- Nem úgy volt hogy nem hazudunk egymásnak???”fordított maga felé majd mikor meglátta a könnycseppet egy kicsit meglepődött”
          - Elmegyek fürdeni.”mondtam majd megkerestem a csomagjaimat és kivettem belőle egy törölközőt”
Eközben Leon még mindig mélyen gondolkodott és végül rájött hogy mivel sértett meg de mikor meg akart szólalni én épp akkor csuktam be a fürdőajtót.
Miután megfürödtem, megmostam a hajamat és meg is szárítottam felvettem a székre kikészített rózsaszín melegítőgatyát és egy szintén rózsaszín felsőt.
Leon ezalatt kipakolta a ruháit. Ezt a példát követően én is gyorsan elszortíroztam a ruháimat majd ledőltem a ágyamra.
          - Sora??”ült fel az ágyán és fordult felém”
          - Igen?” pillantottam én is rá”
          - Rájöttem, hogy nem valami kedvesen viselkedtem. És hogy…
          - A Halálisten uralkodott rajtad???”kérdeztem vissza dühösen”
          - Nem tudom mért, nem volt szándékos. Elhiheted.
          - Ez szép. Valahogy jobban tetszett volna hogyha azt mondod hogy csak bunkóztál, mert így nem tudom mikor teszed meg újból.
          - Megbocsátasz???
          - Mért is???
          - Mindenért.
          - Az nem egyszerű.”mondtam kicsit durván majd elfordultam”
          - Így nem tudjuk végrehajtani az Angyalok táncát.
          - Hát akkor nem azt adjuk elő.”mondtam teljesen nyugodtan amin még magam is kicsit meglepődtem”
          - Akkor??”pattant fel az ágyról és felém vette az irányt”
          - Nem tudom, majd kitalálom.
          - Remek.”mondta gúnyosan”
          - Valami nem tetszik??”ültem fel most már kicsit se nyugodtan”
          - Igen. Az hogy mióta kijöttünk a színpadtól teljesen megváltoztál.
          - Hogy én??? Nem én váltottam át egy pillanat alatt Halálistenbe. Nem én vagyok egyik pillanatban kedves utána pedig undok.”mondtam majd a mondat végére már elfogott a sírás”
Leon pár percig nem szólalt meg az események láttán.
          - Lehet hogy nem volt jó ötlet.”mondta ismét ridegen”
          - Na látod már megint.”válaszoltam úgy hogy a mondatra nem is figyeltem csak a hangnemre majd mikor leesett ledöbbentem.”
          - Ezt komolyan mondtad??”néztem rá még mindig könnyes szemekkel”  
          - Igen. Mért szerinted jó így??? Nem tudunk megegyezni semmibe, folyton veszekszünk.
          - Igaz, de …”gondolkodtam el majd letöröltem az arcomon maradt könnycseppeket és tekintetem üressé vált”… akkor legyen. Elég nagy ez a ház én átmegyek a másik felébe, így csak akkor találkozunk amikor muszály.”mondtam rezzenéstelen arccal, monoton hangon”
Leon annyira meglepődött hogy mikor nyelt egyet majdnem megfulladt.
          - Összepakolok.”mondtam majd felálltam az ágyról és az imént kipakolt ruháimat visszahelyeztem a bőröndbe.”
A francia artista csak állt ledermedve és nézte hogy csomagolok.
”Vége, most már végleg. És ezért jöttem el a színpadtól. Miatta. És most meg az arcomba vágja hogy bocs nem megy.” Gondolkodtam miközben lezártam a táskát.
          - Akkor jó éjt, majd találkozunk reggel.
Miután találtam magam számára egy elég otthonos kis szobát. Gyorsan kiszórtam a ruhámat majd mikor a kezembe akadt a bikini amit Leon vett nekem megtorpantam egy kicsit.

„Ezzel most mihez kezdjek???” Gondolkodtam el majd végül bedobtam az egyik fiókba.
A nap hátralévő részét elmélkedéssel töltöttem és olvasgattam a Francia tájékoztató könyvemet. Este zuhanyzás után rögtön le is feküdtem és mivel eléggé fáradt voltam rögtön el is nyomott az álom. Másnap reggel 8 körül keltem fel. Miután felvettem a még tegnap este kiválasztott ruhámat elindultam a konyha felé hogy egyek valamit a kimerítőnek tűnő nap előtt. Mikor beléptem a szobába megláttam egy hosszú szürke hajú férfit nekem háttal ülve.
”Remek, már a reggelem jól kezdődik.” Futott át az agyamon.
A pultról levettem 2 almát és leültem az egyik ablaknál lévő fotelbe.
Leon mikor észrevett, pár perc gondolkodás után oda is jött hozzám.
          - Jó reggelt.”köszönt lágy hangnemben”
          - Neked is.”válaszoltam miközben ráemeltem a tekintetem”
          - Elnézést szeretnék kérni a tegnapi viselkedésemért. Nem kellet volna azt mondanom. Megbocsátasz??
          - Ebben egyet értek de, nem fogom elviselni hogyha még egyszer így viselkedsz. Felfogtad???

          - Igen.”mondta határozottan majd megfogta a kezem és húzni kezdett”
          - Most meg mi a francot csinálsz???”kérdeztem miközben próbáltam megállni a lábamon”
          - Gyakorolni, kell így a színpadhoz megyünk.”mondta teljesen közömbösen”
          - És ezért ilyen módon kell elrángatni???”kérdeztem miközben kitéptem a csuklóm a kezéből.
          - Jössz magadtól???
          - Megyek, mondtam majd elindultam mellette.
          - És, mond csak akkor most mit is adunk elő???
          - Mért is???
          - Tegnap…
          - Jah, hát szerintem maradjunk az alap tervnél.
          - Az Angyalok Táncánál???
          - Igen, hisz azt tökéletesen tudjuk.
          - Hát eléggé rég nem csináltuk már, de biztos meg tudjuk csinálni.
A kocsiban végig zenét hallgattunk, a parkolóba érve kivettük a táskáinkat amibe az edzőruhák voltak majd elindultunk a kapu irányába. De ott egy kicsit megtorpantunk.
          - És most???”kérdezte Leon felém fordulva”
          - Nem tudom, szerintem felejtsük el az egész tegnapi napot és mennyünk.
”Az egészet??? Mindent??? Nem csak a veszekedést??”Elmélkedett el Leon egy pillanatra majd feleszmélt mikor belékaroltam.”
          - Mehetünk???”kérdeztem felnézve rá”
          - Jah, persze.”mondta teljesen meglepetten, de pár pillanat után a keze már a csípőmön volt”
Amikor az edzőterem elé álltunk megállított egy kicsit.
          - Ez a terem nem akkora mint a Kaleido          -nál. Itt nem ugyan azok a szabályok így ne csodálkozz hogyha pár ember nem nézi jó szemmel hogy itt vagyunk.
          - Ezt nem értem. Mért nem néznék jó szemmel????
          - Ez nem a te színpadod és nem is olyan amit szeretnél, itt csaták vannak. Meg kell küzdeni a helyedért, semmit sem kap ingyen. Érted???”nézet rám kérdő szemekkel”
          - Igen.”válaszoltam majd lenyomtam a kilincset.”
A látvány ami elém tárult megdöbbentő volt. Csak a szoba akkor volt mint a Kaleido nagyszínpada, vagy talán annál is nagyobb. Rengeteg ember gyakorolt egyszerre, de rögtön észrevettem egy párost aki a trapézoknál edz.
          - Nézd Leon ott van Lana és Adam.
          - Látom”mondta ismét ridegen amire én oldalba vágtam”
          - Ezt most hagyd abba.”húztam össze a szemöldökömet”
          - Bocs.”válaszolt majd elindult egy szabad trapéz felé.”
          - Mivel kezdjük???”néztem rá kíváncsi tekintettel”
          - Először is csak melegítsünk, de utána átmegyünk egy másik edzőterembe.”mondta teljesen nyugodtan”
          - Másik terembe?? De miért???
          - Mert nem célszerű az ellenféllel egy teremben gyakorolni.
          - Értem.”mondtam röviden majd felugrottam a trapézra.”
          - Úgy látom nem érted a bemelegítés szót. Gyere onnan le és lazítsd ki az izmaid.
          - Megyem rá.”mondtam kicsit unottan majd leugrottam Leon mellé és végigcsináltam a fárasztó nyújtásokat”
          - Rendben, akkor most gyere.”mondta majd megindult az ajtó felé”
Értetlenül, de követtem őt egy másik terembe, ami már jóval kisebb volt de valahogy számomra otthonosabb.
          - Akkor most már csinálhatjuk az Angyalok táncát????”kérdeztem miközben gyorsan felugrottam az egyik rúdra”
          - Igen.”mondat egyszerűen és ő is elfoglalta a helyét”
          - Kár hogy nincs zene.” tettem hozzá miközben elkezdtem lengeni”
          - Nem kell.”mondta majd intett hogy ugorhatok.”
A mutatvány tökéletesen sikerül bár volt valami ami nem egészen hagyott nyugodni. Mikor legelőször adtuk el ezt a mutatványt akkor Leon teljesen máshogy viselkedett. Akkor tudtam hogy bízhatok benne, nem is kérdőjeleztem volna meg azt hogy elkap          -e vagy nem. Szintem testvérként tekintettem rá, de most nem. Most is biztonságban érzem magamat, meg minden, de most már nem ugyan azt érzem iránta mint akkor.”Vajon mi lehet ez az érzés??? Gyorsan ki kell derítenem mert holnap elő kell adni a versenyen az Angyalok táncát és tökéletesnek kell lennie.” Gondolkodtam el miután befejeztük a manővert és egyszerűbb elemeket hajtottunk végre. Az egyik ugrásnál azonban megcsúszott a lábam és zuhanni kezdtem, de mielőtt a hálóban landoltam volna egy erős kar megragadott és visszahúzott.
          - Légy óvatosabb.”mondta majd magához szúzott”
          - Köszönöm.”suttogtam magam elé”
          - Szerintem most pihenjünk egy kicsit, utána folytatjuk.”mondta Leon majd még mindig szorosan magához ölelve lelépett a rúdról.”
A hálóban egymáson landoltunk, én felül voltam. Miután lemásztam Leonról és elterültem mellette a hálóban, egy ismerős hang szólalt meg az ajtóban.
          - Ááá, hát itt vagytok. Már minden hol kerestelek titeket.
          - Jó napot főnök.”szálltam ki a hálóból”
          - Hello.”köszönt Leon majd követte a példámat”
          - Azt akartam megkérdezni hogy holnap milyen mutatványt  adtok elő, mert ahhoz kell igazítani a színpadot. Szóval???
Egy pillanatra hátrapillantottam Leonra mert nem voltam benne biztos hogy az Angyalok táncát kellene. De még mielőtt megszólalhattam volna közbevágott.
          - Az Angyalok táncát.
Jacke amint ezt meghallottam kikerekedtek a szemei és csak nézett ránk.
          - Valami baj van??”kérdeztem értetlenül”
          - Nem, dehogy is csak nem hittem volna hogy egyszer még ezen a színpadon is elő lesz ez a gyakorlat adva.
          - Mi holnap bemutatjuk.”mondta teljes nyugalommal miközben hátulról átkarolt, aminek következtében kicsit összerezzentem”
          - Rendben.”mondta mosolyra húzva a száját”
          - A ruhák???”kérdeztem gyorsan mielőtt kilépett volna az ajtón”
          - Jah, keressétek meg Odílt és ő elintézi.
          - És hol találjuk meg???

          - Legtöbbször a műhelyben ügyködik.
          - Köszönöm.”mondtam enyhe mosollyal”
          - Nincs mit, én vagyon hálás. Na megyek.
          - Viszlát.”köszöntem majd Leon felé fordultam”
          - Hello.”mondta gyorsan majd rám emelte a tekintetét”
          - Megkeressük??
          - Igen. Gyere.”monda majd oldalról belém karolt és figyelte a reakciómat.
Nem húzódtam el tőle, hagytam had karoljon át, de nem is bújtam közelebb hozzá ami láthatólag egy kicsit zavarta.
Miután megtaláltuk Odílt és megbeszéltük vele a jelmezeket úgy döntöttünk, hogy elmegyünk enni valamit.
Az étkezőben Lana és Adam volt csak. Én hangosan rájuk köszöntem aminek következében ránk pillantottak, Leon csak intette egyet majd tovább haladt a pultok felé.
          - Együtt vannak???”kérdezte kissé halhatóan a lány”
          - Ezek szerint.”válaszolt partnere, majd folytatta az ebédét”
          - Mit kérsz???”nézett rám kérdő Leon”
          - Nem is tudom, valami tésztát.”válaszoltam majd elvettem egy tál spagettit”
A francia artista egy fűszeres tésztát választott majd leültünk az egyik asztalhoz, egymással szemben.
          - Holnap kell előadnunk a mutatványt ugye???
          - Igen. Fél 12          -re itt kell lennünk.
          - Az nem lesz nehéz.
          - Remélem is.”húzta mosolyra a száját”

Miután megettük a tésztát kérdő szemmel néztem Leonra.
          - Mi az???”kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel”
          - Semmi, csak azt akartam kérdezni hogy ma még edzünk          -e.
          - Ha akarsz akkor mehetünk.
          - Rendben.”válaszoltam határozottan majd elindultunk egymás mellet a terem felé.”
          - Most ne az Angyalok Táncát gyakoroljuk azt már úgy is tudjuk.

          - Akkor mit????
          - Mit szólnál a Saiyuki előadásban használt elemekhez???
          - Húú az nagyon rég volt, nem emlékszem mindenre.
          - Pedig egyedül csináltad végig.
          - Erre az egyre emlékszem.”húztam kissé össze a szemöldököm”
          - Akkor jöttem rá milyen tehetséges vagy és hogy mennyi erő van benned.
          - Hát nem volt könnyű dolgom, két szerepet eljátszani.
          - Most könnyebb lesz, itt vagyok.”húzta mosolyra a száját majd fura módon közelebb lépett és átkarolt.”
          - Nem ezzel kéne most foglalkozni.” húzódtam el tőle egy kicsit amin meglepődött és ez meg is látszott az arcán”
          - Rendben, bocs.”mondta végül pár perc gondolkodás után”
          - Ha annak az előadásnak az elmeit akarod végrehajtani akkor szükségünk lesz az utolsó jelenethez olyan függönyre.
          - Nem muszáj azt is megcsinálni, de ha szeretnéd akkor megkereshetjük Jacke          -t.
          - Nem olyan fontos.”mondtam majd felugrottam a trapézra.” Csak az a baj hogy abban az előadásban az, az egyetlen jelenet ahol egyszerre mind a ketten szerepelünk. 
Láthatóan ezen Leon nem gondolkodott el és így végül gyorsan változtatott is az ötletén.
          - Ez igaz, akkor csináljuk meg a Rómeó és Júliát.
          - Rendben, ahhoz nem is kell más.
Leon gyorsan elfoglalta a helyét majd elkezdtük a mutatványok sorozatát. Egyetlen egyszer se szúrtunk el semmi, de mikor a végén Leon mellé érkeztem és ő átölelt hirtelen egyre gyorsabban vert a szívem. Ezt ő észrevette ami nem csak a lüktető mellkasomból lehetett tudni hanem a most már enyhén piros arcomról is. De mielőtt bármi is történt volna egy egyszerű mozdulattal hátraléptem és a hálóban landoltam.
          - Mára ennyi elég lesz.”pillantottam a falon lévő órára ami már 8 órát mutatott.”
          - Egyet értek.”ugrott ő is le mellém”
          - Megyek átöltözöm.”mondtam majd eltűntem az ajtó mögött”
A francia artista követte a példámat és ő is átvette megszokott fekete öltözékét. 10 perc múlva már mind a ketten készen álltunk és elindultunk az autó felé. A teremből kifelé legyújtottam a lámpát majd követtem Leont          -t. A házig tartó úton nem szóltunk egymáshoz. Mikor beértünk a házba én elindultam a tegnap kiválasztott szobám felé, de Leon megragadta a csuklóm és visszahúzott, majd maga felé fordított.
          - Kérlek ne csináld ezt.”nézett rám nagy szemekkel”
          - Nem nagyon értem.
          - Mért csinálod ezt????
          - Mit???
          - Mért játszol???
          - Én nem játszom.”mondtam határozottan majd megpróbáltam kiszabadítani magamat nem sok sikerrel”
          - Akkor minek neveznéd azt, amit csinálsz???
          - Elmagyaráznád, mert én nem nagyon értem mire akarsz kilyukadni.
          - Rendben. Ha nem érted akkor elmondom. Egyik pillanatban hozzám bújsz és hagyod hogy átöleljelek a másikban viszont elhúzódsz, Jackenek nem adsz nyílván való választ. Folytassam???”kérdezte miközben még közelebb húzott magához”
          - Egy rész Jacknek kellet valamit mondani és mivel te ott úgy adtad elő hogy egy pár vagyunk és utána nem tudtál válaszolni egy egyszerű kérdésre, felelnem kellet valamit. Másrészt pedig nem hiszem hogy mikor épp a versenyre készülünk azzal kéne törődnöd hogy minél közelebb kerülhess hozzám.”vágtam a képébe aminek következében ő annyira meglepődött hogy lazított a szorításon és így ki tudtam tépni a karomat”
          - És most ha engeded, elmennék fürödni. Holnap nehéz nap vár ránk.”mondtam majd folytattam utamat a szobám felé.”
A Franci artista még egy jó darabig ugyan azon a helyen maradt és elmélkedett. Még soha nem látott ennyire idegesnek és ez meglepte.
Miután lezuhanyoztam a fejemre húztam a takarót és próbáltam elaludni, ami nem ment valami nagyon.
Fél óra forgolódás után végül felkeltem és kimentem inni egy kis tejet, de nagymeglepetés fogadott.
Leon a kanapén aludt egy képet szorongatva. Gyorsan kerestem egy takarót és elindultam felé. Óvatosan kivettem a képet a kezéből majd leraktam az asztalra és betakartam a pléddel. Amennyire kíváncsi vagyok muszáj volt megnéznem a képet. Kicsit meglepődtem a képen látható két személy hasonlóságán: jobb oldalt Leon volt látható még fiatalabb korában és mellet ott áll egy valamivel fiatalabb szintén szürke hajú lány.
”Szóval hozzád szokott hasonlítgatni. Elhiheted a bátyád nagyon szeret még most is.” Gondolkodtam el majd leállítottam az asztalra a képet és visszafeküdtem aludni.
Másnap reggel kopogásra ébredtem.
          - Tessék.”válaszoltam unott hangon”
          - Jó reggelt.”köszönt Leon amit belépett a szobába”