|
22.RÉSZ
ANGYALKA 2008.08.19. 13:00
Szeretlek. Ez volt az első szó amely a hajnali ébredés után először elhagyta szerelmes párunk ajkait. A tűz már kialudt, az első napsugarak természetfeletti csillogást kölcsönöztek a két fedetlen testnek. Az óceán visszatükröződött a fényes égitest képe. Az újjászületett férfi, és a lányból lett nő még sokáig feküdtek egymás karjaiban, a hajnal csodáit nézve. A boldogság, a szerelem, amelyet éreztek, váratlan újdonsága volt életüknek. Egy igazi hajnali csoda.
De ahogy a hajnal, úgy a csoda sem tarthat örökké. A város szállodájának erkélyén, a nap első sugarai, egy féltékeny, és bosszúszomjas ember sziluettjét világították meg. Egy emberét, aki a Kis hableány előadása után vérben forgó szemekkel nézte a kéz a kézben távozó párt. A történet új, sötét szereplője volt a kulcsa, Sora elrablásának. Ha felbérelt emberei, árulják el, és önállósítják magukat a hatalmas pénzösszeg reményében, akkor Sora sohasem menekült volna a fogságból. És az sors milyen kiszámíthatatlan…. Akaratlanul is, de az ő gaztette, segítette a két fiatal egy párrá válását. De vajon most mire készül? Őrült elméje milyen gaztettekre kényszeríti még?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
