15. fejezet
Visszamentem a faházba, majd felkaptam a fehér bikinimet, és a fehér száraz törölközőmet, majd visszamentem a medencéhez. ,, Többet kellett volna ennem! Éhen fogok pusztulni a vacsoráig.r1; Gondolkodtam, miközben nyújtottam egy kicsit, majd beleugrottam a medencébe, és nekiláttam a hosszoknak. Láttam, amint Miriam Leon-ra csimpaszkodva jön ki az ebédlőből, ami, mit is tagadtam volna, rosszul esett. ,, Ez ellen az érzés tennem kell valamit! Különben meg fogok őrülni!r1; döntöttem el, majd meghallottam a telefonom csengését, ezért kimásztam a partra.
- Tessék is Sora. r11; szóltam bele, kissé szipogva.
- Szia Sora, mi újság veled? r11; kérdezte a vonal másik végén lévő hang.
- Rozetta!! r11; kiáltottam boldogan, aminek következtében, Kaori-ék, odafordultak. De én észre sem vettem, nagy örömömben.
- Hogy vagy? Milyen az idő Párizsban? r11; kérdeztem mosolyogva.
- Remek, de már nagyon hiányoztok mindannyian. Mi van a többiekkel? r11; kérdezte kíváncsian.
- Érkezett egy új lány, aki a helyemre pályázik, de még May-t sem tudta legyőzni. Csak a szája nagy. r11; válaszoltam. r11; Ráadásul szegény Ken-nek kellett elszállásolni. Félő, mire visszamegyünk szegény az elme osztályon, végzi.
- Nem irigylem, de ha ő kimúlik, ki jön ki elém a reptérre? r11; kérdezte komikusan Rozetta, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Hát igen, de azért hiányozna. r11; válaszoltam.
- Ez igaz. Tényleg, sok szerencsét, kívánok a hétvégi úszóversenyhez. Aztán ne merj nekem veszíteni.
- Ne aggódj, nem fogok, most is éppen edzek. r11; mondtam boldogan.
- Akkor nem zavarlak, szia.
- Szia. r11; köszöntem el, majd letettük a telefont, én pedig visszaugrottam a vízbe.
Úgy 3 órája úszhattam, mikor úgy döntöttem, elég volt mára. Mikor kiléptem a medence szélére, és magam köré tekertem a törölközőt, majdnem összeestem. Minden erőmmel koncentráltam, hogy el tudjak jutni a faházig. Amikor odaértem, senki sem volt bent. Ám mikor megindultam a fürdő felé, elsötétült minden.
Nem tudom mennyi idő, telhetett el, de mikor felébredtem, még mindig egyedül voltam a szobában, és feltűnt, hogy közeleg a vacsoraidő. Gyorsan átöltöztem, az ebédnél viselt ruhámba, majd elindultam az étkező felé. Mire odaértem, a többiek, már ott voltak, csak rám vártak.
- Elnézést a késésért. r11; kértem elnézést.
- Semmi baj. r11; válaszolta a nő, mikor észrevett valamit. r11; Nem szárítottad meg a hajadat.
- Nem volt rá időm. r11; tértem ki, nehogy meg kelljen mondanom az igazat.
- Rendben, de most menjünk vacsorázni. r11; bólintott mosolyogva miss. Michelle, majd midannyian becsődültünk az étkezőbe.
Már majdnem mindenki végzett a vacsorával, mikor dühös kiáltásokat hallottunk, melynek sajnos azonnal felismertem a tulajdonosát. Aki persze néhány perc elteltével feltépte az étkező ajtaját és betrappolt rajta.
- Sora!! A pokolba is, miért ilyen nehéz téged megtalálni!! r11; ordította magából kikelve egy fekete hajú lány.
- May!! r11; pattantam fel ledöbbenve az asztal mellől. r11; Mi a fenét keresel itt??
- May, várj már meg! r11; kiabálta még két hang, majd tulajdonosaik is befutottak.
- Sora, nagy baj van! r11; kezdte Mia, mikor meglátott.
- Mia, Anna! Mi történt?
- Az úszóversenyt előrehozták, holnap délutánra! r11; kiáltotta Anna.
- Ez most komoly? De miért? r11; pánikoltam be.
- Mert Winry apja az egyik zsűri. r11; válaszolta unottan Mia.
- És mert, miss. Hiszti is indul rajta. r11; folytatta May. r11; Csomagolj, mert Yuri kint vár minket.
- Adjatok 10 percet. r11; kértem, majd a tanári asztalhoz léptem.
- Elnézést tanárnő, de ígérem 2 nap múlva, itt vagyok. r11; mosolyogtam, majd kirángattam három társnőmet az étkezőből. Besiettem a faházunkba és előkaptam a sporttáskámat az ágy alól. Amibe benne volt az úszódresszem és szemüvegem, egy törölközővel. Beledobtam, néhány váltásruhát, fehérneműt, majd összehúztam és kiléptem a házból. Ám mielőtt még a vaskerítéshez siethettem volna, belebotlottam Kaori-ékba.
- Sora, mi volt ez az egész? r11; kérdezte barátnőm. r11; Kik ezek a lányok? És miért voltál mostanában olyan furcsa? r11; folytatta kétségbeesetten.