8.

Mindenki kétségbe volt esve, hogy hova mehetett. S ez így ment naponta, majd hetente, aztán már senki sem kereste tovább. Eltelt egy fél év is mióta Sora elhagyta színpadot. Mindenkit rosszul érintett, hogy elment. De legfőképp az akasztotta őket, hogy mi volt az ok, amiért elment. Leon nem beszélt senkinek erről. Heléna meg legfőképpen nem. Azóta Heléna játssza a főszerepeket Leonnal. Kalos szokásához híven az irodájában volt, mikor megcsörrent a telefon. - Halló! Tessék? Egy ismerős női hang csendült meg a telefonba. Kalos nagyon megörült, mint egy igaz apa, aki nagyon örül rég látott �gyermekének�. Mindent megbeszéltek� - Akkor még ma várunk téged! - köszönt el Kalos, aki már indult is az edzőterem felé, ahol mindenki ott volt. - Gyertek este az irodámba! - Miért főnök? - kérdezte Heléna - Mert eléggé valószínű, hogy a te főszereped veszélybe kerül! - Micsoda? - Nem halottad? - De halottam Kalos, de nem hinném, hogy valaki jobb is lehetne nálam. - Szerintem ne beszélj előre. - mondta hűvösen a főnök. Heléna kezdte volna folytatni a kisebb vitát, de Kalos elment mellette. Ettől még dühösebb lett és csak ott állt egy helybe és hápogott. A társulat összes tagja utálta Helénát. Olyan volt, mint May csak még nála is kibírhatatlanabb. - Mia! Gyere légy szíves, négyszemközt szeretnék veled beszélni! - Igen főnök, máris megyek! - Miről van szó? - Szeretném, ha írnál egy új műsort amibe� ~*~ Sora az elmúlt félév alatt jelentősen megváltozott. Nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is. Már nem az a vidám kis gyerek lakozott benne. Egy igazi ízig-vérig nő lett. Most is kedves és vidám volt, de ezzel szembe egy szenvedélyes nő. Haja már egészen a fenekéig ért, s befestette vörös bordóra, ami még jobban kiemelte gyönyörű barna szemeit. Teste látványával minden férfiszívet megdobogtatott. Hangja mélyebb lett egy picit, de csodálatos volt, amikor énekelt� Amíg távol volt a színpadtól, rendszeresen gyakorolt a trapézokon. Mivel pénze volt elég, vett egy házat Los Angeles homokos partjainál, amihez persze tartoznia kellett egy edzőteremnek is. Soha nem ment a Kaleido Színpad közeléhez. Félt, hogy véletlenül összetalálkozik valakivel. �Végre elérkezett az én időm, sok ideje várok rá, és mennyi mindent gondoltam át. Hányszor sírtam magam álomba miatta. Most mindent kamatostul vissza fogsz kapni�� - Sora nem indulsz már el? - Jaj� köszi, hogy szóltál Fantom. Tudod, elmerültem egy kicsit a gondolataimba. - Ahogy már sokszor. - mosolyodott el Fool, majd el kezdett jósolgatni magában. �Nyilas az íját megint megfeszíti. A nyíl hegye élesebb, mint valaha. Vigyáznia kell a skorpiónak, hogy éle vagy talán a hegye szíven ne találja.� Egy fekete Land Rover érkezett meg a Kaleido Színpad parkolójába. Kinyílt a kocsi ajtaja, majd a vezető az épület felé vette az irányt. Ezzel egy huzamba: - Mia, remélem sikerült elkészülnöd az új műsorral?! - Persze főnök. Még szép, hogy sikerült. - Akkor, kérlek! Légy szíves, ismertesd a többiekkel is! - Igenis. - A Szírén és a herceg. A történet röviden: van egy herceg, aki szeretné körüljárni a világot tengereken, óceánokon, több kalandot akar. De nem számít arra, hogy egyszer mikor az egyik szorosba ér hajójával egy szirén megbabonázza csodálatos hangjával, s rögtön megtetszik neki. De a szirén is szerelembe esett és ezért abba hagyja az éneklést, hogy megmentse a habok közül kedvesét, mert közbe a herceg nem nagyon figyelt oda a hajó kormányozására. Végül sikerül megmentenie és egy sziklán ébrednek, és örök szerelembe élnek tovább. Na ennyi lenne maga a story. A folyosón egy hangos, női magas sarkú cipő kopogása visszhangzott, majd megállt az igazgatói iroda előtt. - Szereposztás - kezdte el Mia. - A két főszereplő: a herceg természetesen Leon lesz, a Szirént pedig� - Ja� tudom, hogy én fogom játszani. - sóhajtozott Heléna - Most nem te fogod Heléna játszani. - mondta gúnyosan Mia. - Mi? - méltatlankodott Heléna továbbra is. Ekkor kinyílt az ajtó és besétált egy vörös hajú démon� - Én fogom játszani a Szirén szerepét - mondta nyugodtan és elég határozottan, majd egy mosolyt eresztett Heléna felé. Mindenki ledöbbent. Leonnak az ütőere szintén megállt� (Folyt Köv.)

9.

Mindenki ledöbbent. Leonnak az ütőere szintén megállt� Mia nagyon élvezte a helyzetet, hogy láthatja végre Helenat szenvedni. Ez egy afféle kis bosszúnak az öröme volt. - Hát te meg ki vagy? - nézett féltékenyen a vörös hajú démonra. - Mi van? Már meg sem ismersz? - Mért? Kellene, hogy ismerjelek téged?! - kérdezte már egy picit dühösebben. - Igen - húzta fel a szemöldökét kritikusan a vörös démon. Leon mélyen bámulta �Nem hiszem el, hogy ő az. Ennyire megváltoztál a pár hónap alatt, Sora?� - Elég legyen ebből a beszélgetésből - mondta Mia � Így sosem fogom befejezni és gondolom ti se akarjátok az egész estét itt tölteni?! - Szóval a szirént, ahogy már mondtam, nem te fogod most játszani Heléna, hanem Sora! Heléna szeme kitágult, s fekete szemei egy gombos tűhöz hasonlóan zsugorodtak össze. �Te� átkozott, volt merszed visszajönni?� Leon nyelt egy nagyot. Szemei csak úgy cikáztak Sora érzéki, nőies, sexi testén. Fekete répaszárú farmert viselt, hozzá egy szintén fekete, szűk szabású farmerdzsekit, ami lényegesen kiemelte karcsúságát és formás testét. Ez még fokozta a hatást is, hogy 10cm-es fekete magas sarkút viselt kecses lábán. Vöröses haja ki volt engedve. Csak egy fekete napszemüveg fogta meg az előre hulló rakoncátlan hajtincseket. Dekoltázsát éppen, hogy eltakarta a tűzpiros ing, ami a dzseki alatt volt. Kiegészítőként volt nála egy sportos Adidas táska. �Hihetetlen, hogy mennyire gyönyörű lett.� De amikor tekintetük találkozott, Leon megrémült Sora hideg és félelmetes pillantásától. Leon vette a lapot �Sora Naegino. Tudom, hogy mit akarsz, de nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű lesz.� - Ennyi lenne, a többit majd időbe tudatom veletek. - fejezte be Mia. - Sora, a szállásod� - kezdte volna Kalos. - Köszönöm, de nem kell szállás. Itt a környéken van egy házam. - Akkor jó. - Holnap kezdődnek az edzések - jelentette be Mia. - és nem akarom, hogy késsetek - mosolygott Sorára, aki értette a célzást. - Köszönöm Mia. Most már mehettek. - köszönt el Kalos a többiektől. Mindenki gyorsan távozott, Heléna persze dühösen. Sora lassan sétált kifele. Mindenmásodpercet ki akart élvezni, hogy megint a színpadon fog dolgozni. - Sora, Sora! - kiabálták az ismerős hangok, vagyis Mia, Anna, May, Rosetta és Layla. - Igen? - mosolygott vissza rájuk. - Csak nem képzeled, hogy visszajössz hozzánk fél év elteltével úgy, hogy semmit sem tudunk rólad! - mondták egyszerre. - Jaj lányok, majd mindent elmesélek, de most nagyon fáradt vagyok. - Neee már Sooraa! Légyszi! - könyörögtek továbbra is, mint a kiskutyák. - Na jó, de csak röviden - kacagott fel végül az angyal. Majd elindultak a tengerpart felé. Ott leültek és Sora mindenről beszámolt nekik. De azt nem mondta el, hogy miért ment el, mert nagyon szégyellte volna. A csajok is miden részletet megemlítettek, amíg távol volt, hogy mi történt. Elmondták, hogy Heléna mekkora� Azt is, hogy Leon ugyanolyan hideg maradt mindenkivel, és így tovább. Kb. este 11 � kor elindultak hazafelé. Sora kocsija felé vette az irányt, s már nyitotta volna az ajtót, mikor egy erős kéz rákulcsolódott a kezére. Nem nagyon lepődött meg. Már ismerte ezt a kezet és a tulajdonos jellegzetes illatát. - Te meg mit keresel itt? - kérdezte egy kicsit nem tűrő hangon. - Téged, Sora! - súgta füleibe. Majd megfordította és hirtelen megcsókolta. Sora hiába ellenkezett, nem tudott kiszabadulni a kéz szorításából. Leon egyre vadabbul csókolta, s át akarta dugni nyelvét Sora szájába, de nem engedte. Ekkor abbahagyta és felnézett a gesztenyebarna szemekbe. Nagyon megijedt, mikor meglátta az angyal szemeiben a fájdalmat, a keserűséget, s már nem az az ártatlan szűziesség csillogott a tekintetében. Átváltozott egy démonná, aki mosolyog rajta� Sorának sikerült végleg kiszabadítania magát, s önkívületbe esve elkezdett ordibálni: - Ezt soha többet meg ne próbáld! Megértetted Leon Oswald? - Jaj, de fúj ez a kis vadmacska! Erre Sora jól pofonvágta. Leon dühösen lefogta kezeit. - Légszíves hagy magyarázzam meg! - mondta Leon is most már kikelve magából. - Nem Leon! Te nem tartozol nekem magyarázattal! Érted?! - Sora azon az éjszakán tele voltam alkohollal, azt se tudtam, hogy mit is teszek. - Engem nem érdekkel, hogy részeg voltál. Itt az a lényeg, hogy kihasználtál, és ezt soha nem fogom megbocsátani! Soha! Most pedig eressz el! � sziszegte. Leon kezei lecsúsztak a selymes bőrű angyalról. Most tudatosult benne, hogy mit is tett igazából. Sora gyorsan beszállt a kocsijába és otthagyta, egyedül Leont, aki még mindig maga elé nézett, ahol az előbb Sora állt. �Vissza foglak szerezni!� Sora meg sem állt. Nagy sebességgel száguldott végig az autópályán. Ilyenkor mikor dühös volt, imádta feszültségét leadni, majd bevágta maga után a bejárati ajtót. A házvezetőnője már sietett is elé. - Kisasszony. A banda hívta magát. Azt mondták, hogy holnap délután feltétlenül be kell mennie. - Jó oké. Visszahívnád őket, hogy ott leszek 5 órára? - Persze! Még valamit óhajt kisasszony? - Nem köszönöm, ennyi lenne. Jó éjszakát! Felment szobájába és fáradtan dőlt le szófájára. - Sora, hol voltál ilyen későn? - lebegett elé a kis szellem. - Szerinted?! - Remélem egy fehérnemű boltban, ahol vásároltál sok szép csipkés fehérneműt, és most felpróbálod, és én megmondom neked, hogy melyik áll Ja legjobban!  - Nem te kis perverz! A Kaleidonál voltam, aztán beszélgettem a lányokkal - majd mérges arcot vágva bement a fürdőbe, s elkezdett vetkőzni. �Nem akarom most elmondani Fantomnak, mert biztos jósolgatni kezd.� - Igen hallgatlak. Aztán? Nyugodtam folytasd a vetkőzést Sora drágám. - aki tátott szájjal bámulta Sorát. - Te nekem ne drágámozzál és tünés kifelé! Ahhj!! Megfogta a kis szellemet, majd a Wc-n lehúzta� - Sora ne! - hallatszott Fantom hangfoszlányai még. Sora végre az ágyába feküdt, mert már szörnyen fáradt volt, mikor megcsörrent mobilja. - Halló? - mondta egy kicsit álmosan már. - Szia! Bocsi a késői zavarásért, de� muszáj veled beszélnem.

10.

Halló? - mondta egy kicsit álmosan már.- Szia! Bocsi a késői zavarásért, de… muszáj veled beszélnem.- Hello! Tudod hány óra van?- Gondolom kb. éjfél körül jár az idő! – mosolyodott el a vonal végén lévő személy.- Sajnos nem talált Michael! Már hajnali 1 is elmúlt! Mond gyorsan, mert mindjárt elalszom - ásított közbe Sora.- Nem jut semmi dallam az eszembe az új számunkhoz, és ma egész nap kurvára ideges voltam, többek között ezért és…- Ezért képes voltál felhívni?! Bocs, de most nagyon álmos vagyok és nem szeretném, ha kiüldöznéd a szemeiből az álom manókat, úgyhogy most kénytelen leszel ezt egyedül megoldani.- Várj! Ne tedd le!- Jó éjszakát Michael! – ezzel lenyomta a piros gombot Sora és rögtön álomba zuhant.Reggel Sora fáradtan ébredt, mintha egész éjjel nem aludt volna egy szemhunyásnyit se. Majd mikor már minden kitisztult a szeme előtt meglátta Foolt, aki nyálát csorgatva bámulta önfeledten.- Fantom mit bámulsz ennyire? - kérdezte Sora, nem sok jót sejtve.- Jaj sem-mit So-ra – tagolta lassan, nem bírt betelni a látvánnyal…JSora lenézett magára, aztán rögtön kapcsolt is, fekete selyem hálóingje egyik pántja le volt tolódva, s egyik melle tisztán látható volt.- A francba! - szörnyülködött és gyorsan felhúzta a pántját. - Hogy lehetsz Fantom ennyire… ennyire… ááá… nem is találok szavakat erre!- Miért Sora? Én most tényleg nem tettem semmi! - mentegetődzött a kis szellem. - Igazán büszke lehetsz az alakodra.- Na most már ebből tényleg elég legyen! - ezzel megfogta a kis perverz lényt, kiment az erkélyre és a legnagyobb erővel elhajította az óceán felé.Fantom a homokban landolt, csak két lábba lógott kifelé, amit egy arra haladó rákocska vette célpontba.Sora megmosakodott, majd felvett egy edzőruhát és lement saját gyakorló termébe, hogy egy kicsit bemelegítsen. Szebbnél szebb és nehezebbnél nehezebb mutatványokat mutatott be. Utána látta, hogy nemsokára 10 óra lesz. Lezuhanyozott, majd felvett egy kényelmes sportos ruhát. Edzőtáskájába gyorsan beledobta dresszét, meg egy váltóruhát és már indult is a színpadhoz.Egy pár perccel hamarabb érkezett, betartva „ígéretét” Miának, hogy nem késik el. Bement az öltözőbe, felvette edzőruháját. Egy fehér ujjatlan sportfeslőt és egy fekete térdnadrágot. Mondanom sem kell a két ruhadarab csak úgy tapadt a testéhez, így minden domborulatát mutatva. Vörös hosszú haját összefogta lófarokba, hogy az ugrásoknál ne zavarja.Majd elkezdett bemelegíteni, mert még párja nem érkezett meg. Eltelt negyed óra is, mikor már Sora felrobbant a dühtől, hogy Leon még mindig nem érkezett meg, ezért elkezdett a trapézokon is gyakorolni. Pár perccel később… Leon is besétált, köszönés nélkül, de ezt már az angyal nem nagyon tűrhette.- Mi van Leon? Tegnap óta annyira megsértődtél, hogy már köszönni sem tudsz?! - mondta Sora gúnyosan.- Jaj elnézést, hogy nem köszöntem őnagyságának! - játszotta Leon a nagy komikust.- Késtél, és egyáltalán nem érek rá arra, hogy a szabad perceimet rád pazaroljam! - mondta Sora szinte sziszegve, s közbe Leon előtt állt meg centiméterekre.Ez nagyon tetszett Leonnak, hogy a lány ennyire dühős, különösen jól állt neki. „Még ilyen helyzetbe is felizgatsz engem?”- Igen? – vonta fel szemöldökét. - A főnök hívatott, s ezért késtem. - majd egy kaján mosoly jelent meg az arcán. „Ha te tudnád édes kicsi Sora, hogy mit kell tenni a darabban.”„Ez meg most mit vigyorog?!” tűnődött közben Sora.- Igen képzeld!Erre odalépett a lány elé, s az állát gyengéden megfogva fordította maga felé és mélyen barna szemeibe nézett.- Tudom, hogy még mindig táplálsz irántam érzéseket. S ha akarod, ha nem ezt nem tudod előlem eltitkolni.- Nem, te csak képzelődsz - szabadította ki magát, s hátrébb lépett egy lépésnyit.- Ne hazudj önmagadnak Sora Naegino! - emelte meg férfias hangját.- Nem! Nem képzelődök! szerintem te vagy magadtól elájulva Leon Oswald! - ordított rá már kikelve Sora.- Sziasztok! Látom most szakítottam félbe egy kisebb vitát - mosolygott kedvesen Mia.- Szia! Nem szakítottál félbe semmit - ölelte át barátnőjét Sora.- Akkor jó, hoztam a forgatókönyvet, amiben le van írva, hogy mit kel tennetek. És lenne még valami…- Mi lenne az? - kérdezte furcsán.- Hát Sora… a végén, amikor a herceg ébredezik a Szirén mellett, mindketten meztelenek.- Micsoda?! - akadtak fel a szemei.- Azért nem lenne rajtatok semmi, mert az nem lenne annyira hiteles, mintha teljesen csupaszok nem lennétek.- MIA! Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - nézett egy kicsit megpirítva barátjára.- Nyugi Sora! Amúgy egy hatalmas medencét fogunk felállítani, s a víz alul takar titeket, fenn meg háát… egymással szemben lesztek és… úgyis mindkettőtöknek nagyon hosszú haja van, s azt felhasználhatjátok, hogy takarjon titeket.- Te teljesen megbuggyantál vagy mi? - sipítozta már Sora.- Nem, na csak ennyi lenne. Elvállalod? - nézett reménykedve- Mi van csak nem félsz valamitől? - mosolygott Leon kajánul partnerére, mert ő már tudta mi a feladatuk. Többek között, ezért késett.A vörös démon szemeibe még soha nem lángoltak ennyire a düh szikrái. Parázslott. Mindenkit meg akart égetni csillogó szemeivel. Főleg egy személyt, Leont.- Nehogy azt hidd, hogy megfutamodok! Már nem vagyok gyerek! - fordult Leon felé - Te még nálam is jobban fogsz szenvedni! - mosolygott vissza a döbbent férfira.- Na akkor én nem is zavarok tovább! Sziasztok! - köszönt el Mia.Már kb. 6 órája edzettek, de az előbbi incidens óta nem beszéltek egymással. Leon kitűnően bírta, hogy nem kellet megszólalnia, hiszen ennek ő volt a mestere, de Sora hallgatása meglepte Leont. „Hogy képes ezek után egy kukkot sem szólni? Hisz régen alig bírta ki, ha nem szólalhatott meg.”„Ez már a büntetés része Leon!” - mosolyodott el magában a vörös démon.Az összhang tökéletes volt köztük, tudták egymás reakcióit, egy hibát sem ejtettek a gyakorlás alatt. Igaz minden elemet hibátlanul hajtottak végre és szenvedély is meg volt köztük, de még sem az a szenvedély volt, ami égeti a levegőt és minden parázslik körülöttük.Sora leugrott, hogy megnézze hány óra, lehet már, Leon követte. Kíváncsi volt mért hagyta csak úgy ott az egyik ugrásnál.- Jaj ne el fogok késni! - gondolkodott hangosan.- És szabad megtudnom honnan fogsz elkésni? - kérdezte hűvösen- Semmi közöd hozzá!- De igen van hozzá közöm édes, mert a partnernőm vagy.- Te nekem ne édesemezzél! Oké? —ezzel szaladt is volna, de egy kéz visszarántotta és magához ölelte szorosan.- Leon mondtam már, hogy ezt nem tűröm! S most légy szíves eressz el!- És mi van, ha nem?!- Szerintem inkább erezd el Sorát, nehogy velem gyűljön meg a bajod!- szólalt meg az ajtó felől egy mély hang.Leon kezei rögtön lecsúsztak a törékeny angyalról. Sora egyenesen a hang tulajdonosa felé vette az irányt.- Michael?! Hát te meg mit keresel itt? Nem a stúdióban kéne lenned?- De, csak gondoltam fáradt leszel az edzéstől és gondoltam, hogy eljövők érted.Leon döbbenten és féltékenyen nézte végig „Ki ez?” csak ez játszódott le a fejébe.