Kds, stt õszi jjel...A pracseppek koppanak az zott, lehullott leveleken...
A tenger morajlik, mintha azon hborogna,hogy rg elmlt a nyr...
Az utca csendjt lptek zaja veri fel. A kvezet nylksan csillog, a kzeledõ, kicsit
cuppog koppansok ttovn megllnak... Mintha minden hallgatzna....
Egy msik furcsa zajt lehet hallani - suhanst, majd egy ktsgbeesett, velõtrz sikolyt,
ezt kvetõen egy llkapocs csattanst... Klns, ijesztõ hangokat a kdn t, tompn...
Vgl egy puffanst - s teljes csendet. Sron tlit.
Egy kicsi szoba, kora reggel. Mg odakinn kdfoszlnyok szlltak, gy a helyisg flhomlyba
borult.
Egy lny hasalva aludt az gyn, lilsvrs, hossz haja sztterlt a htn, s mellette,
ktoldalt a prnn is. Egyik keze flig lelgott az gyrl. A msik a prnn volt,behajltva,
a feje alatt. Takarja is rszben lecsszott, gy rvid hlruhja alatt sejteni lehettett
forms alakjt. Feje mellett fura kis figura bbiskolt: mint egy frfit utnz baba, hossz
hajjal, rdekes ltzkben - s egyik szemt takar larcban.
A csndet hatrozott kopogs trte meg. Az ajt elõtt ll nem vrt a vlaszra, hanem benyitott.
A homlyos szobban lassan odastlt a lny gya mell. Egy tgra nylt szrke szempr figyelte
megigzetten az alv angyalt... Majd rbredve arra, mirt is jtt, mly, jellegzetes hangjn
megszlalt:
- Sora, bredj! Megint elaludtl!
Sora ijedten pattant fel az gyon, hirtelen azt sem tudta, mi trtnt... Majd szbe kapva maga
el hzta takarjt, mivel lenge hlruhja nem sokat takart...
- Megõrltl, Leon?! Csak bestlsz, hallra ijesztesz... Kopogtl egyltaln? Mondd, jl
szrakozol?!
A hossz, ezsts haj francia fi szp mrvnyarcn egy mosoly villant t, de gyorsan
elrejtette ridegsge larca mg. Sora mgis szrevette, s meglepõdtt. Nyitotta volna a szjt,
hogy mondjon valamit, de Leon megelõzte. Szokott, szenvtelen hangjn kzlte, hogy mr Kalos
irodjban kellene lennik...
- Legalbb megengeded, hogy tltzzek? gy mg sem mehetek...
- Nekem nem lenne kifogsom ellene.- vlaszolt pkerarccal a fi, de a lny szemeit megltva gy
dnttt,inkbb kint vrja meg. Elegns mozdulattal megfordult, s ragadozlpteivel kistlt a
folyosra. Egy prna puffant mgtte a becsukott ajtn. Magban jra mosolygott, de arca
kifejezstelen maradt.
Nhny perc mltn ismt nylt az ajt. A lny lpett ki rajta, miutn rekordsebessggel
lezuhanyozott s felltztt. Hûvs lvn - egy vilgoskk szabadidõruht hzott, fl pedig rvid
dzsekit.
- Na vgre! Mivel eleve szmtottam r, hogy elalszol, ezzel megynk.- lpett oda fekete
sportkocsijhoz.- lj be!
Sora engedelmesen belt az autba. Mita kilpett szobja ajtajn, egy szt sem szlt. Addig is
nma maradt, amg a fõnki irodba rtek.
A kd kzben mr feloszlott. Az idõ azonban tovbbra is borongs, nyirkos maradt, rnyomva
blyegt az emberek hangulatra.
- Mr Te is ksel, Leon fiam?!- fogadta Kalos õket.
- rte mentem, klnben mg mindig aludna...- morogta az ezsthaj frfi, mikzben kiss szrsan
nzett Sora fel.
Kalos mr hozzkezdett volna a mondanivaljhoz, amikor azt egy vratlan esemny meghistotta.
Hangosan, hatrozottan kopogtak az iroda ajtajn.
- Szabad!- szlt ki az igazgat.
Egy 25-30 v krli, magas, barna haj, markns arclû, vllas frfi lpett be a helyisgbe.
- J napot! Kalos Eidiot keresem.- mondta.
- n vagyok.- lpett elõbbre a Kaleido fõnke.
- Beszlhetnnk ngyszemkzt?
- Hmm... Fontos megbeszlnivalm lenne az artistinkkal...
- Az gy, amelyben keresem, nem tûr halasztst.
- Ez esetben... rendben. Sarah, Sora, Mia, Leon, krlek hagyjatok magunkra. Majd zenek, amikor
megbeszls lesz... Addig van elfoglatsgotok...
Leon s az ismeretlen tekintete pillanatra sszevillant, majd a francia fi a lnyokkal egytt
tvozott. A folyosn Mia trsnõihez fordult:
- Mi lehet ilyen getõen srgõs?
- Ha rnk is tartozik, majd megtudjuk.- szlalt meg vratlanul Leon. - Sora, tz perc mlva kezdnk
az edzõteremben!
Kzben az irodban...
- Matthew Fox vagyok, a rendõrsg klnleges nyomozja.
- Hmm... Minek ksznhetem a ltogatst?
- Ezek szerint mg nem hallott rla... Akkor hiba is krdeznk brmit... gy n tjkoztatom. Jobb, ha nem
mendemondkat hallanak, meg szenzcihes jsgrk feltevseit... A vrosban nagyon furcsa halleset
trtnt az jjel. Amit most elmondok, abbl n dnti el, mit ad tovbb a munkatrsainak...de, javaslom,
ha lehet, legyen õszinte, viszont ne ijesszen rjuk nagyon...
2. rsz
- Mirt, mi trtnt?- krdezte Kalos rtetlenl vendgt.
- Az jjel megltek egy frfit. Csak a nyakn volt egy mly harapsnyom...
Ha hinnk a legendkban, azt mondanm - vmpr volt- de...
- De?!
- Nem tudom, mit higgyek. Krem, ne tartzkodjk sehol egyedl egyikk sem, fõleg jjel.
- rtem, fenn ll a veszlye, hogy ismtlõdhet...
- Mr ismtlõdik... Ez nem az elsõ volt, csak a lehetsges kitrõ pnik miatt titokban kell
tartanunk... s n mr rgebben segtett neknk egy gy megoldsban... Meg az egyik artista kislny is...
- Hmm... rendben. Nem lesz egyedl mszkls...
- Ksznm. Ha valamit ltnnak, hallannak...
- Termszetesen rtestem.
- Viszontltsra!
- Viszontltsra!- felelt Kalos elgondolkodva, mikzben vendge kiment.
Nhny perc mlva az irodban megjelent Sarah. Kalos mindent elmondott neki, amit az imnt megtudott.
Sarah az ltalban megszokottak szerint reaglt: az nekesnõ bemutatott nhny egyni karatemozdulatot...
csak hogy a benne magasra szkõ feszltsget levezesse. Az egsz trsulatot sszehvtk a sznpadra. Kalos
ismertette velk a tnyeket, amiket a nyomoztl tudott. Halk moraj tmadt hallgatsgban, de nhny
mondattal a munkjukra terelte a figyelmket.
- Sarah, Sora, Leon! Gyertek az irodmba. Most. - szlt, amikor a trsulattal mr mindent megbeszlt.
A fõnk hivatali szobjban a kt lny lelt. Leon szoksa szerint karba tett kzzel, hûvs arckifejezssel
tmasztotta a falat.
- Tudtommal csak ti, hrman laktok egyedl... Nem kockztathatunk. Sarah hozzm fog kltzni - mr gy is
terveztk... Ti pedig eldntitek, melyiktek fog a msikhoz kltzni...-fordult Sora s Leon fel.
- Hogy n... vele lakjam?!- nyitotta tgra felhborodottan a szemeit a pros mindkt tagja.
- Nem nyitok vitt! Halljam, ki fog kltzni?!
- Sora. Az n laksom jval nagyobb az õ szobjnl...-vetette oda az ezstsrny-tulajdonos.
- Helyes. Segts neki tkltzni. Ja, s frjetek meg - egyms s a sajt leteteket knnytitek meg vele...
Holnap reggel 9-re gyertek ide Mival egytt.A reggeli megbeszlst akkora halasztom. Mra elmehettek.- mondta
vgig fõnkk egy szuszra, mert ltta, hogy Sora tiltakozsra nyitn a szjt, de gy nem adott r neki
lehetõsget...
A kt artista blintott. Sora nem volt tlzottan lelkes... Leonrl meg minden lepergett, annyira egykedvûnek
mutatta magt...
-Ha tltztl, vrlak a kocsimnl. - vetette oda Sornak a francia frfi a vlla fltt, mikzben sajt ltzõje
fel indult.
A japn llny nem szlt egy szt sem, csak benyitott a flhomlyos nõi ltzõbe. Lelt a szkre, s mit sem lt
szemekkel nzetta tkrbe, majd automataknt ltzkdni kezdett. Gondolatai a trtntek krl forogtak.
szre sem vette, hogy halkan nylik az ajt, s belp rajta valaki...vagyis inkbb lebeg, siklik...
- Sora, vigyzz! szlalt meg furcsa hangon Fantom, aki eddig a tkr tetejn trnolt.
A lny megfordult, kikerekedett szemekkel bmult, ezutn flelme elnmt bilincst lerzva siktani kezdett...
majd elsttedett elõtte minden. Eljult.
Arra bredt, hogy valami az arct csiklandozza. Nagy nehezen kinyitotta a szemt. Tekintete egy szrke
szemprral tallkozott, ami aggdva nzett vissza r. Leon hajolt fl. A fi hossz, ezsts haja Sora kr omlott.
- Le... Leon?! Mi trtnt?
- Jl van, most mr nyugodj meg. Elment. Hibs vagyok. Nem hagyhattalak volna egyedl. Kalosnak igaza volt...
Az a furcsa szerzet meg akart tmadni tged. Mg j, hogy erre jttem, mielõtt a kocsihoz indultam volna.-
prblta szval tartani a minden zben reszketõ szpsget. Sora figyelmt kiss sikerlt abba az irnyba terelni,
hogy a lny kezdett nyugodtabb lenni. Ugyanis azon csodlkozott, hogy Leon soha nem szokott egyszerre ennyit beszlni.
- Jobban vagy?- krdezte a francia fi.
- Igen.
- Akkor menjnk.- segtette fel Sort.- mg t kell kltzkdnd a hzamba.
Leon kocsijval pillanatok alatt az artistaszllson voltak.Ahogy mentek a lpcsõn Sora szobja fel, Anna, Mia s Ken
jtt velk szembe.
- Sora, jl vagy? Mirt vagy ilyen spadt?- rohantk le a lnyok. Ken pedig furn nzett Leonra...
- Rmet ltott.- jegyezte meg kznysen a szrke szempr tulajdonosa.
- Csak nem tged?!- hzta el a szjt viccesen Anna.
- J humor...Mondom, tnyleg rijesztett. Annyira, hogy mg az ltzõben sem lehet egyedl maradni. pp elg
lehetett neki tlni.- nzett rjuk Leon komoran.
- Nem hanyagolntok a tmt?- szlalt meg a japn lny.- Kezdek hes lenni, s mg kltzkdnm kell...
- Hov? - dbbent meg Ken.
- Hozzm.- hzta picit gnyos msolyra a szjt a fracia artistakirly.
- Mi?!
- Csak kettõnknek nem volt laktrsunk. Kalos azt mondta, ssze kell kltzkdnnk, legalbb is, mg tart ez
a rmlom...
- Nem vagy hes? Mintha az elõbb azt mondtad volna... s mg ssze kell szedni a holmidat...- jegyezte meg Leon,
Sorhoz fordulva.
- De, igen.- shajtotta lny.- Sziasztok! Ja, Mia, holnap regegl 9-kor vr rnk a fõnk az irodjban. Leonnal
s velem egytt...- azzal sietõsen elindult a szobja fel, nyomban Leonnal.
3. rsz
- Ennyi felesleges holmija csak egy nõnek lehet...
- Mi?!
- Br... ha belegondolok... hogy festhetsz ebben... - emelt fel Leon egy lgy essû,
pezsgõszn selyem estlyi ruht.
- Mi bajod vele?!
- Nem is hordod. Pedig nagyon elegns s csbt...
- Mert ez nem edzõruha, Leon.- vette ki pirulva a fi kezbõl a gynyrû ruht.
- Tnyleg, Sora Naegino, ezt mikor fogod flvenni? Mr alig vrom... - szlalt meg egy
pici szellem a lny vlln.
- dv, Fantom!- szlalt meg kajn vigyorral arcn a francia herceg.
- Mi?! Ti ismeritek egymst?! Te ltod Fantomot, Leon?!
- Az Angyalok tnca ta.
- Nem vlaszoltl, Sora.- lebegett a lny el Fool.
- Fantom! Ne kezdd a bosszantsomat, mert megjrod!
- Drga Sora! Hogy felttelezhetsz ilyet rlam? A Sznpad Szellemrõl... Kiengesztelhetsz.
Frdjnk egytt! Biztosan jt tenne Neked is...
- Fantom! Tl mentl minden hatron!- kiablt a japn lny, a kis figura fel kapva. Sajnos
mell nylt, gy Fool arrbb libbent. Sora pedig kergetni kezdte, mg el nem fogta. Akkor
megktzte, s bezta az egyik tskja zsebbe.
Leon ezen remekl szrakozott.
- Neked sem kellene ingerelned...- fordult fel Sora villml szemekkel.
- s mit csinlnl velem? Engem is megktznl s a tskdba raknl?- ktekedett vele finoman az
ezsthaj fi. - Nem kellene folytatni inkbb a csomagolst?! Mert mr kezdek n is hes lenni...
Ha nem tudnd, lassan vacsoraidõ...- folytatta szemrehnyan.
- Te pedig ha nem vennd szre, mr csak ezt a ruht kell beraknom a bõrndbe...- hajtotta ssze
a gynyrû estlyit, ami az egsz szprbajt elindtotta.
- Ksz.- blintott, aztn mg egyszer vgigjrta kis lakosztlyt,nem felejtett-e valamit el.
- Mehetnk.
A fekete sportkocsi felhajtott a garzsfeljrra. Leon kiszllt, kinyitotta a kocsi msik ajtajt,
s udvariasan kisegtette a lnyt/aki ezen igencsak meglepõdtt/.
Sort lthatan elbûvlte a ltvny.
Szp kis tengerparti villa elõtt lltak meg, amit hrom oldalrl fenyõfaliget s gondozott park
vett krbe. A tenger felõl egy tgas teraszra nyltak a villa hatalmas, faltl-falig ablakai.
- dvzletem, Hlgyem!- nyjtotta a karjt Leon Sornak. - Krbevezethetem j otthonban?
A lny kiss flrefordtott fejjel, meghkkenve nzett r Leonra, aki kedvesen elmosolyodott.
Sora ezen mg jobban meglepõdtt. Soha nem ltta mg a fit ilyen tiszta, szvbõl jvõ mosollyal
az arcn... Barna szemeit teht risira nyitotta.
- Re.. rendben...- nygte ki vgre, amikor visszajtt a hangja.
- Gyere! Ez lesz a Te szobd. Megfelel? Az enym itt van mellette, ha valamiben segtsgre lenne
szksged, nyugodtan szlj.
- Leon, ez gynyrû.
A frfi megmutatta a hz tbbi helyisgt is. Vgl a nappaliba vezette a lnyt.
- Mennyi knyv... Otthon,Japnban nekem is sok van. Itt csak knyvtrbl tudok nha klcsnzni...
A szllson nem nagyon frne el. - stlt tovbb a hatalmas nappali sarkba. Finoman vgigsimtott
az ott ll zongorn.
- Helyezd knyelembe magad. A vacsora rgtn kszen van.
- Segtsek?
- Ksz, nem. Mondom, foglalj helyet. s bzd rm a vacsort.- vlaszolt Leon, s mr ott is hagyta
a lnyt a nappaliban.
A hatalmas ablakokon vrs fnnyel ragyogott be a lemenõ nap. Sora odalt a zongorhoz. Milyen rgen
jtszott mr... mg otthon, Japnban...
Az vegen keresztl ltta a vrsesen csillml tengert. Felnyitotta a zongort, s egy gynyrû
meldit csalt ki a billenyûkbõl...
Leon csodlkozva kapta fel a fejt. Ez a dallam... Mr rgen hallotta, pedig mennyire szerette!
Megbûvlve, de vadsz nagymacska mdjra, hangtalanul indult a dallam forrsa fel.
A nappali ajtajban fldbe gykerezett lbbal llt meg: Sora?! Azt hitte, a lny zent hallgat...
De õ a zongornl lt, s nagy tlssel jtszotta a csods meldit. A lemenõ nap aranyvrs fnye
klns ragyogssal vonta be trkeny alakjt.
A francia fi csak nzte, dbbenten. Ha akart, sem tudott volna megszlalni most... Csendesen
visszavonult a konyhba. Kzben a lny jrt az eszben:
"Senki nem tudja a trsulatbl, hogy Sora gy tud zongorzni...Ebben is fantasztikusan tehetsges.
Legalbb elfelejti kis idõre azt a borzadlyt, ami rijesztett...
sajnos Az nem fog nyugodni... De n tudom, mi ez, s szembe tudok szllni vele. Megvdelek, Angyal!"
Kzben a nappaliban a zene elhallgatott. Sora lmodozva nzte a vrs fnyben frdõ zongort.