15. fejezet

Azt hitte senki sem lesz lent. Tévedett. -Jó reggelt!-köszönt -Neked is Leon!-azzal el is fordult tőle, majd leült az eggyik asztalhoz. Leon is leült egy másikhoz. Egyikük sem fogott hozzá a reggelihez csak maguk elé néztek. Majd Sora felállt és elindult Leon felé, mikor odaért mélyen a szemébe nézett és egy szenvedélyes csókot lehelt szerelme ajkaira, de ez a csók más volt, olyan...mint akik soha többé nem látják egymást. Sora megszakította a csókot és teljes erejéből pofonvágta a fiút, amitől majd nem leesett a székről. -Ezt azért kaptad mert viszonoztad a csókom pedig tegnap.....-rohant el sírva. -Sora....Ne haragudj! De nem akarlak bántani, ezért is megyek most el. Leon repülője egy órával később felszállt. A lány egésznap a szobájába ült és sírt, semmihez sem volt kedve, nem volt jól, mardosta a fájdalom szíve majd megszakatt ha arra gondolt, hogy elvesztette a szerelmét. Már két év is eltelt mióta Leon elhagyta a színpadot, de érzései egyikőjüknek sem változott. Gondolataik állandóan egymáson forogtak, szenvedtek....szenvedtek mert nem lehettek együtt. Sora nem csinált egésznap semmit néha lement edzeni, de ezen kívül semmi mást enm csinált, fantomot sem látta már, a barátaival sem törődött. Akik rettenetesen aggódtak miatta, Kalosnak elege lett. Elhatározta, hogy Francia országba küldi a lányt az eggyik barátja társulatához, ahol addig marad míg rendbe nem jön. A repülő holnap reggel indul. Sora elkezdett pakolni, majd lement vacsorázni ahol egy kisebb meglapetés várta. Hű barátai egy búcsú partit szerveztek neki. Minden ki jól érezte magát, Sora is próbált néha valami mosolyszerűséget erőltetni az arcára már amikor ment neki. Mikor a bulinak vége lett fellélegezve ment a szobájába, hogy végre lefeküdhessen. Másnap reggel korán kelt mindenkinek hagyott egy levelet amit az ajtók alatt becsúsztatott. Kalostól is elköszönt. -Jó reggelt főnök.-köszönt gondtarhelt hangon. -Neked is Sora. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra és rendbe jösz! Mert szükségünk van rád, nem csak azért mert te vagy a Kaleido Stár hanem mert a barátunk vagy! És vissza kell kapnunk azt az örökké vidám "mindenre képes" lányt.-levette a szemüvegét, és ekkor Sora olyat látott amit még soha, könnyeket...könnyeket melyet egy olyan ember hullatott akit apja ként szeretett. -Megigérem és ahogy rendbe jövök vissza térek.-majd egy öleléssel búcsúztak. Itt a taxi, beszáll és a reptér felé tartanak. Egy félóra múlva már ott is voltak, a repülő csak egy negyedóra múlva indul. Sora keresett néhány újságot majd olvasgatni kezdte, negyedórával később jelezték, hogy a gép felszállásra kész. Sora nem nagy lelkesedéssel indult el a repülő felé. Több óra fárasztó utazás után végre megérkezett. Lepakolt szobájába és szétnézett. Nem sokkal később és fiatal fiú érkezett hozzá akit azért küldtek, hogy körbevezesse őt a városban illetve a szálláson. Mindenki nagyon kedves volt a lánnyal aki kezdte egyre jobban érezni magát, gondolatai viszont csak egy személyen forogtak. A másnap is kellemesen telt Sorának sok mindenkivel megismerkedett új barátokat szerzett, néha lement az edzőterembe, hogy tudását fejlessze ami így is magasan ütötte a mércét, de neki ez nem számított. Már lassan eltelt másfél év telt el, minden eggyes nap edzeni volt néha egy két fellépés és ennyi, semmi más nem történt. De a mai nap más volt, úgy döntött, hogy váltotat egy kicsit a külselyén ami következtében, a városba indult. Nem sokkal később rá is talált arra amit keresett, egy szépség szalonra. Több óra várakozás után végre kész volt és a tükör elé álhatott......