3-om óra múlva a második ébredés után megreggeliztek.
- Nagyon boldog vagyok, hogy visszanyerted a látásod. Idő már nem volt gyakorolni, mert másfél óra múlva kezdődött az előadás. Együtt sétáltak el a színpadhoz, ahol különváltak, mert öltözniük és sminkelniük kellett. Sora még Kalossal is beszélt.
Már minden készen állt. A nézők már elfoglalták helyeiket a medence körül. A sellők már a vízben úszkáltak. Leon is már elfoglalta helyét a trapézon. Már csak a hableányra vártak. Megérkezett.
Egy sziklán állt, gyönyörű, színes uszonyában és mindenki, főleg Leon megdöbbenésére, bekötött szemmel! Szemét egy gyönyörű, hosszú, uszonyához hasonló színű, könnyű selyemanyag takarta. A trapéz rudat a kezében tartotta, és figyelt. Érezte, ahogy egy enyhe fuvallat lágyan simogatja vállán nyugvó fürtjeit. A következő fuvallat Leon férfias illatát sodorta magával. Mélyen magába szívta ezt az illatot, majd elrugaszkodott. Gyönyörű ugrást hajtott végre tele bonyolult forgásokkal. A hosszú selyemkendő úgy úszott a levegőben, mintha egy szivárványcsík mutatná a varázslatos lény útját. Leont megbabonázta a látvány. Elkapta Sorát, a fülébe súgta: szeretlek,majd a műsortervnek megfelelően továbblendítette. Sora a levegőben leírt egy félszaltót, majd kecsesen érkezett a víbe. Itt felült egy sziklára, ahol Jonathan-nel játszott, majd megjelent a tengeri boszorkány és zsonglőrködnie kellett. Ezt már agyon jó begyakorolták korábban, Yoni ott ült mellette és halk farok csapásokkal jelezte Sorának az érkező labdákat. Ez is hibátlanul működött. A kis hableány vidámsága minden arcra mosolyt csalt.
Az utolsó és egyben legszebb és legveszélyesebb mutatvány következett. A vidámságot felváltotta a feszültség és az aggodalom. Sora újra a magas sziklán állt. Nyugodt volt, teljesen nyugodt. Leonra gondolt. Arra, hogy hamarosan az ő karjaiban zuhanhat a vízesésbe. Hallotta a víz zuhogó hangját, ahogy több méteres magasságból a medencébe ömlik, habfürdővel borítva be a lent úszkáló sellőket.
Itt az idő Sora, indulj
.indulj a szerelmed karjaiba.