Kedves ellens�gem

3.      Ha nem tudod, nem f�j

Ezek ut�n Odile- lel persze, hogy nem a kedvenc szerz�nk �j k�nyv�nek tartalm�r�l besz�lgett�nk – �, dehogy! Pontosan olyan vihog�s, sutyorg�s, �izgi� pletyiz�sbe kezdt�nk, amit olyannyira megvetettem.

Term�szetesen emiatt is a langal�ta kirakatb�but hib�ztattam, akir�l a nev�n k�v�l annyit tudtam, hogy teny�rbem�sz�an, undor�t�an j�k�p� – pont az a t�pus, akit�l a magamfajta vag�ny, fi�s csajoknak kiny�lik a bicska a zseb�ben. M�gis, hogy j�n ahhoz, hogy ha csak percekre is, de vihog�s k�ly�kl�nyt csin�ljon bel�lem?!

-          Honnan a csud�b�l ismered Leont? – fogott vallat�ra Odile, amikor le�lt�nk a t�rzshely�nkre: egy j�l eldugott kis zugba a k�nyvt�rterem h�ts� r�sz�ben. – Mi�rt nem mondtad…?

-          H�, h�, nem ismerem, rendben?! – emeltem fel a kezem. – Csak �sszeszaladtunk itt az el�t�rben, t�k v�letlen�l egym�sba rohantunk, ennyi.

-          Affene, hogy velem nem b�r ilyesmi t�rt�nni…! Bezzeg te csak �gy �sszefutsz P�rizs legmen�bb pasij�val! �regem, a Claude Bernard- ban minden csaj �rte bolondul, �s te m�g csak h�r�t se hallottad?!

Val�ban, mintha hallottam volna valamit rebesgetni p�r �j di�kr�l, m�g tavaly, f�l�v ut�n; de nem a mi sulinkba j�rtak. J�, az �cole Claude Bernard el�g k�zel van a sulinkhoz, de h�t most vak�ci� van – ki a csuda foglalkozik sulis �gyekkel?! Az pedig, hogy �men� pasi�, egy�bk�nt is kiz�rta volna Leon Oswaldot az �rdekl�d�si k�r�mb�l, mivel azt tartottam, hogy els�sorban nem villogni kell egy pasival. Legyintettem is Odile- nek, hogy nem �rdekel a sz�pfi�.

-          De Sophie, h�t el�tte le a kalappal! Minimum h�rom �stehets�g veszett el benne – nevettem. - Mes�lj, honnan ismered �t?

-          Tudod, nem laknak t�l messze t�l�nk – kezdte Odlie –, �s Sophie- val szoktunk is tal�lkozni. Kedves ismer�s. A belv�ros perem�n b�reltek lak�st, �s Sophie el szokott j�nni abba a parkba, ahov� �n is j�rok olvasni, s�t�lni…

-          �gy �rted, a sz�leik b�reltek lak�st – okoskodtam; de meg is b�ntam hamar.

-          Te t�nyleg nem tudsz semmit! – kerekedett r�m Odile ibolyak�k szeme. – Nincsenek sz�leik. �rv�k.

Egy hossz� pillanatig h�kkenten, komolyan b�multam r�.

Odile tekintet�n l�tszott, hogy azt v�rja: most majd hanyatt esem a fantasztikus inf�t�l, �s azonnal gy�szba borulok, de legal�bbis fekete karszalagot �lt�k egy�tt�rz�semben.

Nem tettem ilyesmit; a szemem sem lett k�nnyes. Viszont, ha nem is l�tszott, igenis egy�tt�reztem. Nagyon szerettem a sz�leimet, �s pocs�k volt belegondolni, hogy milyen lenne, ha elvesz�ten�m �ket; �s milyen �rz�s lehetett az Oswald testv�reknek teljesen egyed�l maradni a vil�gon, ilyen fiatalon.

-          V�rj, ezt nem �rtem – mondtam azt�n. – Leon tutira nincs m�g tizennyolc; viszont, ha nem int�zetben �lnek, �s nincs �l� hozz�tartoz�juk, akkor kirendelt gy�mjuk kell hogy legyen.

-          Elvileg van is, Sophie mondta. De csak pap�ron. Leon nem akart semmif�le k�t�tts�get senkivel, ez�rt valahogy megegyezett a gy�mjukkal, hogy ne m�sszon bele az �let�kbe. Cser�be �k ketten p�ld�s �letet �lnek, sz�p csendben v�gzik az iskol�ikat, �s id�k�z�nk�nt engedelmesen megjelennek a gy�mhivatalban a �nevel�j�k� oldal�n, ahogy illik, nehogy sz� �rje a h�z elej�t.

-          Agyam eldobom – suttogtam meglepetten. – Na �s a piszkos anyagiak?

-          Leon nem engedte – mondta Odile rajong�st�l f�t�tt hangon. – Az �llamt�l gyermekgondoz�si t�mogat�s c�m�n befoly� �sszegeket egyfajta fizets�g�l sz�nta a nevel�j�knek, a szabads�guk�rt. Sz�p nyugisan, f� alatt kiv�rja azt az egy-k�t �vet, am�g nagykor� lesz. Az id� neki dolgozik, mert el�g r�vid, � pedig el�g d�rzs�lt ahhoz, hogy b�rkit meggy�zz�n. Bab�m, ez a sr�c egyszer akkora �zletember lesz, hogy a fal adja a m�sikat! Jobb, ha t�lem tudod: � tartja el magukat!

-          M�gis, mib�l? Csak nem rekl�m�js�goknak modellkedik? – emeltem fel az orrom.

Ink�bb g�nyol�dtam, csak be ne kelljen ismerni, hogy igenis valamif�le �vatos tiszteletet mozd�tanak meg bennem a hallottak.

-          Utols� d�g vagy, Dallie, vedd tudom�sul – biggyesztett Odile. – Semmit sem tudsz, de az�rt cikized �ket!

-          J�l van, nyugodtan s�rt�dj meg, Mademoiselle Leonfan – intettem nagyvonal�an.

-          Van mi�rt feln�znem r�juk, �s ha kil�tn�l a felfuvalkodott �n�rzeted m�g�l, te is ezt tenn�d!

Na, ezt b�rtam Odile- ben. � azt�n nem habozott a fejemhez v�gni, ha nem tetszett neki valami; �n pedig ebben a hazug, j�pofiz�s, viselked�s, felsz�nes vil�gban m�st sem �rt�keltem jobban, mint az �szintes�get.

�rtatlan cicaszemeket ragyogtattam r�. Naa, hisz ismersz! – sug�roztam fel�.

-          Ha le�llok meaculp�zni, el�rulod v�gre a Szent Titkot? – k�ny�r�gtem.

-          Az Oswald testv�rek igenis kem�nyen megdolgoznak a kenyer�k�rt. L�gtorn�szok, m�ghozz� el�gg� n�pszer�ek; de persze te ezt sem tudod, mert alapb�l visszautas�tasz mindent, amit m�sok sz�rakoz�snak tekintenek! Mibe, hogy kibicsaklana a gy�ny�r�s�ges l�bad, ha be kellene l�pned a cirkusz kapuj�n?!

Na tess�k, a bar�tn�m komolyan ber�gott r�m. M�g egy �ra sem telt el, mi�ta tal�lkoztunk, de m�ris azt k�v�nom: b�r sose l�ttalak volna, Leon Oswald!

Nem, nem gondoltam bele, milyen lehet �gy �lni tizen�vesen, mint �k. Melyik tini l�tja, �rzi ezt �t teljes m�rt�kben? Most �szint�n. Mindenkinek a saj�t sorsa a legnehezebb, �s csak ritk�n �rzi �t teljes emp�ti�val m�sok�t. Hozz� van szokva, mert l�tja, hogy anyuja hazaj�n este f�radtan, �s m�g akkor �ll neki f�zni; neki mag�nak csak annyi dolga van, hogy megegye, amit el� tesznek, �s azt�n elbilleghet valahov� a haverokkal: elv�gre meg�rdemel egy kis kikapcsol�d�st, hisz eg�sz nap tanult! Vagy �pp hal�los beteg: fekszik az �gyban, �s titkon �r�l, mert most m�g tanulni sem kell; �s ha l�tja sem mindig furcs�llja, hogy bezzeg anyja, apja alkalmasint 38 fokos l�zzal is dolgozni j�r.

Nem, akkor m�g nem gondoltam bele, milyen lehet az Oswald testv�rek �lete. Nem tudtam m�g, hogy idej�k hal�lpontosan be van osztva, k�tszer annyit �lnek, mint a kort�rsaik, �s egy-egy j� k�nyvre, vagy egy�b kikapcsol�d�sra max havonta- k�thavonta egyszer jut n�h�ny szabad �r�csk�juk. Nem tudtam, hogy egy �tlagos nap n�luk �gy n�z ki, hogy reggelt�l kora d�lut�nig suli, d�lut�n edz�s, este a legt�bbsz�r el�ad�s, �s �jjel tanul�s. Nem tudtam, hogy Sophie profi m�don f�z, m�ghozz� n�ha t�bb napra el�re, hogy legyen mit enni�k, mert �el�j�k bizony senki nem teszi oda a k�sz �telt. Nem tudtam, hogy Leon feln�tt f�rfi m�dj�ra tartja k�zben az �let�ket, szelekt�lja �s besorolja az el�ad�sokat, amelyekre felk�rt�k �ket, �p�ti a koreogr�fi�t, �s szaladg�l a hivatalos �gyek ut�n – mindezt pedig az iskola, a tanul�s mellett. Nem gondoltam bele, milyen lehet, ha n�ha, csendes pillanatokban elmereng h�ga sz�ps�g�n, �s tal�n arra gondol: �desanyjukra hasonl�t; vagy mit �rezhet, ha megbetegszik a kicsi, �s neki hajnali n�gykor kell a hideg �jszak�ban orvos�rt rohanni, mik�zben k�nytelen egyed�l hagyni a beteget. Nem tudhattam, milyen �rz�s, ha hi�nyoznak elvesz�tett szerettei, �s mik�zben h�g�t vigasztalja, �t nem vigasztalja senki; f�jdalm�t m�g csak ki sem mutathatja, hogy ne n�velje vele h�g��t.

Persze, mindezeket, ha nem is tudtam felfogni, legal�bb gondolhattam volna; de, amint m�r eml�tettem, csak egy k�ly�kl�ny voltam: �nz�, bek�pzelt kis fruska, aki azt hiszi, mindent tud az �letr�l.

Nem �lltam le b�nb�natot tartani, �s m�lys�gesen sz�gyellni magamat. Nem nekem kellett a tanulnival�n �s a vizsgaid�pontokon k�v�l ezerf�le id�t, p�nzt, k�l�nf�le okm�nyok lej�rati idej�t, �s h�gom gy�gyszer�rz�kenys�g�t fejben tartani. Nem nekem kellett k�t szem�lyre v�s�rolni, f�zni, �s perfektnek lenni abb�l, hogy melyik �ruh�zban olcs�bb a liszt, a tej, a h�sf�l�k �s a takar�t�szerek. Nem nekem kellett b�sz oroszl�nk�nt k�zdeni, hogy ne z�rjanak int�zetbe; nem nekem kellett meggy�zni a mindentud� feln�tteket, �s kij�tszani a fiatalkor�akra vonatkoz� szab�lyokat, csak hogy szabadon �lhessek; nem nekem kellett elsz�molnom olyan esem�nyek vonzatair�l, amelyekr�l nem tehettem. Mindezekt�l, mint oly sok hozz�m hasonl�, eg�szs�ges csal�dban �l� tinit, megk�m�lt az �g: �n csak a saj�t �letemr�l tartoztam gondoskodni, �s sz�leimnek k�sz�nhet�en arr�l is csak r�szben.

Nem voltam viszont h�lye – azt nagyon is meg�rtettem, hogy annak, amit a �sz�pfi�r�l� puszt�n a megjelen�se alapj�n felt�teleztem, semmi val�s�galapja nincs. Ha az ember egy picit is haszn�lja a j�zan esz�t, be kell l�tnia: ilyen �letm�d mellett teljesen kiz�rt, hogy valaki a tipikus aranyifj�k k�nnyed, gondtalan �let�t �lje. Folyamatosan be van t�bl�zva, teh�t egyszer�en nincs ideje arra, hogy l�nyok ut�n szaladg�ljon; ami pedig a gondtalans�got illeti, az lehetetlen, hiszen �let�ket s�nen tartani �s h�g�r�l gondoskodni nyilv�n nagyon felel�ss�gteljes feladat…

M�gsem �bredtem r�, micsoda kiv�lts�gban r�szes�ltem, amikor az a halv�nysz�rke szemp�r meg�llt rajtam, �s fogalmam sem volt, mit vesz�tettem, amikor, ha csak f�lre�rthetetlen tekintetekkel is, de visszautas�tottam.

Felfogtam, amit az Oswald testv�rekr�l hallottam, �s be�p�tettem �ltal�nos ismereteim k�z�; de nem csin�ltam bel�le gondot magamnak.

 Bel�ttam, hogy t�vedtem Leonnal kapcsolatban; de h�t mindenki t�vedhet, nem igaz? Mivel pedig k�zelr�l nem ismertem �ket, nem id�ztek n�luk a gondolataim t�l sokat: legnagyobb probl�m�m nem �k voltak, hanem az, hogy Odile haragszik r�m, �s annak, hogy kib�k�tsem, az volt az �ra, hogy cirkuszba megyek vele.