ÖRÖM ÉS BOLDOGSÁG- BY HIKARI
ÖRÖM ÉS BOLDOGSÁG- BY HIKARI : 20.RÉSZ 20.RÉSZ HIKARI  2008.07.28. 21:29 BY HIKARI   20. fejezet Még aznap este kiültünk Leon-nal a medence mellé, és én elmondtam neki a legféltettebb titkomat: Híres artista vagyok, Amerikában. Erre ő csak megértően bólintott, majd a fülembe suttogta, hogy ő is, csak Franciaországban, örvend nagy hírnévnek. Hihetetlenül boldognak éreztem, magam, csak arra nem számítottam, hogy ez nem sokáig marad így. A visszaúton, természetesen egy négyes ülésre ültünk, míg Ryan közvetlen mellettünk egy egyszemélyesre. Mikor megérkeztünk, gyors csókot nyomtam kedvesem ajkaira, majd magamhoz vettem a bőröndömet, és odasiettem, rám váró piros Ferrari-hoz. Gyorsan beszálltam, majd egy puszival jutalmaztam a férfi fáradozását. Miután megérkeztünk Cape Mary-be, egyenest a színpadra mentünk. Akkor tudtam, meg, hogy a következő hétvégéken nem kell ideutaznom, mert ezen a hétvégén lesz az utolsó két előadás. Utána Mia kidolgoz egy új darabot. Azzal indul majd a nyári turistaszezon is. És nekem is akkor kezdődik az igazi hajtás. Miután lezajlott a vasárnap esti előadás, azonnal a reptérre mentem és a magángépen indultam, haza japánba. Az út alatt átvettem az egyenruhámat és a táskámba pakoltam az aznapi könyveimet, majd elnyúltam a székemben és elaludtam. A pilóta keltett fel, mikor odaértünk. Megköszöntem, majd leszálltam a gépről és taxit fogva mentem az iskolámba. És pont, ahogy Kalos megmondta az óra első 15 percéről, lemaradtam. Mikor beléptem a terembe, minden szem rám szegeződött. - Elnézést a késésért. r11; mondtam meghajolva. - Semmi baj, miss. Naegino. r11; bólintott az igazgatónő, kedvesen. Majd kiegyenesedtem és leültem a helyemre, barátnőm mellé. Leon a terem másik végében volt, de mindent tudó pillantásokat vetett rám. Ebben a pillanatban szívesen leharaptam volna a fejét, de nem tettem. Csak kedvesen mosolyogtam, majd előpakoltam az irodalom felszerelésemet és az órára koncentráltam. Amint kicsöngettek, és az igazgatónő elhagyta a termet, Leon azonnal ott termett a padom mellett és birtokba is vette ajkaimat. Amit egyáltalán nem bántam, de nem voltam a nyilvános enyelgés híve, és ezt kedvesem is jól tudta. De azt is, hogyha egyszer megcsókol, képtelen vagyok ellenállni neki. - Aljas dög. r11; suttogtam, miután elengedte az ajkamat, hogy levegőhöz jussak. - Ez a büntetés, amiért elkéstél cica. r11; mosolygott kajánul. - Remek, először cukorfalat, most meg cica. Mi lesz a következő? r11; kérdeztem cinikusan, mire Leon csak sármos mosolyt villantott rám. r11; Visszavonom, nem akarom tudni. r11; javítottam ki magam gyorsan. A hetek, nagyon hamar teltek, kedvesem és barátaim mellett, és mikor magamhoz tértem, már az évzárón találtam magam. Ott álltam Leon mellett és vártuk, hogy az igazgatónő befejezze a szokásos beszédét, és végre megkaphassuk a bizonyítványokat. - Mikor lesz már vége? r11; kérdezte tőlem Leon nyöszörögve. Amin én csak elkuncogtam magam, majd szólítottak minket és mondtak pár, szót, végül pedig a kezünkbe nyomták a bizonyítványt. - Most pedig kérnék egy kis figyelmet! r11; vette magához a mikrofont osztályfőnökünk. Mint minden évben, idény nyáron is megszerveztük az osztályprogramot. Minden osztály, egy általa kiválasztott helyre utazik, 3 hétre. Ebben az évben, a 10. c Londonba, a 10. b Párizsba, míg a 10. a Cape Mary-be utazik. r11; jelentette be a tanárnő, mire én úgy éreztem, mentem összeesek. De az ütött szíven a legjobban, mikor meghallottam az ötletgazdák nevét. A mi osztályunk ötlet gazdája, aki Cape Mary-t javasolta, Leon Oswald volt. VÉGE Folytatása következik. Árny és Fény címmel.