|
11.RÉSZ
HIKARI 2008.08.19. 13:26
11. fejezet
Átvágtattam a medence mellett, majd ki, és megálltam az autója mellett.
- Szia, de hogy kerülsz ide? r11; kérdeztem meglepve, mégis boldogan.
- Csak gondoltam megnézem hogy vagy. r11; válaszolta Kalos mosolyogva.
- Én jól. Hallottam, hogy érkezett egy Winry nevű lány és a helyemre pályázik. r11; jegyeztem meg.
- Igen, de még May-t sem tudta legyőzni. Csak a szája nagy. r11; válaszolta higgadtan a vöröses-barna hajú férfi.
- Csak kérdeztem. r11; adtam meg magam. r11; De most vissza kell mennem. Szia. r11; nyomtam puszit az arcára. r11; Puszilom a többieket és Yuri-t! r11; kiáltottam, majd elviharzottam, és visszasiettem a faházamba. Még hallottam, amint beindítja a kocsiját és elhajt. ,, Ezek szerint, jól van! Nem szóltak nekik a gyilkosságról!r1; morfondírozott Kalos, miközben a telefonja után nyúlt. Amire visszaértem, Leon-nak hűlt helye volt. Amit nem is bántam. Az együtt töltött idő alatt, megkedveltem. ,, Nem olyan, mint amilyen a suliban, mikor az a rengeteg csaj körül veszi. Olyankor, olyan elutasítóan viselkedik. Most pedig rendes és kedves. Egy szóval jó fej!r1; gondolkodtam, miközben elnyúltam az ágyamon, és lehunytam a szemem.
- Min gondolkodsz Sora-cska? r11; kérdezte Kaori.
- Azon, hogy beugrom a foci csapat délutáni edzésére. Lemozgom az ebédet. r11; válaszoltam, majd felültem, és magamra kaptam egy fekete rövidnadrágot és egy bő fehér pólót, kiegészítve egy sportcipővel.
- Szia. r11; intettem, majd kisiettem a pályára, ahol csak néhány srác lézengett. Nyújtottam egy kicsit a start előtt, majd meglódultam. Már a 3-ik körömnél jártam, mikor felbukkant mr. Hagins és odaintett magához.
- Mi művel itt Naegino? r11; kérdezte érdeklődve.
- Lefutom az ebédet. r11; válaszoltam magától értetődően.
- Akkor becsatlakozik még néhány fő. r11; bólintott a férfi, majd visszaengedett. Kellemes tempóban róttam a köröket, mikor mellém szegődött, egy jól ismert arc.
- Szió cukorfalat, hiányoztam? r11; kérdezte mosolyogva Ryan.
- Most, hogy mondod. r11; tartottam drámai szünetet. r11; Nem! r11; néztem felé, majd kicsit rákapcsoltam. Aztán megláttam Leon-t és Alex-et a pálya szélénél. Mindkettejük arca, a szokottnál komorabb és idegesebb volt. Éppen elindultam feléjük, mikor meghallottam tornatanárunk dühös hangját.
- Oswald, Xanders! Elkéstek, 500 kör, futás azonnal!! r11; ordította mr. Hagins.
- Vacsi után beszélünk. r11; súgta oda nekem, Leon, mély hangján, mely most aggodalommal volt tele. Nem kérdeztem többet, visszaálltam és némán róttam velük a köröket. Úgy 100 után otthagytam őket és átöltöztem a vacsihoz.
- Hol vannak a fiúk? r11; kérdezte miss. Michelle.
- Elkéstek az edzésről. r11; válaszoltam. r11; Most futják a büntető köröket.
- Bevinnéd nekik az adagjukat, ha végeztél? r11; kérdezte reménykedve.
- Igen. r11; válaszoltam segítőkészen.
- Köszönöm, miss. Naegino. r11; mosolygott a nő, majd becsődültünk az étkezőbe és hozzáláttunk az evéshez.
- Jó sokáig el fog tartani, azaz 500 kör. r11; jegyezte meg sóhajtva, kipillantva az ablakon Kaori.
- Már kevesebb, mint 400 van vissza nekik. 100-at velük futottam. r11; válaszoltam én is a pályára szegezve tekintetemet.
- Mr. Hagins-tól, azért ez kemény volt. Végül is táborban vagyunk.
- Akkor is elkéstek, legalább máskor pontosak lesznek. r11; válaszoltam, holott igazat adtam barátnőmnek. De hiába is elleneznénk, akkor sem tehetnénk ellene semmit. Amint a tanárnő elengedett minket, Kaori elsietett a faházunkba, de még láttam, hogy három vizes üveggel tart a pálya felé. Jómagam, pedig az egy tálcára pakolt, három adag vacsorával mentem a fiúk faháza felé. Michelle tanárnő odaadta nekem pótkulcsot, így a bejutás sem okozott gondot. Letettem az ételt az asztalra, majd gyorsan firkantottam mellé egy üzenetet.
Leon, Alex, Ryan!
Nehogy nekem éhen haljatok!
Puszi
Sora
Majd a lapot letettem a tálca mellé, és visszazártam a házukat, a kulcsot pedig visszaadtam miss. Michelle-nek.
Mikor beléptem a faházba, barátnőm, már az ágyán ült és olvasott.
- Hogy bírják? r11; kérdeztem, mire ő ledöbbenve nézett rám, és nem értette, miről beszélek. r11; Leon-ék? r11; erre már leesett neki.
- Nagyon fáradtak, ráadásul lemaradtak a vacsiról is. r11; válaszolta barátnőm. r11; Kellemetlen éjszakájuk lesz, üres gyomorral. Nem megyünk ki a boltba venni nekik valamit?
- Nem kell, vittem be nekik vacsorát. r11; válaszoltam, majd elmentem lezuhanyozni. Miután végeztem, barátnőm vette birtokba a zuhanyzót, míg én elmerültem könyvemben. Később Kaori is visszajött és ő is ledőlt olvasni. Nagyjából 22:00-ig olvashattunk, majd lekapcsoltuk a villanyt és elaludtunk.
Azonban, az éjszaka közepén, halk kopogásra ébredten. Legalább is, mintha kopogtak volna, de nem az ajtón, hanem az ablakon. És nem is kopogásnak, inkább csak halk motozásnak nevezném.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
