A levegő egyre gyorsabban áramlott befelé Sora ajkai között, elkezdett a tengerpart felé futni, úgy gondolta, ha már úgy is odament az este, akkor most mért ne ment volna oda vissza?!
A lány jól gondolta, a fiú a tengerparton volt, s elmélyedve nézte a tenger csendes hullámait! Sora elkezdett lassítani, majd megállt, szívében őrjítő szerelem lángolt!
- LEON!- kiáltotta el magát.
A fiú lassan a hang irányába fordult, s közönyösen megszólalt:
- Mit keresel itt?
- Téged!- mondta elcsukló, halk hangon!
- Mit akarsz?
- Jaj Leon, nem akartalak zavarni, de muszáj veled beszélnem és te is tudod, hogy miről szeretnék… gondolom- könyörgő tekintettel nézett a démonra, hogy minél hamarabb megszabaduljon kínzó kétségeitől.
- Mondjad! - mondta egy kicsit morcosan.
- Tudod… amióta együtt lépünk fel a színpadon, mint partnerek, nem csak baráti érzést táplálok irántad!- ekkor tüzes, vad barna szemét a hideg szempárra fordította.
- Igen?- kérdezte gúnyosan. - S akkor Ken iránt is, máshogy érzel?
- Nem!!! Leon, ő csak barát számomra, semmi több, ezt te is jól tudod!
A fiú eközben mélyen gondolkodott, szíve egyre gyorsabban vert, a levegőt is kapkodva szedte.
- Leon, az ég szerelmére nézz rám! Leon, én szeretlek!- tört ki Sorából, aki nem bírta tovább magában tartani.
Várta Leon reakcióját, de a démon ugyanazzal az üres tekintettel nézte. Eltelhetett 5 perc is, míg egymást nézték. A ledöbbent fiú lehajtotta fejét, nem hitte volna, hogy az angyal így érezhet egy Halálisten iránt, nem bírt megszólalni. Ekkor Soránál betelt a pohár, felállt és sírva elkezdett szaladni.
Leon követte szemeivel a síró angyalt, de nem ment utána. Tudta, ha még egyszer megszeret valakit, az nagy tét lenne a számára, hiszen Sophie elvesztése is szörnyen fájt, s a mai napig se tudta kiheverni! De amikor Sorával van fenn együtt a színpadon a szíve, megtelik melegséggel. Ha még egyszer megtörténne vele ez a tragédia, emberi életének akkor saját maga vetne véget!
~***~
Sora hangosan csapta be maga után az ajtaját. Annyira volt ereje, hogy lezuhanyozzon, - bár könnyeitől már így is vizes volt-, felvegye tarka pizsamáját és belezuhanjon puha ágyába. Még Fantomnak se volt kedve Sora-t cukkolni ilyen állapotban, inkább ő is elment pihenni.
Sora nem bírt este aludni, ezért felkelt, s pizsamájában indult el a Színpad felé. Mivel senki sem volt ott, elkezdett gyakorolni a trapézon valami új manővert, gondolatait így próbálta elhessegetni magától. De ez nem nagyon sikerült neki! „Mért nem válaszolt?! Elszúrtál mindent, megint vak és konok voltál és persze gyerekes!! Mért hagy sodródni kétségeim között?”
Közbe egy hosszú ezüst szürke hajú férfi közeledett a szállása felé, de meglátta a kiszűrődő fényt a színpad felől, ezért arra vette az irányt. Szíve nagyot dobbant mikor benézett. „Miért kell ezt tenned velem, mért kínzol szerelmeddel?” kérdezte önmagától. „NEM bírom tovább!!” Ezzel felugrott a legközelebbi trapézra amerre a lány érkezett éppen!
(Folyt. Köv.)
5.
Az angyal és a démon igaz szerelme by Wendy
Ezzel felugrott a legközelebbi trapézra, arra amerre a lány éppen érkezett. Sora, mint mindig, a varázslat pillanatába becsukta a szemét, s így öntudatán kívül ugrott a démon karjaiba. Az első érintésből tudta már, hogy ki öleli, de egy kicsit meg is lepődött.
-Leon!- nézett fel a fiú ezüstösen csillogó szemeibe.
Sora egész teste beleremegett a fiú érintésébe. Leon, Sorát a csípőjénél átfogva magához húzta, ekkor már testük szorosan egybeolvadt. Majd lassan, de határozottan lehajolt, s megcsókolta az angyalt, aki viszonozta a démon vad és szenvedéllyel teli csókját. Nyelvük eljárták az angyalok táncát újból és újból.
Majd a hosszan tartó csókot Sora félbe szakította, hogy némi oxigénhez jusson.
A lány egyre jobban akarta a démon önzetlen szeretetét, ezért újból hosszú csókban forrtak össze, majd hirtelen az angyal a mélybe vetette magát, s a hálón kötött ki, mindeközben huncutul kuncogott szereleme döbbent arca láttán.
- Jól van édes, ha játszani akarsz, megkapod, de tőlem nem menekülsz el!
És ő is utána ugrott a hálóba, ahova furcsa helyzetben érkezett meg. Sora alul feküdt, gyengéden lefogva Leon lábai között. A vágytól felajzva feküdtek egymáson kb. 5 percen át. Egymás szemeiben kutakodva, hogy mit is szeretne a másik és, hogy egyre gondolnak-e.
Lassan megindult a férfi keze, s elkezdte Sora felsőjét kigombolni, az angyal nem ellenkezett, sőt szemeiben fellobbant a tűz, de nem az a gyerekes tűz lángolt, hanem egy igazi nőé, aki minden áron megszerzi azt, amit akar. Leon közelebb hajolt, erre Sora jelezve, hogy ő is akarja, egy forró csókot nyomott a férfi felduzzadt ajkaira, aki elkezdett a lány szájától lefelé haladni, selymes bőrét ellepte finom és egyre jobban izgató csókokkal. Sora minden érintésébe beleremegett, vére pezsgett, soha nem érzett ilyet életében. Nem bírta tovább, felsóhajtott az örömtől, erre Leon is egyre jobban beindult. Sora a démonról minden eddigi fölösleges ruhát letépett. Kezei végig siklottak az izmos, karcsú férfias testen, majd a legérzékenyebb ponton megálltak, a démon torka elhagyott egy ördögi sóhajt. Sora a hang hallatára még jobban felizgult, s már a végsőkhöz közeledve, ami már beteljesedésre vár régóta, nemsokára elérkezik.
Leon is szintén így volt, csak magáénak akarta tudni a kaleido csillagot.
A két fél mintha edzésen volnának, úgy tudták a másik reakcióit. Leon egyre vadabbul izgatta Sorát. A színpadot hangosabbnál hangosabb öröm sóhajok és sikítások hagyták el. A démon felállt, úgy hogy még nem csúszott ki az angyalból, lassan elindult karjaiban tartva a lányt a szállás felé. Sora csillogó szemekkel nézte szerelmét. Mikor megérkeztek, lefeküdtek az ágyra, majd ott folytatták, ahol abbahagyták. Amikor már kezdtek elfáradni szerelmes érintésekkel kényeztették egymást, majd mikor már teljesen kimerültek, utoljára a másik szemeibe néztek, s egy szenvedélyes csókot követően egymás karjaiban aludtak el.
Másnap Sora már korán reggel felkelt. Egy kicsit meglepődött, mikor észre vette Leon karjait átkulcsolva a derekán, de nem mozdult meg. Nem is akarta felébreszteni kedvesét, meg aztán ki szeretett volna élvezni minden egyes másodpercet ebben a helyzetben, amíg a tegnap estén gondolkozott, amitől kimondhatatlanul boldog volt. Leon egy órával később kelt fel, s ott folytatták, ahol tegnap este abbahagyták.
-Szeretlek - súgta halkan a fülébe
-Én is szeretlek angyalom - mosolygott Leon.
Az egész délelőttöt így töltötték el, majd felkeltek, s együtt elmentek ebédelni.
(Folyt. Köv.)
6.
Az angyal és a Démon igaz szereleme by Wendy
Az egész délelőttöt így töltötték el. Majd felkeltek, s együtt elmentek ebédelni.
- Sora, Sora! Hát végre megvagy, már mindenütt kerestünk.
- Mia nyugi! Most már itt vagyok.
- De hol voltál?
- Velem volt.- mondta Leon hűvösen.
Mia szemei egyre nagyobbra tágultak a megdöbbenéstől. Aztán egy kis szünet kihagyással felcsillantak a szemei, majd egy széles mosoly terült szét az arcára.
-Ó, ne haragudjatok, de egy fergeteges ötletem támadt. Most megyek, gyorsan leírom. Később találkozunk. Sziasztok.
Sora és Leon egymásra néztek, és csak mosolyogtak az előbbi incidensen. Mind a ketten kimondhatatlanul boldogok voltak, hogy nemcsak a színpadon partnerek, hanem a való életben is.
Mia egy órával később jelentkezett a főnöknél az új darabbal. Kalosnak azonnal megtetszett az új ötlet, s máris összehívta a társulatot az irodájába. Mikor már mindenki megérkezett, Sora és Leon kézen fogva, amit a többiek is észre vettek, hogy köztük van valami. Majd Kalos belekezdett a mondanivalójába.
- Mint gondolom, tudjátok, miért hívattalak titeket most ide. Hogy közöljem veletek, hogy új műsorra készülünk. Mia, légy szíves ismertesd a részleteket!
- Igen főnők. A címe már ismerős mindenkinek a Kishableány. Tudom, hogy ezt már feldolgoztuk, de kisebb-nagyobb változtatások vannak benne… amit később ismertetek részletesebben is. De ami fontos az, hogy a herceget most nem Anna játssza, hanem Leon. Mert így a darab sokkal hitelesebb is, meg nehezebb is persze…Ariel természetesen Sora. Rosetta és May Ariel barátnői. Gonosz boszorkányt, pedig a társulat új tagja fogja játszani.
- Új tag?! – kérdezte mindenki kórusba
- Igen. - lépett előre Kalos, Mia mellé.
- És ki az, főnök?- kérdezték megint a többiek
- Majd megtudjátok este, amikor megérkezik.
- Na igen, ha lehet, folytatnám tovább…- kezdett bele Mia.
~*~
- Akkor ennyi lenne. - fejezte be Mia.
- Jah... és még valami, este jöjjön mindenki, legyen 8-kor az étkezőbe, hogy köszöntsük az új tagot!
- A gyakorlások holnap kezdődnek. Akkor kapjátok meg a forgatókönyvet is.
A nyolcasra érkezett az óra kismutatója az étkezőben. Már mindenki a helységben volt, s türelmetlenül várták a társultat új tagját.
Hirtelen kinyílt az ajtó. Egy hosszú, fekete hajú nő lépett be. A bőre porcelánfehér, szeme tengerkék, szája enyhén piros, egy fekete ujjatlan felső, és egy mély piros rövid szoknya, ami éppen csak a lényeget takarta.
- Szeretném bemutatni Heléna Ayame-t. Ezen túl ő is hozzánk tartozik. Ezért kérlek titeket minél hamarabb, ismerkedjetek meg - mutatta be Kalos a többieknek.
- Köszönöm Kalos. Örülők, hogy megismerhetlek titeket - majd egy gúnyos mosolyt ejtett a társulat felé.
- Szia! Sora vagyok. - mosolygott kedvesen felé.
- Szia! Szóval te vagy a híres Kaleido Star?
- Őőő… hát igen, én lennék - mosolyogott szerényen Sora.
- Jól figyelj! Azért jöttem ide, hogy eltiporjam a Kaleido csillagot, s én legyek a következő! Te csak egy kis szerencsés liba vagy, aki éppen a jó időben itt volt!
Sora arca egyre vörösebb lett a dühtől „ezt nem hiszem el, hogy merésszel engem mindenki előtt lealacsonyítani? Még csak most jött ide és már nagy a pofája.”
- Majd meglátjuk, hogy ki lesz a jobb. - mondta közönyösen Sora majd hátat fordított és kiment a teremből.
Mindenki döbbenten figyelte a történteket. Leont is egy kicsit letaglózta a lány viselkedése, hogy így mert kedvesével viselkedni. De egy valami megfogta és az a teste volt. Igaz Sora testét ezerszer jobbnak találta, de mégis nem tudta elfojtani férfias ösztöneit. Ezt Heléna is észrevette, ezért odasétált.
- Hello. - eresztett egy érzéki hangot Leon felé. - Körbe vezetnél?
- Igen - mondta hűvösen. „Mért mondtam igen? Hiszen én Sorát szeretem. De mégis, hiába voltam együtt Soraval, még mindig olyan gyerekesen viselkedik. Miért nem képes felnőni, én… én szeretem, de…
Eközben Leon szállása elé érkeztek. Azon kapta magát, hogy vadul csókolózva mennek a hálószoba felé.
-Nem! Hagyjuk abba!- szólt Leon egy kicsit félően, aki fél, hogy lebukik.
-Ugyan, senki se fogja megtudni - szólt halk hangon Heléna. - Tudom te is, akarod. - S elkezdte tovább csókolni a férfi nyakát, közben kigombolta az ingjét.
-Egy perc és itt vagyok. - majd beállított két pohárral és két üveg borral.
Leitatta Leont, aki nem tett semmit, s férfias vágyai eluralkodtak rajta.
Sora egyedül volt a szobájában. Nem tudta hol van Leon, pedig most szívesen lett volna vele, ezért elment megkeresni.
(Folyt. Köv.)
7.
Az angyal és a démon igaz szerelme by Wendy
Sora egyedül volt a szobájában. Nem tudta hol van Leon. Pedig most szívesen lett volna vele, ezért elment megkeresni. Először lement a tengerpartra, de egy lélek sem volt ott, így Leon szállása felé vette az irányt. „Ha tudná, hogy mennyire szerettem”. Lassan megérkezett. Egy kicsit megörült, hogy halvány fény szűrődik ki, de egy pillanatra elbizonytalanodott. Kopogott az ajtón, de nyitva volt. Hangok ütötték meg a fülét a hálószoba felől. Szíve egyre gyorsabban vert. „Nem. Ő nem tenne ilyet velem. Nem törné össze a szívem”. Már túl késő volt, hogy visszaforduljon. Most már nem is akart meghátrálni. „Tudnom kell!” Ahogy belépett az ajtón, úgy szakadt ketté szíve a fájdalomtól. A látvány, ami elé terült maga volt a rémálom.
A hatalmas francia ágyon két személy örült tempóba szeretkezett, nagy nyögések közepette. Heléna meglátta Sorát és nagy fényes, gúnyos mosolyt ejtet feléje, majd tovább sóhajtozott. Sora csak állt ott, mint egy elhervadt rózsaszál. Szirmai fonnyadtak és betegek, egykét helyen elszakadva. Sora legszívesebben üvöltött volna fájdalmában, de egy hangot se tudott kimondani. Egy nagydarab kőt érzett a torkába, szívében őrjítő fájdalmat. „Még észre se veszi, hogy bejöttem? LEON, hogy tehetted ezt velem?”
Heléna és Leon eljutottak a csúcsra, s ekkor vette csak észre a férfi az ajtóban álló alakot. Heléna kielégült mosollyal pásztázta Sorát.
Sora ekkor nem bírta tovább. Sarkon fordult és az ajtó felé kezdet szaladni, de egy erős kéz visszarántotta.
-Sora! Ne menj, megmagyarázom! - mondta Leon ittas állapotban.
-Te szemét! Csak kihasználtál engem! Köztünk mindennek vége! És most eresz el! - sziszegte Sora.
-Jaj Sora, csak egy éjszakás kaland volt! Különben is kérhetnél egy-két tanácsot Helénától. Te még gyerek vagy, soha nem fogsz nő lenni nekem?
-Leon! Most azonnal engedj el! - ordított az angyal, aki már zokogott.
-Sírsz édesem?! Na látod? Olyan, vagy mint egy síros kisbaba.
-ENGEDJ EL!- sikította.
De Leon csak erősebben szorította kecses, vékony karját, mert jól tudta, ho
AJÁNLOM AZ OLDALT
