5. fejezet

Tudtam, hogy csak 15 percem van gyakorolni, mert Kaori hamar végez. És nem szerettem volna lebukni, és főleg nem szerettem volna összeveszni vele. Megcsináltam néhány egyszerűbb gyakorlatot, kézenállást, dupla-tripla szaltót, és egy kicsit kötél táncoltam is. Majd leugrottam és visszavettem a cipőmet. A házhoz, már sétálva mentem vissza, hogy kicsit alábbhagyjon a szívverésem. Mikorra visszaértem, barátnőm éppen öltözött.

- Merre jártál? – kérdezte Kaori, mikor beléptem az ajtón.

- Csak lesétáltam a vacsit. – füllentettem, hiszen részben igaz volt.

- Mit vegyek fel, nyári ruhát vagy famert? – kérdezte a szekrénybe pillantva Kaori.

- Mindegy, de vegyél alá fürdőruhát. – mosolyogtam, mire barátnőm padlót fogott.

- Ugye nem akarsz úszni is?

- De bizony, hiszen dög meleg van! De most veszek egy fürdőt. – mondtam, majd elfoglaltam a fürdőszobát. Alig 25 perc alatt végeztem, majd elnyúltam az ágyamon és elkezdtem olvasni, a keresztapámtól kapott könyvet. Ahogy olvastam, szinte csak úgy repült az idő.

- Nem megyünk? – kérdezte egy idő elteltével barátnőm.

- De, mennyi az idő?

- Mindjárt éjfél. – hangzott a válasz.

- Oké, akkor hozom a térképet és a zseblámpákat. – tettem le a könyvet, majd a farmer hátizsákomba bele tettem egy nagy plédet és két törölközőt. Barátnőm elcsomagolt egy törölközőt és egy üveg, üdítőt.

- Mehetünk? – kérdeztem az ajtóban állva.

- Ühüm. – bólintott barátnőm, majd kiléptünk a faházból az éjszakába. Óvatosan, a fűben mászva haladtunk el a tanári faház ablaka alatt. Majd felegyenesedtünk és elsiettünk az erdő széléig. Csak ott kapcsoltam be a kezemben lévő zseblámpát.

- Merre? – kapaszkodott a karomba Kaori.

- Erre, egyenesen. – mutattam előre, majd már haladtunk is a fák között, a sűrű aljnövényzet halk zizegése mellett. Itt már gyorsabban haladtunk előre, mivel nem fenyegetett a veszély, hogy meglássanak minket.

- Már lassan 15 perce megyünk, messze van még?

- Már nincs, mindjárt ott vagyunk. – mondtam, mikor meghallottam a vízcsobogást.

- Már hallom. – mosolygott barátnőm. – Siessünk. – iramodott meg, én meg azonnal siettem utána. 5 perc intenzív futás után megpillantottuk a kis tavat.

- Nem is kell a zseblámpa. – pillantottam fel az égre, miközben eloltottam a lámpát. A tó mellett közvetlen, már nem voltak fák, csak fű, így oda terítettem le a plédet, amire barátnőm lehuppant. Míg én ledobtam a táskámat, majd megszabadultam a fehér félvállas toppomtól és farmer sortomtól, és ott álltam egy szál fehér bikiniben.

- Én megyek és úszom egyet, nem jössz? – kérdeztem, miközben odaléptem a tó sziklás partjára.

- Talán később, bár az igazat megvallva kijöhetnénk nappal is. Itt remekül lehetne napozni. – jegyezte meg Kaori.

- Most be kell érned a hold fényével. – mosolyogtam, majd csak egy hangos csobbanás hallatszott a részemről, és már el is merültem a hűs vízben. ,, Hát igen, hamisíthatatlan vagy Sora!” futott át a gondolat Kaori agyán, miközben elnyúlt a pokrócon. Ahogy odaúsztam a vízeséshez, megláttam a fejem fölött, nem túl magasan egy kiálló sziklarészt. ,, Ez remek!” mosolyogtam magamban, miközben felkapaszkodtam és felültem rá. Ahogy ott ültem és nézelődtem, megláttam három idegen alakot, akik ahogy közeledtek, már nem voltak idegenek. Sajnos azonban nem csak nekünk támadt kedvünk egy kis éjszakai kiruccanásra.