6. fejezet Láttam, amint szegény Kaori, ott áll szemben a három idiótával. ,, Remek, oda a béke és a pihenés!” gondoltam magamban, majd fejest ugrottam a vízbe, és kiúsztam a partra. - Látom, nem vagytok képesek elszakadni tőlünk. – kiáltottam oda, a vízben úszva a fiúknak. - Én ennek csak örülök. – villantott 100 karátos mosolyt Ryan. - Én viszont nem! – közöltem erélyesen, miközben kimásztam a sziklákra, majd leugrottam a fűre és odaléptem a plédre. - Csini fürdőruci. – jegyezte meg Leon végigmérve a testem. - Mondanám, hogy köszi, de inkább mégsem. – válaszoltam, miközben magamhoz vettem a törölközőmet és megtöröltem vele a hajam. Majd egy másikat a testem köré csavartam, hogy kevésbé bámuljanak. Leon-t látszólag nem nagyon érdekelte, hogy nem kívánatos vendégek, mivel leült mellénk. - Remélem nem baj, ha csatlakozunk? – kérdezte rám nézve. - De az. – válaszoltam, miközben rápillantottam barátnőmre. Aki éppen a zseblámpával olvasott egy látszatra 800 oldalas könyvet. - Te meg mit csinálsz? - Olvasni próbálok, de úgy néz ki, lemerült az elem. – válaszolta lemondó sóhaj kíséretében. - Minek ide zseblámpa? A hold úgy világít, mint egy 100 wattos villanykörte. Főleg, hogy telihold van. - Igen, csak kicsit messze van. – közölte barátnőm, mire elnevettem magam. Ekkor azonban egy női sikoly rázta meg az erdőt, amire rögtön abbahagytuk a nevetést. - Mi volt ez? – kérdezte Kaori ijedten. - Fogalmam sincs, de tűnjünk el innen. – lépett mellénk Alex, és Ryan. - Egyetértek. – pattant fel Leon is. – Gyertek. – nyújtotta felém a kezét, amibe belekapaszkodtam és felálltam. Kaori-val gyorsan összeszedtünk a holminkat, majd már indultunk volna, mikor hirtelen valami hatalmas dörrenés rázta meg az erdőt. - Ha ez az volt, amire gondolok, akkor nagy gáz van. – jegyezte meg Ryan. - Akkor ne gondolj semmire. – nyelt egyet Alex, majd megindult egyenesen vissza a tábor felé. Mi pedig azonnal követtük. Elővigyázatosságból, még a zseblámpánkat, sem kapcsoltuk be, nehogy meglásson valaki. Amint visszaértünk a táborba, meglepetés fogadott, ugyanis a tanárok és szinte az összes diák kint állt az udvaron. - A francba, most merre? – kérdezte Ryan bepánikolva. - A házak mögött. – válaszoltam, majd megindultam és utánam sorban a többiek. Éppen hogy eljutottunk a fiúk házáig, anélkül, hogy meglássanak minket. - Ezzel nem megyünk sokra, hogy jutunk be? – kérdezte Alex. - Másszatok be az ablakon. – mosolygott Kaori. - Pontosan, majd bakot tartunk. – mondtam, rájuk nézve. - Nem bírtok el minket, majd megoldjuk. – nézett ránk Leon. - Rendben, ti tudjátok. – bólintottam, majd intettem, és Kaori-val elmásztunk a saját házunkig, majd be az ablakon. Jó magam, pedig egyenest lekaptam a vizes fürdőrucit, és kiterítettem a fürdőben lévő szárítóra. Majd barátnőmmel, gyorsan magunkra kaptuk a pizsománkat. Majd kiléptünk a faházból, a többiek közé, az udvarra. - Mi történt tanárnő? – kérdeztem Michelle kisasszony mellé lépve barátnőmmel. - Ez minket is érdekelne. – csatlakozott a megkezdett beszélgetésbe a három tóparti fiú. ,, Még is van annyi eszük, hogy gondoskodnak alibiről.” Gondoltam magamban. - Nem tudjuk, csak egy sikolyt hallottunk, aztán egy dörrenést. – mondta a tanárnő, majd a többiek felé fordult. – Mindenki menjen vissza a faházába, és reggelig, nem akarok meglátni senkit! – kiáltotta figyelmeztető hangon. - Látom, egyre gondoltunk. – pillantott ránk Alex. - Igen. – válaszolta Kaori sóhajtva. Ráadásul, még mindig reszketett. - Menjünk vissza a házba, és próbáljunk meg aludni. – javasoltam, holott legalább annyira féltem, mint barátnőm. Ráadásul, szörnyen ideges is voltam.