. fejezet
Már mindenki ott tömörült, ezért eltartott egy ideig, amíg odajutottunk, pontosabban csak jutottam és igencsak nehezen. Átfúrtam magam a többi lány és fiú között, és meglestem a beosztást. Enyhe mosollyal az arcomon mentem vissza barátnőmhöz, aki látta, hogy egy jó és rossz hírre is számíthat.
- Ezek szerint, nem kerültünk egy szobába. – jegyezte meg sóhajtva. – Halljam, ki a társam, és kérlek, csak azt ne mond, Miriam Leroys. – könyörgött kétségbeesett arccal.
- Ne aggódj, egy szobába kerültünk. – mondtam, megkönnyebbülve.
- Akkor miért vágsz ilyen fancsali képet?
- Mert a mienk, a legutolsó ház, és utána 15 méterre egy fiú.
- Tényleg, hát remélem, helyes fiúkat kapunk. – szélesedett barátnőm mosolya.
- Sajna nem. Ugyanis a szomszédaink, Oswald, Xanders és Mcdowel. – közöltem lehangoltam.
- Óriási. – eresztett meg Kaori is egy lemondó sóhajt, majd ismét magunkhoz vettük a bőröndjeinket, és elvonultunk a faházunkba. Amint beléptünk, minden rosszkedvünk elszállt, mivel a faház belülről meseszép volt. A két ágy, egymással szembe volt, és mindkettő mellett egy-egy éjjeliszekrénnyel. A kis szekrények mellett, két nagyobb ruhásszekrény is helyet kapott. És volt egy kis fiókos szekrény is, a tetején egy tv-vel. És nem sokkal fölötte egy kis ablak, szellőztetés céljából. Elfoglaltam az északi oldalra tett ágyat és rádobtam a bőröndömet, majd benyitottam egy ajtón. A szemem elé, a fürdőszoba tárult, egy nagy káddal. Ami fölött, szintén egy kis ablak volt található. Egy másik ajtón belül a WC volt. Visszasiettem barátnőmhöz, majd leültem az ágyamra.
- Na, milyen fürdő?
- Remek, kád van, nem zuhany. – válaszoltam, miközben leoldottam a hátamról, a farmerhátizsákot. Majd felnyitottam a rózsaszín bőröndjeim egyiket, és kipakoltam belőle, a könnyen gyűrődő ruhákat, majd beakasztottam a szekrénybe.
- Lefürdők, oké? – kérdeztem barátnőmet, miközben előkotortam egy törölközőt és tusfürdőt a bőröndömből.
- Persze, de nekem is hagyj melegvizet. – mosolygott, amire én kissé elpirultam, majd bólintottam és betáboroztam a fürdőbe. Sietve megnyitottam a melegvizes csapot, és bedugtam a dugót. Miközben a víz csobogása megtörte a csendet, levetkőztem. Épphogy megvoltam, a kádban már elég víz volt, így elzártam a csapot, majd belemerültem a kellemes vízbe. ,, Az egyetlen, amit sajnálok, mármint a szomszédságon kívül, hogy nem tölthetem a hétvégét, Kaori-val. Ha itt végeztem, azonnal mennem kell Cape Mary-be. Ráadásul 3 hét és itt az év vége!” Sóhajtottam. Mindig őrültem, ha Cape Mary-ben lakó barátnőimmel találkozhattam, de sajnáltam, hogy legjobb barátnőmnek, akivel az éve legtöbb napját töltöm, hazudnom kell. Szerettem volna kissé tovább gondolkodni, azonban egy kopogás zavart meg.
- Sora, kész vagy már? – kiáltott be Kaori.
- Igen, egy pillanat. – válaszoltam, miközben kiléptem a kádból és magamra csavartam fehér törölközőmet. Felkaptam a ruháimat, majd átengedtem barátnőmnek a zuhanyzót. Amíg fürdött, addig magamra kaptam egy extra rövid farmer sortot, hozzá egy félvállas mély lila toppot. Egy fehér sportcipővel kiegészítve.
- Kicsit körülnézek, ugye nem baj? – kiáltottam be a fürdőbe, de nem érkezett válasz. – Vagy megvárjalak?
- Nem, menny csak, de akkor még egyszer el kell jönnöd velem! – kiáltotta bentről.
- Oké, szia! – búcsúztam, majd már csak az ajtó csapódását lehetett hallani. Ahogy kimentem, rögtön a mellettünk lévő faházon akadt meg a szemem, ami előtt 3 fiú szerencsétlenkedett a kulccsal. ,, Ekkora szerencsétleneket!” kuncogtam magamban. Mögöttük terült el egy szép erdő, és az volt az úti célom, nem is annyira a tábor érdekelt. Ahogy azonban elhaladtam a három bénázó fiú mellett, képtelen voltam, nem szánalmas pillantással rájuk nézni, amit Alex észrevett.
- Mi olyan vicces? – kérdezte, kissé ingerülten.
Oldal tetejére |