23. fejezet

A szállás felé vették az irányt. Boldogan, s izgatottan verdeső szívvel léptek be az ajtón. Ahol Kalos fogadta őket szigorú tekintettel.
- Baj van főnök? - Kérdezte Sora boldogan, még is félve. Aztán eszébe jutott, hogy a főnöke még nem tud a kapcsolatukról, de nem hinné, hogy ez a baj, mivel még nem olyan rég Kalos és Sarah ezt igyekeztek elérni.
- Talán..? - kezdte Sora.
- Nem nem az a baj, hogy együtt vagy Leonnal még mielőtt megkérdeznéd. Egyébként igen baj van, de ha nem baj ezt majd Leonnal szeretném megbeszélni. - Szigorú tekintete egyenesen Leon tudatába hatolt, melynek következtében összerezzent, s érezte, hogy kiderült...
- Sora, kettesben hagynál Leonnal? - Nézett a lányra ellent nem tűrés hangon. Aki persze bólintott, majd forró csókot lehelt Leon ajkaira, aztán elsétált a szobájába.
- Gyere az irodámba. - Fűzte hozzá Kalos, majd elindult az irodába, s Leon sem tett másképp. Az irodába megérkezve Kalos helyet foglalt, s Leont is hellyel kínálta, aki nem utasította el.
- Először is.-Leon mélyen Kalos szemébe nézett, remélte, hogy téved a titokkal kapcsolatban.
- A holnapi tag felvétel elmarad. - Leonnak tágra nyíltak a szemei ~És ezt Sora miért nem hallhatja~ tette fel magában a kérdést.
- Értem, és megtudhatom, hogy miért? - Érdeklődött a férfi, mire Kalos bólintott.
- Igen, beszéltem Mayyel. - Leon összerezzent. ~Végem~ gondolta, s lehet, hogy nem is tévedett?!

- Mivel kapcsolatban?-Tettetett ártatlansággal a hangjában.
- Soráról, róla és rólad. - Gúnyosan, szinte már sajnálkozva, hogy a férfi ilyen mélyre süllyedt.
~Tényleg végem, Kalos mindent tud ebből nem mászok ki.~
- Mi van velünk, Sorát azt tudom. - Kajánul elvigyorodik. Kalos felráncolta a szemöldökét.
- Tudok mindent Leon, és nagyot csalódtam benned. - Gúnnyal és csalódottsággal a hangjában.
- Mindent? - Kínjában elnevette magát.
- Az nem elég.. -Fűzte hozzá nevetve. Majd felállt s elindult kifelé.
- Tűnj el innen! - Leon felnevetett, de a düh tombolt benne, a szobájába ment, s igyekezett nem összefutni Sorával. És szerencséje volt, nem is történt meg. Szinte kitépte az ajtát a helyéről ahogy a szobába rontott, s fel-le kezdett járkálni a szobában, végül megállapodott az ablaknál. A holdat nézte, és emlékek gyötörték, emlékek, melyeket Sorával élt át, a tenger parton.
- Nem! - Ordított fel, s fejét a földnek szegezte. Legszívesebben sírva fakadt volna, de nem, ő nem olyan. Ő a nagy Leon Oswald .-gondolta ő-.
Csak éppen arra nem számított, hogy a nagy Halál isten egyszer szeretni is fog. Vagy talán még sem tud? Teljesen elmerült gondolataiban, melyek csupán egyetlen személy körül forogtak, majd hírtelen kopogást hallott, lábai földbe gyökerezett, s teljesen ledermedt, majd fejét felemelte.
- Szívem! - Hallatszott egy vágyakozással teli hang. Leon mihelyst meghallotta Sora hangját, fejét ismét a földre szegezte. Szemei égtek a vissza tartott könnycseppek miatt, szíve majd kiugrott a helyéről, de tudta ha megszólal vége...
A lány pár perc múlva elment az ajtó elől, s Leon végre fellélegezhetett. Izmai ellazultak, s az ágyhoz sétál, leült, majd arcát két kezébe temette.
~Én nem ezt akartam. Akkor mindenre képes lettem volna, még erre is, amit veled tettem, de nem tudtam, hogy ez lesz~ próbálta magár nyugtatni ezzel a tudattal, s úgy döntött, hogy ő semmi roszatt nem tett. De a szíve mélyén tudja, hogy ez nem igaz. A szekrényéhez ment, pár percig állt előtte, majd kivett belőle egy óriási bőröndöt, s a ruháit is egytől egyig kipakolta a szekrényből, s rezegő kézzel a bőröndbe pakolta. Mikor a ruhákkal végzett, a fürdő szobába ment, s összeszedte a cuccát. A tükörbe nézett, s szinte hányingert kapott magától, hogy mit tett azzal a lánnyal aki egyedül szerette őt. Vissza sétált a szobába, s haját kisimította, az arcából, majd egy zsebkendőt vett elé, s letörölte az izzadság cseppeket a homlokáról. Majd odasétált a szoba közepén lévő kis asztalhoz, s egy cigarettás dobozt, és egy levelet vett el az asztaltól, utána pedig ismét az ablakhoz sétált. Kivett egy szál cigarettát, s egy gyújtót a dobozból, meggyújtotta, majd a gyújtót a dobozba tette, s vissza dobta az asztalra. A cigit reszkető kézzel a szájához emelte, s közben a másik kezével kibontotta a levelet, melyet már oly sokszor elolvasott, s melyben Sora illatát vélte felfedezni, mely mindig elkábította. Lassan kihúzta a vékony levél papírt s olvasni kezdte. Gyomra görcsbe rándult, arc izmai megfeszültek, s könnyei ismét megindultak volna, ha utat engedett volna neki.

Drága szerelmem!
Ezt a levelet azért írom, hogy tudd, hogy mennyire szeretlek!
Te vagy az életemben, az első férfi, akit teljes szívemből szeretek, s most már tudom, hogy te is így érzel irántam. Rettenetesen boldog vagyok, hogy összejöttünk -igaz sokáig tartott, de az a lényeg, hogy együtt vagyunk-
Én mindig szeretni foglak, s örökké itt leszek veled.
Szeretlek!

Ui: a Te Sorád

Mire a levél végéhez ért, a levegőt szaporábban vette, s a szíve is majd meg szakadt. ~Hogy mehettem bele ebbe az egészbe~ össze gyűrte a papírt majd a kukába dobta. Elindult az ajtó felé,s kulcsra zárta. Halkan, és sietve távozott. Teljesen mindegy volt hova megy, de gondolkoznia kellett, át kellett gondolnia mindent. Így a part mellett döntött, ott minden olyan nyugott, csak az ő szíve háborog. Megállt a tengerrel szemben, s csak nézte, mintha attól szeretne választ kapni.

Választ? Mire akarna választ kapni? Arra, hogy milyen hülye volt, hogy belement ebbe az egészbe? Lelkében dúlt a vihar, miközben a szél hosszú fehér sörényét fújta. S közben egy csinos, eléggé edzett testalkatú, hosszú fekete hajú lány közeledett felé. Mikor már jól kivehető volt a férfi alakja a lány pár percre megtorpant, de tudta, hogy ő van fölényben, így elindult a férfi felé, majd közvetlenül mellette megállt, s megszólalt....

***

Sora a szobájában tevékenykedett,s olyan boldognak érezte magát mint még soha. Szerette Leont, és boldog volt amiért a férfi is viszont szereti. Szinte az egész szobád körbe táncolja, s boldogan huppan le az ágyára.

- Sora..nem minden az aminek látszik. Kicsit utána kéne járnod a dolgoknak, azt hiszem. - Jelent meg Fantom, majd el is tűnt. ~Mire célozhatott ezzel? Á nem érdekel én most olyan boldog vagyok, ez csupán egy jelentéktelen dolog amit fantom közölni akart velem.~ Szárnyaló gondolataiból, egy lány vékony hangja zökkentette ki, és a kopogás. Felállt, s elindult ajtót nyitni.
- Szia Mia! - Ugrott a lány nyakába örömében.

-Szia Sora, én is örülök neked. - Mondta a lány kicsit zavarban, hiszen nem volt hozzá szokva Sora ilyen kitöréseinek.
- Gyere be! - Invitálta be a lányt, Sora.
- Mesélj, mi a helyzet? - Kérdőn néz a lányra.

***

- Megegyeztünk... - Mondta a férfi feldúltan.
- Igen. - Helyeselt a lány. - De azt nem mondtam, hogy nem fogom megszegni. - Gúnyosan elvigyorodott.
- Azt hittem bízhatok benned... - Mondta Leon, aztán rájött, hogy mekkora hülyeséget mondott, hiszen, hogy ha megbízna a lányban, akkor nem ment volna bele ebbe az egészbe.
- Ugye tudod, hogy most óriási hülyeséget mondtál?! - Lekezelően felnevetett. A férfi nem válaszolt semmit. A lány megfordult, s menni készült.
- Szia...Leon. - S már hátat is fordított neki.
- May Wong ezt még keservesen megkeserülöd! - Ordította utána a férfi mire csak egy keserű kacaj hangzott el válasz képpen. Vissza fordult a tengerhez, s egész teste remegett , lázasan verte a verejték, s úgy érezte, hogy mindjárt elsüllyed szégyenében. ~Hogy lehettem ekkora barom?~ Tette fel magának a kérdést.

***

- Ó de kár... - Szomorodott el Sora.
- Igen szerintünk is. - Helyeselt Mia.
- Pedig én úgy szerettem volna ha sikerül a válogatás, és akkor lett volna egy csomó kisgyerek és akkor...
- Jól van Sora elég. - Vágott a szavába mosolyogva.
- Oké-oké, vissza fogom magam. - Nevet. - De én olyan boldog vagyok.
- Nocsak mi a boldogságod oka, hogy ha szabad meg tudnom? - Mosolyogva.
- Leon... - Kicsit elpirulva.
- Á értem. - Mosolyogva.

***

Vissza indult a szálláshoz. Reménykedett benne, hogy ismét sikerül elkerülni-e mindenkit legfőképpen ŐT....Lassan, de határozottan ment vissza a szobájába, s ismét nem futott össze senkivel. Gyorsan kinyitotta az ajtót, majd berontott a szobába, s leült az ágyra, arcát ismét a kezébe temette, senki másra nem tudott gondolni, csak Sorára, gondolatai csak körülötte forogtak. A karjában akarta tartani, forró csókokkal akarta elhalmozni. Talán még sem üres szavakat suttogott a lány fülébe? Vagy még is? Megrázta a fejét, ezzel elhesegetve a gondolatait, a konyhába ment, s a hűtőből kivette a legerősebb bort s pohár nélkül bele ivott. Hírtelen elkezdett fájni a feje, és a lábai is feladták a szolgálatot néhány pillanatra, így megkapaszkodott az asztalba, majd mikor ismét visszanyerte állóképességét, vissza sétált a szobájába, s közben elvett egy poharat az asztalról, amibe bort öntött. Csak állt a szoba közepén, s forgott vele az egész világ, képek kezdtek előtte leperegni, mindegyik képen Sora volt. ~Miért ő? Miért nem hagy már békén?~ majd ismét megrázta a fejét, s a földre rogyott, hátát a hideg falnak támasztotta, s csak maga elé nézett, pontosan jól tudta, hogy miért látja maga előtt a lányt, de magának sem merte be vallani, hogy valóban szerette, nem csak....
~Teljesítem Kalos kérését. Holnap eltűnök~ S kinézett az ablakon, s a holdat bámulta.

***

Sora sem tett másképp, ő is a holdat szemlélte, csak állt az ablak előtt karba tett kézzel. Éppen a magányt és a mostani kapcsolatát hasonlítgatta össze. ~Hm magány? Mit is jelent ez...? Magányosnak lenni jó, mert nem kell feltétlenül egy személyhez ragaszkodni, nem kell alkalmaszkodni, de egy szegénységi bizonyítványt nyújt azokról, akik a magányt, egyedüllétet választják. Az ember társas lény, szüksége van valakire, valakire, akire számíthat, akit szerethet, és mikor szomorú hozzábújhat, és legfőképpen tudni azt, hogy van aki mellettünk van, elég egy barát, aki több egy szónál: barát, inkább nevezném angyalnak aki kihúz a bajból, aki szeret és veled van. És mi a legjobb? Ha van egy párod, egy szerelmed, akit teljes szívedből szeretsz. És tudni azt, hogy viszont szeret. ~

***

~Miért tettem? Büszkeségből? Hiúságból? Vagy talán gyerekes csínyből? Nem, egyik sem. Akkor miért? Miért tettem ezt vele?~ Hm? Hogy miért? Hát azért, hogy megmutasd, hogy te vagy a valaki, válaszoltam volna, de nem tehettem. Viszont egy valamire te sem számítottál, és ez rossz hiba volt, ha belementél...A nap kezd lemenni, de álom nem jön a szemére, ezek után nem is csoda. Mindegy...este van, meg kell, hogy próbálja, muszáj, hiszen holnap megy a repülő.... ~A repülő?!~ Hatolt villámként a tudatába. A telefonhoz vánszorgott majd tárcsázni kezdte a reptér számát, s holnap reggel 6-ra jegyet is foglalt. Letette kagylót, majd vissza ment, s hátát, ismét a falnak támasztotta. Pár percig csak ült, s gondolkodott, érzelmeivel csatát vívva, döntésre jutott. Elvett az asztalról egy papír lapot és egy tollat majd írni kezdett. ~Kedves Sora...~

***

Sora kezdte unni a kilátást, s úgy döntött, hogy elteszi magát holnapra, s alig várta hogy találkozhasson párjával. Elindult a fürdőszoba felé, majd levetkőzött, s a zuhany alá állt. Majd pár perc múlva kilépett, s egy fehér törölközőt terített maga köré. Kiment a szobába, s magára húzta háló ingét majd a konyhába ment, s egy forró teát készített magának. Vissza sétált a szobába, megitta a teát, majd a poharat a kis üveg asztalra tette. S bebújt az ágyába, még pár percig a falat szemlélte habár semmi érdekeset nem talált rajta mégis jó volt elmerül gondolataiban-ismét-. Nem sok kellett neki, hogy elaludjon, hiszen a mai nap eléggé kimerítette, még is boldog volt, hisz ez nem is csoda, hiszen van valaki aki teljes szívéből szereti...vagy csak annak töredékével?

***

Leon egy borítékba csúsztatta a levelet, majd a bőrönd be tette, s ő is a fürdő felé vette az irányt. Ledobta magáról a ruháit, s a zuhany alá állt. A hideg vízcseppek végig szántottak felmelegedett testén, melytől kirázta a hideg, de egy kicsit fel is ébredt tőle. Kimászott a zuhanyzó alól, s felhúzott egy boxert és egy pólót, majd ő bebújt az ágyba. Ő tovább küszködött az alvással mint Sora, őt a lelkiismerete nem hagyta nyugodni.
~Miért mentem bele ebbe az egészbe Mayyel? Megbolondultam volna? Teljesen hülye vagyok, még most sem értem miért csináltam? Mire volt jó, hisz így is elárult?~ Pár óra múlva sikerült elaludnia viszont rémálmok gyötörték...

***

Reggel zihálva, csapzott hajjal ébredt. Testét izzadság cseppek tömkelege borította, így első útja a fürdő szobába vezetett. Beállt a tus alá, s jéghideg vízzel zuhanyzott, hogy teljesen észnél legyen. Majd felöltözött, s a konyhában, egy jó erős kávét ivott. Az arájára nézett, s látta, hogy idő van....Letette a csészét, felvette a bőröndjét, s elindult kifelé. Az ajtót kulcsra zárta, majd elhaladt a folyosón. Sora szobája előtt ismét megtorpant, majd pár másodperc múlva feleszmélt, s gyorsan tovább indult. Az ajtóban már a taxi várta. Kinyitotta az ajtót, betette csomagját, majd felnézett. S Sora ablakához szegezte a tekintetét, ahol a lány aggódó, s ijedt tekintetével találkozott....Gyorsan elvette a tekintetét, s beszált a kocsiba.
- Mehetünk. - Felelte nyugtalanul.

***

~Hát ez meg hova megy?~ Jutott be hírtelen a tudatába, majd moccani sem bírt ijedségében. Mire a taxi elindult, rájött, hogy Leon elmegy. Az a férci akit teljes szívéből szeretett, itt hagyja, ráadásul köszönés nélkül. Magára kapkodta holmiját, a Kaloshoz rohant. Szinat betörte az ajtót.

- Nyitva. - Mondta a főnök, miközben a szerződési lapokat bújta. A lány benyitott az ajtón, s az asztalhoz rohant, tudta, hogy főnöke áll a háttérben. Szemébe könnyek gyűltek, egész teste remegni kezdett. Kalos felnézett a lapok felől, s Sora könnyes szemét látva letette az asztalra.
- Mi a baj? - Kérdezte aggódva, bár sejtette, hogy mi történt.
- Hova ment Leon? - Kérdezte görcsösen, és idegesen. Kalos megköszörülte a torkát, majd elkezdte.
- Nos elment.. - Mondta miközben elkezdett pakolni az asztalon, ezzel terelve feszültségét.
- Hova ment? - Kérdezte dűhösen.
- Gondolom a reptérre. - Sorának több se kellett rohant kifelé, Yuri kocsija épp, a színpad előtt parkolt. Sora bepattant, s már el is hajtott. Negyed óra múlva megérkezett a reptérre, s remélte, hogy még nem szállt fel a repülő, rohant az épületbe. Elképzelhetőnek tartotta, hogy Leon Franciaországba megy vissza így egyből, a Francia országi jegykezelőhöz vette az irányt.
- Jó napot! - Idegesen.
- Önnek is, miben segíthetek? - Érdeklődött a férfi.
- Mikor megy a repülő Franciaországba? - Félve, s remegő kezét tördelni kezdte.
- Pár perce szállt fel az egyik. - Mondta a férfi nyugodtan.
- Értem... - Mondta szinte sírva. ~Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?~
- Kit keres?
- Egy bizonyos Leon Oswald nevű urat. -Mondta a lány, de nem gondolta, hogy ezzel bár mit is elér.
- Á akkor maga Sora Naegino igaz? - Kérdezte a férfi, s közben Sora felemelte a tekintetét a földről, s szemében különös fény csillant.
- Igen, miért? - Izgatottan.
- Az úr megkért arra, hogy adjam ezt át önnek. - Nyújtotta át a levelet, melyet a lány remegő kézzel vett el tőle, s elindult a székek felé, s leült, majd kibontotta...

Kedves Sora!

Biztosan már feltetted magadban jó párszor ezt a kérdést: Miért mész el?
Hm? Miért? Hiszen szeretlek...Szívem, biztos vagy Te ebben? Még én sem vagyok benne biztos. Hogy miért suttogtam üres szavakat füledbe, mellyel lelked, szíved tápláltam? Csak egy ártatlan titok végett, melynek kitudódnia nem lett volna szabad. Tettem oly fölösleges, s fájdalmas...Egy titok mely megtörtént, s kitudódása a hiúságom ártotta volna. Nem hiszem, hogy értenéd üres szavaim, melyek szívednek fájnak...Két dolgot bánok életemben, a második legnagyobb hibám, a Mayyel történt egy éjszakás kalandom, -mely az ital hatására történt- még mielőtt összejöttem volna veled. Megegyeztünk, hogy titokban tartja ezt az egészet, viszont ezért nekem is kellett tennem. Kikötötte, hogy el kell téged csábítsalak, s két embert is vonjak bele ebbe az egészbe. Bele mentem ebbe az egészbe, csak azért, hogy May tartsa a száját, de nem így tett, s erre felkészülhettem volna, de nem tettem....Minden egyes mozdulat, s érzelem előre megvolt tervezve, még May érzelmi kitörései is és a csókos jelenet is vele. May nagyon jól eltudta játszani a szerepét, hiszen ő valóban ilyen kétszínű, s talán én is túl JÓL csináltam, de egy valamit nem sejtettem amellett, hogy May elárul....
Sora, az EGÉSZ csak JÁTÉK volt!

~Játék? Hát ez voltam neked Leon Oswald? Egy játékszer, mellyel kedvedre játszhatsz? De nem sejtetted, hogy a játéknak lelke van, érezni is tud. Szerettelek, s hagytam, hogy felemelj. Nem számítottam arra, hogy szívem, melyet megkaptál, íj könnyen eldobod. A fájdalom szét szakít, úgy érzem meghalok, de életem nem érdemled, így oda nem adom. Szívemet összetörted, hazug szerelemmel, melyet másik tűz már nem fog soha-SOHA táplálni. Gyermekem szívem alatt, EL NEM VETETEM. Nem fog tudni rólad, s te se róla, számunkra már nem létezel. Könnyeim záporát érted többet nem ejtem. Szerettelek Leon Oswald! Ezt ne feledd!~

Csak állt, s körülötte sok-sok ember, párban, s egyedül. Mindenki boldog, csak ő kesereg, hiszen élete szerelmét épp most vesztette el. Könnyei csillogva hullottak, az igazság levelére melyet a szemét, s föld eltemet, de a szív soha nem feled....

The end