza a szobámba? -Akár már ma.-Leon szomorúan hallgatott. -Ja és főnök...meggondoltam magam....nem akarok többet Leon partnere lenni. -Rendben. -Kalos ha már itt tartunk, én nem szeretnék más partnert Során kívül. Viszont most felbontom a szerződést, és Németországba megyek.-Sorából kitört a sírás így az ablak felé fordult, hogy Leon ne lássa özönvízként hulló könnyeit. Belül mindkettejüket marcangolta a tudat, hogy nem látják többet egymást. De jobb lesz így...nyugtatták magukat.... -Rendben. Akkor cak a papírokat kell elintéznünk holnapra, indulhatsz is.-ezek hallatán Sora könnyes szemmel rohant ki az irodából. Leon éppen utána akart menni, de Kalos megállította. Még egy órán keresztül beszélgettek. Sora eközben zokogva szaladt a tengerpartra. Majd megállt és a tengert nézte. Könnyei csak úgy peregtek az arcán a haját fújta a szél, nem bírta tovább. -Miért? Miért nem szeretsz Leon Oswald?! Miért nem vagyok elég jó neked?-ordította, lábai nem bírták tovább, a földre rogyott. Még egy ideig a tengerparton volt majd vissza ment a szobába össze szedte a holmiját és vissza költözött a szobájába. Sora egész este forgolódott szinte nem aludt semmit ahogy Leon sem. Végre eljött a reggel. Sora nagy nehezen kikászálódott az ágyból, felöltözött és lement reggelizni. Azt hitte senki sem lesz lent, de tévedett...