6.rész  Bemutatom az új partneredet. – mutatott a férfi felé, amikor Sora megfordult. S nem kerülte el a tekintetét a lány döbbent és kikerekedett szeme, mely egyre jobban csillogott a dühtől. – Leon Oswald. – a férfi gúnyosan mosolyogva nézett hol a lányra, hol pedig a mögötte álló Yurira, aki szintén forrt a dühtől. Néma csend fogadta az iménti bejelentést. Sorat és Yurit egyaránt sokkolta ez a tény. Kalos magában mosolygott, ahogy elnézte őket, míg Leon nagyon is élvezte a dolgot. S bár volt egy kis lelkiismeret furdalása a Sora arcán lévő zúzódás miatt, mely leginkább a zöld, a kék és a piros színekben virított, de annál nagyobb volt a sértés, amely tegnap este érte. Úgy érezte, hogy csúnyán megalázták, amikor először felizgatja aztán meg visszautasítja a közeledését. S ezért elégtételt követelt. Eközben Sora fejében csak egyetlen egy mondat zakatolt: „A partnerem. A partnerem. A partnerem.” Úgy érezte, hogy ennél még az is jobb, ha továbbra is Yuri partnere marad. Már a gondolatától is kirázta a hideg, ha Leonnal kell indulnia a pár hónap múlva esedékes versenyen.  Te mégis mi a fenét keresel itt? – zökkentette ki gondolataiból Yuri dühös hangja.  Szerintem ez elég egyértelmű, nem? – kérdezte gúnyosan Leon. S hogy még jobban provokálja a férfit magához rántotta Sorat és hevesen megcsókolta. A lánynak még reagálni sem volt ideje. Csak annyit érzékelt, hogy heves és mohó ajkak érintik az ajkait. Végül magához térve ellökte magától és már készült, hogy felpofozza. De Leon számított erre, éppen ezért nem érte váratlanul, amikor meglendült Sora karja, melyet még épp időben állított meg. A lány hiába próbálta kiszabadítani kezét Leon erősen tartotta. A férfi Sora csuklóját szorosan fogva szólalt meg.  Múltkor elég világos voltam, nem? – s még folytatta volna, amikor a lány másik karja is meglendült, hogy ismét pofon vágja, de ezúttal sem járt sikerrel, mert Leon ismételten kivédte. A lány két karját erősen a háta mögé szorította ezzel fájdalmat okozva Soranak, aki felszisszent erre. – Úgy látom nem. - s ismét letámadta az ajkait, de a lány sem volt rest. Harapta, ahol csak érte, de ez egy cseppet sem érdekelte a férfit. Szinte élvezte a lány erőteljes tiltakozását a csók ellen. Sora bár nagyon nehéz volt a számára, de próbált nem visszacsókolni. Minden erejével azon volt, hogy ne viszonozza. S már épp kezdte volna feladni a harcot önmagával szemben is, amikor Leon megszakítva a csókot ismételten megszólalt. – Valahányszor megütsz vagy csak megkísérled ez lesz a jutalmad. – s gúnyosan elmosolyodott. Leon nem volt ostoba. Pontosan tudta, érezte, hogy a lány is élvezte a csókot hiába tiltakozott ellene. Érezte remegését, heves szívverését, ahogy a karjaiban tartotta miközben ajkait ostromolta csókjaival. Sora remegett a dühtől. Legszívesebben újra megpróbálta volna felpofozni, de nem merte. Saját magának is alig merte bevallani, hogy nagyon is élvezte. S tudta, hogy ha Leon újra megcsókolja, akkor már nem tudja visszafogni magát. Nem lesz ereje tiltakozni, hisz már ettől a két csóktól is elgyengült. „Az isten verje meg, hogy tud ilyen jól csókolni? Mit tudhat, amitől úgy érzem, hogy a legszívesebben a karjaiba omlanék? Miért érzek így? Egyáltalán mi ez az érzés, ami a szívemben van?” kérdezte magában mérgelődve, s közben állta Leon hűvös és rideg tekintetét. Úgy érezte, hogy ennél még az is jobb lenne, ha Yuri maradna a partnere annak ellenére, amit az este tett vele. S ennek hangot is adott.  Nekem már van partnerem. – mondta egyenesen Leon szemébe nézve, akit ez egyáltalán nem lepett meg. Sőt mi több számított arra, hogy a lány ellenkezni fog ellene. De a következő mondata még őt is meglepte. – Yuri Killian. – s maga mellé húzta a még mindig döbbent férfit, aki még mindig nem tudott szóhoz jutni.  Sajnálom, Sora. – szólalt meg ezúttal Kalos. – De mostantól a partnered csak és kizárólag Leon lehet. Senki más. – mondta ellent nem tűrés hangon. – Már a szerződést is aláírtuk.  Az engem nem érdekel. – emelte meg a hangját. – Bontsátok fel. Az én partnerem csakis Yuri lehet. Már a koreográfia is meg van, melyet a szabadon választott rövid program keretében adunk elő. – hazudta a lány.  Hazudni nem szép dolog Sora. – leplezte le a lányt Kalos, mert tisztában volt vele, hogy ezt csak kitalálta. Különben már vele is közölte volna, ha igaz lenne. – A szerződést nem lehet felbontani, mert már életbe lépett. – majd folytatta, mikor észrevette, hogy a lány távozni készül. – Még valami, mielőtt elmennél. – ezzel megállásra késztette őt. – Apád azt üzeni, hogy ha nem egyezel bele, akkor lemondhatsz arról, hogy valaha is jégtáncolhatsz. Mert mindent el fog követni annak érdekében, hogy soha ne léphess fel egyetlen egy versenyen sem. – ugyan Sora háttal állt a többieknek, de még így is látni lehetett, hogy remeg a visszafojtott dühtől. S ha szemmel ölni lehetne, akkor Kalos és Leon is már rég halottak lennének, amikor meglátták Sora dühtől csillogó tekintetét, mikor megfordult.  Ezt nem teheted Kalos! – jutott szóhoz végre Yuri is megemelve a hangját.  De igen is megtehetem. – mondta még mindig higgadtan. – S meg is teszem. – majd folytatta. – Most ha megkérhetnélek, távozz a pályáról, mert Soranak és Leonnak még rengeteget kell gyakorolniuk, hogy összeszokjanak. S mint látod, rajtunk kívül senki más nincs a jégen. Yuri a dühtől és megaláztatástól remegve nézett farkasszemet Leonnal, aki élvezettel nézte a férfit miközben egy gúnyos mosolyt eresztett felé. Nem kerülte el a tekintetét a férfi ökölbe szorított keze, s már felkészült arra, hogy megvédje magát az esetleges támadástól. Mindeközben Yuri próbálta visszafogni magát több-kevesebb sikerrel, mert tudta, hogy ezzel most nem ér el semmit. Hosszú perceken keresztül néztek egymás szemébe.  Yuri! – szólalt meg ismét Kalos, miután férfi még mindig nem távozott. – Hagyd el a pályát! Most! – szólította fel Yurit. Yuri elszakítva szemét Leon gúnytól csillogó tekintetétől dühösen elhagyta a pályát, s azt követően az épületet.  Rendben van. – szólalt meg ismét Kalos. – Nekem most el kell mennem egy kis időre. A pálya egész nap a rendelkezésetekre áll. – Ha lesz időm, akkor visszajövők, addig is gyakoroljatok. – utasította őket. – Sziasztok. – s azzal már ott is hagyta őket. Leon és Sora némán álltak egymással szemben. Míg a lány dühtől, gyűlölettől és egyben szenvedélytől csillogó szemeivel nézett Leonra, addig a férfi ridegen és távolságtartóan, de belül roppantul élvezte a helyzetet.  Mire vársz még? – kérdezte ridegen a férfi megszakítva a feszült csendet, mely minden porcikájukat átjárta. – Tapsra? Menj és öltözz át! – kezdett el parancsolgatni.  Engem te ne utasítgass! – emelte meg a hangját. – Mégis kinek képzeled magad, hogy csakúgy parancsolgatsz nekem? A partnered volnék, nem pedig az alattvalód! – kiabálta már magából kikelve. – De azt sem sokáig, ha így folytatod! – fenyegette meg a férfit.  Pontosan, a partnerem vagy. – mondta továbbra is hidegen és nyugodtan. – A partnerem, akire már lassan tíz perce várok, hogy végre átöltözzön, hogy elkezdjünk gyakorolni. – s magában jót kuncogott Sora egyre vörösebbé váló arcának láttán. - Menj már! Most! – utasított ismét a férfi. Sora dühtől remegve és gyűlölettel a szívében ment az öltözőbe, ahol szándékosan lassan öltözött át ezzel is Leont ingerelve. A pokolba kívánta a férfit. Bő fél órával később ment vissza a pályára, ahol már Leon türelmetlenül várta a lányt. Tisztában volt vele, hogy ez szándékos volt Sora részéről. Épp ezért megpróbált higgadtságot erőltetni magára. Ami igen nehezére esett tekintve, hogy sosem a türelméről volt híres.  Mivel ennyire szereted megváratni a másikat – mondta higgadtan – ezért most kénytelen leszel bemelegítés nélkül gyakorolni.  Neked teljesen elment az eszed! – emelte meg a hangját hitetlenségében a lány. – Mégis, hogy gondoltad ezt?  Pontosan úgy, ahogy mondtam. – s hangja olyan hideg volt mint a jég. – Most pedig kezd el! Látni akarom, hogy mit tudsz a jégen. Először mutasd meg a keresztlépést, majd ha ezzel végeztél, akkor a sasszét! – parancsolta a lánynak.  Mondtam már, hogy ne utasítgass engem! – kelt ki magából.  Ha még ma végezni akarsz, akkor most rögtön elkezded a lépéseket! Mozogj már! Sora a dühtől fortyogva állt neki a keresztlépésnek. A lengő lábát a külső élével a futóláb elé, annak külső oldalára tette a jégre, miközben a lábait a térd alatt keresztezte. Mint mindig most is tökéletes volt ez a lépés. Még ebből az egyszerű mozdulatsorból is áradt a szeretet, a szenvedély, melyet lány a jégtánc iránt érzett. Leon is észrevette ezt, mégsem állta meg, hogy bele ne kössön.  Állj! – állította meg. – Mégis mi a fene volt ez? – kérdezte ridegen ezzel teljesen megdöbbentve a lányt. – Szánalmas. Úgy mozogsz, mint aki karót nyelt. A tartásodról már nem is beszélve. – Kezd elölről! A lány ugyan remegett a dühtől, de nem mondott semmit. Pedig legszívesebben jól képen törölte volna. Mindketten tudták, hogy a lépés tökéletes, de Leon újra és újra eljátszotta, hogy rossz, csakhogy bosszantsa a lányt, aki bár igen mérges volt mégis tűrte, hogy a férfi megalázza. Egy órán keresztül ment ez így, míg végül Leon úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy együtt is végig csinálják a keresztlépést. Egymás mellettek álltak, kezüket kinyújtva fogták meg a másik kezét, s hajtották végre a mozdulatsort. Tökéletesen, egyszerre mozogva, mintha már évek óta együtt táncolnának. Mikor ezzel végeztek hátrafelé is, megcsinálták a keresztlépést. Ilyenkor a lengőláb a futóláb mögé kerül, de továbbra is a külső élen. S akárcsak az előre, a hátrafele keresztlépés is tökéletes volt. De Leonnak ez nem volt elég. Csak tovább hajtotta Sorat, aki már nagyon kezdett kijönni a béketűrésből. Ennek ellenére próbálta magát türtőztetni.  Ennyi elég volt. – mondta Leon egy kicsit fáradtan. – De ezt a lépést még egyszer átvesszük, mert még nem tökéletes. – mondta a lánynak, miközben egy korty vizet ivott. – Most mutasd meg a sasszét. Sora, ha nehezen is, de visszafojtotta a kikívánkozni való dühét, mert már maga is rájött, hogy miért is ilyen vele. S nem akart elégtételt szerezni a férfinak azzal, hogy leordítja a fejét. Ezért csak megadóan tűrte a férfi beszólásait. Leont idegesítette, amiért Sora nem szól be neki, amiért megalázza őt. Minden egyes percben azt várta, hogy mikor lesz elege neki az egészből. Hogy mikor támad neki. Nem bánta volna, ha okot adna neki arra, hogy megcsókolhassa őt. Kiéhezve vágyott édes csókjára. Miközben Leon erre gondolt a lány elkezdte a sasszét. A lengőlábát a futóláb mellé helyezte a jégre, majd az új futóláb mellől emelkedik fel a lengőláb. Nem sokkal később már együtt csinálták végig a mozdulatsort. S csakúgy mint a keresztlépést ezt is tökéletesen hajtották végre. Még maguk is meglepődtek azon, hogy ilyen jól össze tudtak hangolódni. A tartásukból, a táncukból csakúgy áradt a szenvedély és a szeretett. Még arról az egymás iránt érzett dühről és haragról is megfeledkeztek. A szívükben ellentmondásos érzelmek kerültek felszínre. Szinte automatikusan hajtották végre a kereszt sasszét. Előrefele korcsolyázásnál a lengőlábat a futóláb mögött keresztezve teszik le a jégre. Hátrafele is megtették ugyanezt, melynél a lengőlábat a futóláb előtt keresztezve érintik a jeget. Több órán keresztül gyakoroltak, mígnem Leon úgy döntött, hogy ennyi elég lesz mára. Ugyan Sora nem mutatta, de észrevette a lányon, hogy nagyon elfáradt. Sora mindig is sokat gyakorolt, de a szervezetének ez sok volt, mert több mint 7 órán keresztül vették át újra és újra a lépéseket. Nem beszélve a férfi becsmérlő mondatairól.  Ennyi elég lesz, Sora! – mondta ridegen a férfi. Bár rajta nem látszott, de ő is elfáradt a kemény edzést követően. – Hétfőn ugyanekkor találkozunk! – mondta, majd faképnél hagyta a lányt. Sora úgy érezte, hogy a lábai ólomból vannak. Alig bírt mozogni, mikor lassan és komótosan hazament. Mikor hazaért egyből a fürdőt célozta meg, hogy egy hosszú és forró fürdőt vegyen. Mikor már úgy érezte, hogy mindjárt elalszik kiszállt a kádból, majd felvéve a hálóingét lefeküdt az ágyára és azon nyomban el is aludt. Az elkövetkező három hétben ugyanilyen keményen gyakoroltak. A lány sokszor úgy érezte, hogy nem bírja tovább, valahányszor a férfi gúnyos megjegyzéseket tesz. Minden egyes alkalommal alig bírta megállni, hogy fel ne képelje. A szüleinek nem mondott semmit a zúzódásával kapcsolatban. Időközben Layla-val is megbeszélte a dolgokat. Bocsánatot kért tőle, amiért úgy kifakadt. Mindezek ellenére nem mondta el, hogy mi történt Yuri és közte. Szerencsére a férfi azóta nem is kereste őt, aminek rettenetesen örült. Mert azt már biztosan nem tudta volna elviselni, ha még ő is zaklatja. Bőven elég volt neki, Leon beszólásai, gúnyos megjegyzései, provokációi. Ahogy közeledett az esküvő napja úgy lett egyre rosszabbul már a gondolatától, hogy a férfi felesége lesz. S napról napra egyre csak nőtt az elhatározása azzal kapcsolatban, hogy nem megy hozzá. De nem szólt erről senkinek. Meg akarta alázni a férfit mindenki előtt. Azt akarta, hogy megfizessen mindazért, amit az elmúlt hetekben el kellett viselni miatta. Az esküvő napján gyönyörű napsütésre ébredt. Csodaszép nap volt. Kivéve egy valakinek, de ha a tervére gondolt rögtön jobb kedvre derült. Már alig várta, hogy lássa Leon arcát, amint a pap kérdésére azt feleli, hogy nem szándékozik hozzámenni. Tudta, hogy az apja mérges lesz, de már ez sem érdekelte. Csak az, hogy végre elégtételt vehet. Ezen gondolkozott, miközben apja oldalán mosolyogva lépkedett a vendégek és a padsorok között az oltára felé, ahol már Leon várta komoly és kifejezéstelen arccal. A ruha, melyet viselt vajszínű volt, melynek dekoltázsa mély volt. A ruhát, mely elől feszes volt, de hátul bővült apró gyöngyök díszitették. A ruhához egy fehér magas sarkú szandált vett fel, s a hozzáillő ékszereket. Haját apró csigákba rendezve tűzette fel, s enyhén ki is sminkelte magát. A fátyol, mely elrejtette arcát és haját legalább három méter hosszú volt. Leonnak még a lélegzete is elakadt a látványtól. Olyan gyönyörű volt, akár egy istennő. De ezzel nemcsak ő volt így. Templomban lévő összes férfi lélegzet visszafojtva nézte a lassan, kecsesen, érzékein és büszkén végig vonuló lányt. Leon ugyan nem mutatta, de alig várta, hogy Sora a felesége legyen, hogy végre az övé legyen, a magáévá tegye. Ma este végre megtörténik az, amire hetek óta vágyik. Sorára. Ma este így vagy úgy, de az övé lesz. A pap miután elmondta az ilyenkor szokásos szöveget Leonhoz intézve szavait tette fel a következő kérdést:  Leon Oswald – fordult felé – elfogadja feleségül az itt jelenlévő Sora Naegino-t jóban és rosszban, egészségben, betegségben, gazdaságban és szegénységben, míg a halál el nem választja?  Igen. – mondta határozottan némi csendet követően.  Sora Naegino – fordult a pap a lány felé – elfogadja férjéül az itt jelenlévő Leon Oswaldo-t jóban és rosszban, egészségben, betegségben, gazdaságban és szegénységben, míg a halál el nem választja? Hosszú csend borult a templomra. A lány percekig nem szólalt meg, ezért a pap megismételte a kérdést. Mind Leon, mind pedig a vendégek döbbenten, lélegzetüket visszafojtva várták Sora válaszát. Leonban egyre inkább forrt a düh, ahogy a rossz érzés egyre jobban a hatalmába kerítette. S mérge csak fokozódott, amikor látta, ahogy Sora lassan, de határozottan szétnyitja gúnyos mosolyra húzott ajkait, hogy kimondja az egyetlen szót, melyre mindenki várt…