|
1.RÉSZ
SISSY 2008.08.26. 18:55
1 fejezet
A nap első sugarai kúsztak be az ablakon egy szobába, sárgás narancsszínbe borítva az ágyában békésen alvó leányt. A szoba csendjét egy hangos és az érzékeny füleknek kellemetlen csergése törte meg. Ennek ellenére a fiatal lány csak lassan ébredezett a zajra, majd álmosan és morcosan verte le az éjjeli szekrényről az órát. Még pár percig feküdt, majd nagyot ásítva és nyújtózkodva ült fel. Azon nyomban ki is pattant az ágyból, mikor eszébe jutott, hogy ma milyen nap is van.
Imádta az edzéseket, a korcsolyát. A legnagyobb álma, hogy egyszer híres jégtáncos legyen. Évek óta korcsolyázott, de a jégtáncot csak pár hónapja kezdte el. Azóta amióta megismerkedett a vőlegényével, aki hosszú idő után ma végre hazatér. Már alig várta, hogy újra lássa szerelmét. Nagyon hiányzott neki, de ezt feledtette vele a korcsolya és egyben a legjobb barátnője, Layla, aki mindig mindenben kiállt mellette. Olyan volt számára mintha a testvére lenne.
Sorának, aki néhány hét múlva tölti be a tizennyolcat, hosszú fenékig érő sötétbarna haja volt, benne szőke melír csíkokkal és enyhén hullámos volt. S tökéletesen kiemelt meleg gesztenyebarna szemét, mely mindig boldogságtól csillogott. Érzéki testét combközépig érő sötétbarna, csipkés és enyhén átlátszó selyem hálóing takarta, mely tökéletesen kiemelte dús és kerek mellét, keskeny csípőjét és vékony derekát, apró de kerek és feszes fenekét, s formás combját. A fiúk és férfiak egyaránt nem tudtak betelni látványával valahányszor látták, de ezt ő még csak észre sem vette. S ez csak még vonzóbbá tette a számukra. Lányok is csodálták Sora érzékiségét és tüzes szenvedélyét. De voltak, akik irigykedve és féltékenyen figyelték a lány sikerét. Sora mindent elért, amit csak akart. Semmi és senki nem állhatott az útjába, ha a családjáról, barátairól, az álmairól, céljairól volt szó.
Miután felkelt kiment a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzon, majd fogat mosson. Mikor ezzel végzett felöltözött. Sora egy fehér nyakban megköthető toppot vett fel, mely szabadon hagyta vállát és enyhén izmos hasát. Hozzá egy világoszöld miniszoknyát vett fel, majd végül egy kényelmes és szintén világoszöld szandált húzott lábára. Mint mindig most sem sminkelte ki magát, nem híve ennek. Csak nagyon ritkán szokta, mikor a szülei egy-egy fogadást rendeznek vagy egy-egy verseny alkalmával.
Sora miután végzett lement az ebédlőbe, ahol a szülei már az étkezőasztal mellett ültek kis húga Yume társaságában.
Jó reggelt. – köszönt vidáman.
Szervusz kicsim. – köszöntötte az édesanyja.
Jó reggelt. – szólt az édesapja is egy korty kávé után.
Sora mindkettejüknek adott egy-egy puszit, majd odament Yuméhez, aki az etetőszékben vidáman kacarászott, miközben a kiskanalat tartotta a kezében és neki is adott egy puszit.
Ne haragudjatok, de most rohanok, mert már így is késésben vagyok. – mondta miközben felkapott egy pirítós kenyeret. – Majd jövők. – s azzal el is tűnt mielőtt a szülei bármit is mondhattak volna.
Felkapta a sport táskáját, melyet még a bejárati ajtó mellett hagyott majd slusszkulcsát magához véve a kocsijához rohant, mely egy világoszöld Peugeot 307 Cabrio volt. Gyorsan vezetett a fedett kori pálya felé, mely a szülei birtokában volt. Nem csak azért, mert késésben volt, hanem azért is, mert imádta a sebességet.
A szülei nagyon gazdagok. Több kori pálya van birtokukban a világ minden táján, színházat, üzleteket, nagy bevásárló központokat és telkeket tudhatnak magukénak. Ennek köszönhetően mindent meg tudtak adni a lányuknak, amit csak meg kívánt. Ennek ellenére egy kedves és barátságos volt mindenkivel. Sosem nézte le azokat, akiknek nincs pénze. Többre tartotta az ő barátságukat, mint az elkényeztetett libáknak, akiknek a látszat mindennél fontosabb vagy a fiúkat, akik gúnyt űztek a szegényekből vagy kihasználták a lányokat.
Mikor megérkezett berohant az öltőzőbe, majd gyorsan átöltözött egy egyszerű fehér torna dresszbe szoknyával kiegészítve. Amikor ezzel végzett a pálya felé vette az irányt, ahol már türelmetlenül várta az edzője.
Késtél Sora. – mondta mikor a lány végre odaért.
Bocsáss meg Kalos. – mondta enyhe bűntudattal, de vidáman. – Legközelebb nem fordult elő.
Mindig ezt mondod, s mégis minden egyes alkalommal késsel.
Tudom. Ne haragudj.
Na, menjél és melegíts be, aztán csinálj néhány ugrást és forgást. Többet úgysem tehetünk. Addig legalábbis nem, amíg a partnered nem jön vissza.
Rendben.
Egyébként mikor jön vissza? – kérdezte meg, mielőtt a lány a jégre lépett volna.
Ha minden igaz, akkor még ma. – tájékoztatta, majd a pályára ment miután bemelegített.
Szerencsére ezen a korai órán nem sokan voltak rajta kívül, így nyugodtan gyakorolhatott. Néhány kör megtétele után, először a forgásokat csinálta meg, majd az ugrásokat, melyeket még akkor sajátított el, amikor még nem volt partnere. Majd ezt követően a jégtánc alapvető lépéseit gyakorolta. A hármast, az ellenhármast, a wende és gegenwende. Az alaplépések már tökéletesen ment neki, ezért a különböző fordulatokkal folytatta.
Eközben egy fiatal férfi enyhén mosolyogva nézte a húgát, aki szintén a pályán gyakorolt partnere társaságában. Majd megakadt a szeme Során. Elkápráztatta a lány szépsége és tehetsége. Bár nem voltak tökéletesek, a lépések, a fordulatok, az ugrások, a tartása, de ezt ellensúlyozta a lány szenvedélyes mozgása, mellyel a különböző gyakorlatokat végezte. Nem bírta levenni Soráról a tekintetét. Többször próbálta, de szeme mindig visszatért a lányra. Egyszerűen nem bírt betelni a látványával.
Szervusz szerelmem. – szólalt meg egy hang a háta mögött, majd a férfi elé lépve csókot lehelt ajkaira.
Szia. – köszönt egykedvűen. – Mehetünk gyakorolni?
Igen, menjünk. – mondta miközben megfogta a kezét, majd a kori pálya felé vették az irányt.
Sora lassan már négy órája gyakorolt és közben csak a vőlegényére tudott gondolni, s a pár hónap múlva esedékes versenyre. Tisztában volt vele, hogy addig még rengeteget kell gyakorolniuk. Főleg neki, hisz még csak nem rég kezdte el a jégtáncot, de könnyen megtanulta az alaplépéseket.
Sora! – kiabált Kalos a lánynak, majd folytatta mikor Sora felé fordult. – Mára elég lesz.
Rendben. – mondta a lány miután odaért mellé.
Holnap ugyanekkor találkozunk.
Oké. Szia. – köszönt el tőle.
Szia.
Sora némi nyújtó gyakorlat után az öltöző felé vette az irányt, amikor valaki megszólította őt közvetlen mögötte.
Sora! – szólt egy lágy és kedves hang.
Sora mikor megfordult a legjobb barátnőjével találta szemben magát, aki szintén tornadresszben és szoknyában volt, csak ő rózsaszínben. Látszott rajta, hogy ő is épp most fejezte be az edzést. Layla egyke volt, az édesanyja még kiskorában meghalt. Az édesapja állandóan utazott, ezért ritkán találkoztak. Sora olyan volt számára mintha a húga lenne. Bármit megtenne érte, s tudta, hogy ez kölcsönös.
Layla. – ölelte meg barátnőjét. – Nem is tudtam, hogy te is itt vagy.
Azt vettem észre, annyira koncentráltál a gyakorlásra.
Igen. De még sokat kell gyakorolnom. Végeztél az edzéssel?
Igen, miért?
Van kedved velem ebédelni? Farkas éhes vagyok.
Rendben.
Akkor menjünk. – mondta, majd együtt elindultak az öltöző felé.
Néma csendben öltöztek át. Sora közben mindvégig a vőlegényére gondolt. Ugyan nem beszéltek meg semmit, de reménykedett benne, hogy ha csak öt percre is de találkoznak. Layla öltözködés közben végig a lányt nézte. Tudta, hogy kire gondol a lány. Az elmúlt hetekben már többször is látta ezt a tekintetet. Bár a szíve fájt, de örült Sora boldogságának.
Mikor jön haza? – kérdezte váratlanul Layla.
Ma délután. – mondta miután rájött, hogy kire gondol.
Hiányzott, ugye? – tette fel a fölösleges kérdést.
Igen, nagyon.
Mikor mondod el a szüleidnek, hogy mi a helyzet? Mert ha jól tudom, akkor már el is jegyzet.
Nem tudom. – válaszolta miközben a gyémántgyűrűre gondolt, mely az éjjeli szekrény fiókjában volt elrejtve. – Anyuval nem lenne gond, de apa… nem tudom, hogy fogadná. Hisz tudod, hogy milyen, amikor a fiúkról van szó.
Igen, tudom. De ezt nem titkolhatod örökké. Főleg ha szeretnél férjhez menni hozzá.
Igazad van. Majd megbeszélem vele, amikor találkozunk.
Miután mindketten átöltöztek, elhagyták az öltözött, majd a kijárat felé vették az irányt. Gyönyörű napsütéses idő volt. Sora rögtön beleszeretett San Franciscoba, miután szüleivel ideköltöztek Japánból. Layla és Sora nevetve közelítették meg a lány kocsiját, aki hirtelen megtorpant mikor észrevett egy férfit, aki a kocsijának dőlve várta Sorát. A férfi magas volt. Szőke haja a vállára omlott és világoskék szeme volt. Előrelépett, mikor meglátta Sorát, aki első döbbenete után futásnak eredt, hogy az nyakába vesse magát. A férfi ellökte magát a kocsitól, hogy elkaphassa a lányt, aki lábait a férfi dereka köré kulcsolta, míg karjait a nyaka kör, majd szenvedélyesen megcsókolta.
Hiányoztál, Sora – szólalt meg a férfi miután megszakította a csókot.
Te is nekem… - mondta két csók között. – Yuri – majd egy újabb szenvedélyes csókban forrtak össze.
Folyt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
