4 fejezet

Dühösen ment oda, s mikor odaért visszakézből pofonvágta a riadt tekintetű nőt, aki az ütés erejének köszönhetően földre esett. Sora elégedetten nézte, ahogy a nő fájdalmas arccal nézett fel rá kezét az orrára téve melyből szivárgott a vér. Ebből tudta, hogy sikeresen eltörte az orrát, de egyáltalán nem bánta. Sőt csak még boldogabb lett ennek köszönhetően. Már épp ott hagyta volna a döbbent Leont és a még mindig a földön jajgató és zokogó nőtt, amikor egy erős kéz visszarántotta.

°         Ez meg mi a fene volt? – kérdezte dühösen Leon, de egyben csodálva a lány szépségét és tettét. Legszívesebben ott helyben leteperte volna annyira felizgatta a Sora szemében csillogó düh, melyből szinte sütött a gyűlölet a partnere felé.

°         Kérdezd a kis barátnődet, hogy hol töltötte a tegnap éjszakát! – sziszegte a fogai között. – Mert, hogy nem veled az is biztos. Olyan biztos, mint az, hogy most mi itt állunk. Most pedig eressz el. – mondta még mindig dühösen, de egyben könnyes szemmel, melyet minden igyekezete ellenére hiába próbált visszatartani, ha eszébe jutott a tegnap este.

 Leon annyira megdöbbent Sora előbbi kijelentése miatt, hogy akarata ellenére is elengedte a lányt, aki így kapva kapott az alkalmon, s berohant az épületbe. Eközben a férfi szikrázó szemmel fordult a már időközben felállt nő felé, aki még mindig a sajgó orrát tapogatta, melynek vérzését időközben sikerült elállítania.

°         Mi volt ez az előbb? – kérdezte visszafojtott dühvel a hangjában, mert sejtette, hogy mire akart kilyukadni Sora.

°         Ne… nem… tudom – mondta remegve a nő. – Biztos… biztosan összekevert valakivel.

°         Ne hazudj, Amanda – ragadta meg a nő mindkét karját. – Hol voltál az este? – emelte meg egyre jobban a hangját Leon.

°         Már mondtam, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel töltöttem az estét. – mondta most már ő is dühösen, de még mindig remegve.

Leon felpofozta a nőt, amiért hazudott neki, aki a váratlan ütést követően ismét a földön kötött ki. Majd megragadva a karját felemelte a földről, hogy a nő szemébe nézzen, melyből csak úgy áradt a félelem. Tudta, hogy most végleg elveszítheti a férfit, ha nem talál ki sürgősen valamit, mellyel kihúzhatja magát szorult helyzetéből.

°         Ennyire hülyének nézel? – kérdezte dühtől szikrázva a férfi. – Tudom, hogy nem velük voltál, mert tegnap beszéltem a szüleiddel, s ők azt mondták, hogy nem vagy ott. – sziszegte miközben dühében, egyre jobban szorította Amanda karját, aki fájdalmában felszisszent. – Utoljára kérdezem, hogy hol voltál?

Amanda agya lázasan dolgozott valami magyarázat után, mellyel kielégítheti Leon kíváncsiságát annyira, hogy ne tegyen fel több kérdést, s ezáltal magának is tökéletes alibit szerezzen. De semmi nem jutott az eszébe akárhogy is erőlködött. Leon észrevette a nő töprengését, s ebből már biztosan tudta, hogy hol és kivel is töltötte az estét, bár a férfi kilétét nem ismerte. S ugyan nem szerette Amandat, de a férfiúi büszkeségét roppantul megsértette a gondolat, hogy őt, Leon Oswaldot felszarvazták.

°         Tudod mit? – kérdezte ridegen. – Nem érdekel a magyarázatod. S tudod miért? – majd miután Amanda nemet intett a fejével folytatta. – Azért, mert három hét múlva megnősülők, s nem téged foglak elvenni. – s gonoszan elvigyorodott mikor látta a nő tátogó arcát, amint levegő után kapkod döbbenetében.

°         Mi? – kiabálta szinte már sikoltva mikor felfogta, hogy mit is mondott a férfi. – Ezt… ezt nem teheted! – ragadta meg a férfit, akkor már elindult az épület felé.  – Te… te engem szeretsz. Mit bámulsz? – kérdezte magából kikelve Layla-t, aki épp akkor haladt el a veszekedő pár mellett, majd gyorsan bement, hogy mielőbb bent lehessen barátnőjénél, aki már az öltözőben várt rá.

°         Szeretlek? – kérdezte gúnyosan. – Ne légy nevetséges. Soha nem szerettelek. Hogy tudnék egy olyan elkényeztetett hisztis fruskát szeretni, mint amilyen te is vagy? Olyasvalakit, aki bárkinek az ágyába befekszik a lényeg, hogy legyen pénze és farka, melyet a két lábad közé engedsz? – kérdezte megvetően és lenézően. – Nem vagy több egy egyszerű szajhánál, aki az utcán árulja magát. – s undorodva ellökte magától Amandat, aki ismét a földön kötött ki. – Még valami. Nézz másik partner után. – mondta ridegen miközben elindult a bejárat felé.

Leon is bement a pályára, hogy mielőbb neki állhasson gyakorolni, bár partner nélkül ez már nehezen fog menni. Mielőbb találnia kell valakit, akivel együtt tud majd dolgozni, s akivel talán még az idei versenyt is megnyerhetik. Már nem hallotta Amanda kiabálásait, szitkozódásait és fenyegetéseit. De nem is érdekelte, csak a közeledő esküvőre tudott gondolni, melybe ma reggel beleegyezését adta, mert tudta, hogy nincs más választása a húga miatt.

Eközben Sora sírva mesélte el a tegnap estét és a mai reggelt barátnőjének, aki döbbenten és szomorúan hallgatta a lány beszámolóját. Nem tudta elhinni, hogy Yuri képes volt megcsalni Sorat. Mindig olyan boldog és kiegyensúlyozott párnak látta őket. Soha egyetlen egyszer sem hallotta őket veszekedni. Soha egy rossz szót nem mondtak egymásra. Mindig szerelmesen, boldogan és mosolyogva nézték a másikat vagy épp meséltek egymásról. Egyszerűen nem tudta felfogni a dolgokat, hogy hogy történhetett ez meg.

°         Három hét múlva férjhez megyek. – szakította ki gondolataiból a lány.

°         Tessék? – kérdezte döbbenten. – De hát… most mondtad, hogy… - de nem tudta befejezni a mondatot.

°         Nem, Yurihoz. – mondta még mindig könnyes szemmel.

°         Akkor mégis kihez?

°         Leon Oswaldhoz. – mondta távolba révedő tekintettel.

°         Leon Oswaldhoz? Ki ő? Ismerem?

°         Nem, nem hiszem. Én sem hallottam még róla. Legalábbis tegnap estig.

°         Akkor miért mész hozzá? Nem hogy nem szereted, de még csak nem is ismered! – kérdezte felháborodottan. – Te Yurit szereted!

°         Már nem szeretem! – kiabálta magából kikelve. – Gyűlölöm és megvetem, azért amit tett velem.  – Most ha megbocsátasz, de beszélnem kell Kalos-sal. – s faképnél hagyta a még mindig döbbent barátnőjét.

Sora miután megbeszélte az edzőjével, hogy új partner után kell nézniük, akivel tökéletesen elsajátíthatják a koreográfiákat a versenyre úgy döntött, hogy haza megy. Már nem volt kedve gyakorolni. Érezte, hogy most még ez sem segítene rajta. S kedve csak romlott, amikor kifelé menet egy nem kívánt személlyel futott össze. Ki akarta kerülni, de nem sikerült, mert a férfi a karjánál fogva maga felé fordította.

°         Eressz el! – sziszegte a lány.

°         Sora… kérlek hallgass meg! – kérlelte Yuri. – Hadd magyarázzam meg!

°         Megmondtam, hogy nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra. – emelte meg a hangját. – Eressz el! – kiabálta most már.

Yuri már épp szólt volna, amikor a lány háta mögött egy hűvös és érzéketlen hang szólalt meg.

°         Valami baj van? – kérdezte Leon.

°         Ne avatkozz bele! – mondta felháborodottan Yuri. – Nem tartozik rád.

°         Valóban? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

°         Valóban. – mondta gúnyosan.

°         Én nem hiszem. – mondta még mindig felhúzott szemöldökkel miközben a döbbent lány mellé lépett, majd karjaival átölelte a lány derekát és magához húzta.

Yuri szóhoz sem jutott dühében, amiért a férfi erre vetemedik. S dühe csak nőtt, amikor azt látta amint Leon egy könnyed csókot lehel Sora ajkaira, miközben kezével gyengéden végigsimít arcán és nyakán, melytől a lány libabőrös lett.

°         Mégis mit jelentsen ez Sora? – kérdezte felháborodottan és dühösen.

°         Az, amit láttál. – mondta ridegen és még mindig mindenféle érzelem nélkül. Bár belül meglepődött, amikor meghallotta a lány keresztnevét, de úgy gondolta, hogy ez pusztán a véletlen műve.

°         És még te vonsz engem felelősségre a tegnap este miatt? – kiabálta már. – Micsoda egy álnok képmutató vagy. – mondta undorodva.

°         Te beszélsz képmutatásról? Te? Aki állítólag annyira szeret, mégis képes voltál összefeküdni azzal a csajjal? – kiabálta, Leon meg jót mosolyogott magában.

Imádta, amikor Sora dühős. Olyan volt, mint egy vadmacska. Tüzes és szenvedélyes. Majd a mosolyt átváltotta a döbbenet, amikor Sora felpofozta.

°         Te pedig ne merészelj még egyszer megcsókolni, mert nincs semmi közöttünk. – s faképnél hagyta volna őket, ha ezúttal egy másik kéz vissza nem tartja.

°         Ezt ne merészeld még egyszer! – sziszegte Leon.

°         Mert akkor mi lesz? – kérdezte kihívóan a lány.

Leon nem felelt a feltett kérdésre csak magához rántotta Sorat, majd durván és erőszakosan megcsókolta. A lány szorosan összezárta ajkait miközben próbálta kiszabadítani magát a férfi karjai közül eredménytelenül, mert Leon nyelve erőszakosan hatolt be Sora ajkai között és hívta táncra nyelvét a nyelvével. Sora annak ellenére, hogy a csók durva volt élvezte. Túlságosan is, s ez megrémisztette. Sosem érzett még ilyen vágyat, szenvedélyt, melyet ez a csók kiváltott belőle.

Végül sikerült kiszabadítania magát a férfi szorító karjai közül és ismét pofonvágta, majd mielőtt Leon bármit is reagálhatott volna Sora elszaladt, hogy mielőbb hazatérhessen.

Eközben Yurit annyira megdöbbentette az iménti jelenet, hogy nemhogy szóhoz nem jutott, de még cselekedni sem tudott. Mire észhez kapott Leon már eltűnt a szeme elől, így nem tudta megtorolni a sértést, mely érte.

Sora fél órával később már otthon volt, s épp elhatározta, hogy egy jó és hosszú meleg fürdőt vesz, amitől mindig megnyugszik, amikor váratlanul az apja szólalt meg mögötte.

◦         Sora! – a lány kelletlenül bár, de az apja felé fordult. – Két nap múlva, szombaton fogadás lesz az eljegyzésed tiszteletére. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. – Akkor a vőlegényedet is megismered.

◦         Remek. – majd még dühösebben, mint amilyen eddig volt felment a szobájába, majd azt követően a fürdőbe, melynek ajtaját becsapta maga mögött.  

Sora számára az elkövetkező két nap túlságosan is gyorsan eltelt. Az elmúlt két napban két szót nem lehetett szólni a lányhoz annyira dühös és elkeseredett volt Yuri, a jegyesség és a barátnője Layla miatt. Nem is beszéltek egymással amióta összeszólalkoztak az öltözőben. Bár tudta, hogy Layla-nak igaza volt azzal kapcsolatban, amit mondott mégsem tehetett ellene semmit. Most már nem visszakozhatott. S ami még jobban dühítette és egyben zavarba is ejtette az Leon volt. Valahányszor becsukta a szemét mindig a férfi jelent meg a lelki szemei előtt, amint épp magához rántja és megcsókolja. S minden egyes alkalommal feltámadt benne az a vágy és szenvedély, melyet akkor érzett. Nem tudta kiverni a fejéből azt a csókot.

Aznap este az ágya előtt állt, s elkeseredetten nézte azt a ruhát, melyet az ágyára tett még reggel az anyja. Nem volt kedve ehhez az egészhez. Nem akart találkozni az úgy nevezett vőlegényével, akit még csak nem is ismer.

Végül erőt véve magán felvette a ruhát, mely egy mély bordó pánt nélküli selyem estélyi volt. A felső része szorosan feszült testére ezzel tökéletesen kiemelve formás és érzéki idomait, majd derekától enyhén bővült a szoknyarésze, melynek hossza a bokája aljáig ért és jobb oldala fenekéig fel volt hasítva. A dekoltázsa mély volt, de nem ízléstelenül. Apró fekete rózsaminták voltak rajta, mely lágyan rajzolta körbe felsőtestét. Haját csigákba rendezve tűzte fel fejére elől és hátul egy-két tincset kiengedve. Enyhén ki is sminkelte magát, mely tökéletesen kiemelte gyönyörű napbarnított arcát, majd végül a fehérarany ékszereket is felvette. Mikor ezzel is végzett az egyik kedvenc parfümjéből csepegtetett magára, mely enyhe jázmin illatot árasztott. S végül fölvette a fekete tűsarkú szandálját és a szintén fekete stóláját, majd egy mély sóhajt követően kilépett a szobájából és lement a szalonba, melyet az ilyen fogadások alkalmára alakítottak ki.

Minden szem rászegeződött amint belépett a szalonba, de főként a férfiaké. A nők csodálva és irigykedve, míg a férfiak lélegzetüket visszafojtva nézték a lányt amint lassan kecsesen, és elegánsan vonul be a vendégek közé. Sora miután minden vendégnek köszönt, aki a fogadáson jelen volt odasétált az édesapjához, aki már türelmetlenül várta lányát, majd torkát megköszörülve hívta fel a vendégek figyelmét.

◦         Azért hívtam ide Önöket ma este, mert a lányomnak és nekem fontos bejelenteni valónk van. – majd némi csend után folytatta. – Leon Oswald, kérem, fáradjon ide. – szólt a férfinak, aki az egyik sarokban húzódott meg, így Sora nem vehette észre, hogy ő is ott van.

Sora döbbenten állt, ahogy a férfi lassan és büszkén vonult végig a vendégseregek közepette. Leon egy percre sem vette le tekintetét a lányról. Újra és újra végignézett a tágra nyílt tekintetű Soran, s a vágy elemi erővel tört rá az érzéki és szexi test látványa miatt. Majd egy gúnyos mosoly kíséretében a lány mellé állt, aki még mindig némán állt maga elé bámulva abban reménykedve, hogy ez csak egy rémálom. Egy rémálom, melyből hamarosan felébred. De csalódnia kellett, amikor apja hangja lassan, de biztosan eljutott hozzá s közli, hogy a mellette álló férfi és ő jegyesek, hogy három hét múlva férjhez megy hozzá.

Majd magához térve döbbenetéből szinte futva menekült ki a szalonból a bejelentést követően. Nem vette észre Yurit, aki szintén döbbenten állt. Sora beszaladt a lent lévő fürdőszobába, melyet maga mögött becsukva zárt be, hogy még véletlenül se jöjjön utána senki. Mélyeket lélegzett miközben újra és újra lejátszódott előtte az iménti jelenet és a csók melyet váltottak. Nem tudta elhinni, hogy a sors ilyen csúnya tréfát űz vele. Hogy ahhoz a férfihoz kell feleségül mennie, akit a háta közepére sem kíván.

Fél órán keresztül állt így, majd végül úgy döntött, hogy fel megy a szobájába. Nem akart visszamenni a vendégek közé. De legfőképpen nem akart újra találkozni Leonnal. lassan nyitotta ki az ajtót s nézett körül, hogy megbizonyosodjon arról, hogy senki nem tartózkodik a folyóson. Megkönnyebbülten rohant fel a lépcsőn a szobája felé. Nem vette észre háta mögött a férfit, aki amint meglátta a lányt utána ment.

Sora amint megérkezett a szobájához kinyitotta az ajtót, majd meg is torpant, amikor meglátta az ablaka előtt álló férfit. Az ajtót becsapva maga mögött tette fel kérdését felháborodottan.

◦         Te mit keresel itt?

Folyt.