1. rész

Kaleido Star Fanfiction by Wendy: Az angyal és a démon igaz szerelme Első fejezet: Mikor vége lett az Angyalok táncának mindenki boldog volt, csak két ember nem volt tisztába az érzéseivel. Sora szemei ragyogtak a boldogságtól, de legbelül érezte, hogy szíve mondani akar valamit, de akárhányszor megpróbálkozott a gondolattal mindig csak belegabalyodott. Leon szintén örült és szíve egyik része végre megnyugodott, hogy betartotta Sophie kérését. Leonban az edzések során sokszor felmerült egy érzés, ami kínozta, s vágyai egyre jobban fokozódtak. Mivel hajnalban volt a nagy produkció így Sora és barátainak egy egész nap állt rendelkezésre, hogy kipihenhessék magukat az 1 hónapos kemény edzés után, és persze erőt gyűjteni az esti bulizásra, amit Kalos és Sarah rendeztek a társulatnak a nagy sikerért! Ameddig a színpadot készítették elő a fergeteges éjszakára, addig szálláson az egyik szobába…. FANTOM: SORA ! Már kb. 1 órája készülődsz! Még el fogsz késni! (bár nyugodtan velem is lehetne miközbe egy forró fürdőt venne és én ….:) SORA: NE okoskodj már annyit, már készen vagyok!! FANTOM: ( szája eddig csukott volt de ahogy meglátta Sorát eléggé megnyúlt a távolság a két ajka között) Öhm Aszta Sora! Ritkábban  SORA: Dugulj el fantom! Majd gyorsanJöltözhetnél így a szálláson is!  elviharzott maga után becsapva az ajtót!! Során egy gyönyörű fekete könnyű leheletű ruha volt rajra dekoltázsánál eléggé kivágva, nőies vonalait teljesen kiemelve, a hátát szabadon hagyva a ruha! Nagyon dögösen nézett ki! Ahogy a színpad felé sietett nem is figyelt közbe sehova csak állandóan a gondolatain rágódót, majd mikor már éppen ott volt hirtelen nekiment valaminek, vagyis valakinek! Sora felemelte gesztenyebarna szemeit és egy ezüstösen csillogó szempárral találta magát szembe! (Folyt. Köv.)

2. rész

Kaleido Star Fanfiction by Wendy: Az angyal és a démon igaz szerelme Második rész: Két szempár egymásra szegeződött. - Áá Szia Leon !!Bocsi, hogy neked mentem,csak nagyon siettem, meg persze járt az agyam de ezt már nem mondta fiúnak! - Semmi baj Sora, de máskor figyelj az orrod elé! Istenem mennyire csinos tud lenni, Leon egy kicsit legeltette szemét Sora érzéki testén, s vágyak csak úgy tomboltak benne legbelül de erre észbe kapott, mert ezt lány is észre vette, hogy már kb. 5 perce állnak egymással szembe! Majd Sora enyhén piros arccal belépett az ajtón. De még megfordult hogy mondjon valamit a fiúnak, amit már hónapok óta, nyomta a lelkét meg is fordult, de nagy döbbenetérre Leon az ellenkező irányba ment! - LEON!!Hát te merre mész?! Leon a megszokott hideg arcával visszafordult! - A tengerpartra megyek! SORA: De hááát!! Sora döbbenten nézett a fiúra, mikor végre azt hitte, hogy démon szívéről leolvadt minden jégdarab… s vége a sok szenvedésnek amirt egymásnak okoztak… -Nem jössz el a buliba?- az angyal szemei, úgy nézte a démont, mintha a szemeivel akarná magához húzni. LEON: Nem!- mondta gúnyosan, ezzel hátat fordított Sorának s, ahogy távolodott szívét egyre erősebben nyomta valamilyen érzés, amitől kedve egyre rosszabb és rosszabb lett. Sorát is megviselték a történtek, de most nem erre koncentrált! Muszáj kivernem a gondoltatott, HALOD SORA? Ne képzelődj! Fejezd be! Azzal benyitót az ajtón: A zene hangosan szólt, a színpadon táncoló párok voltak, mindenkinek jó hangulata volt, csak egy embernek kivéve, aki nem volt jelen… -SORA, Sora! Hát itt vagy!- azt hittük már, hogy nem is jössz el!- Mia és Ann karjai fonódtak Sorára! A lányok szintén nagyon csinosak voltak az este! SORA: Jaj csajok mit gondoltatok, hogy Én ilyet kihagyok?! Kacagott Sora, akinek az agya csak egy valamin gondolkodott pontosabban csak egy személyen jártatta az agyát, aki most a tenger hullámait bámulta, gondolataiba belemélyedve. Mindig csak egy kép játszódott le a szemei előtt s ez egy valaki volt Sora, aki az ajtó előtt szomorú egyben könyörgő szemekkel nézett rá az előbb. Csak a lányra tudott gondolni, s akár hányszor rá gondolt egyre jobban magához közel akarta tudni. A démon szíve nem bírta tovább a kínzó és égető érzést, felállt megkeresni az angyalt, aki az Ő szívéről minden láncot leoldozott.

3.

Kaleido Star Fanfiction: Az angyal és a démon igaz szerelme by Wendy 3. fejezet: A Kaleido Színpad ajtói mögött egyáltalán nem a megszokott csend és nyugalom uralkodott, bent a fergeteges parti csak egyre jobban és jobban fokozódott. A tánc parkett csak izzott a táncosoktól, akik a csodálatos mozdulataikkal mindenkiben felkeltették a vágyat, hogy táncoljon. Még Jonathan és Marion és egymással forogtak! De mégis egy ember ott ült az egyik asztalnál… - Szia Sora! Sora szíve hirtelen összerezzent a neve hallatára főleg, hogy egy férfi hangja csenget fülébe, de amikor megfordult szíve megint normális tempóba lüktetett. - Szia!- mosolygott rá a lány. - Van kedved táncolni velem? -Ő persze Ken!- mondta egy kicsit csalódottan. Elkezdtek egymással táncolni egy lassú, romantikus számra. Sora egy kicsit tartott a fiútól, hogy majd mit akar tenni, mert jól tudta, hogy a fiú számára ő nem csupán csak egy barát! Már kb. 5 perce ment a szám, mikor valaki belépett az ajtón. Senki sem fordult feléje, még észre se vették annyira bele voltak merülve a buliba! Szemei észt vesztően elkezdtek cikázni a terembe, egy embert keresett vagy talán egy angyalt, lila hajú vidám teremtést keresett! Egy kulcsot az ő szívének a lakatjára, ami tökéletesen bele illet! Szíve egyre gyorsabban zakatolt, s mikor megtalálta, akit keresett ereiben pezsgő vér meghűlt hirtelen. Sora éppen akkor találkozott a megdermedt szemekkel, amitől ő is elbénult. Szemük egymásba fúródtak, és csak nézték egymást. Az idő megállt körülöttük, Sora rájött mit is érez valójában, s amit már régóta nem akart elfogadni, hogy igaz. A démon hihetetlenül ideges lett a féltékenységtől, hogy lányt egy másik férfival látja táncolni, s szíve már annyira kínozta, hogy megfordult s kisétált a teremből. Sorát egyszerűen pokoli érzés fogta el… - Sora jól vagy? Nagyon elsápadtál! - Ken, ne haragudj, de én tudod, csak úgy szeretlek, mint barát, s szeretném, ha barátok maradnánk!- ezzel faképnél otthagyta a fiút, s Leon után futott! Kennek persze nagyon fájt, amit a lány mondott neki, de mégis megkönnyebbült, hogy sora és közte nem lesz semmi soha. Megint szabadnak érezte magát és lelkét. Sora az épületből kiérve már sehol nem látta Leont…